Magyar Hírlap, 2018. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-05 / 4. szám

Kultúra Kampányfőnökséget is vállalt a színésznő Cate Blanchett lesz a cannes-i zsűri elnöke Az ausztrál színésznő, Cate Blanchett lesz a cannes-i filmfesztivál nemzetkö­zi zsűrijének elnöke - közölték tegnap a szervezők. A kétszeres Oscar-díjas szí­nésznő a május 8. és 19. között zajló 71. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Arany Pálma-díjáról döntő grémiumot vezeti majd. A tavalyi mustrán a spanyol rende­ző, Pedro Almodovar vállalta a zsűrielnökséget. A 48 éves sztár a közelmúltban a Weinstein-botrány nyomán a nőkkel szembeni szexuális zaklatások és erőszak elleni kampány egyik arca lett, és a hétfőn elindított Az idő lejárt! (Time’s Up!) kezdeményezéshez is csatlakozott, amely a munkahelyükön szexuális visszaélés áldozatául esett nőknek nyújt egyebek mellett jogi tá­mogatást. Blanchett 2014-ben a Blue Jasmine című Woody Allen-filmben, tíz évvel korábban pedig Martin Scorsese Az aviátor című filmjében nyújtott alakításáért kapott Oscar-díjat. 2012-ben el­nyerte a francia kulturális minisztérium kitüntetését is. A BBC News emlékeztetett arra, hogy Blan­chett az utóbbi évtizedben a harmadik női zsűrielnök Cannes-ban: 2009-ben Isabelle Huppert szí­nésznő, 2014-ben pedig a rendező Jane Campion vezette a testületet - írja az MTI. (PO) Rejtett értékek: Restaurálás után visszakapta régi fényét a budapesti Hajós utca 32. szám alatti Szedő-ház homlokzata - A virágos szecesszió szép példája a Belvárosban Újjászületett virágok Zsiray-Rummer Zoltán Csaknem a semmiből kellett új­raalkotni a terézvárosi Hajós utca 32. szám alatt álló, úgynevezett Szedő­ház szecessziós homlokzatát, de re­konstrukció után a valóban virágos épület ismét a régi arcát mutatja a szűk utca felé. A műemléki védettség alatt ál­ló, 1903-ban Málnai Béla és Román Miklós tervei szerint felépült Sze­dő­ ház visszakapta homlokzatát: a rekonstrukció a terézvárosi önkor­mányzat támogatásával valósulha­tott meg az idén, a hetekben feje­ződtek be a munkálatok. Szerencsés, hogy nem a még mindig gyakran al­kalmazott kőporos vakolattal ron­tottak neki, így a virágos szecessziós épület minden dísze érvényesülhet. Csaknem három éve írtunk a so­rozatunkban erről a különleges ház­ról, akkor még aggasztó állapotban volt a homlokzat, az első két szint pi­­laszterein és ablakkeretein még úgy­­ahogy megtalálhatta a járókelő a dí­szítményeket, de feljebb, és főként a pártázatnál már a csupasz tégla látszott. Ami azért is volt szomorú, mert az „igazi”, virágosnak mondott sze­cesszió - amely viszonylag ritka ha­zánkban - érdekes példája. Külsején napraforgó-motívumo­kat, növényi indákat, az erkélykor­látokon élethűen megmintázott - és most már színekben fénylő­­ virá­gokat látni, az első emeletig húzó­dó pilasztereken pedig néhány sza­kállas férfiarcot is. Ezeket éppúgy helyreállították, mint az utolsó szint fémtartós üvegtetejét, a szerkezet aranydíszekkel ellátott szürkéskék­je az erkélyek rezedazöldjével és a homlokzat világos bézs árnyalatával remek harmóniát alkot. A Szedő kereskedőcsalád megbí­zásából készült, rendkívül szűk ud­varral rendelkező ház belsejében is igazi meglepetések találhatók: Róth Miksa-üvegablakok vidékies tájké­pekkel - gémeskút, ladik is látható -, virágmintás csempesor, metszett üveges átjáróajtó, míves kapu és lép­csőházi korlátok, az utolsó részle­tig kitalálva és összhangban. Hogy mindezek megmaradtak a husza­dik század viharai ellenére, a har­cok mellett az IKV-korszakot is túl­élve, az külön érdekesség és még inkább jelentős értékké teszi a há­zat. Ahogy