Magyar Holnap, 1987 (41. évfolyam, 10-11. szám)

1987-10-01 / 10-11. szám

mrtSYHR 1956-1987 HUNGARIAN TOMORROW A MAGYAR EMIGRÁCIÓ KÖZPONTI LAPJA a MA©yA«3 E©y$ce szolgálatában XLI. ÉVFOLYAM 10-11 SZÁM (No 10-11 XLI) 1987. OKTÓBER-NOVEMBER ÁRA (PRICE) $ 2.00 A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszö­vetség tagjai és vezetői nevében mély megrendültséggel állok itt ezen az emelvényen a történelmi magyar nép újabb stációjánál, a dicsőséges 1956-os forradalom és szabadságharc 31. évfordulója alkalmából most itt le­leplezett legújabb magyar szabadságharcos szobor e­­lőtt. Az 1956-ban vérrel írt történelem merevedett itt köve­­s érccé, hogy a jövendő generációknak hirdesse Passaic NI­J-ből a magyar hősiességet és azt a megmá­síthatatlan vágyat, hogy a magyar nép szabadon kíván élni, független hazájában Magyarországon, nem cson­kán, nem széttagoltam hanem egységben, igaz szere­tet­ben elrabolt, elcsatolt testvéreivel együtt. N­agy nap ez a mai nap számunkra — magyar szabad­ságharcosok számára — és még a távolélők tekintete is Passaic N.J.-re szögeződik ezekben az órákban, mert itt újabb magyar csoda történt. Csoda történt, mert névtelen magyarok, sokan közülük volt ötvenhatos sza­badságharcosok Balogh Ernő bajtársunkkal az élén ismét bebizonyították, hogy a magyar nép erőtartalé­kai kimeríthetetlenek. Először megálmodták, majd megvalósították ezt a gyönyörű szabadságharcos emlékművet itt Passaic-on. Magyarrá és szentté tették ezt a helyet — ezt a parkot, — mert az ártatlanul meggyilkolt és kivégzett bajtár­saink sirhalmai helyett — a 301-es parcella helyett — ide fogunk elzarándokolni, amikor sír a lelkünk, amikor emlékezünk reájuk, amikor le akarjuk róni kegyeletün­ket az ismert történelem legnagyobb szentjei előtt, akik még 31 év után is jeltelen sírokban alusszák örök ál­mukat. M­a már minden nép megsirathatja hősi halottjait és mártírjait. Egyedül a magyar népet tiltják el nép­gyilkos, szovjet cseléd urai attól, hogy elesett hőseit megsirathassa, nekik emléket állítson, sőt még azt is, hogy eltemethesse őket. Milyen elvetemült gonosz­tevők ezek a szörnyetegek, akik egy nép legszentebb érzéseit tapossák sárba, csak azért, hogy megmarad­hassanak uraik kegyében. E­zért van óriási jelentősége a szabadságharcos emlékműveknek szerte a világon, kü­lönösen ennek a legújabbnak itt, amely előtt állunk. Innen, ez elől a szobor elől hirdessük meg ismét, emelt fővel és büszke daccal, hogy azt a harcot, amely­ben hősi halottjaink és mártírjaink 1956 október-no­vemberében életüket áldozták, tovább folytatjuk és szent esküvéssel fogadjuk meg itt, hogy győzelmesen be is fejezzük azt. Innen induljunk az újabb magyar tobor­­zóra, mert Kedves Magyar Testvéreim újra HÍV A HAZA! Ismét hív a haza mindannyiunkat, tisztaszán­dékú igaz magyarokat, mert a haza végveszélyben van! Ezredéves történelme során sokszor volt már végve­szélyben a magyar nép, de a magyar géniusz nemzetet újjá­teremtő ereje eljött megmentésünkre. Most azon­ban végzetes, halálos apátiában vánszorog otthoni né­pünk. Napjainkra kiégett, jövőtlen néppé vált a magyar nép: abortusszal, öngyilkossággal, alkoholizmussal pusztítja önmagát. Évről-évre fogy, zsugorodik a ma­gyarság és a népgyilkos urait semmi sem tartja vissza attól, hogy azt tehessenek ezzel a földre taposott nép­pel, amit akarnak. Nap mint nap megalázzák, csökken­tik megélhetési színvonalát, milliárd­ dolláros kölcsö­nökkel árusítják ki még unokái jövőjét is, érdekei elle­nére Bős-Nagymarosnál vízlépcsőt építenek idegen kölcsönből, idegen érdekekért, amellyel lerombolják a környezet élővilágát, a tájat, a növényzetet, az állat­világot, sőt magát az embert is. Hová vezethet ez a pokoljárás — Kedves Magyar Testvéreim? Értsük meg végre mindannyian, szabad földön élő magyarok, hogy a magyar nép megmentése érdekében egyetlen perc vesztegetni való időnk sincs. Á­lljunk csa­tasorba mindannyian most a 24. órában, amíg nem túl késő. A hatalmasok a világ újrarendezését készítik elő. Népeket ítélnek halálra, másokat felvirágzásra. Kitel­jesedés előtt áll a nagy világdráma. Mi magyarok, saj­nos nem vagyunk nagy tétel a világpolitikában, külö­nösen nem vagyunk az mai szétziláltságunkban. Tehát, ha mint nép meg akarunk maradni a jövendő számára, akkor csak egy ütünk lehet — minden tisztességes ma­gyar összefogása, amelyben a minőség veszi át a szere­pet újra, mint 1956 október-novemberében. Mert igenis az egymásra talált, egységes emigrációs magyarság cso­dákat művelhet újra, és visszavezetheti az egész ma­gyar népet a jövendőhöz vezető útra. Miként ennek a gyönyörű szobornak a létrehozásában a szolgálat és az önzetlenség volt a döntő faktor úgy jövünk megmenté­sének munkálataiban is az kell, hogy legyen. Most, amikor itt adózunk az 1956-os magyar sza­badságharcos hősök emlékének, imánkban kérjük a Magyarok Istenét, hogy fordítsa sorsunkat jóra, hogy adja meg hősi halottjainknak és mártírjainknak nyugal­mát a felszabadulandó Magyarország földjében, mert szolgaföldben nem nyughatnak. Imádkozunk érettük, s önmagunkért, a túlélőkért, az azóta születettekért, mindannyiunkért, magyarokért. Imádkozzunk, hogy múljék el tőlünk e keserű pohár — hisz fenékig ittuk, óh, annyiszor már! De ne csak az Úristenre hagyatkoz­zunk, hanem mi magunk is segítsük az Egek U­rát, hogy elkerülhessük a nemzethalált és együttesen felvirágoz­tassuk újra a magyarság életfáját! Úgy legyen! — Köszönöm. (A fentebbi Emlékbeszédet Hóka Ernő bajtársunk a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség elnöke mondta el a Passaic-i Szabadságharcos Emlék­mű leleplezési ünnepségén. 1987. október 25-én, mint az Emlékünnepély egyik ünnepi szónoka.) A SZOBOR MAKETTJA MELLÉKLET ETHNIC REVIEW magyar szabadságharcos szoboravatás passaic­on sírkő helyett... EMLÉKEZZÜNK

Next