Magyar Hírlap, 2020. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-01 / 281. szám

Hirdetés Invitel Távközlési Zrt. 1134 Budapest, Váci út 37. www.invitel.hu Tisztelt Előfizetőink! Az INVITEL Távközlési Zrt. az Általános Szerződési Feltételei (a továbbiak­ban: „ÁSZF”) módosításait az alábbiakban részletezi: 2021. január 1. napjától: Módosul a lakossági előfizetőkre vonatkozó ÁSZF 1. számú melléklet függeléke és a 3. számú melléklet. Módosul a kisvállalati előfizetőkre vonatkozó ÁSZF 1. számú melléklet függeléke és a 3. számú melléklet. A fenti módosításokkal kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatjuk Tisztelt Előfizetőinket: Az ÁSZF-t teljes, egységes szerkezetű formában közzétettük az Invitel honlapján, a https://www.invitel.hu/invitel/tajekoztatok/ altalanos-szerzodesi-feltetelek oldalon, valamint az Ügyfélszolgálatainkon. Az ÁSZF módosítás indoka: ÁSZF szövegének aktualizálása, pontosítása, csatornakiosztás módosítása, csatornák szerepeltetésére vállalt határ­idő módosítása Amennyiben a módosítás az Előfizető számára bármilyen hátrányos ren­delkezést tartalmaz, az Előfizető az értesítéstől számított 45 napon belül, azonnali hatállyal, további jogkövetkezmények nélkül jogosult felmon­dani a határozott időtartamú előfizetői szerződést. Az Előfizető a határozatlan idejű előfizetői szerződést azonnali hatállyal bármikor jogosult további jogkövetkezmények nélkül felmondani. Budapest, 2020. november 30. Tisztelettel: INVITEL Távközlési Zrt. invitel Belföld - Nagy- és dédszüleink ezerszer rosz­­szabb helyzetben éltek­­ és haltak - a világ­háborúk és országvesztések idején, mégsem a félelem volt a lelkükben az úr, a bombazá­porban is bizalommal tekintettek Istenre - mondta lapunknak Kocsis Fülöp görögkato­likus püspök, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája. - Tavasszal azt mondta nekünk, a járvány Isten üzenete. Ez ügyben számított ilyen hosszú kommunikációra? - Szerintem nem vagyok egyedül, aki re­ménykedett abban, hogy nem lesz ennyire hosszan tartó ez az üzenet. Akkor jobban meg voltunk rémülve, és általánosságban abban bíztunk, hogy a sokkon hamar túljutunk. Most meg azt látjuk, hogy a nyakunkon maradt. Mi­nél jobban ráébred az ember a saját esendősé­­gére és kiszolgáltatottságára, annál világosabb lesz számára, hogy függ valakitől. Ezért is vol­na ez jó lehetőség az Istenhez fordulásra, de úgy tűnik, továbbra is kevesen ébrednek föl. - Miként látja a hívek megértési és tűrőképességét? - Szomorú, de szerintem a templomba járó keresztények jó része is még mindig csekély­ségeken problémázik. Kellemetlen a maszk viselése, belefáradtam a képernyőkapcsola­tokba, be vagyok zárva a lakásomba, mi lesz a munkahelyemmel - ilyen kérdésekkel baj­lódunk. Tehát nem az Istenre ügyelve élünk, hanem a világ dolgai lebegnek a szemünk előtt, ezek állnak ügyelmünk középpont­jában. Méltatlankodunk, ha nem úgy halad a sorsunk, ahogy mi azt korábban szépen el­képzeltük. Pedig a helyzet fordulhat akár sok­kal rosszabbra is. De nem ez a baj, hanem az, ha a reményt veszítjük el. Hiszen éppen a re­mény és a bizalom erősíthet meg minket ab­ban, hogy nincs mitől félni. - De van mitől félni... - Sokan azt hiszik. Nagy- és dédszüleink ezerszer rosszabb helyzetben éltek - és hal­tak - a világháborúk és országvesztések ide­jén, mégsem a félelem volt a lelkükben az úr. Azzal nem jutottak volna előre. A bomba­záporban is bizalommal tekintettek Istenre. Ma sok ember gondolkodásában mi az első? Kellemetlen a maszk? Igaz. Sokan meghalnak? Ez is fájdalmas valóság! Az orvosok és az ápo­lók rettentően leterheltek? Igen, leginkább ők állnak a frontvonalban. De ez még nem a vi­lág vége! Egy nehéz próbatétel részesei let­tünk, mi azonban az élet kényelmeihez ra­gaszkodva még mindig nem merünk Istenre hagyatkozni. - A vírusidőszak felfogható egyfajta böjtnek? - Pontosan. A karácsonyi böjti időszak ki­csiben ezt jeleníti meg. Önként lemondok a számomra kedves javakról és ételekről, ezál­tal még jobban megnyílok Isten felé . Ez a lelki nyitottság, belső szabadság kell ahhoz, hogy lássam, mi a feladatom a világban. Ennek eredménye az is, hogy világosan látom, nincs mitől félnem. - Ön szerint a jelenlegi válság összerántja