a budapesti házak kö­zött, úgy Málnai Béla életművében is különlegesség ez az épület. A Mű­egyetemen 1901-ben végzett a ter­vező, és néhány évvel később a pre­­modern, majd - a Horthy-rendszer eklektikát preferáló hangulatában - a neostílusokhoz tett kitérő után a modernhez, a Bauhaushoz fordult. Előbbi irányzathoz sorolható a Ná­dor utca 6. szám alatt az egykori Ma­gyar-Cseh Iparbank 1912-ben elké­szült székháza, vagy a Népszínház utca 35. alatti aszimmetrikus lakó­ház. Neobarokk ihletettségű pedig az 1927-ben a Kossuth tér északi ré­szén elkészült bérpalotája. Lechner­­tanonc volt, tanulmányai végeztével is a nagy szecessziós mester mellett maradt, aztán Lajta Bélánál, e korát megelőző, fiatalon elhunyt építész­nél dolgozott. Majd, épp a Szedő-ház megalko­tása évében, 1903-ban kezdett rö­vid ideig a vele egy­korú kollégájával, Román Miklóssal tervezni, a műter­meket is itt, a Hajós utca 32-ben ren­­­dezték be aztán. Román Miklós volt A Ház című, a modern tervezést propagáló lap fő­szerkesztője is, a folyóirat szintén itt működött. Az ő nevéhez - részben a testvérével, Román Ernővel közösen ugyancsak izgalmas budapesti há­zak fűződnek, köztük az V. kerületi Aranykéz utca és Régiposta utca sar­kán álló, 1913 ra mór jellegű stílus­ban felépült üzlet- és bérház, amely ma is jó állapotban látható. Néhány éve még reménytelennek tűnt a ház sorsa Fotó: Hegedűs Róbert Juliette Binoche kapja a Göteborgi Filmfesztivál tiszteletbeli díját Az a bizonyos belső napfény, aminek nem kell eljönnie Péntek Orsolya Lehet azon vitatkozni, hogy egy hím címe része-e a műnek, vagy nem. Néha olyan címekkel kerülnek a magyar mozikba a külföldi alkotá­sok, hogy csak kapkodjuk a fejün­ket, vagy kínunkban röhögcsélünk. Claire Denis hímjét, amely fran­cia eredetiben a gyönyörű „Un beau soleil intérieur” címmel forgott, vi­szont konkrétan agyonvágták a ma­gyar címmel, amely úgy hangzik: „Jöjj el napfény!” A francia cím magyarul ugyanis szó szerinti fordításban annyit ten­ne: Egy szép belső napfény. És ennyi volna a hím mondanivalója. Amelynek főszerepében, Isabel­le szerepében Juliette Binoche lát­ható, aki egy elvált francia festőmű­­vésznőt játszik, elég nonchalance módon, azaz gyakorlatilag nem ját­szik. Van, benne él a szerepben, éli a szerepet, gesztusai a sajátjai, vagy ha nem, hát olyan természetesek, hogy nem hisszük el, hogy nem a sajátjai. Az élete nagyjából - és látszólag - rendben van: művészként sikeres, van egzisztenciája, nem éhezik, van műterme, van egy lánya - aki vi­szont egyetlen vágóképben bukkan csak fel a hímben, mintha azt akar­ná mondani a rendező, hogy most nem ez a lényeg, nem az anya-gyerek kapcsolatra fókuszálunk­­, csak épp férfi nincs mellette. Éppen ezért két­ségbeesetten próbálja megtalálni ha nem is az igazit, de azt, akivel ő iga­zi tud lenni. Hol a volt férjével talál­ja magát olyan helyzetben, mintha még újrakezdhetnék - de nem kezd­hetik, ugyanis ha valami egyszer így szétment, azt nem lehet össze­ragasztani, csak hazugsággal -, hol egy nős és durva ember szeretője­­ként szenved, mintha magára mérte volna az állati lénnyel való közössé­get mint büntetést, maga sem tud­ja, miért, hol egy csupa ideg színészt próbál felnevelni, természetesen si­kertelenül. A következő pillanatban már egy véletlenül hozzátoppanó egyszerű munkásember karjaiban van, a boldogságát viszont pillana­tok alatt rombolják­­ le mások, akik meggyőzik, hogy csak a saját társa­dalmi osztályából választhat part­nert, mert ez a szabály. A törvény. A kételkedés pedig úgy fúrja be ma­gát egyetlen pillanat alatt a lelkébe, hogy immár torzan lát, és tolmácsa