Magyar Hírlap, 2019. június (52. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-01 / 126. szám
Belföld 4 Lázin Miklós András Tudjuk támogatni az újabb honvédségi szakközépiskola létesítését Hódmezővásárhelyen, amennyiben az ottani képzési irány találkozik a honvédség igényeivel - mondta lapunknak Benkő Tibor honvédelmi miniszter. Az új eszközök beszerzése kapcsán beszélt a hosszú távú tervezés nehézségeiről, az ellenzék hamis költségvetési számmisztikájáról és a MiG-29-es vadászgépek eladásáról is. - Rekordköltségvetésből gazdálkodnak idén. Mire lesz elegendő a keretük? - Először is fontos, hogy minden egyes fejlesztés, minden beszerzés, ami most a honvédségnél folyik, azért történik, hogy Magyarország és a magyar emberek biztonságát erősítsük. Ehhez több, jobban felszerelt katonára, modern katonai eszközökre van szükség. Az arányok érzékeltetéséhez jó tudni, hogy 2018-hoz képest 86 milliárd forinttal bővült a tárca kerete 2019-ben. A kormány már 2012-ben határozatban vállalta, hogy 2016-ig nominálértéken nem csökkenhet a honvédelmi költségvetés, majd 2016-tól kezdődően esztendőnként legalább a GDP 0,1 százalékával bővítik azt. Ez a hátunk mögött hagyott években meg is történt. Mindent összevetve a honvédelmi kiadások már 2024 re elérhetik a NATO által elvárt kétszázalékos GDP-arányt. Ennek a folyamatosan bővülő költségvetésnek pedig legalább húsz százalékát fejlesztésre fordítjuk. Az ellenzék szerint lassú a növekedés, így nem lesz meg a két százalék. Különösen a bukott kormányfő, Gyurcsány Ferenc pártjába az MSZP-ből átült Vadai Ágnes, volt honvédelmi államtitkár támadja önöket, miszerint régen bezzeg a GDP 1,4 százaléka volt a költségvetésük. És milyen eredményeket tudnak felmutatni belőle? Szereztek be új eszközöket? Növelték a Magyar Honvédség létszámát? Komfortosabbá tették a laktanyáinkat? Emelték a katonák illetményét? A szocialisták a kormányzásuk ideje alatt kivéreztették, szervezetileg, anyagi megbecsülésében és erkölcsileg is teljesen leépítették a honvédséget, ezzel brutálisan meggyengítették Magyarország biztonságát, védelmi képességeit. Részleteit felélve, a működőképességének határán állt 2010-re a Magyar Honvédség. Furcsa ellentmondást érzek az 1,4 százalékos kijelentéssel. Mi még nem tartunk 1,4 százaléknál, mégis van mit felmutatni. Eleve a határozat úgy szól, hogy „legalább” a GDP 0,1 százalékával - igaz, tavaly ennél jócskán több volt. De már a 2015-ös költségvetésünkből is el tudtuk indítani a honvédelmi életpályamodellt, amely akkor egyszeri átlagos harmincszázalékos, azóta összesen átlagosan ötvenszázalékos illetményemelést jelentett a katonák számára. Ezt megelőzően illetményrendezés utoljára 2002-ben történt. Aztán 2016- ban, 2017-ben és 2018-ban ismét bővült a büdzsé, de még mindig az oly sokszor emlegetett 1,4 százalék környékén sem jártunk - ugyanakkor az alacsonyabb keretből beszereztünk a modern kor követelményeinek megfelelő harckocsikat, repülőgépeket, helikoptereket, egyenruhákat. Ennek fényében igencsak jogos a viszszakérdezés: vajon 2010 előtt mire ment el az a jelentősnek nevezett költségvetés? - Mi lesz a sorsa a lecserélésre szánt haditechnikának? - Akadnak eszközök, amelyek lassan elérik az üzemidejük végét - ilyenek például az An-26-os szállítógépek. Ezeket a repülőket csak akkor lehetne biztonsággal rendszerben tartani, ha a teljes szerkezetüket az utolsó csavarig felújítanánk. Kérdés, megéri-e a befektetett pénzt és energiát egy majd négy évtizedes hadieszköz életének