vagy szétzilálja a görögkatolikus egyház híveit? - Azért vagyok, hogy a rám bízott népes nyájat még inkább Istenhez vezessem. - Elnézést, de ez eléggé dodonai feleletnek tűnik. - Arra céloztam, hogy azt nem tudom, mi lesz, csak azt, hogy mit kell tennem. Nem­rég tartottunk egy részben személyes, rész­ben virtuális összejövetelt az egyházmegye papjaival. Öröm volt látni a papjaim lelkese­dését, hogy ők is érzik, van feladatunk bőven. Sok szempont alapján összegeztük, mit kell tennünk azért, hogy a ránk bízott evangéliu­mi üzenet eljusson a hívekhez. Azt remélem, hogy erőteljesebbé váló hangunkat meghallja, ha nem is a tízmillió magyar, de a háromszáz­­ezer görögkatolikus mindenképp. Mindent megteszünk azért, hogy ne a szétzilálás, ha­nem a megerősödés korszaka következzék. - Többen „járnak” online templomba, mint tavasszal? - Nehéz ezt számszerűsíteni. Elég sokan követik a szertartásainkat. Ugyanakkor az, hogy egy főpapi üzenetet vagy egy online liturgiát hányan követnek és lájkolnak, nem ugyanaz, mint hogy az otthonokban hányan imádkoznak. - Mennyire érinti a papságot a fertőzés? - Sajnos a napokban két idős atya is el­hunyt, és az egyházmegyénkben továb­bi atyák is érintettek a fertőzéssel. Mivel sok papfeleség iskolában tanít, óhatatlanul hazaviszik a koronavírust, így e pillanat­ban is többen vannak karanténban. Jelenleg még képesek vagyunk helyettesítéssel vagy az interneten végzett liturgiákkal rendez­ni a helyzetet. A szabályok ránk is vonatkoz­nak, be is tartjuk azokat, de nem az az egyet­len célunk, hogy betartsuk és betartassuk az egészségügyi szabályokat. - Pontosabban? - Az is rossz, ha elkapjuk a betegséget, de még rosszabb, ha nem kapjuk meg a szent­ségeket, ha a híveink nem részesülhetnek az Istentől nekünk nyújtott megerősítésekben. - Mi a helyzet a betegek kenetével? Az sze­mélyes kontaktust kíván. - A pap természetesen nem teheti meg, hogy magára hagyja a beteg embert. Azt mindig tudnunk kell, ha koronavírusos beteghez kell mennünk, de őket is el kell látnunk a megerő­sítő szentségekkel. Persze ebben is vannak sa­játos megoldások. A betegek szentségében a beteg testét szentelt olajjal kell megkenni. Minthogy azonban a­iizikai érintést kerülni kell, erre most más megoldást kell találnunk. Volt olyan eset, hogy az intenzív osztályon fekvő betegnél a pap az üvegfal mögött éne­kelte a szertartást, a szentelt olajjal való meg­­kenést pedig egy pálcára tett vattával az ápo­lónővér végezte el. - Többen kérik mostanában a betegek kenetét? - Év végén lesz statisztikai összesítés, de szerintem nem nőtt lényegesen ez a mutató. - Gondolkodott már a karácsonyi és ad­venti szentbeszédek tartalmán? - A bizalmat és a ügyeimet mindenképpen meg fogom említeni. Óriási az arányeltolódás! Hiszen számtalan egyéb dolog is van, nem csak a koronavírus, mégis ez uralja az életün­ket. Naponta követjük, hogy a járványban há­nyan hunytak el, de az abortált magzatok ha­talmas számát senki sem jegyzi - számomra ez is mutatja, hogy még mindig nem sike­rült megragadnunk Istennek a jelenlegi vál­sághelyzet révén küldött üzenetét. Úgy nem lehet imádkozni, azaz Istenre ügyelni, hogy közben az ember agya folyton másfelé kalan­dozik. Jobban oda kell ügyelnünk az Úristen­re. Ezt az imádságban gyakorolhatjuk leg­inkább. Mert ha az imám szétcsúszik, akkor a világ dolgaiban is elveszek. A karácsonyi ké­szület fontos része lesz a ügyelem-fegyelem­­kegyelem hármassága. Ahhoz, hogy ügyelni tudjak Istenre és a világba küldött üzeneteire, fegyelem kell. Ezt az összeszedettségemet áldja meg majd az Isten gazdag kegyelemmel. Karácsonykor sok ajándék van, de valójában maga a karácsony az ajándék. Ingyenes aján­dék, mégis sokat kell tennem érte, hogy va­lóban az enyém lehessen. Hátha ez a mostani, nehéz helyzet jobban megtanít minket arra, hogy fölismerjük és értékeljük Isten nekünk küldött ajándékait. Kocsis Fülöp: Jobban oda kell figyelnünk az Úristenre, hátha ez a mostani helyzet jobban megtanít minket arra, hogy fölismerjük és értékeljük nekünk küldött ajándékait .Nehéz próbatétel részesei lettünk” Lázin Miklós András Az igazi baj az, ha a reményt veszítjük el - hangsúlyozta a görögkatolikus püspök Fotó: MH 2020. december 1., kedd

Next