Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-05-05 / 36. szám
Exc.ja, megholt Posonban, a’ közelebb mult Áprilisnek 28 dik napjánn, életének hatvanodik esztendejébenn. Báts Vármegyéből, M. Theresia Várossából (melly, ez előtt Szabatkának neveztetett) Apr. 16-dikán : — ,, El érkezvén a’ kapáliás’ ideje , nem érkeznek már többé a’ Férfiak, a’ Száraz-malmok’ forgatására . Alszonyszeméllyek következtek tehát helyekbe, nem kevesebb haszonnal. *— Elég búza vagyon piatzunkon, de borsos az árra, mert köble, — melly, két pozsonyi mérőt teszen ki tíz fonkriokonn árúltatik, a’ pénz pedig, valamint mindenütt, úgy itt is ízük. — Tegnap eggy Vidéki Lakos, tilalmasban találtatott ’s ide behajtatott lovait kiváltván a’ Városházától, a’ mint fényes nappal, vezette volna az úttzán eletbe áll eggy Ismeretlen Ember, ’s kérdi tőlle: Hol vette, és hová vezeti a’lovakat? nem tsak , hanem el kapván azokat kezéről, saját jószágának állította lenni. Midőn versengenének egymással az uttza’ közepén, két más jelenlévők azt a’ tanátsot adták nékiek , hogy mennének a’ Városházához. El is indultak arra felé, hanem meneteljek’ közben, által adta az újj Tulajdonos a’ lovakat, döbbent és valóságos Gazdájának, ’s hátrább maradozva dúlt fúlt. Egyszer, más úttza’ nyílásához érvén, útat vesztett , ’s máig se’ jelentmeg a’ Városházánál “