Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-06-03 / 43. szám
dichon: . .. Republikánus Atyámfia! A’ Törvény’ nevében által adom a’ te borítékodat (testedet) a’földnek, a’mi közönséges Anyánknak. Tudjuk , hogy nem haltál te meg egészen. Igazán mondták azt: Egy sír olly emlékeztető jel, melly, két Világoknak határjaikon készült. A’ te halhatatlan lelked, midőn tőlünk elvált, felemelkedett az igaz, és jó Isten’ kebelébe, a’ ki Ellensége a’ Tirannusoknak, ’s Védelmezője az El nyomattaknak, és szabad Embereknek. Elly továbbra is a’ szabadságnak, egyenlőségnek , ’s baráttságnak örömeivel, minden századokbéli jó Embereknek és Republikánusoknak társaságában. Oh Atyámfia ! elenyészhetetlen a’virtus, mint maga az Isten, kinek ez a’ leg szebb munkája. Egy Brutusnak, egy Kátónak, eggy Aristidesnek sorsát kíványuk mi tenéked. Fogadd el utolsó jó kívánságunkat. Istent, Hazát, Szabadságot kiáltunk a’ te sírod felett. Vajha ezen drága nevezeteknek hallásával megnyithatna még egyszer szíved utóljára. Áldjuk a’Fő Valóságot, a’ki halhatatlanná teremtette az Embert, a’ ki meg jutalmaztatja a’virtust. — Éllyen a’Közönséges Társaság! “ A’ Revolution. Törvényszékek iránt azt végeztetdik Májusban a’ Nemzet- Gyűlése, hogy Pákson kívül csupán ott lehessenek, a’ hol szükségeseknek fogja ítélni a’ Közjóra ügyelő Nemzet - Gyűlési Deputáció.