Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-06-10 / 46. szám
felette nagy szomoruságára, arról tudósítani, hogy tegnapi napon el költözött az élők közzül Excel- Ientiádnak derék Gynerálmajor Fia. Ki is a’ mint hathatós buzgósággal, és ditső , maga meg különböztetésével törekedett mindenkor telyesíteni a’ maga hivatalbéli kötelességeit s ’s ott választani mind untalan helyet magának, a’ hol leg egyenesebb, de egyszersmmind veszéllyekkel legrakottabb is volt a’ betsület’ útja: tegnap , az Aostai völgyből lett elébb nyomulása, alkalmatosságán , az ellenségnek, a’ maga Brigádája előtt, roelly, azon napon ritka és különös vitézséggel tusakodott, halálosan meg sebesíttetnén, meg holt második órában, mindeneknek szomorúságára, úgymint a’ ki áldozatává leve a’ maga nemes bátorságának, erős lelkűségének, ’s a’ vezérlése alatt hartzolt Vitézek’ ditső buzdításának. A’ Fejedelmet, egy igen buzgó szolgájától fosztotta meg ezen eset; a’ Sereget, egy igen derék Bajnoktól, engem pedig egyszersmind egy olly Barátomtól, a’ ki mindenkor mellettem lévén, hív osztályos-társam valt, mind a’jó mind a’ bal szerentsémben, a’ kit én tartottam betsűlni ’s szeretni. Az ő mindenkori maga megkülönböztetéséröl, fundamentomos esméreteiről, a’ szolgálatbéli megunatkozhatatlan buzgóságáról, és szíves barátságáról való legszebb bizonyságtételek , kísérték le ötét a’ sírjába, én a’ Sereggel egygyütt, olly nagy reménységű Ifjú Vezért siratok benne, kitől a’ Haza ’s a’ Fejedelem, a’ legnyomosabb találatokat várhatta.