Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-04-06
koporsó írást kigondolni? Erre, fogta magát T. Sárits András Gyulai Plébános Úr, ’s hevennyiben ezt a’ fontos, és közönséges helybe-hagyást érdemlett verset készítette : Hogy innen elmenjek, Ember’ akaratja, Hogy itt halva fekszem , Istennek malasztja: 31 it tehet az Isten , ezzel megmutatja, Hogy Ember’ szándékát könnyen felforgatja, mellyekhez én még ezeket írom: Kinek nem akartak adni eggy időre , yidnak helyet annak sok száz esztendöre. glh ! Rekellhetetlen , nézz e’ temetőre : Békély , még' téged! is érne halál tőre. “ Elegyes Tudósítások. Fiúméba, Márc. 26-dikán dél után érkezett el szerencsésen az újj Gubernátor, Pászthori Sándor ö Nagysága , ’s 21 ágyú lövésekkel, és örvendetes vivát kiáltásokkal fogadtatott. A Londoni Parlamentom Alsó-Hazának ’ Marc. 7-dikén tartatott Ülésében , arról tudósította ama híres Orator Fox Úr előre a’ Gyűlést, hogy rövid időn eggy Szent Szándékot fog annak eleibe terjeszteni, minden afféle büntető Törvényeknek eltörlése eránt, mellyek a’ Vallásbeli vélekedéseket tárgyazzák. Brüsszelböl, ezeket irta hozzánk Márt. 22-kén eggy érdemes Magyar Tiszt Úrt „Én, Bécsből ide, 15 napok alatt érkeztem, ámbár Lintz, Nürnberg (I Sornberga Frankfurt, Maintz (progancia) , Koblencz Kölln