Magyar Hírlap, 2021. július (54. évfolyam, 150-176. szám)
2021-07-24 / 170. szám
A nőalakok kontrasztot képeznek az erdő erőteljes zöld tónusaival Forrás: Szépművészeti Múzeum Kultúra 13 kulturadmagyarhirlap.hu A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum legújabb izgalmas, gyermekbarát tárlata az 1918 előtti, virágzó Fiumébe kalauzol Pálffy Lajos Mikor is lenne érdemesebb kiállításon mutatni be Fiume városát, mint nyáron. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) jól időzítette hát október végéig látogatható Fiume - Kapu a nagyvilágra című, gyerekek számára is élvezhetővé tett kiállítását. Ha esetleg a horvát tengerpart felé vesszük az irányt, a nyaralás kellemetességei, a strandolás, hajókirándulások és hangulatos vacsorák mellett keríthetünk egy kis időt a térség magyar vonatkozású emlékeinek meglátogatására is. Nézzünk be Zára vagy Trogir városába, ahová IV. Béla királyunk menekült a tatárok elől. De mindenekelőtt menjünk el Fiumébe, azaz mai nevén Rijekába, a tavalyi évben Európa Kulturális Fővárosa címet viselő, Trianonig magyar kikötővárosba. Előtte (vagy esetleg utána) pedig látogassunk el a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) Fiume - Kapu a nagyvilágra: Tengerészet, kereskedelem és vendéglátás az Adria partján című kiállítására, hogy tisztában legyünk azzal, ami különösen szépet Fiumében látunk, annak bizony jórészt magyar alapjai vannak. Ugyanis a 19. század második felétől 1914-ig, a Nagy Háború kezdetéig százmillió koronát fektetett be itt a magyar állam (mintegy ötszáznegyvenmilliárd forintot). Igaz, erre a tényre Fiumében nem figyelmeztet bennünket senki és semmi sem, de az ódon falakon akad még magyar felirat, és némely öntöttvas csatornafedélen még láthatjuk koronás nagycímerünket a készítés helyét jelző magyar felirattal. Az MKVM tárlatának bejáratánál egy installáció vár bennünket, amely egy kalapos, napernyős, zöld utazóruhás hölgyet ábrázol, aki éppen a jegypénztár előtt vár a sorára. Utazásunkon maga Batthyány Lajos gróf, a város kormányzója lesz kalauzunk, hiszen 1892 tavaszától 1896 őszéig irányította az autonómiával bíró várost, amely még III. Károly királyunk révén, 1717- ben lett vámmentes szabadkikötő. Fiumét 1776-ban Mária Terézia adta Magyarországnak, kinevezve első kormányzójául gróf Majláth Józsefet. A kikötő fejlődése az 1820-as években indul be, ám 1848 augusztusában megszállták a horvátok (1809 és 1813 között volt már francia kézen), és a kiegyezés utánig, 1870- ig kell várni, hogy ismét autonóm legyen. Ekkor tizennyolcezren lakják, 1910-ben pedig már ötvenezren. Az emberek java ugyan az olasz nyelv fiumei dialektusát beszéli, de hivatalos nyelv a magyar és a német is. Aztán még 1873-ban eléri a várost a Karszt-hegység alagútjain át a vasút is, a vonal pedig Gyékényesről indul, így az utasok mellett leginkább az Alföld terményeit, gabonáját viszi le a kikötőbe. Ez már a város igazi aranykora, ekkoriban Európa tizedik legforgalmasabb kikötője. A Nagy Háborúban aztán elszigetelődik a világtengerektől, a sebesültek és az utánpótlás szállítása a fő profilja. Az összeomlás után, 1918. október 23-án horvát katonák szétzavarták a rendőrséget, öt napra rá pedig az utolsó magyar kormányzó, Jekelfalussy Zoltán is elhagyta a várost, amelyre annyit költöttünk. A trianoni békeszerződés aztán megpecsételte a város sorsát. A közeli Triesztben már 1832-től működik az Osztrák Lloyd hajózásitársaság, amelybe 1872-ben belépnek a magyarok is. De itt az osztrák érdek marad a domináns, ezért mi más hasonló cégek mellett létrehozzuk 1882. január elsején az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt.-t, amelynek igazgatóságában Jókai Mór is helyet kap. Láthatjuk is tárlóban azt a díszalbumot, amelyet az író 1894-ben a társaságtól kapott. Az MKVM saját anyaga mellett most a közlekedési múzeum kölcsöntárgyai is színesítik a palettát, például az Adria Rt. egyik kézzel varrott zászlaja is, rajta a jelszóval: „A hazának használj!” Amúgy a cégnél törvény volt arról, hogy munkaerő-felvételnél a magyarokat kell előnyben részesíteni. Korabeli fotókon láthatjuk a Whithead Róbert és Giovanni Luppis által 1866-ban alapított torpedógyárban folyó munkát, de felsorakoznak a vízparton működő kőolaj finomító termékmintái is üvegcsékben. Újabb archív felvételeken nyomon követhetjük a Ganz és a Danubius 1911-es társulásával fellendülő hajógyártást is. A tárlaton szemügyre vehetjük a Horthy Miklós parancsnokolta, 1915. január 10-én hadrendbe állított Novara makettjét, a fiumei és portoréi üzemekben gyártott Helgoland cirkálót és a Szent István csatahajót is. Ízelítőt kaphatunk aztán a Fiumén keresztül Amerikába kivándorló magyarok viszontagságos útjaiból, egy fedélközi installációba beépítették a Mauritania gőzös kerek kajütablakát is. A hajót az utaztatást végül lebonyolító Cunard Line (Gúnár Lina - ahogy az Amerikába emigráló magyarok nevezték) üzemeltette, amelynek egy reklámtábla szerint a Baross tér 9.