Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-05-23 / 41. szám
020 bátorságban légyen , és hogy az 5 hozzá való szabad hajlandósága a’ Népnek meg ne háboríttassék belső zenebona által, a’ melyet akarnának némelyek támasztani. Hasonlóképpen kész a’ Tanáts, eleget tenni a’ Fő-Generális Úr’ akaratjának. Azok, mák meg büntetésére és által-adására nézve, kik a’Fő-Generális Úr’ seregebéli személyeken gyilkosságot merésztettek el követni, minek okáért mindent el követ, hogy ki-tudhassa ’s kézre keríttethesse a* bűnösöket, hogy el vegyék Azok, érdemlett büntetésseket. “ „Hogy mind a’ két Fél* megelégedésére szakadjon vége ezen alkalmatlan dolognak, jónak ítéltük két Deputátusunkat nevezni ki (magunk kebeléből), kikre egyenesssen az vagyon bízva, hogy adják tudtára Fő-Generális Úrnak, mely kedves dolog/lenne az mi előttünk, ha Fő Generális Úr, maga közbevetése által arra bírná az Fr. Kormányszéket, hogy Az, vissza tenné a’ jó rendbe, és előbbeni állapotokba, a’ Minción felül fekvő Városokat, melyek el hajlottak mi tőlünk; és hogy higygye el a’Fő-Generális Úr, hogy Mi , szíves indulattal viseltetünk a’ Francia Respublikához; és Fő-Generális Úr* személyét becsüljük, ’s egészsz tiszteletben tartjuk,“ 73.