Magyar Hírlap, 2018. április (51. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-16 / 87. szám
Kultúra 12 Kevesebb kereszt, több bevándorló: Douglas Murray figyelmezteti Európát a következményekre Sötét jövőt jósol a brit konzervatív DM Saját magáról is olvashatott Orbán Viktor, amikor Douglas Murray bestsellerével fotózkodott a Facebookon: a brit konzervatív szerző Európa furcsa halála című műve alapján a magyar migrációs politika a kontinens kevés megmaradt életösztönének megnyilvánulása. Immár magyarul is megjelent a kötet az Alexandra gondozásában, s az író szerint kontinensünk „jelenlegi beteg állapotának” két fő oka van: a tömegek bevándorlása, valamint a hit- és hagyományvesztés. Már könyvének elején kimondja, hogy Európa öngyilkosságot követ el, az integrációs próbálkozások pedig rendre kudarcot vallanak, ezt pedig később számos példával is igazolja. A nyugati politikai elit ugyan hajlamos tagadni a problémákat, sőt, gazdasági, demográfiai és kulturális okokra hivatkozva éppen a migráció haszna mellett érvel, s az emberek aggodalma fokozódik. Többek között Nagy-Britannia példáján is elmagyarázza, milyen évtizedekkel korábbi hibák vezettek a párhuzamos társadalmak kialakulásához, valamint a szólásszabadságot agresszívan fenyegető csoportok megjelenéséhez. Nyugat Európa ugyan évtizedek óta ássa a saját sírját, nem ok nélkül eszkalálódik a helyzet Murray szerint, hiszen az utóbbi idők bevándorlása „mennyiségben, minőségben és összetételében is” eltér a korábbiaktól. Felidézi, hogy míg korábban volt lehetőség értelmes vitákat folytatni, addig a 2015- ben vízbe fulladt kurd kisfiú, Aylan Kurdi egész világot bejáró fotója után végképp átvették a hatalmat az érzelmek, mindenhol változott a hangnem. Az identitás gyengülése, a keresztény hit háttérbe szorulása Murray szerint kulcsprobléma, hiszen az egyik oka annak, hogy az európaiak önként hátrálnak meg. A szerző egyébként ateista, de gondolatmenetével rámutat arra a magyar kormánypolitikusok által is többször hangsúlyozott tényre, hogy a kulturális értelemben vett kereszténység minden európai számára identitásképző erő. Murray szerint az európai migrációs politikában jelen állás szerint nem várható fordulat, az unió pedig egyre inkább képtelenné válik arra, hogy kezelje az eddigi hibák következményeit. Hosszan foglalkozik a kelet-közép-európai országok „másságának” okaival is, és ahogyan az azóta megjelent cikkeiben, úgy könyvében is kiemeli a magyar határvédelmi erőfeszítéseket. Koncerten emlékeztek a néhai Ádám László szalézi szerzetes, tartományfőnök, Jad Vasem kitüntetett embermentője tegnap, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából a Terror Háza Múzeumnál. Az eseményen Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes elmondta: Budapest őrzi azoknak a hősöknek az emlékét, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben. Hozzátette: a fájdalmas és keserű múltat nem elfelejteni kell, hanem megérteni, feldolgozni és láthatóvá tenni. Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök felidézte: a rákospalotai Clarisseum rendház igazgatójaként Ádám László 1944-ben sokszor élete kockáztatásával is bujtatott zsidó embereket, amiért a nyilasok brutálisan vallatták, majd a következő politikai terror alatt is példát mutatott, amikor 1952-ben letartóztatták, és négy rendtársával együtt elítélték. A koncerten Tompos Kátya és Jávori Ferenc, valamint a Parafónia zenekar lépett fel. (ZR) Megteremtője gratulált Gombóc Artúrnak: 2014 óta éppen száz alkalommal állt színpadra a mesefigura a Játékszínben. A tegnapi ünneplésre az épp nyolcvankét éves szerző, Csukás István is ellátogatott a teátrumba, ahol a negyvenéves Süsü sárkány először találkozott személyesen a csokiimádó madárral. (ZsRZ) Fotó: Ambrus Marcsi Hírek 2018. április 16., hétfő Újabb megidézett történelem a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki tárlatán, ezúttal az IBUSZ immár több mint százéves működéséről A cég, amely meghatározta a magyarok utazásait Pálffy Lajos Egy olyan utazási irodáról láthatunk jó kiállítást a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, amely kis túlzással meghatározta hazánk huszadik századát. Az IBUSZ-ról van szó természetesen, a cégről, amelyről a legtöbb negyvenen felülinek van valami emléke. Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Vállalat: kevesen tudták annak idején is, hogy ez a feloldása az IBUSZ betűszónak. Amint a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum rengeteg plakátot, prospektust és a céghez köthető tárgyat felvonultató, szeptember 2-ig látható időszaki tárlatán is megtudhatjuk, az 1912-ben alapított Általános Beszerzési és Szállítási Rt. nek és az 1902-ben alapított Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt.-nek az 1926-os összevonásából jött létre. Ezeket a cégeket pedig azért alapították, mert az emberek elkezdtek utazni Európában, kedvtelésből is. És ha kereslet van valamire, akkor lesznek olyanok is, akik kínálnak, fantáziát látnak benne, így a 19. század végére megalakultak az első utazási irodák. Amelyek inkább csak még vasúti hálókocsijegyeket értékesítettek az első időkben. Magyarországon is fiókot nyitott a belga Wagon List és az angol Cook, és felépültek a nagy hotelek is Budapesten. És ugyan a millenniumi kiállítás még veszteséggel zárult a százötvenezer látogató ellenére, de a Hungária szállóban már működött a MÁV első városi menetjegyirodája, idegennyelvű prospektusokkal, útikönyvekkel Budapestről a Baedeker sorozatában. A hőskorszakot a nagy háború után erős visszaesés követte. Később, az IBUSZ létrejöttével az új cég átvette a kiutaztatásokat, a belső turizmust és a külföldi vendégek fogadását is. A kiállítás fotóiról megtudhatjuk, hogy a két világháború között a fedetlen városnéző buszok a budavári Sándor-palota előtt parkoltak, de azt is, hogy a Tátrában a hegyoldalban kanyargó HÉV-vel és nyolcszemélyes „társas kocsikkal” oldották meg az utaztatást. Az első IBUSZ által szervezett vadászat Kunmadaras térségében volt, és a nagy gazdasági válság miatt „filléres” és „nemzetközi cserevonatokat” indítottak. Budapestről pedig buszok indultak Bujákra (népviselet, szokások tanulmányozása), Kiskunhalasra (a csipkeművészet miatt), Kékestetőre, a Bakonyba, a Mecsekbe és a Hortobágyra is. És 1936-ra a céget már a világ vezető utazási irodái között jegyezték, 36 millió pengős éves bevétellel. A fejlesztések révén 1938-ban például húsvéti cserevonattal el lehetett menni Rómába, Svájcba, az olasz Riviérára, Taorminába, Abbáziába és Dalmáciába is. Megtudhatjuk azt is, hogy ezt a műfajt a világválság hozta valutaínség miatt találták ki, és akkor is már különösen az angolok szerettek ide jönni a magyaros vendéglátás miatt. Aztán a második világháború után legelőbb a cég pályaudvari hírlap- és könyvárusító üzletága éledt újjá, no és a megszálló erők generálta valutaváltás. Óriási szerencse, hogy a Károly körúti főiroda páncélszekrénye valami csoda folytán sértetlen maradt, így volt tőke az újrainduláshoz. Majd, 1949-ben már az IBUSZ szervezte meg a budapesti Világ Ifjúsági Találkozót, egy év múlva pedig úgy döntött a Népgazdasági Tanács, hogy a cég, amelynek száz százalékban az államhoz kerültek a részvényei, már csak az utaztatással foglalkozhat, így 1961- ig aztán nyugati utakat nem nagyon szervezett, viszont jól prosperált a munkásutaztatási osztály a hétvégi különvonataival. Elindult az „Ismerd meg hazádat” akció is, de később a szocialista Magyarországot újra felfedezték a külföldiek. Aztán 1962-től kétszáz-kétszázötven kilométeres távokkal elindultak a lovastúrák, jártak a városnéző buszok is, sőt, XX-es rendszámmal bérautókat vett a cég (1969-ben harminc Fiat 125-öst, aztán Ladákat is), 1967-től pedig beindulnak a híres hűvösvölgyi Hodály étteremben a Gulyás Partyk, ahol a pálinka és a fejükön borospalackot egyensúlyozó táncosok mellett Gáth János házigazda és képzett bűvész várta a turisták hadait. A bejáratnál a pincérek álltak csikósnak öltözve, a kétszáz-kétszázötven vendégnek a fejenként 25 márkáért a legjobb cigányzenekarok muzsikáltak. Mint azt a kiállításon is láthatjuk, ez volt a cég aranykora, 1974-ben már nyolcmillió turista érkezett az országba, akikről jórészt az IBUSZ gondoskodott. Ezt az időszakot mások mellett olyan fotográfiák mutatják be, mint az 1969 februárjában megrendezett Nemzetközi Cigánybálon készültek: akkor a Royal Szállóban ezer vendég mulatott. De a sok érdekesség, utazás során vásárolt relikvia között itt van egy példány a nyolcvanas években bevezetett Valutalapból is - hiszen a külföldi fizetőeszközök (hivatalos) forgalmazását ugyancsak az IBUSZ végezte. A hőskor után az aranykor a hatvanas évektől következett az idegenforgalomban Fotó: MKVM