-ben is volt irodája. Helyet kapott a tárlaton a Fiumében született Drozsnyák Emília még fénykép nélküli útlevele, de egy magángyűjteményből megérkezett Lengyel Árpádnak, a Titanic túlélőit nagyrészt kimentő Carpathia nevű Cunardhajó orvosának a hagyatéka is, a Solingenben készült szikéitől kezdve egészen összetolható távcsövéig. A kiállítótér kreatív megoldásai révén a múzeumban nemcsak a tárgyak és leírások alapján jelenik meg Fiume virágzó múltja, valóban az egykori kikötővárosban érezhetjük magunkat a macskaköves rakparton sétálva, a maketteket, kikötői képeket nézve. Macskaköves rakpart, hajómakett az eredetijét ábrázoló archív fotóval Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Hírek Derzsi György és Meskó Zsolt Kazinczy, a tizenötödik című zeneműve nyerte a IIl. Madách Musical Pályázatot. A teátrum közlése szerint a győztes darab az 1848-49-es szabadságharc korát idézi meg, fókuszában a hétköznapi ember áll, aki sodródik a történelem viharában. Mint írják, a zsűri nagyra értékelte a klasszikus téma modern zenei világát. Az új musicalt a Madách Színház következő évadában mutatják be. (SK) Megújult Szőnyi István síremléke Zebegényben. A Nemzeti Örökség intézete (NÖRI) újította fel a festőművész 2010 óta a nemzeti sírkert részeként védett síremlékét. A megújult sír átadásán Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára kiemelte, Szőnyi István sokaknak példakép. „Egy művész hatása messze túlnyúlik azokon a műveken, amelyeket alkotott, így Szőnyi István is hagyományt teremtett Zebegényben” - hangsúlyozta Rétvári. (SK) Helyreállíttatta és pénteken megnyitotta a világ legrégebben folyamatosan működő színházát Andrew Lloyd Webber. A 17. század óta működő londoni Királyi Színház (Drury Lane) egész nap nyitva lesz a közönség előtt, nem csak színielőadások céljából. A műemlék épület két évig tartó restaurálása 60 millió fontba került, megújult a nézőtér, a lépcsőház, emellett új éttermet, bárt, szalont alakítottak ki. A színházi előadások augusztustól indulnak, a Jégvarázs című musicallel. (JMZs) Az 1862-es Fürdőzők az erdőben a Hatvany-gyűjtemény része volt Hetvenöt év után hazakerült Gustave Courbet festménye Sárdi Krisztina A Szépművészeti Múzeum tegnap közölte lapunkkal azt a művészettörténeti szenzációt, hogy magyar magángyűjtő vásárolta meg Gustave Courbet Fürdőzők az erdőben című festményét, így hetvenöt év után végre hazakerült a Hatvany-gyűjtemény egyik jeles darabja. Az értékes alkotást a kilétét egyelőre felfedni nem akaró tulajdonos májusban vette meg a Sotheby’s aukciósház árverésén háromszázhúszezer dollárért. A Szépművészeti azt is tudatta lapunkkal, jelenleg zajlik a múzeumban a festmény restaurátori vizsgálata. A realista barbizoni iskola legnagyobb hatású francia festőjének remekművét a tervek szerint novemberben a magyar közönség is láthatja majd. A Szépművészeti elemzése szerint az 1862-ben festett vászon majdnem tíz évvel a polgárpukkasztó, Fürdőzők című képe után készült, amelynek idealizálatlan nőalakjai hatalmas botrányt kavartak az 1853-as párizsi Szalonon. „Noha a festő a Fürdőzők az erdőben esetében is ragaszkodott realista elveihez” - szól a múzeum tájékoztatása - a természethűséget érzékiséggel vegyítette: a hölgyek önfeledten mártóznak a vízben, csaknem kacéran tekintenek a néző irányába.” Mint írják, a nőalakok kontrasztot képeznek az erdő erőteljes zöld tónusaival, a vizuális ellentétet Courbet technikája is felerősíti: míg a figurákat hagyományos módon, ecsettel ábrázolta, a sokkal nyersebbnek ható tájat festőkéssel formálta meg. A képet báró Hatvany Ferenc 1908 májusában vásárolta meg Párizsban, a Chéramy-gyűjtemény Georges Petit által rendezett árverését követően. A II. világháború végén a vásznat az európai rangú Hatvany-gyűjtemény több száz darabjával együtt banki letétben helyezték el, amelyet a Vörös Hadsereg katonái kifosztottak. A festmény sorsa innentől ismeretlen, annyi tudható, hogy a Sotheby’s árverésén Hatvany örökösei és a képet aukcióra bocsátó tulajdonos közti restitúciós megállapodás alapján került kalapács alá.