Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-11-21 / 42. szám

Oct. 28-dikán, reggeli nyólsz órakor kezdődött a’ Hardy Úr’ Ki kérdeztetése. A­­zon kétszáz Szemelitek közzíit, kik azért derítek vala meg a’ Törvényszék palotá­­ában , hogy belől­ök, tizenkét ítélő-Es­­t tidttek választódjanak, sokan vissza-kül­­ödtek, mivelhogy nem valóságos Lon­­d­on­ Polgárok. Mások azzal mentették ma­gokat, hogy felül vágynak már a’ hetve­­nedik esztendőin; mások ismét, hogy be­­egek. Hat ellen a’ Közönséges­­ Fiskális ; harmintzöt ellen pedig a’ Vád alatt-lévőnek Prókátora tett ki-fogást. Minekutánna ki­­választódtak a’ tizenkét ítélő - Esküdttek , eleikbe adatott a’ Vád , kilentz Tzikkely ék­ben , és a’ Közönséges­­ Fiskális, kilentz egés­z órákig tartott Beszédjében igyekezett őket meg­győzni, a’ Vádoltatottnak bű­nös voltáról. Ekkor el távoztak a’ Bírák eggy kevés időre: az Eskü­dttek, he­lyben maradtak, és oda vivődött néktek valami enni való: az után kezdődött a’Tanúk’ ki­­kérdeztetése , me­ly , midőn már éjjeli ti­zenegy óráig folytatódott volna , fel állott a­ Vád­ alatt­ lévőnek Prókátora, Erskine és így szóllott: „ Most már ideje volna, úgy gon­dolom , hogy félbe-szakítszuk a’ mai mun­kát, mert a’ mint én érzem, nem telik az ki , emberi erőtől, hogy reggeli nyóltz órá­tól fogva, eddig, és még tovább, minden­kor egyenlő mértékben tartson a’ kívánta­sé figyelmetesség. A’ kinek, elegendő ere-

Next