Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-12-07

Huszár Regementek is ki vagynak rendelve, hogy a’ Wurmser, Blankenstein , és Eszter­­házy nevet viselő, ’s a’ Frantziák ellen olly magyarossan vitézkedő Lovassainknak ditső tetteiket, ’s ezeknél fogva Nemzetünk’ dicsős­égét ők is halmozzák. De még ezeknek nevei­ket most bizonyosan nem írhatjuk. Ha el­­­gondoljuk , hogy a’Német Biro­dalom száz húsz ezer katonákat ád a’Szím­­iziák ellen *); a’ mi Fejedelmünk maga, többet száz ezernél ; a’ Prusziai Felség, közel száz ezerből álló Sereget; a ’ Szardiniai Király, hetven ezret; Pápa ő Szentsége is egynéhány ezeret, képzelhetjük már előre is azt a’ roppantt Ármádiát, mellyel meg kell birkózni a’ Franc­iáknak; ’s látjuk, hogy esztendöre vérbe kell mártani pennánkat: ínért szürnyű­ ütközetek következnek a’meg­írásra. — Anna Virosque canemus. Meg­*) Meg­eggyezett t. i. abban Kor. zg dikán a’ Birodalom’ Rendjeinek nagyobb része, a’ minthogy ez eránt végzés is hozatott akkor Regensburgban, hogy t­r­ip­l­umot, az az, három annyi Katonákat állíttsa­­nak­­ ki külön külön minden Rendek a’ Franc­iák ellen, mint szoktak vált rend­­szerént ki - állítani más közönséges Ellen­ség ellen. Rend szerint pedig 40 ezeret szoktak ki­állítani. Az említett végzéssel mindjárt az­nap Kurír küldetett Császár Ő Felségéhez. O­SSIS220

Next