öt-hét esztendős meghosszabbítása. Ha nekünk nem, akkor még mindig el lehet adni - vagy ha nincs rájuk érdeklődés, egy múzeum bizonnyal örülni fog nekik. A T-72-es harckocsik viszont már más elbírálás alá esnek. Amíg ezek az eszközök gazdaságosan rendszerben tarthatók, gondoskodunk az állagmegóvásukról. Persze az alkatrészellátás öt-tíztizenöt év múlva már kérdéses lehet - ám ezt most még nehéz előre látni. A fegyverekre, rádiókra és más felszerelési tárgyakra a kezdeti időben szükségük lehet a területvédelmi tartalékosoknak. A MiG-29-esek szintén feleslegessé váltak. A múzeum megkapta a maga példányát, a többi sorsa viszont nem tipikus sikersztori. A gépek kilenc éve pihennek, komolyabb pénzbe kerülne a felújításuk, a térségben pedig már alig akad olyan ország, ahol hadrendben tartják őket. Kérdés, mennyire tudunk vonzó ajánlatot adni az üzemeltető államoknak másokhoz képest. A legutóbbi tender legkomolyabbnak tűnő vevőjelöltje végül még a kauciót sem volt képes letenni. - Akkor ennyi volt? - Semmiképp! A költségvetésünk is rögzíti, hogy a honvédelmi célra feleslegessé vált vagyontárgyak értékesítési bevételét a technikai modernizációra, valamint a képességek és a hadfelszerelés fejlesztésére kell fordítani, a tervek szerint ez akár néhány milliárd forint is lehet. Ám fillérekért mégsem adhatjuk oda valakinek a MiG-eket. Ráadásul a kilencvenes évek elején kötött szerződés értelmében az adásvételnél a végső, jóváhagyó szót az orosz félnek kell kimondania. Visszakanyarodva a beszerzésekre, mikor indulhat a hazai fegyvergyártás? - Az év második felében. - Tavaly a bemutatón az esztendő első felét említették. - Tízezer fegyvert már itthon szereltünk össze, azt gondolom, ez szép eredmény. Bármilyen terméknek, de különösen ezeknek a magas minőséget képviselő fegyvereknek a gyártás-előkészítése hosszú és bonyolult feladat. Speciális gépeket és berendezéseket kell beszerezni, különlegesen képzett dolgozókat és mérnököket toborozni. A gyár vezetése és kollektívája keményen dolgozik a sikerért, és jó úton járnak. - Nem lehet, hogy alultervezték az egész projektet? - Egy-egy új eszköz gyártása vagy beszerzése nem úgy történik, hogy a miniszter gondol egyet, és holnaptól varázsütésre megy minden, mint a karikacsapás, lesz bármihez kellő tudású katona, utánpótlás, pótalkatrész. Vegyük példának az új fegyvereket - igazából bármelyiket, mert most az elv a lényeg, nem a konkrétum. Nekünk víziókat kell készítenünk öt, tíz, tizenöt, sőt akár húsz évre előre. Ezek nemcsak a jövő lehetséges biztonsági kihívásait igyekeznek értékelni, hanem a honvédség elkövetkező feladatait is. - Például olyasmiket, hogy mi lesz a Gripenekkel 2026 után? - Igen, de erre a kérdésre legközelebb 2021-2022 környékén térjünk vissza, jelenleg még nem aktuális. A tervezésben 2030 körül járunk, és ennek megfelelően kell például a tiszti és altiszti létszámot is meghatározni. Ez visszahat a képzésre, tehát már most pontosan tudnunk kell, mennyi egyetemi helyet fogunk meghirdetni a 2019/20-as, a 2020/21-es és a többi következő tanévre, melyik szakirány milyen igényeket támaszt. Néhányan nem értik, miért jönnek olyan későn, 2023 és 2025 között a harckocsik. Ez egyáltalán nem probléma, mint ahogy első pillantásra tűnik. Eleve addigra jön le a gyártósorról az eszköz. Addig meg kell teremtenünk az infrastrukturális, kiképzési, logisztikai kiszolgáló és a teljes körű személyzeti feltételeit, akik nagy biztonsággal jártasságot szereznek ezeknek az eszközöknek a