Magyar Hírlap, 2021. december (54. évfolyam, 278-303. szám)
2021-12-29 / 301. szám
Az újvidéki magyar tanszék nagyrészt neki köszönhető kultúra Negyven éve halt meg Miroslav Krleza horvát író Negyven éve, 1981. december 29-én hunyt el Zágrábban Miroslav Krleza, a múlt századi horvát irodalom meghatározó alakja, akit háborús történetei miatt a horvát Remarque-nak is neveztek. Zágrábi kispolgári családban született 1893. július 7-én. Miután a helyi gimnáziumban latinból és görögből megbukott, 1908-ban a pécsi Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskola növendéke lett, majd a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára került. Budapesten látogatta a Galilei-kör összejöveteleit, Jászi Oszkár folyóiratát, a Huszadik Századot és a Világ című polgári radikális napilapot olvasta, megismerkedett Ady költészetével is. A Balkán-háborúk idején Szerbiába szökött, de az ottani rendőrség kémnek tartotta, ezért visszatoloncolta a Monarchiába, ahol katonaszökevényként letartóztatták, és megfosztották rangjától. Az első világháborúban több fronton harcolt, majd sebesülése miatt hazatért Zágrábba. Katonai álmaival leszámolt, érdeklődése mindinkább az irodalom felé fordult. Nemsokára, 1919-ben egy barátjával elindította a Piámen című folyóiratot. Ebben az időszakban született meg első világháborús drámaciklusának három darabja: A táborban, a Golgota és a Farkaskutya, valamint A horvát hadisten című novelláskötete. Egy ideig a Knjizevna Republika című folyóirat szerkesztője volt, fiatal írókat, költőket támogatott. A húszas évek végén kezdte el írni legismertebb művének, a tizenegy prózai részt és három drámát magába foglaló Gospoda Glembajevi című ciklusnak a darabjait, emlékeztet az MTI. Az Osztrák-Magyar Monarchia korában játszódó trilógia egy zágrábi patríciuscsalád széthullásának és általában a dekadens horvát polgárság hanyatlásának krónikája. Legjelentősebb költői műve, az Éjtszakának virrasztója - Petrica Kerempuh balladái című, tájnyelven írott, archaikus fordulatokban bővelkedő balladasorozata 1936-ban született meg. A fasiszta Független Horvát Állam megalakulása után kiadójával együtt letartóztatták, műveit pedig betiltották és elégették. A második világháború végeztével ismét intenzív irodalmi és szerkesztői tevékenységet folytatott, 1952 után meghatározó szereplője lett a titói Jugoszláviának. Volt a Jugoszláv írószövetség elnöke is, s nem kis érdeme volt az újvidéki egyetem magyar tanszékének létrehozásában. Monumentális regényét, a Zászlókat 1981. december 29-én bekövetkezett haláláig írta. Pécsett van emléktáblája, 2011 júniusában pedig szobrot kapott Budapesten, a Ludovika parkban. (PO) 13 Három történet, egyetlen film Varga Bence Nagy várakozás előzte meg Wes Anderson legújabb, A Francia Kiadás című filmjét. Nem csupán azért, mert napjaink egyik rendkívül kedvelt rendezőjéről van szó, vagy mert ezúttal is pazar szereplőgárdával dolgozott együtt, hanem valójában azért is, mert a meglehetősen sajátos vizuális és narratív megoldásokkal dolgozó Anderson stílusa olyannyira kiforrott és olyannyira egyedivé vált mostanra, hogy sokan attól tartottak és tartanak: innen már egyenes az út, hogy önmaga paródiájává váljon. Jó hír, hogy legújabb alkotásában erről szó sincs, ugyanakkor valóban, a rendező szemernyit sem változtatott filmnyelvén, sőt némileg tovább is fokozta azt. Wes Anderson filmjeire szándékosan egyfajta modorosság jellemző, ezt stilizálja az abszolút végletekig, amíg valódi esztétikummá nem válik. Ezzel történeteit gyakorlatilag az elejétől a végéig zárójelbe teszi, történjék bármi is ezekben az alkotásokban, a valódi, drámai azonosulás nézőként nem lehetséges, csak a puszta gyönyörködés marad a forma tökéletességében és az