Magyar Hírlap, 2019. július (52. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-06 / 155. szám

Kultúra Eltemették Ungvári Tamást Orbán Viktor levélben búcsúzott a Széchenyi-díjas írótól Pénteken délelőtt helyezték végső nyugalomra a múlt héten elhunyt Ungvári Tamást a Kozma ut­cai izraelita temetőben. A szertartáson beszédet mondott Verő Tamás főrabbi és Hegedűs D. Géza színművész, a család nevében Ungvári Benjámin búcsúzott. A Széchenyi-díjas író, műfordító, iroda­lomtörténész halála kapcsán levélben fejezte ki részvétét a gyászoló családnak Orbán Viktor - kö­zölte a távirati irodával Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke. „A magyar kultúra sok ezer szálból szövődött alkotás, melynek pontos és hiteles bemuta­tása nemcsak átfogó tudást, de kitartást és alázatot is követel. Ungvári Tamás a magyar polgári értelmiség bátor és elkötelezett képviselőjeként vált a magyar és az egyetemes kultúra történetének nemzetközi szinten is elismert krónikásává” - írta Orbán Viktor levelében. Hozzátette: „hálásak vagyunk, hogy műfordításaival, szépirodalmi és tudományos műveivel, valamint dramaturgi és tanári munkájával is gazdagította hazánk kulturális életét. Meggyőződésem, hogy könyvei még so­kak számára fogják a feledés elleni küzdelem őrtüzeit jelenteni”. (SK) 13 kultura@magyarhirlap.hu André Kertész hagyatékban őrzött, ismeretlen képei a Petőfi Irodalmi Múzeum új tárlatán Párizsról feketén-fehéren Sárdi Krisztina Csütörtökön nyílt meg a Pető­fi Irodalmi Múzeum (PIM) legújabb időszaki kiállítása André Kertész születésének százhuszonötödik év­fordulójára. A kamera poétája elne­vezésű tárlat nemcsak a húszas-har­mincas évek Párizsába kalauzol, de értékes dokumentumokat, leveleket is a látogató elé tár. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és tagintézményei, a Kassák Mú­zeum és az Országos Színháztör­téneti Múzeum és Intézet (OSZMI) gyűjteményeinek kincseit tárja a nagyközönség elé az André Kertész - A kamera poétája című időszaki ka­maratárlat, amely október 6-ig lá­togatható a PIM-ben. Az E. Csorba Csilla és Kovács Ida kurátorok által három terembe rendezett kiállítás mintegy hetvenhárom fotót vonul­tat fel a világhírű magyar fotográfus hagyatékából. A Kertész Andor néven, 1894. jú­lius 2-án született fényképész 1925 és 1935 között Párizsban készült képei­ből válogatott tárlat nemcsak fotó-, de irodalom- és művészettörténeti­­leg is fontos személyeknek, pillana­toknak állít emléket. Kertész Leica gépével készített felvételeiről egy­részt visszaköszönnek a franciaor­szági magyar emigráció kiemelkedő alakjai - a Bölöni házaspár mellett Tihanyi Lajos, Kassák vagy Káro­lyi Mihály -, másrészt bepillantást nyerünk a húszas-harmincas évek Párizsának hétköznapjaiba. Mind­emellett a tárlókban elhelyezett do­kumentumok, levelek, képeslapok, kéziratok közt számtalan érdekes­ségre bukkanunk, ha nem habozunk használni a nagyítókat. Elolvashat­juk például Ady Bölöni Györgynek szóló, 1915-ös dedikációját: „Drága jó Gyurkának, Adybandija”, Kertész Bajomi Lázár Endrének írt 1970-es levelét, de láthatjuk Bölöni 1934-es Az igazi Ady című kötetét, amelynek tizenhat Kertész-fotója áll a kiállítás középpontjában, az első teremben. A fényképész mintegy tizenöt év távlatából járta végig Ady életének párizsi helyszíneit, éttermeit, Lé­da utcáját, a rue de Lévis-t, fotózta a Boul’Midh-t (Boulevard St. Michel), a Luxembourg-kert platánjait és a Hotel des Balcons-t a Casimir Dela­­vigne utcában. Utóbbi szálloda, ahol a költő lakott, a mai napig működik, falán domborműves emléktábla őr­zi Ady emlékét. Cégtáblája ugyanúgy fest, mint a fényképen. Jelen és múlt találkozik tehát Ker­tész fekete-fehér felvételein, ame­lyek egyszerre rögzítik a pillanatot, és készültek az örökkévalóságnak. Az 1932-ben Ady kávéházi aszta­lát megörökítő fotón egyrészt lát­juk a Párisban járt az Ősz kézira­tát, másrészt felfedezhetjük rajta a jellegzetes carate-ot, üveg vizes­korsót, amelyet a mai napig min­den vendégnek kihoznak a párizsi kávéházakban. A korabeli kulturális életet a má­sik teremben található fotók szem­léltetik a legjobban: a női gasztro­nómiai társaság, a Les Belles Perdrix vacsoráin készült felvételek, a Piet Mondrian vagy az Antoine Bourdel­le műtermét megörökítő képek. Az itt látható táncosnők már