Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-04-24 / 33. szám
jaink az alkalmatosságok’ nemtétele miatt későn juthattak elő fizetőinkhez. Ezen akadályok’ megelőzésére, most, midőn a’ negyedik , és az első esztendő folytának utolsó darabja, már munkában van, jó ideje korán akarunk hathatós módokat keresni ; és mivel mi szavunknak eleget tettünk, a’ jövő esztendő folytára — mellyet hogy ismét, és valóban súlyos károsításunkkal vigyünk, igazságtalanság nélkül senki sem kívánhattya — olly eszközöket gondolni , a’ mellyek ezen akadáyainkat örökre elháríttsák. Fő és legsikeresebb módnak látszik az, ha még egyszer rövideden és világosan Munkánknak tzélját , foglalattyát és hasznát a’ mennyire tsak lehet esméretessé tesszük. Urániánkat különössen az Asszonyi nemnek ajánlottuk. Ezen kellemetes nemnek, erköltsi , és ízlésbéli gyarapodása nem meg vetni való dolog! A’ jól neveltt anya, jó gyermekeket nevel. Az értelmes Feleség, nemesebb kedveltetésü , és sokkal kellemetesebb Feleség és — nem nyeresség e’ az, ha azon fellyül még barátné is ? — — A’ jól formáltt háznak Aszonya, igazán a’ háznak koronája, és egy okossan formáltt Leányka, nem szebb e’ és betsesebb e’ erköltsi formáltatása által ? Ezen nemnek egyenes követkzései vannak az egész Hazára, és még a’jövendö emberi nyomra is .Egy kevés figyelmetesség meggyőz a’felöl mindent, hogy ennek szorgalmatos, vagy lágy meleg nevelésétől , ’s tsinosodásától függ majd nem minden a’ Köz Társaságban; s ott hozzá merjük azt is adni , hogy ezeknek helyes formálása teheti jobbá ’s boldogabbá egész helyheztetésünket. — A’ Férfiakat nem zártuk el munkánktól, és nem is felejtettük el abban ; mött nem hízelkedünk talán sokat magunknak , ha azt his