Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-05-05 / 36. szám
a’Jegyképem , mellyel nyert tolle, Hertzeg Wallis, Öt órakor asztalhoz ültek. Az örvendező Nép azonban , csak nem tágította a’ palota” környékiét: míg nem végre Wallis Hertzeg, ki szóllván az ablakon, megköszönte a” Népnek , öröme” jelentéssét, de eggyszersmind kérte azt, hogy ne kívánná most , a fáradt Hertzeg-asszonytól, az ablaknál való állást, melly annak, káros meghűlést okozhatna. Lesz még— úgymond — alkalmatossága a’ Hg as- szonynak tsalhatatlanúl , meg bizonyítani , mennyire tudja ő betsülni , az illyetén figyelmetességét. Ezt hallván a’ Nép , Élyen X ( Vivátor) kiáltott Wallis Hertzegnek háromszor, ’s tsendesen el osztott. — Nyóltz órakor meg jelentek a’ Király ’s Királyné is, és az egész Királyi Família. Minden meglátta a’ Király elősször a’ Braun-, svájg és Hg-asszonyt, könyvezett örömében. Magára hagyatott a’ Hg arszonyra, hogy határozná meg az össze eskettetés’ napját,, mellyis, gyik Április vala. Ezen napnak reggelén, eggyütt fölöstökömöltek: a” Királyné; Wallis Hertzeg; és a’ Menye asszony. Az esketés’ tzeremóniája, estvéli kilentz órakor ment véghez az Udvari Templomban. A’ Kántuáriai Érsek volt az össze eskető ; ki mellett , a’ Londoni Püspök tett szolgálatot. Az Oltárral által ellenben lévő Karban, ült a’ Frigyes-Belgyiomi örökös Helytartó herceg, egész F..