Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)

1797-01-13 / 4. szám

órával azután főbe lőtte magát. — Oly u­gyefogyottságban vágynak a’ szegény Reá­­tsérek, hogy még a’ Tolvajoknak is meg­ esik rajtok a’ szíve. Történt t.­­ Décemb. 20 dik éjtszakáján , hogy egynéhány Tol­vajok meg­­­áhítottak egy Polgárt, ’s pré­dát kívántak tőle. .. Én — felele ez a* nyomorult! — szegény Rentier vagyok, és alam-snából kell élősködnöm. “ A’ Tol­vajok ös­sze-keresték a’ szegény legényt, és midőn valósággal látták volna, hogy semmije sints, egy luidert ajándékoztak néki , ’s szabadon botsátották. — Nem volt ily könyörülő az Iffjabbik Törvényho­zó Tanáts, mely is Déc. 18 dikánn meg nem engedte, hogy azzal a’ Mandat papi­ros-pénzzel fizethessék a’ Renk­érek a’ ház­bért, a’ melyet ők kapnak a’Státus’ Kas­­­szájából, holott a’ Mándátok, és a’ kész pénz között, az a’ szörny is különbség va­gyon , hogy száz liver Mándát, nem tesz kész-pénzben harmadfél lívert is egészszen. — A’ Közönséges Tisztviselők eránt, mint­hogy Azoknak száma közzűl való maga is, mindjárt akkor, oly kedvező Törvényt hozott, hogy Nivose Hónapnak i­so(Dec. 21-dik) napjától fogva mind kész pénzzel kell fizetni Azokat. A’ nyomtatás’ szaba­dságának jó mód­dal való el­intézése ér­inti ki­­­nevezett Kommis­sziónak feltételeit, mind helybe hagyta az Iffjabbik Törvényhozó Tanács

Next