Magyar Hírlap, 2021. július (54. évfolyam, 150-176. szám)

2021-07-24 / 170. szám

A nőalakok kontrasztot képeznek az erdő erőteljes zöld tónusaival Forrás: Szépművészeti Múzeum Kultúra 13 kulturadmagyarhirlap.hu A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum legújabb izgalmas, gyermekbarát tárlata az 1918 előtti, virágzó Fiumébe kalauzol Pálffy Lajos Mikor is lenne érdemesebb kiál­lításon mutatni be Fiume városát, mint nyáron. A Magyar Kereske­delmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) jól időzítette hát október végéig látogatható Fiume - Kapu a nagyvilágra című, gyerekek szá­mára is élvezhetővé tett kiállítását. Ha esetleg a horvát tengerpart felé vesszük az irányt, a nyaralás kellemetességei, a strandolás, hajó­­kirándulások és hangulatos vacso­rák mellett keríthetünk egy kis időt a térség magyar vonatkozású em­lékeinek meglátogatására is. Néz­zünk be Zára vagy Trogir városába, ahová IV. Béla királyunk menekült a tatárok elől. De mindenekelőtt menjünk el Fiumébe, azaz mai ne­vén Rijekába, a tavalyi évben Euró­pa Kulturális Fővárosa címet viselő, Trianonig magyar kikötővárosba. Előtte (vagy esetleg utána) pedig látogassunk el a Magyar Kereske­delmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) Fiume - Kapu a nagyvi­lágra: Tengerészet, kereskedelem és vendéglátás az Adria partján cí­mű kiállítására, hogy tisztában le­gyünk azzal, ami különösen szépet Fiumében látunk, annak bizony jó­részt magyar alapjai vannak. Ugyanis a 19. század második fe­létől 1914-ig, a Nagy Háború kezde­téig százmillió koronát fektetett be itt a magyar állam (mintegy ötszáz­­negyvenmilliárd forintot). Igaz, er­re a tényre Fiumében nem figyel­meztet bennünket senki és semmi sem, de az ódon falakon akad még magyar felirat, és némely öntött­vas csatornafedélen még láthatjuk koronás nagycímerünket a készítés helyét jelző magyar felirattal. Az MKVM tárlatának bejáratá­nál egy installáció vár bennünket, amely egy kalapos, napernyős, zöld utazóruhás hölgyet ábrázol, aki ép­pen a jegypénztár előtt vár a sorára. Utazásunkon maga Batthyány La­jos gróf, a város kormányzója lesz kalauzunk, hiszen 1892 tavaszá­tól 1896 őszéig irányította az auto­nómiával bíró várost, amely még III. Károly királyunk révén, 1717- ben lett vámmentes szabadkikötő. Fiumét 1776-ban Mária Terézia ad­ta Magyarországnak, kinevezve el­ső kormányzójául gróf Majláth Jó­zsefet. A kikötő fejlődése az 1820-as években indul be, ám 1848 augusz­tusában megszállták a horvátok (1809 és 1813 között volt már francia kézen), és a kiegyezés utánig, 1870- ig kell várni, hogy ismét autonóm legyen. Ekkor tizennyolcezren lak­ják, 1910-ben pedig már ötvenez­ren. Az emberek java ugyan az olasz nyelv fiumei dialektusát beszéli, de hivatalos nyelv a magyar és a né­met is. Aztán még 1873-ban eléri a várost a Karszt-hegység alagút­­jain át a vasút is, a vonal pedig Gyé­kényesről indul, így az utasok mel­lett leginkább az Alföld terményeit, gabonáját viszi le a kikötőbe. Ez már a város igazi aranykora, ekkoriban Európa tizedik legforgalmasabb ki­kötője. A Nagy Háborúban aztán elszigetelődik a világtengerektől, a sebesültek és az utánpótlás szál­lítása a fő profilja. Az összeomlás után, 1918. október 23-án horvát katonák szétzavarták a rendőrsé­get, öt napra rá pedig az utolsó ma­gyar kormányzó, Jekelfalussy Zol­tán is elhagyta a várost, amelyre annyit költöttünk. A trianoni bé­keszerződés aztán megpecsételte a város sorsát. A közeli Triesztben már 1832-től működik az Osztrák Lloyd hajózási­társaság, amelybe 1872-ben belép­nek a magyarok is. De itt az oszt­rák érdek marad a domináns, ezért mi más hasonló cégek mellett létre­hozzuk 1882. január elsején az Ad­ria Magyar Királyi Tengerhajózá­si Rt.-t, amelynek igazgatóságában Jókai Mór is helyet kap. Láthatjuk is tárlóban azt a díszalbumot, ame­lyet az író 1894-ben a társaságtól kapott. Az MKVM saját anyaga mellett most a közlekedési múzeum köl­­csöntárgyai is színesítik a palettát, például az Adria Rt. egyik kézzel varrott zászlaja is, rajta a jelszó­val: „A hazának használj!” Amúgy a cégnél törvény volt arról, hogy munkaerő-felvételnél a magyaro­kat kell előnyben részesíteni. Ko­rabeli fotókon láthatjuk a Whithead Róbert és Giovanni Luppis által 1866-ban alapított torpedógyár­ban folyó munkát, de felsorakoznak a vízparton működő kőolaj fino­mító termékmintái is üvegcsékben. Újabb archív felvételeken nyomon követhetjük a Ganz és a Danubius 1911-es társulásával fellendülő ha­jógyártást is. A tárlaton szemügyre vehetjük a Horthy Miklós parancsnokolta, 1915. január 10-én hadrendbe állí­tott Novara makettjét, a fiumei és portoréi üzemekben gyártott Hel­goland cirkálót és a Szent István csatahajót is. Ízelítőt kaphatunk aztán a Fiumén keresztül Ameri­kába kivándorló magyarok viszon­tagságos útjaiból, egy fedélközi ins­tallációba beépítették a Mauritania gőzös kerek kajütablakát is. A ha­jót az utaztatást végül lebonyolí­tó Cunard Line (Gúnár Lina - ahogy az Amerikába emigráló magyarok nevezték) üzemeltette, amelynek egy reklámtábla szerint a Baross tér 9.