Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-04-08 / 28. szám

Ha mi rem tanulunk a’ mások’ példáján : az is fogja nevelni boldogtalanságunkat, hoí y önnön magunk buktattuk abba ma­gú kát. — Juthat efzibe a1 Gyűlésnek, hogy mind meg-mondtam én azt előre: mit fog fzíílni hova - tovább a’ Frantzia- Orfzági újjítás, mind akkoráig, míg végre egéíz fel-forgatás leJfTz belőlle. A’ mit én akkor úgy mondtam, mint Próféta: most úgy mondhatom , mint Hiftdríkus. Ezek az egymást fel-váltott történetek terméfzetesek, és letzkéűl fzolgálhatnak egéífz Európának: mivelhogy olly egyen­lőség vagyon az Embereknek terméízetek­­ben , ’s tselekedések’ módjában , hogy hasonló okok, tsak nem mindenkor hasonló következéseket efzközölnek. — JMeg vagyok én arról gyözettetve, ’s ki is mondom, a’Néphez vonfzó hajlandósá­gomból: hogy az ö boldogsága, a’ tzéllya és tárgya minden jó igazgatásnak ; de azt is mondom egyfzersmind , hogy akármelly fzázaclban , ’s akármelly Tartományban történt is az, hogy a’fő hatalmat magához ragadta a’ Nép-allya — mellynek nevelte­tése, tudatlanság; állapotja , bizonytalan­ság; öröksége, reménység ; uralkodása, rendeletlenség — mind annyifzor oda lett a’köz fzabádság, és boldogság; ’s az igaz­gatás’ törvénytelen bitolásának fzerzöi, mindenkor áldozativá lettek annak. \

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék