Magyar Holnap, 1987 (41. évfolyam, 10-11. szám)
1987-10-01 / 10-11. szám
mrtSYHR 1956-1987 HUNGARIAN TOMORROW A MAGYAR EMIGRÁCIÓ KÖZPONTI LAPJA a MA©yA«3 E©y$ce szolgálatában XLI. ÉVFOLYAM 10-11 SZÁM (No 10-11 XLI) 1987. OKTÓBER-NOVEMBER ÁRA (PRICE) $ 2.00 A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség tagjai és vezetői nevében mély megrendültséggel állok itt ezen az emelvényen a történelmi magyar nép újabb stációjánál, a dicsőséges 1956-os forradalom és szabadságharc 31. évfordulója alkalmából most itt leleplezett legújabb magyar szabadságharcos szobor előtt. Az 1956-ban vérrel írt történelem merevedett itt köves érccé, hogy a jövendő generációknak hirdesse Passaic NIJ-ből a magyar hősiességet és azt a megmásíthatatlan vágyat, hogy a magyar nép szabadon kíván élni, független hazájában Magyarországon, nem csonkán, nem széttagoltam hanem egységben, igaz szeretetben elrabolt, elcsatolt testvéreivel együtt. Nagy nap ez a mai nap számunkra — magyar szabadságharcosok számára — és még a távolélők tekintete is Passaic N.J.-re szögeződik ezekben az órákban, mert itt újabb magyar csoda történt. Csoda történt, mert névtelen magyarok, sokan közülük volt ötvenhatos szabadságharcosok Balogh Ernő bajtársunkkal az élén ismét bebizonyították, hogy a magyar nép erőtartalékai kimeríthetetlenek. Először megálmodták, majd megvalósították ezt a gyönyörű szabadságharcos emlékművet itt Passaic-on. Magyarrá és szentté tették ezt a helyet — ezt a parkot, — mert az ártatlanul meggyilkolt és kivégzett bajtársaink sirhalmai helyett — a 301-es parcella helyett — ide fogunk elzarándokolni, amikor sír a lelkünk, amikor emlékezünk reájuk, amikor le akarjuk róni kegyeletünket az ismert történelem legnagyobb szentjei előtt, akik még 31 év után is jeltelen sírokban alusszák örök álmukat. Ma már minden nép megsirathatja hősi halottjait és mártírjait. Egyedül a magyar népet tiltják el népgyilkos, szovjet cseléd urai attól, hogy elesett hőseit megsirathassa, nekik emléket állítson, sőt még azt is, hogy eltemethesse őket. Milyen elvetemült gonosztevők ezek a szörnyetegek, akik egy nép legszentebb érzéseit tapossák sárba, csak azért, hogy megmaradhassanak uraik kegyében. Ezért van óriási jelentősége a szabadságharcos emlékműveknek szerte a világon, különösen ennek a legújabbnak itt, amely előtt állunk. Innen, ez elől a szobor elől hirdessük meg ismét, emelt fővel és büszke daccal, hogy azt a harcot, amelyben hősi halottjaink és mártírjaink 1956 október-novemberében életüket áldozták, tovább folytatjuk és szent esküvéssel fogadjuk meg itt, hogy győzelmesen be is fejezzük azt. Innen induljunk az újabb magyar toborzóra, mert Kedves Magyar Testvéreim újra HÍV A HAZA! Ismét hív a haza mindannyiunkat, tisztaszándékú igaz magyarokat, mert a haza végveszélyben van! Ezredéves történelme során sokszor volt már végveszélyben a magyar nép, de a magyar géniusz nemzetet újjáteremtő ereje eljött megmentésünkre. Most azonban végzetes, halálos apátiában vánszorog otthoni népünk. Napjainkra kiégett, jövőtlen néppé vált a magyar nép: abortusszal, öngyilkossággal, alkoholizmussal pusztítja önmagát. Évről-évre fogy, zsugorodik a magyarság és a népgyilkos urait semmi sem tartja vissza attól, hogy azt tehessenek ezzel a földre taposott néppel, amit akarnak. Nap mint nap megalázzák, csökkentik megélhetési színvonalát, milliárd dolláros kölcsönökkel árusítják ki még unokái jövőjét is, érdekei ellenére Bős-Nagymarosnál vízlépcsőt építenek idegen kölcsönből, idegen érdekekért, amellyel lerombolják a környezet élővilágát, a tájat, a növényzetet, az állatvilágot, sőt magát az embert is. Hová vezethet ez a pokoljárás — Kedves Magyar Testvéreim? Értsük meg végre mindannyian, szabad földön élő magyarok, hogy a magyar nép megmentése érdekében egyetlen perc vesztegetni való időnk sincs. Álljunk csatasorba mindannyian most a 24. órában, amíg nem túl késő. A hatalmasok a világ újrarendezését készítik elő. Népeket ítélnek halálra, másokat felvirágzásra. Kiteljesedés előtt áll a nagy világdráma. Mi magyarok, sajnos nem vagyunk nagy tétel a világpolitikában, különösen nem vagyunk az mai szétziláltságunkban. Tehát, ha mint nép meg akarunk maradni a jövendő számára, akkor csak egy ütünk lehet — minden tisztességes magyar összefogása, amelyben a minőség veszi át a szerepet újra, mint 1956 október-novemberében. Mert igenis az egymásra talált, egységes emigrációs magyarság csodákat művelhet újra, és visszavezetheti az egész magyar népet a jövendőhöz vezető útra. Miként ennek a gyönyörű szobornak a létrehozásában a szolgálat és az önzetlenség volt a döntő faktor úgy jövünk megmentésének munkálataiban is az kell, hogy legyen. Most, amikor itt adózunk az 1956-os magyar szabadságharcos hősök emlékének, imánkban kérjük a Magyarok Istenét, hogy fordítsa sorsunkat jóra, hogy adja meg hősi halottjainknak és mártírjainknak nyugalmát a felszabadulandó Magyarország földjében, mert szolgaföldben nem nyughatnak. Imádkozunk érettük, s önmagunkért, a túlélőkért, az azóta születettekért, mindannyiunkért, magyarokért. Imádkozzunk, hogy múljék el tőlünk e keserű pohár — hisz fenékig ittuk, óh, annyiszor már! De ne csak az Úristenre hagyatkozzunk, hanem mi magunk is segítsük az Egek Urát, hogy elkerülhessük a nemzethalált és együttesen felvirágoztassuk újra a magyarság életfáját! Úgy legyen! — Köszönöm. (A fentebbi Emlékbeszédet Hóka Ernő bajtársunk a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség elnöke mondta el a Passaic-i Szabadságharcos Emlékmű leleplezési ünnepségén. 1987. október 25-én, mint az Emlékünnepély egyik ünnepi szónoka.) A SZOBOR MAKETTJA MELLÉKLET ETHNIC REVIEW magyar szabadságharcos szoboravatás passaicon sírkő helyett... EMLÉKEZZÜNK