Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)

1795-04-07 / 28. szám

469 A’ Frant­ia Nemzeti­ gyűlés,­ huszon­­két Tagjait vette vissza, a’ közelebb múlt­ Márt­iusnak 8 dik napjánn hozott Végzés­sé által , kik kozzü­ a leg­ism­eretenebbek, következkezendők: Louvet —­a’ki, leg el­sőben bátorkodott közönséges vádat tenni fel, Robespierre ellen; de ugyan ezen me­­részsége által, meg is buktatta a’ maga Fe­­lekezetjét — ; Lanjuinais; Isnard; Fer­­mond; Lareveiller; Doub­et; Chassey; Re­ver Legan ; és Les­age. Hogy al Páns­xak mellett, más Fran­tzia Lakosok, éhei meg ne halljanak, el végeztetett Márcz. 15 dik napján, a’Nem­zet gyűlésébenn, hogy tsak az ollyan La­kosok kaphatnak .Páráiban eggy napra, másfél font kenyeret, a’ kik, kézi munká­­jokkal keresik élelmeket; minden más La­­kosok jellenben, elégedjenek meg napjában, eggy eggy fonttal. — Minekelőtte megál­lítt­atott volna ez a Végzés, így szóllott a’ többek között Gaston: „Tudom én, miért nincs nékünk kenyerünk: azért, mert öt­venezer idegenek eszik a­ kenyerü­nket , kik, mind Arisztokraták, mindnyájan Ko­­blentzboz jöttek, hogy kontrarevoluc­iót eszközö­ljenek. — Ki­nevették ezen sza­­vait Gastonnak , a’ Kollégái , kiket így dorgála meg Gaston: ,, Ne nevessetek Kollégák! esmérett én a’ Ki-költöztteket, láttam én. “ •— Thionvillei Merlin neki kiáltott nevetve Gastonnak*: „Tzimborás*

Next