Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-04-08 / 28. szám
Nem a’ kegyetlenségnek, hanem a’ Fő nélkül-valóságnak (Anarchiának) kell tulajdonítani Francia-Ország’ szerentsétlenségeit. Nem vadabb a’zsivatag erdőkbéli Tigris, mint az Ember lesz, mihelyt a’ társaság’kötelei széllyé tépetnek, a törvényeknek zabolája öszve-töretik , a’religió, erejéből kivétetik, ’s a’Társaság’ Tagjainak egymástól való helyes függése eltöröltetik. — Midőn olvassuk, hogy a’ Frantziák megölték önnön Királyokat, feláldozták az Oltárokon saját Papjaikat, elűzték a’ nálloknál jobb Polgárokat. — jusson eszünkbe Ariilidesnek számkivettetése , Sokrates halála, ’s az a’ nevetséges kegyetlenség, melly által ki - küldetett Hazájából Timotheus , csak azért, hogy ő volt a’ legelső, a’ ki négy búrt alkalmaztatott a’ lantra. Mindenütt hasonló indulatokat , ’s hasonló vadságra való hajlandóságot okoz a’ társaság’ köteleinek el áldozása. A’Nép’ uralkodása mindenkor kegyetlen ,’s igazságtalan volt; és minden, valaki barátja a’ szabadságnak, rendnek, virtusnak, és boldogságnak , nem kevesebb vigyázással közelít ahoz, mint a’mi ilyennel visgállya, az életre , és halálra vezető uitakat. —■ 1789*dikben — melly, első esztendeje volt a’ Trantzia-Országi újjításnak — a’ Nemzeti Gyűlés’Tagjainak vagy a’ Nemzet’ Képviselőinek választása, csupán az úgynevezett aktiam Polgárok’ tulajdon