Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-04 / 18. szám

elentőségét. Én teljes mértékben méltatom. Népeim hazafisá­­gába és tevékenységébe, a velünk barátsági viszonyban álló népek rokonszenvébe és támogatásába helyezett bizalmam kiséré a nagy mű fejlődését; befejeztetése császári jóakaratommal és hálás elismerésemmel találkozik. Az 1873. évi kiállítást megnyi­­tottnak nyilatkoztatom ki. A versperg herczeg hálanyilatkozata következőleg hangzik : Felséged ! Legkegyelmesebb uram! Engedje meg Felséged, hogy a kormány nevében Felségedet legalázatosabban üdvözölhessem. Az akarat és alkotás kipróbált erejével leküzdött akadályok között a vállalat, melynek megnyitását e pillanatban ünnepeljük, tetté vált; szerényen, de emelkedett öntudattal tekintenek ma Ausztria népei e műre, mely tanúságot tesz a haza emelkedő ha­talmáról és gyarapodó tekintélyéről s élénk részvétéről a cultura nagy feladatainak megoldásában. És a müvet annyira mindenkép Felséged kegyelmének köszönjük, hogy annak alapeszméje is egészen Felségedtől eredt; e mü megtestesülése Felséged leg­magasabb jelmondatának, hogy az erők egyesülésében rejlik az egésznek hatalma és jelentősége. Hazafias hűséggel és odaadással csoportosulnak Ausztria népei császári urak körül, és én csak a mindnyájuk szíveit eltöltő érzelmeket tolmácsolom, ha a legmé­lyebb és legtiszteletteljesebb hála kifejezését teszem le Felséged trónja zsámolyára. A bécsi polgármester következő beszédét intézte a császár­hoz: Felséges császár ! Legkegyelmesebb uram ! Nemsokára 25 éve lesz, hogy császári és királyi Felséged dicső ősei trónján uralkodik Ausztria népei fölött; hálásan jegyzik föl az év­könyvek, hogy Bécs községe ezen időszak alatt nyerte el autonó­miáját, hogy Bécs Felséged kormánya alatt gyors, eddig nem sejtett emelkedéssel világvárossá lett . Felséged magasztos elha­tározása volt, mely ledönté a város bástyáit. Felséged nagylelkű gondoskodása és bőkezűsége volt, mely által a közjólétnek, a község minden oldalú gyarapodásának szentelt nagy művek lép­tettek életbe; tanúságai ezek a jelen tetterős törekvéseinek és a késő századokra dicsőítő emlékei fognak maradni Felséged áldásdús működésének ! Ez ünnepélyes órában Felséged oly vál­lalatot szentel föl, melynek nemes rendeltetése , a csarnokokban összefoglalva megmutatni, mit képes teremteni emberi erő, tudo­mány és művészet minden égalj alatt; hogy a haladás mindnyá­junk közös javává legyen, emelkedjék a találmányok és az ügyes­ség versenye, a népek békéjének áldásai által. Felséged magasz­tos alkotását meg fogja örökíteni Ausztria cultur-története. A minden időben hű és a dynastiához és a birodalomhoz ragaszkodó B­écs, mely a föld minden részéből szerencsés vendégeket falai között üdvözölni, ma legbüszkébbnek és emelkedettebbnek érzi magát Felséged kegy teljes, valóban császári oltalma alatt, és hálával eltelve hangoztatja minden szív : Isten áldja, Isten oltal­mazza, Isten tartsa ő Felségét. Ferencz József császárunkat v­égül egy Wollon József által szerzett ünnepi ének ada­tott elő a „Judas Maccabeus“ diadaléneke dallamára. V E V A T­Á­RCZ­A. A nazarénusok. ív. „ Arra is kérlek édes atyámfia, mivel Andrásnak is szándéka van úrvacsorát venni, a szolgálat jó volna az alatt, habár csak papirosért is, Keszthelyre elküldeni, mert nem tanácslom, hogy annak szeme előtt történjék ez. Mert úgymond a példabeszéd, egy bolond akkora követ vethet a kútba, hogy száz okos sem tudja kihúzni.