használatában, karbantartásában. Ez viszont nem megy máról holnapra. Ezért érkezik a tizenkét Leopard-A4-es harckocsi, amelyeken addig is lehet tanulni, gyakorolni. Ugyanez vonatkozik a helikopterek és a szállítógépek pilótáira, szakszemélyzetére, technikusaira. Egy lánctalpast sem egyszerű vezetni - és bár a botkormány vagy joystick mögé még csakcsak be lehetne ülni két év oktatás után, de emellett még a bonyolult haditechnikát kezelni és szakszerűen alkalmazni, nos az már keményebb dió. A polgári egyetemekről is egyre több fiatallal fogunk tanulmányi szerződést kötni - de itt nyitott kapukat döngetünk, hiszen nagy az érdeklődés a honvédségi életpályamodell iránt. Orvostanhallgatók, mérnökök, mindenféle szakterület felsőfokú képzésén részt vevő diákjai érdeklődnek az általunk kínált állások iránt. Összességében azt tudom mondani, hogy a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program nemcsak a látványos elemekről, hanem az aprólékos háttérmunkáról is szól. - Mikor nyílik az újabb honvédségi szakközépiskola? - Egy-egy tanintézmény felállítása sokrétű feladat. Korábban már bejelentettük, hogy a következő szakközépiskola Hódmezővásárhelyen létesülhet - ám minderre csak akkor kerül sor, ha a lokális és térségi képzési igények találkoznak a Magyar Honvédség elképzeléseivel. Például ha a helyiek a rendvédelmet vagy a szakácsoktatást szeretnék preferálni, akkor lehet szó együttműködésről. Az a fiatal, aki a katonai pályát választja ma, kiszámítható életpályára és egyre nagyobb anyagi megbecsülésre számíthat, a katonák béremelése mellett minden honvédségi alkalmazottnál sikerült béremelést indítanunk. Benkő Tibor: Tízezer fegyvert már itthon szereltünk össze, ez szép eredmény, speciális gépeket kell beszerezni, különlegesen képzett dolgozókat és mérnököket toborozni Látványos haderőfejlesztés aprólékos háttérmunkával Nekünk víziókat kell készítenünk öt, tíz, tizenöt, sőt akár húsz évre előre, értékelni a jövő lehetséges biztonsági kihívásait - mutatott rá a honvédelmi miniszter Fotó: Papajcsik Péter 2019. június 1., hétvége Felkészült járőrök Újra közösen védik a déli határt a honvédség és a rendőrség alakulatai, a migrációs nyomás növekedett az utóbbi időben A Magyar Honvédség munkatársai mától ismét részt vesznek a határőrizeti feladatok ellátásában - jelentette be tegnap az országos rendőrfőkapitány Röszkén. Balogh János vezérőrnagy sajtótájékoztatóján az MTI tudósítása szerint hangsúlyozta, Magyarország schengeni külső határainak oltalmazására folyamatosan szükség van. Az illegális migrációs nyomás az utóbbi időszakban növekedett, míg 2018-ban heti átlagban száz emberrel szemben intézkedtek, idén az átlag százkilencven határsértő. Balogh János hozzátette, a hadsereg segítsége nyomán több mint száz fővel tudják csökkenteni a zöldhatáron szolgálatot teljesítő rendőrök számát. Korom Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka arról beszélt, június 1-jétől három hónapig váltásonként kétszáz katona vesz részt az akcióban, augusztus végéig összesen ezer honvéd lát el támogató feladatokat a magyar-szerb határon a rendőrség irányítása mellett. Tavaly nyár óta mindig voltak honvédek a rendőrök mellett, a készenlétben lévő alegységeket a múlt esztendő végén gyakorlat keretében ellenőrizték - tette hozzá Korom Ferenc. A járőrfeladatot ellátó manőverező állomány felkészült, kész és képes a feladat ellátására - szögezte le. (LMA) Korom Ferenc és Balogh János a röszkei határátkelőhelyen Fotó: MTI/Rosta Tibor