-ben is volt irodája. Helyet ka­pott a tárlaton a Fiumében született Drozsnyák Emília még fénykép nél­küli útlevele, de egy magángyűjte­ményből megérkezett Lengyel Ár­pádnak, a Titanic túlélőit nagyrészt kimentő Carpathia nevű Cunard­­hajó orvosának a hagyatéka is, a Solingenben készült szikéitől kezd­ve egészen összetolható távcsövéig. A kiállítótér kreatív megoldá­sai révén a múzeumban nemcsak a tárgyak és leírások alapján jelenik meg Fiume virágzó múltja, valóban az egykori kikötővárosban érezhet­jük magunkat a macskaköves rak­parton sétálva, a maketteket, kikö­tői képeket nézve. Macskaköves rakpart, hajómakett az eredetijét ábrázoló archív fotóval Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum ­ Hírek Derzsi György és Meskó Zsolt Kazinczy, a tizenötödik cí­mű zeneműve nyerte a IIl. Madách Musical Pályázatot. A teátrum közlése szerint a győztes darab az 1848-49-es sza­badságharc korát idézi meg, fókuszában a hétköznapi ember áll, aki sodródik a történelem viharában. Mint írják, a zsűri nagyra értékelte a klasszikus téma modern zenei világát. Az új musicalt a Madách Színház következő évadában mutatják be. (SK) Megújult Szőnyi István síremléke Zebegényben. A Nem­zeti Örökség intézete (NÖRI) újította fel a festőművész 2010 óta a nemzeti sírkert részeként védett síremlékét. A megújult sír átadásán Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára kiemelte, Szőnyi István sokaknak példakép. „Egy művész hatása messze túlnyúlik azo­kon a műveken, amelyeket alkotott, így Szőnyi István is hagyo­mányt teremtett Zebegényben” - hangsúlyozta Rétvári. (SK) Helyreállíttatta és pénteken megnyitotta a világ leg­régebben folyamatosan működő színházát Andrew Lloyd Webber. A 17. század óta működő londoni Királyi Színház (Drury Lane) egész nap nyitva lesz a közönség előtt, nem csak színielő­adások céljából. A műemlék épület két évig tartó restaurálása 60 millió fontba került, megújult a nézőtér, a lépcsőház, emellett új éttermet, bárt, szalont alakítottak ki. A színházi előadások augusztustól indulnak, a Jégvarázs című musicallel. (JMZs) Az 1862-es Fürdőzők az erdőben a Hatvany-gyűjtemény része volt Hetvenöt év után hazakerült Gustave Courbet festménye Sárdi Krisztina A Szépművészeti Múzeum teg­nap közölte lapunkkal azt a művé­szettörténeti szenzációt, hogy ma­gyar magángyűjtő vásárolta meg Gustave Courbet Fürdőzők az er­dőben című festményét, így het­venöt év után végre hazakerült a Hatvany-gyűjtemény egyik je­les darabja. Az értékes alkotást a kilétét egyelőre felfedni nem akaró tulajdonos májusban vet­te meg a Sotheby’s aukciósház ár­verésén háromszázhúszezer dol­lárért. A Szépművészeti azt is tudatta lapunkkal, jelenleg zajlik a múzeumban a festmény restau­rátori vizsgálata. A realista barbizoni iskola leg­nagyobb hatású francia festőjé­nek remekművét a tervek szerint novemberben a magyar közön­ség is láthatja majd. A Szépművé­szeti elemzése szerint az 1862-ben festett vászon majdnem tíz évvel a polgárpukkasztó, Fürdőzők cí­mű képe után készült, amely­nek idealizálatlan nőalakjai hatal­mas botrányt kavartak az 1853-as párizsi Szalonon. „Noha a fes­tő a Fürdőzők az erdőben esetében is ragaszkodott realista elveihez” - szól a múzeum tájékoztatá­sa - a természethűséget érzékiség­gel vegyítette: a hölgyek önfeled­ten mártóznak a vízben, csaknem kacéran tekintenek a néző irányá­ba.” Mint írják, a nőalakok kont­rasztot képeznek az erdő erőteljes zöld tónusaival, a vizuális ellen­tétet Courbet technikája is felerő­síti: míg a figurákat hagyományos módon, ecsettel ábrázolta, a sokkal nyersebbnek ható tájat festőkéssel formálta meg. A képet báró Hatvany Ferenc 1908 májusában vásárolta meg Pá­rizsban, a Chéramy-gyűjtemény Georges Petit által rendezett ár­verését követően. A II. világhábo­rú végén a vásznat az európai ran­gú Hatvany-gyűjtemény több száz darabjával együtt banki letétben helyezték el, amelyet a Vörös Had­sereg katonái kifosztottak. A fest­mény sorsa innentől ismeretlen, annyi tudható, hogy a Sotheby’s árverésén Hatvany örökösei és a képet aukcióra bocsátó tulajdo­nos közti restitúciós megállapodás alapján került kalapács alá.

Next