Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)

1795-05-05 / 36. szám

Exc.­ja, megholt Poson­ban, a’ közelebb mult Áprilisnek 28 dik napjánn, életének hatvanodik es­ztendejébenn. Báts Vármegyéből, M. Theresia Vá­­rossából (melly, ez előtt Szabatkának ne­veztetett) Apr. 16-dikán­ : — ,, El érkez­vén a’ kapáliás’ ideje , nem érkeznek már többé a’ Fér­fiak, a’ Száraz-malmok’ for­gatására . Alszonyszeméllyek következtek tehát he­lyekbe, nem kevesebb haszonnal. *— Elég búza vagyon piatzunkon, de bor­sos az árra, mert köble, — melly, két pozsonyi mérőt teszen ki­ tíz fonk­riokonn árúltatik, a’ pénz pedig, valamint minde­nütt, úgy itt is ízük. — Tegnap eggy Vi­déki Lakos, tilalmasban találtatott ’s ide be­hajtatott lovait ki­váltván a’ Városhá­zától, a’ mint fényes nappal, vezette vol­na az úttzán­­­ eletbe áll eggy Ismeretlen­ Ember, ’s kérdi tőlle: Hol vette, és hová vezeti a’lovakat? nem tsak , hanem el kap­ván azokat kezéről, saját jószágának állítot­ta lenni. Midőn versengenének egymással az uttza’ közepén, két más jelenlévők azt a’ tanátsot adták nékiek , hogy mennének a’ Városházához. El is indultak arra felé, hanem meneteljek’ közben, által adta az újj Tulajdonos a’ lovakat, döbbent és va­lóságos Gazdájának, ’s hátrább maradozva dúlt fúlt. Egyszer, más úttza’ nyílásához érvén, útat vesztett , ’s máig se’ jelent­­meg a’ Városházánál­ “

Next