átvezet­nek a harmadik térbe, ahol Kertész első felvételeit látjuk Blattner Gé­za bábszínházáról. Bölöni Györgyön kívül Tihanyi Lajos barátsága hatá­rozta meg a fotográfus párizsi éveit: a kiállítás utolsó képein őket látjuk, mások mellett Brassai társaságában. A hangulatos, kinagyított képrész­letekkel díszített tárlatra érdemes kellő időt szánni: bőven van mit né­zegetni, megvizsgálni, archív in­terjúkat meghallgatni - elmerülni a fekete-fehérben is lírai „magyar Pá­rizsban”. Ady Párizsát és a harmincas évek művészvilágát eleveníti fel a kiállítás Fotó: Ficsor Márton Megjelent Tóth György új albuma - Az Új Tükörtől a villamosmegállókon át Yoko Onóig Az aktok magyar mestere Péntek Orsolya Tóth György az egyik legegyénibb hangú magyar fotográfus. A leg­inkább az aktjairól ismert művész életútjáról a napokban jelent meg az MMA Kiadó gondozásában a Test-te­rek (Body spaces) című, angol-ma­gyar album. A Palotai János által írt könyv az egyik legfontosabb fotó­­művészeti kötet az idén. Tóth György, mondhatni, bele­született a fotóba 1950-ben: apja a hatvanas években a Budapesti Fo­tóklub tagja volt, ő maga mégis csak érettségi után határozta el, hogy fényképész lesz, a „Práterbe” azon­ban hiába jelentkezett. Keleti Éva vi­szont felvette az Új Tükörhöz, ahol 1978-ban megjelent az első anyaga a sárkányrepülőkről Új Ikarusz cím­mel. Szintén Keletinek köszönhe­tően került a Magyar Televízió­hoz. Kelet-magyarországi sorozatán a cigányok életét dokumentálta, majd végigfotózta a 41-es villa­mos állomásait és a villamosvezető­ket. A sárkányrepülőkről készített anyaggal kezdett dokumentarista korszakot 1984-ben zárta le Az Él­jen május elseje! sorozattal (ez a té­ma emlékezetesen jelenik meg Kere­kes Gábor ikonikus fotóján, az 1984. május 1. címűn is). Palotai a művészi pálya kezdetei­ről szólva felsorolja Tóth György ins­­pirációs forrásait és mestereit: Fran­cis Bacon festőművész, Diane Airbus és Robert Mapplethorpe fotósok, va­lamint - mint ahogy egész nemze­dékére - Andrej Tarkovszkij film­jei, különösen az Andrej Rubljov, hatottak rá erősen. Saját bevallása szerint is az aktfotózás a fő műfaja, első ilyen képét 1982-ben készítet­te; az Alexandráról készült, a kor­ban „botrányosnak” számító képet akkor nem lehetett bemutatni. El­ső albuma 1989-1994 címmel jelent meg, és az egész művésztársada­lomból elismerést váltott ki. Az ek­kor már Balogh Rudolf díjas fényké­pész a könyvben portrékat, köztük Eszenyi Enikő arcképét - amely fel­vétel érdekes módon emlékeztet Angelo híres, Somogyi Nusiról ké­szült portréjára­­ és aktokat is kö­zölt. Megjelennek az egymásra fo­tózások is. Az album utolsó, táncos képe 1994-ben készült Salföldön, a magyar fotós társadalmat összefogó Török László fotóművésznél­­ Palo­tai emlékeztet rá, hogy e táncos-so­rozatnak köszönhetően lett később Yoko Ono a művész modellje. Ame­rikai karrierje azonban egy szeren­csétlen véletlen miatt nem valósul­hatott meg. Mindenesetre Amerika felfedezésének ötszázadik évfor­dulójára sorozatot készített. A jel­legzetes Tóth György-fotó védjegye a többszörös expozíció. Nevéhez köthető a magyar műkereskedelem egyik fordulópontja: Emese aktké­pe című, 1995-ös képe rekord áron kelt el a Kieselbach Galéria árveré­sén 2007-ben, mintegy újrapozi­­cionálva a kortárs magyar fotót a műtárgypiacon. Tóth György nemrég megjelent könyvé­ben portrékat is láthatunk Forrás: MMA Hírek Megnyílt pénteken a Magyar Művészeti Akadémia Verstriche­ne Zeit - Elfolyó idő című tárla­ta Passauban, a Modern Művésze­tek Múzeumában. Amint korábban lapunkban megírtuk, a szeptember 29-ig látogatható kiállításon hazai képzőművészek - köztük Szemadám György festő, Farkas Ádám szobrász, Orosz István grafikus - munkái lesz­nek láthatók, melyeket az 1989-es ha­tárnyitás ihletett. (PG) Megkezdődött a 73. Avignoni Fesztivál csütörtökön, ahol a társa­dalomkritika kiemelt szerepet kap. A július 23-ig tartó egyik legjelentő­sebb francia színházi szemlén bemu­tatkozik a Recirquel Újcirkusz Társu­lat My Land című előadása is. (MM) A 140 éve született Móricz Zsig­­mondra emlékeznek hétvégén Ti­­szacsécsén, Szatmárnémetiben és Börvelyen. Az MTI tudósítása szerint a kétnapos rendezvénysorozaton iro­dalmi tanácskozással, Móricz-túrával és koszorúzással tisztelegnek az író emléke előtt. (PG)

Next