öniróniában. A Francia Kiadás eddigi talán legjobb filmjéhez, A Grand Budapest Hotelhez hasonlóan - egy letűnt kor utolsó képviselőinek, kiveszőlésben lévő világfelfogásoknak állít emléket, bár jelezve azok nevetségességét is, mégis nosztalgiát ébresztve. Egy antológiafilmről beszélünk, amely három történetet mesél el. A történet váza szerint miután a Francia Kiadás című magazin alapítója meghal, a végrendeletében meghatározottak szerint a lapnak meg kell szűnnie. A szerkesztőségnek és az állandó szerzőknek tehát el kell készíteniük az utolsó lapszámot. Ennek legfőbb cikkeit követheti aztán nyomon a néző a riporterek elbeszélésein keresztül. Az első cikkben egy börtönbüntetésre ítélt festő, Moses Rosenthaler (Benicio del Toro) történetét ismerhetjük meg. A férfi az egyik börtönőrben találja meg a múzsáját, és absztrakt képeket fest a neki modellt álló nőről. Miután egy adócsalás miatt elítélt műkereskedő - őt Adrien Brody alakítja fantasztikusan - megpillantja egy képét, megvásárolja azt, illetve a tulajdonjogot későbbi alkotásaira, hogy szabadulását követően felépítse Rosenthaler hírnevét, ő pedig meggazdagodhasson. És minden a terve szerint is alakul, egészen addig, amíg három év múlva vissza nem tér, hogy megnézze, mit alkotott a festő ez idő alatt. A második cikk egy diáklázadás történetét meséli el, amely azt követően robban ki, hogy fiú diákok egy csoportja megelégeli, hogy nem léphetnek be a lányok kollégiumába. A helyzet akkor csap át fegyveres felkelésbe, amikor egy társuk dezertál a kötelező hadkötelezettség elől. Mindezt a briliáns Frances McDormand által alakított, közel sem semleges újságírónő szemén keresztül láthatjuk, aki olyannyira az események résztvevője, hogy romantikus viszonyt kezd a diákok vezetőjével (Timothée Chalamet). Az utolsó történet középpontjában pedig Nescaffier (Stephen Park) karaktere áll, egy rendőrhadnagy, aki a helyi őrs alagsorában pompásabbnál pompásabb ételeket szolgál fel a rendőrfőnöknek és társaságának. Hamarosan azonban minden konyhai tudását be kell vetnie, hogy megmentse a főnök fiát, akit bűnözők rabolnak el váltságdíj reményében. Wes Anderson, ahogy azt tőle megszokhattuk, a halálosan precíz kameramozgással és a matematikai pontosságú kompozíciókkal éri el azt a hatás, amitől szerethetővé válnak filmjei. Egyik legnagyszerűbb filmes megoldása, amikor az idő múlását vagy a cselekménysűrítést élő montázsjelenetekben oldja meg, fényképpé merevedett szereplőkkel, díszletről díszletre mozogva, egyetlen snittben. Rettentő összetett, részletes, jól megmunkált minden egyes jelenet, hogy az embernek valójában felfogni sincs lehetősége minden egyes apró jelzést, amelyet egy-egy kamerabeállításban elrejt a rendező, legyen szó akár a díszletek harmóniájáról vagy egy látszólag teljesen jelentéktelen mellékszereplő mozdulatáról a háttérben. A rendező stílusa miatt viszont a néző egyetlen karakterrel sem szimpatizál jobban, mint a többivel, és nem is ellenszenvesebb egyik sem a másiknál, minthogy az események valódi tétjét kioltja az abszolúttá váló komikum, az elbeszélői pozíciók rétegzettségén átsejlő önirónia. A gonosz karakterekről kiderül, hogy nem is annyira gonoszak, míg a pozitív hősök komolyan vehetetlenné válnak. A mámorítóan színvonalas szereplőgárda ezúttal sem maradt el, a már említett színészek mellett felbukkan például Willem Dafoe, Léa Seydoux, Tilda Swinton, Owen Wilson, Bill Murray, Christoph Waltz, Edward Norton, Alex Lawther, Henry Winkler vagy Mathieu Amalric is, azaz legalább háromnégy filmre való remek színész, olyanok, akik puszta jelenlétükkel képesek uralni a vásznat. Csoda hát, ha A Francia Kiadás minden egyes jelenete szó szerint kikényszeríti a néző teljes, feltétel nélküli figyelmét? A Francia Kiadás (The French Dispatch) Amerikai vígjáték, 108 perc, 2021 R.: Wes Anderson 10/8 A filmben sok más sztár mellett Bill Murray is játszik Forrás: Forum Hungary Fergeteges bulira készülnek Egy zaklatott pálya Boban Markovic és együttese, valamint Lakatos Mónika és a Romengo közös koncertjével, hagyományos dzsesszszilveszterrel és a város legnagyobb szilveszteri táncházával várja a Fonó idén az előszilveszterezőket és a szilveszterezőket. A Fonóbéli évbúcsúztatók sorozat ma este kezdődik a világzenei kettős koncerttel, és hatalmas táncházi szilveszterrel zárul majd. A Fonó Duplázóra ma este együtt érkezik a Kusturica-filmek zenei sztárja, Boban Markovic és zenekara a nemzetközi világzenei színpadok másik sztárjával, a Romengóval és a WOMEX Artist-díjas énekesnővel, Lakatos Mónikával, hogy együtt zenéljenek. A koncerten Boban Markovic nagysikerű, MRAK című albumának dalait adja elő, a Romengo pedig december elején megjelent, Folk utca című lemezét mutatja be a közönségnek. December 30-án a hagyományos Jazz előszilveszteren a Junior Prima, Gramofon és Artisjus díjas dzsesszzongorista és zeneszerző, Tálas Áron triója lép színpadra. A második, „Little Beggar” című albumukról játsszanak majd, amely 2018-ban az Év dzsesszlemeze lett, és új számok is elhangzanak az előszilveszteri koncerten. Kaltenecker Zsolt és Mózes Tamara duója a dzsessz, a pop, a rock, az elektronikus hangzások, a progresszív zenei elemek és az improvizáció különleges keverékét adja elő a Jazz szilveszteren. A Horváth Tojás Gábor Trió a megjelenés előtt álló új, Tricks című, negyedik lemeze anyagát fogja bemutatni a Fonóban. A hagyományos Fonó-folkszilveszter idén is a legnagyobb népzenész-néptáncos szilveszteri mulatságnak ígérkezik a fővárosban. Óriási táncházzal búcsúztatja az óévet, és köszönti az újat a Magyarpalatkai Banda, Pálházi Bence és bandája és a Fanfara Complexa, meg persze a táncoló közönség. A programokról bővebben a Fono.hu oldalon olvashatnak. (VK) Óévbúcsúztató világzene, dzsessz Marianne Faithfull angol énekesnő és táncházi zene a Fonóban ma ünnepli 75. születésnapját Az 1946-ban Londonban egy brit katonatiszt, irodalomprofesszor és a budapesti születésű bárónő, Eva von Sacher-Masoch gyermekeként született Marianne Evelyn Gabriel Faithfull angol énekesnő, dalszerző és színésznő ma ünnepli hetvenötödik születésnapját. Szülei válása után édesanyja nevelte, szűkös körülmények között, katolikus internátusba járt. Énekesi pályáját tizennyolc éves korában népdalok éneklésével kezdte, de 1964-ben részt vett a Rolling Stones együttesnek adott fogadáson, ahol az együttes menedzsere, Andrew Loog Oldham meglátta benne a tehetséget. Első kislemeze, a Mick Jagger és Keith Richards által jegyzett As Tears Go By nyomban toplistás siker lett. A Go Away from My World című albumával Amerikában is bemutatkozott, emlékeztet az MTI. Mick Jaggererrel való kapcsolatukból a Rolling Stones is profitált, olyan mára klasszikussá vált számokat ihletett, mint a Sympathy for the Devil, a You Can’t Always Get What You Want, a Wild Horses és az I Got the Blues. A Jaggerrel töltött féktelen négy év alatt Faithfull lába alól kicsúszott a talaj, 1970-ben fia felügyeleti jogát is elveszítette, és öngyilkosságot kísérelt meg. Volt hajléktalan is, önéletrajzában őszintén vallott erről a korszakáról. Kitartó barátainak köszönhetően mégis talpra állt. Visszatérését az 1979-ben megjelent, Grammy-díjra jelölt Broken English albuma jelentette, amely a posztpunk és az újhullám egyik fontos műve. A filmvásznon Jean-Luc Godard-ral, Serge Gainsbourggal, Alain Delonnal és Tony Richardsonnal dolgozott együtt. Megfertőződött a koronavírussal, tüdőgyulladása és memóriavesztése lett, de felépült. Háromszor járt Budapesten. (SK)