Magyar Hírlap, 2021. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2021-01-09 / 7. szám
A Megváltó meg szükség Nem tudni, készült-e olyan felmérés, amely a magyar társadalomnak (vagy a világ lakosságának) reprezentatív megkérdezése segítségével választ tudna adni arra a kérdésre, hogy milyen év volt 2020, de vélhetően nem kéne sokáig találgatnunk, hogy ráleljünk a válaszra. Arra is van esély, hogy a társadalmi konszenzus sosem látott mértékű lenne a beérkező feleletek alapján. A „rendhagyó”, „tragikus”, „rémes” és további, leginkább ennél élesebb jelzők abban biztosan megegyeznek, hogy sok kellemetlen meglepetést, sőt a tavaly ilyenkori várakozásokhoz képest kemény csalódásokat és lemondásokat hozott a mögöttünk hagyott esztendő. De vajon mi lesz velünk 2021-ben? * Amióta az emberiség az őt érő válságokra jó választ akar adni, a krízisekben jó döntést akar hozni, mindig komoly igény mutatkozott arra, hogy valamiképpen kifürkéssze, mi vár rá a jövőben, mi szerint kell vagy érdemes döntést hoznia és cselekednie. A különféle jóslások és praktikák már az ókorból ismertek. A gyakorlat hátterében álló felfogás szerint a világ történéseit meghatározó hatalom (Isten, istenek) vagy elv (sors, végzet) az emberek számára értelmezhető jeleket ad, azt azonban nem érti mindenki, csupán a hivatásos jósok, álomfejtők, beavatottak. A hétköznapi ember ezért hozzájuk fordul, hogy az események rejtett összefüggéseit és részben a jövőt feltárva az emberi élet válságos helyzeteire megoldást találjon. A jós tehát nem csupán jövendőmondással foglalkozik, hanem krízishelyzetek megoldásával is, így szerepe az ókori görögöknél orvoséval, a máguséval, az engesztelő- vagy tisztítópapéval esik gyakran egybe - írja Kulin Veronika a Szépművészeti Múzeum Hyperion oldalán. Ebből következik az is, hogy leggyakrabban nem általános érvényű vagy elvont dolgokra keresték a választ, hanem konkrét szituációkban értelmezhető, eldöntendő kérdésekre - például arra, hogy megindítsanak-e egy hadjáratot. A jóslat ehhez mérten vagy konkrét igen-nem oppozíciók mentén, vagy egy bonyolultabb, rejtvényszerű, megfejtendő válaszon keresztül született meg, mint amilyen az álommagyarázat, a verses isteni üzenet. A jóslatkérő számára ez dupla haszonnal jár: egyrészt iránymutatást kap a helyzetben, másrészt átháríthatja a felelősségét, és cselekvését pedig emberfeletti hatalmaktól származó üzenettel legitimálhatja. Míg az ókori görögöknél a jóslás (mantiké) szóval azonos gyökerű a mania („őrület”) vagy mannesthai („megőrülni”), addig a latinban a divinatio inkább már az isteni akarat kifürkészésének tudományára utal (mindemellett egyes jóslástípusokra a görög eredetűmantia utótagot alkalmazták, például aeromantia - levegőből történő jóslás, necromantia - halottidézéssel történő jóslás). A görög kifejezés azt mutatja, hogy a jövőbe látás képességét a megváltozott tudatállapottal hozták összefüggésbe, ilyen tudatállapot a haldoklóé, a bacchikus őrülettől megszállottaké vagy az álomlátás. A jóslás alapvetően két csoportra osztható: intuitív és induktív jóslásra. Előbbinek ismérve a fentebb említett extatikus állapot, míg utóbbihoz szellemi képességek szükségesek, hiszen a jós ilyenkor a jelek értelmezéséből következtetve fejti meg az üzenetet (például időjárási jelenségek, az áldozati állatok beléből kirajzolódó mintázat vagy a madarak röpte, hangja és viselkedése alapján). A különválasztás a zsidóságnál válik elvi alapon hangsúlyossá. * Már az Ószövetségben számos helyen olvashatunk az istenség megkérdezéséről, kortársaikhoz hasonlóan ugyanis Izrael fiai is megkérdezték Jahvét vállalkozásuk kimenetele vagy a jövő felől. A válaszokat Isten pap, próféta vagy látóember által közvetíthette az emberek felé - ezzel párhuzamosan a varázslás, jövendőmondás, halottidézés és felmagyarázás, vagyis az intuitív jóslótevékenységek többsége halálbüntetés fejében tilos volt. A tilalmat az ószövetségi előfordulások a szomszédos, többistenhívő (bálványimádó) népekkel összefüggésben emlegetik, amely jelzi, hogy nem csupán arról van szó, hogy a tízparancsolat közül a legelső ellen vét az, aki jósol, hanem arról is, hogy ezáltal az Isten és a választott nép között fennálló szövetség megbomlik, aminek politikai következményei lehetnek. Folytatása a III. oldalon Csokonai Vitéz Mihály: Az éj és a csillagok Éltemnek fényes horizonja Dúlt borzadó sötétességre, A búk mordéje gyászba vonja, Több víg napom nem száll az égre. Két szép szemecskék engemet Megvigasztalhatnak magok: Űzzétek el hát éjemet Ti, két halandó csillagok! Jelek és jóslások testesülésével új korszak nyílt, Istennek már nem volt e közvetítője, ő maga lépett az emberek közé” Divinatio Babona 010 9 A Magyar Hírlap hétvégi melléklete 2021. január 9. Szerkesztette: Petén Péter Művészeti vezető: Salát Zalán Péter