Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-04-08 / 28. szám

nává tétetett, a’ kikben meg-kívántatott, hogy bizonyos meg-határozott idejűek és yagyonúak legyenek. E’ volt a’fundamen­­toma ezen első, és nagy újjításnak; de mindjárt nem látfzott az elégségesnek, valamint nem látfzana azoknak is, a’ kik jobbítást sürgetnek ebben a’ Gyűlésben. —— Az engedelem - adások , kéréseket efzköz­­lőttek, és a’panafzoknak meg hallgatását nevekedvre követte a’ békételenkedés. —. Látván a’ Nép, hogy fzerentsés volt a* maga kívánságinak végre - hajtásában: abból azt hozta-ki, hogy hathatós az ő ereje; ’s ennek fontolgatásához fogott, a* helyett, hogy meg-elégedett volna azzal, a’mi engedtetett néki. Látta, hogy 26 millió Ember között nints több 3 millió aktivus Polgároknál, és hogy a’ Nemzet- Gyűlési Tagoknak Válafztói, olly erányű­­ságban vágynak a’ Nem - Válafztókhoz; mint eggy, fzázhoz. Nagyobb réfze a* Népnek, melly magát reformátzió' fzerzö­­jének, és tárgyának tartotta, nem ítélte az említett intézetet elégségesnek arra,hogv réfzt vehessen annál fogva,Képviselője által a’ közönséges igazgatásban ; a’ melly réfz­­vételt pedig el-múlhatatlamíl fziikségesnek tanulta lenni az új Filozófiából a’ fzabad­­ságra. A’magános Gyűlés-tartások, ’s a’ fel' fegy verkeztetett Polgárok, efzközül fzolgáltak néki, tzéllyának el-érésére, az az: Dcmokrátziának fel - állítására. —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék