Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-01-14 / 4. szám
Magyar Legénnyeink, miólta olly kegyes ajánlást méltóztatott tenni F. Urunk, hogy a kik most gyalog katonaságot vállalnak, azok, még a’háború’ folyamatja alatt is ki-nyerhetik haza-botsáttatásokat, ha szükségessé fogná ezt tenni az otthonn lévő gazdaságnak folytatása. A’ háború után pedig, valamint közönségesen minden Cs. Kir. Birodalombéli Jobbágyokra nézve fog lenni az a’ tekintet, hogy el botsáttatnak azok közzülok, kiknek otthoni létek szükségesnek találtatik , úgy különösen a’ Magyarok, kik most Önként állanak gyalog katonáknak, ha a’ had’ elmúltjával nem akarnának tovább fegyvert viselni, és e’ végett jelentendik magokat, szabadságot kapnak, a’ katonaságból való kilépésre. Béts. Császárné ő Felsége’szép példáját, buzgóan kezdik követni az idevaló Dámák, a’ Katona - Ispotályokban meg kivántató sebkötöknek , és tépett ruháknak ( tépeményeknek) készítésében. — Különösen említhetjük a’ Spanyol Követnét, a’ ki, ezen kívül, száz flanelt mellyre-valókat is varratott Vitézeink’ számára. Özvegy Gróf Károlyi Antodné ő Excellja pedig — ki a Jóltévök’ számából soha ki nem marad — száz csizmaforma téli lábbelieket készíttetett katonáinknak gyapjúból. Franciaország-Huszadik Decemberi Ülésében a N.