lesz a kétkedőknek, hogy tönkrete­gye saját maga, amiben pedig akár boldog is lehetne. Amikorra viszont megtalálja az „igazit”, addigra már nem mer hin­ni a saját belső hangjának. Annak a bizonyos belső fénynek, amely pe­dig ott van és csalhatatlanul műkö­dik. Egy kókler „jósnál” keresi az élet értelmét, az igazolást, a feloldo­­zást, a magyarázatot mindarra, amit maga is nagyon jól tudna, ha befogná a fülét és becsukná a szemét, és soha többé nem hallgatna senkire, csak saját magára. A rendezőnek van annyi hu­mora, hogy az amúgy idegtépően eseménytelen, lassú és látszólag szétesett hímben elrejtse ezt a leg­fontosabb mondatot az ál­ jás sza­vai közt. Aki lehet, hogy mégis hite­les ember, csak épp Isabelle-re bízza, hogy kihámozza-e a lényeget a zaj­ból. Van egy olyan érzésünk, hogy igen. Itt ér véget a hím. Amely hím­ként nehezen élvezhető, mégis ka­­tartikus lehet - ha megértjük. Jöjj el napfény!/Un beau soleil intérieur magyarul beszélő, francia romantikus vígjá­ték, 94 perc, 2017 Rendező: Claire Denis 5/10 Mesterkurzus februárban Juliette Binoche kapja a Göteborgi Filmfesztivál tiszteletbeli díját. A francia színésznő február 4-én mesterkurzust tart a fesztiválon - közölte az MTI. A szí­nésznő kifejtette: boldog azzal, amit csinál, de még mindig sokat kell tanulnia. Juliette Binoche-t olyan filmekből ismerheti a közönség, mint a Csokoládé, 1997- ben Az angol beteg című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb mellék­­szereplőnek járó Oscar-díjat. Szerepelt Krzysztof Kieslowski Három szín trilógi­ájában, legutóbbi munkái közt ott van az Apropó szerelem, a Nyitott szívvel és a Szex felsőfokon. A Göteborgi Filmfesztivál középpontjában idén a száz éve szü­letett és 2007-ben elhunyt svéd rendező, Ingmar Bergman áll. (OP) 13 kultura@magyarhirlap.hu Hírek Hetvenkilenc éves korában elhunyt Csák Máté okle­veles építészmérnök, festőművész - közölte a család az MTI-vel. Csák Máté Budapesten született 1938. június 7-én. Diplomáját 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen sze­rezte. Építészmérnökként az elmúlt ötven évben több mint ezer lakást, kisebb budai épületegyütteseket tervezett. Munkáira egyaránt nagy hatással volt a Bauhaus és a magyar népi építészet. Szakíróként évti­zedeken keresztül dolgozott. Műgyűjtőként és művészetpártolóként több mű­vészeti kötet szerzője és a Körmendi-Csák Kortárs Magyar Gyűjtemény társ­alapító tulajdonosa lett. Tevékenysége elismeréseként 1999-ben a Magyar Köztársaság elnöke Köztársasági Aranyéremmel tüntették ki. Sopronban több mint hat belvárosi palotát állítottak helyre szakmai irányításával. (FK) Meghalt Aharon Appelfeld, Izrael egyik legjelentő­sebb írója - jelentette az MTI. A nyolcvanöt évesen el­hunyt, Izrael-díjjal kitüntetett művész számos regényt írt, amelyeknek legfőbb, visszatérő témája a holokauszt volt. Ervin Appelfeld néven született Romániában. A háborúban kilencévesen szemtanúja volt édesanyja megölésének, majd apjával a cserno­­vici gettóba deportálták, onnan egy munkatáborba, ahonnan megszökött, és évekig egyedül bujkált. Izraelbe 1946-ban érkezett, ahol német anyanyelvét a héberre váltotta. Írásaiban gyermekkora világát örökítette meg, amikor felfe­dezte, hogy édesapja is életben maradt és Izraelbe került, és újra egymásra találtak. Munkásságát Izraelben számos díjjal ismerték el, köztük a Brenner­­díjjal, a Milo-díjjal, az Assishkin éremmel, az Izrael-díjjal, és 2013-ban a Nem­zetközi Man Booker-díjra is jelölték. A zsidó irodalom egyik nagy alkotásának számító önéletrajzi ihletésű műve, a 2005-ben magyarul is megjelent Egy élet története. (OP)

Next