“ M­inő gyöngédség s minő apróságig kiterjedő figyelem ez e­gyébiránt az óvatosságra akkor már nagy szükség volt, alaki ugyanis Hencseit a páhoki esperesplébánosnak aként jelenté föl, hogy Hencsei olvassa naponként a bibliát és a falubeli népeknek veszedelmes tudományokat hirdet a z esperes magához hivatá Hencseit, s kérdezé tőle azt, a miről ellene feljelentés létetetett. H­encsei a szerénység alázatosságával, de szilárdan és habo­zás nélkül vallá meg, hogy ő Krisztus evangéliumát naponként olvasgatja s a népnek naponkint hirdeti. Megvallá azt is, hogy minő vallást tart ő olyannak, mely mindenben az evangélium alapjára van fektetve. A­z esperes elképedt e vakmerőségen. Meg nem fogható, hogy az ő híveinek világi romlottsága hogy terjedhetett ennyire! Az evangéliumot is tekintélynek ismerni a pap mellett s naponkint olvasni az olvasó helyett borzasztó elvetemedettség! K­i is kapta Hencsei a kegyes káromkodás igéiből a maga részét. Lelkére lett most magyarán beszélve, hogy mi sors vár rá, ha a veszedelmes után tovább is megmarad! Könyveinek és írásai­nak elvétele, papjának átka, börtön, kin és üldöztetés, ördög és pokol és ennek örök szenvedése bőségesen meg lett ígérve szegény fejének. Csak győzte hallgatni két fülével. A „fekete arczu pap,“ mint Hencsei fró, kitombolta magát. Hencsei nem szólt vissza, nem feleselt, szelíden és szó nélkül eltű­rő a bántalmakat, hanem az is igaz, hogy paptól és börtöntől,ördög és pokoltól meg nem ijedt. Hanem igenis megijedt attól, hogy könyvei és írásai el fognak vétetni. S­ietett haza, írásait, leveleit egy ládába elzárta, de bibliáját nem merte otthon hagyni, azt Tóthiba Ferencz bátyjához vitte át. • A­lig távozott hazulról, az esperes a káplánnal vagy mester­rel együtt azonnal a háznál termett, s szoros kutatás alá vette az öreg Hencsei házát. Maga a vén kovács nem sokat törődött a dologgal, de neje a jó anya szép szóval és sűrű könnyeivel kérte a papot, ne vigye el fiának írásait, hiszen ez úgy szereti azokat. 138 A fogyasztási egyletekről. I. Redlich Adolftól. T­érjenek el bármiként is a nézetek a fogyasztási egyletek felül, abban az egy elvben mind megegyeznek, hogy valódi és nevezetes előnyöket nyújtani csakis a hatalmas eszközök felett rendelkező fogyasztási egylet bíz; ugyanazért ily egyletnek szé­les alapokra kell fektetve lenni, hogy már szervezetének nagy­szerűségével hasson, és bizalmat gerjeszszen. A­­gyenge szerke­zetű intézménytől senki sem kívánhatja, hogy egy­részt a szokás, előítéletek, és a közönség bizalmatlansága, más­részt pedig a jól felszerelt és léterében fenyegetett üzletvilág ellen indított harcz­­ból győztesül lépjen ki. Eltűntek már azon idők, midőn a kis David Goliathot brit leparittyázni. A „haladás kicsinyről a nagyra“ elvnek megfelelőleg a lapok hasábjain is már felemlítetett, hogy az alapítandó egylet működése egyelőre csak­is a legszükségesebb életszükségletekre terjesztessék ki. N­em kételkedem azon, hogy a közönség készséggel fogadja azon előnyöket is, melyek szükségletének csak csekély részére szorítkoznak, és igy egészben véve csak csekély értékűek; hogy azonban a közönség idejének és kényelmének egy részét egy igen csekély nyereményért feláldozza, — ezen már kételkedem. Nem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy fővárosunk egy ha­talmas folyam és hídvám által két egyenlőtlen részre osztva, és hogy a Duna jobb partján fekvő rész hegyek által szétdarabolva és aránytalan hosszúságra nyújtva van. És ha még ezen kívül cselédrendszerünk kedvezőtlen voltát tekintjük, mindenki előtt könnyen felfogható lesz, hogy egy csekély czikkválasztékra szo­rítkozó fogyasztási egyletnek nem marad más választása, mint vagy a vevő közönségét egy városrészre szorítva látni, vagy pe­dig több eladási hely berendezése által kezelési költségeit el­­annyira felcsigázni, hogy a tiszta nyeremény ha nem is egészen, de bizonyára nagyobb részben az igazgatás által emésztetik fel.De a fennemlített két eset bármelyikének beálltával sem bírná ily

Next