Magyar Hírlap, 2021. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2021-01-09 / 7. szám

A Megváltó meg szükség Nem tudni, készült-e olyan felmérés, amely a magyar társadalomnak (vagy a vi­lág lakosságának) reprezentatív megkér­dezése segítségével választ tudna adni ar­ra a kérdésre, hogy milyen év volt 2020, de vélhetően nem kéne sokáig találgatnunk, hogy ráleljünk a válaszra. Arra is van esély, hogy a társadalmi konszenzus sosem látott mértékű lenne a beérkező feleletek alapján. A „rendhagyó”, „tragikus”, „rémes” és to­vábbi, leginkább ennél élesebb jelzők abban biztosan megegyeznek, hogy sok kellemet­len meglepetést, sőt a tavaly ilyenkori vára­kozásokhoz képest kemény csalódásokat és lemondásokat hozott a mögöttünk hagyott esztendő. De vajon mi lesz velünk 2021-ben? * Amióta az emberiség az őt érő válságokra jó választ akar adni, a krízisekben jó döntést akar hozni, mindig komoly igény mutatko­zott arra, hogy valamiképpen kifürkéssze, mi vár rá a jövőben, mi szerint kell vagy ér­demes döntést hoznia és cselekednie. A különféle jóslások és praktikák már az ókorból ismertek. A gyakorlat hátterében álló felfogás szerint a világ történéseit meg­határozó hatalom (Isten, istenek) vagy elv (sors, végzet) az emberek számára értel­mezhető jeleket ad, azt azonban nem érti mindenki, csupán a hivatásos jósok, álom­­fejtők, beavatottak. A hétköznapi ember ezért hozzájuk fordul, hogy az események rejtett összefüggéseit és részben a jövőt fel­tárva az emberi élet válságos helyzeteire megoldást találjon. A jós tehát nem csupán jövendőmondással foglalkozik, hanem krí­zishelyzetek megoldásával is, így szerepe az ókori görögöknél orvoséval, a máguséval, az engesztelő- vagy tisztítópapéval esik gyak­ran egybe - írja Kulin Veronika a Szépmű­vészeti Múzeum Hyperion oldalán. Ebből következik az is, hogy leggyak­rabban nem általános érvényű vagy elvont dolgokra keresték a választ, hanem konk­rét szituációkban értelmezhető, eldönten­dő kérdésekre - például arra, hogy megin­dítsanak-e egy hadjáratot. A jóslat ehhez mérten vagy konkrét igen-nem oppozíciók mentén, vagy egy bonyolultabb, rejtvény­szerű, megfejtendő válaszon keresztül szü­letett meg, mint amilyen az álommagyará­zat, a verses isteni üzenet. A jóslatkérő számára ez dupla haszon­nal jár: egyrészt iránymutatást kap a hely­zetben, másrészt átháríthatja a felelősségét, és cselekvését pedig emberfeletti hatalmak­tól származó üzenettel legitimálhatja. Míg az ókori görögöknél a jóslás (manti­­ké) szóval azonos gyökerű a mania („őrü­let”) vagy mannesthai („megőrülni”), addig a latinban a divinatio inkább már az isteni akarat kifürkészésének tudományára utal (mindemellett egyes jóslástípusokra a gö­rög eredetű­­mantia utótagot alkalmazták, például aeromantia - levegőből történő jós­lás, necromantia - halottidézéssel történő jóslás). A görög kifejezés azt mutatja, hogy a jövőbe látás képességét a megváltozott tu­datállapottal hozták összefüggésbe, ilyen tudatállapot a haldoklóé, a bacchikus őrü­lettől megszállottaké vagy az álomlátás. A jóslás alapvetően két csoportra osztha­tó: intuitív és induktív jóslásra. Előbbinek ismérve a fentebb említett extatikus állapot, míg utóbbihoz szellemi képességek szüksé­gesek, hiszen a jós ilyenkor a jelek értelme­zéséből következtetve fejti meg az üzene­tet (például időjárási jelenségek, az áldozati állatok beléből kirajzolódó mintázat vagy a madarak röpte, hangja és viselkedése alapján). A különválasztás a zsidóságnál vá­lik elvi alapon hangsúlyossá. * Már az Ószövetségben számos helyen ol­vashatunk az istenség megkérdezéséről, kortársaikhoz hasonlóan ugyanis Izrael fiai is megkérdezték Jahvét vállalkozásuk ki­menetele vagy a jövő felől. A válaszokat Isten pap, próféta vagy látó­ember által közvetíthette az emberek fe­lé - ezzel párhuzamosan a varázslás, jöven­dőmondás, halottidézés és felmagyarázás, vagyis az intuitív jóslótevékenységek több­sége halálbüntetés fejében tilos volt. A tilalmat az ószövetségi előfordulások a szomszédos, többistenhívő (bálványimádó) népekkel összefüggésben emlegetik, amely jelzi, hogy nem csupán arról van szó, hogy a tízparancsolat közül a legelső ellen vét az, aki jósol, hanem arról is, hogy ezáltal az Is­ten és a választott nép között fennálló szö­vetség megbomlik, aminek politikai követ­kezményei lehetnek. Folytatása a III. oldalon Csokonai Vitéz Mihály: Az éj és a csillagok Éltemnek fényes horizonja Dúlt borzadó sötétességre, A búk mord­éje gyászba vonja, Több víg napom nem száll az égre.­­ Két szép szemecskék engemet Megvigasztalhatnak magok: Űzzétek el hát éjemet Ti, két halandó csillagok! Jelek és jóslások testesülésével új korszak nyílt, Istennek már nem volt e közvetítője, ő maga lépett az emberek közé” Divinatio Babona 0­10 9 A Magyar Hírlap hétvégi melléklete 2021. január 9. Szerkesztette: Petén Péter Művészeti vezető: Salát Zalán Péter

Next