Magyar Hírmondó 9. (1796. január-június, 1-51. szám)

1796-04-08 / 28. szám

40® el;:j--------gsgg Idegenné lettem a’Bátyáimnál, és Jö vevénnyé az Atyámfiáinál. Zsolt. 6$. láttam fzeméjlyében egy éltes Jámbornak, JV]int fzívében a’ bús gondolatok fórnak. lassan mozgó fzeme badgyatt pillantása, Foháfzkodásokkal elegyes fzóllása ; Ide ’s tova lógó feje’ fzédelgése, Refzketó lábának tántorgó lépése, Vaja kúltsa^elsó fzíve rejtőkének, Érthető Tolmáttsa titkos érzésének^ Mine téli sanyarú fergeteg idején, Az ófz havasoknak tsikorgó tetején ; Midőn a’ kegyetlen fzél minden fzegletet Ormós fuvatagok alája temetett. A bús gerlitze is repdes mindenfelé, Bújna ha lehetne az odúba belé. De sohol sem akad a’ régi fzállásra, , Mellyen le tehetné fejét nyugovásra. Úgy lezeng, magával hordván sátor-fáját, Hafztalan keresi el-vefztett Hazáját. Elébbi helyének nintsen semmi nyoma, Hál-adásnak benne el-dúlt a’ Temploma. Kik magokat tegnap mellyen meg hajtották. Ma büfzkén hálókat néki fordították. Kik a’ jó kenyeret tegnap vele ették , Ma házok’ ajtaját, előtte bé tették. Ha hogy régi hitre tekintsenek kéri, Minden meg-esküfzik: ötét nem esméri. Es így akár merre bús fzeme fordúllyon, Nem tartóztathatja, könybe ne borúllyon. Te! fzánakozásra méltó Jámbor Téged! Mint vezetett jégre tsalfa reménységed? Az el-pártoltt fzívek mint egy erős Várnak Bástyái magokból mindenütt ki-zárnak. Hints, ki múltt napjaid néked viífza fzúllye, Bánatos ortzádról könnyed le-törüllye. Nirrts, ki meg-ofztozzon véled a’ síráson , Sérelmes ügyedhez orvos kézzel lásson. Hints, ki figyel mezzen panafzid hangjára, ’S a’ vigafztalasnak vezessen p-artyára. Nintsen annyi fzama tengeri fövénynek. Mennyit kell fzenvedni Néked jövevénynek,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék