Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-04-08 / 28. szám

501 T Wiendelfeld, nagyobb bátorságnak okáért inkább az Ág­y vsánál, mint maganat kívánt tartani ; mellé­k fel­­­olvastatván , ’s azoknak foglalatjuk szerint kérdőre vonat­ván Wiendelfeld, halálra ítéltetett. Varsóból, Marcziusnak 22­ didcén. —■ „ A’ Sereg’ számának lejjebb szállíttatásánál fogva, katonai sz­olgálat, és zsöld nélkül maradott Lengyelek , ámbár bíztató ajánlá­sokat vettek is az Orosz Tsászárnétól, még sem akarnak annak szolgálatjába lépni, hanem inkább a’ Tsász. Kir. határok tele sietnek. Ha efféle el­­­botsátott Lengyel Katonákat eggyénként, vagy kis csomók­­ban találnak az Oroszok, előbb tsendesen meg­kiná­lják őket Orosz szolgálattal; de ha nem mutatják ahoz kedveket a’ Len­gyelek, úgy a’ szép szót kénszerítés váltja­iéi. Ez arra indította a’ redukáltt Lengyel Katonaságot, hogy nagyobb csoportokban maradjon eggyütt, és keresse élelmét, a’ hogy’ lehet ; ’s a’ hol Oroszokat talál, őrzve is kap vélek.“ Az Oroszok, és Lengyelek között folytt utólszori hadakozásban magának nagy nevet szerzett, ’s már annakelőtte Amerikában is szolgáltt Lengyel Generális Kosciusko — kiről két postán emlékeztünk vala közelébb egymás után — egy buzdító ’s oktató írást intézett a’ maga fő-kvártél­­lyából, Mártzius’ 24-dikén fegyver­­ viselő Pajtássaihoz, mellyben így szólt hozzájok

Next