Magyar Holnap, 1988 (42. évfolyam, 1-6. szám)

1988-05-01 / 1-6. szám

U­nifleYTm 1956-1988 HUNGARIAN TOMORROW A MAGYAR EMIGRÁCIÓ KÖZPONTI LAPJA a MAcrAc ceyice szolgalatában ——————­ — XLII ÉVFOLYAM 1-6 SZÁM (COLUMN XLII, ISSUE 1-6) 1988 MÁJUS-JÚNIUS ÁRA (PRICE) S 2.00 FELHÍVÁS A CSÚCSKONFERENCIÁHOZ MAGYARORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRA SZABAD MAGYAR FÓRUM — MAGYARORSZÁGON — MAGYAR FÓRUM — SZABADFÖLDÖN. SUMMIT — A NEGYEDIK MENET... ÖRÖK MAGYAR MÁRCIUS SZEMKÖZT AZ ANKÉT PLÉNUMÁVAL... ŐSTÖRTÉNELMI TALÁLKOZÓK... Recsegnek-ropognak a diktatúra eresztékei Magyarországon. A gebines, kisharácsoló társa­dalom, nyakában a bolsevista élcsapattal összeros­­kadás előtt áll. És ami a legdöbbenetesebb az egészben az, hogy mindenki újjal mutogat a másikra. A hatalom bitorlói az istenadta népre... és vica verza. De valójában kié a felelősség? Kié a vétek? Amint tudjuk még alig néhány évvel ezelőtt is sokan esküdtek a magyar Kánaánra, ahol mindenki „egyaránt vehetett a bőség kosarából”. Csak mi itt néhányan, magyar emigráns írástudók, kiáltottuk, hogy talmi fény az, és nem ragyogás, ami ott van, és hogy irtózatos árat kell majd egyszer fizetni a luftballonért, ami hamarosan elpukkan, mert nem héliummal, hanem széllel bélelt az. Most mindenki kapkod fűhöz-fához. Sötét alagútban egy vágányú vasúton rohan a diktatúra vonata... és a szemben lévő fény nem az alagút végét jelzi, hanem a szembe jövő gyorsvonatét, amely nagy sebességgel köze­ledik... Ma már hivatalosan is elismerik, hogy több mint 18 milliárd dollár az államadósság, amely egy főre lebontva a legmagasabb az egész világon. 1800 dollárral tartozik mindenki a nyugati bankoknak az aggastyántól a ma született csecsemőig. És ez az összeg nemhogy csökkenne, hanem évről-évre emelkedik, mert a kamatot és a törlesztést újabb kölcsönök felvételével tudják csak fizetni. De hát hová került ez az irtózatos összeg? Egy biztos, nem oda, amire kérték. Jutott ebből még deviza korában bőségesen a testvéri Szovjetunió nagy feneketlen zsákjába, de jutott belőle mindenkinek, a tűz körül ülőknek, az ügyeskedőknek, csak éppen az istenadta népnek nem. És most őt teszik felelőssé a tékozlók, a harácsolók és vele akarják megfizettetni ezt a megfizethetetlen összeget. De miből, Uram? A gebines csodának egyszer és mindenkorra vége. A progresszív adórendszer bevezetésével nem érdemes többé harmad, sőt másodállást sem vállalni, mert a profitot elviszi az adó, szinte az utolsó fillérig. A „nagy jólét” ugyanis ebből eredt az elmúlt két évtizedben otthon. A másod és harmadállásokból. Mert kenyérkereseti munkáján csak téb­lábolt a dolgozó, hogy legyen ereje a fusk­a a „munka” utáni­­ munkára. Ezt a diktatúra eltűrte az íratlan „közmegegyezés” értelmében, amiért a nép „meghagyta” a politizálás jogát a rendszer urainak. Igaz, csak fizetgetett a dolgozgatásért, de hagyta érvényesülni az életrevalókat. Azzal is szokott di­csekedni a rendszer, hogy Magyarországon nincsen munkanélküliség, mint pl. a rothadó kapitalizmusban, amelynek kölcsöneiből él már két évtizede. De hogyan is lett volna munkanélküliség, egy olyan rendszerben, ahol hárman-négyen végezték el egy ember munkáját, és ahol meg sem születhet az új munkakövetelő (már magzat korában elpusztítják), s minthogy a baj nem jár egyedül, a rendszerre rászakadt a munkanélküliség réme is azzal, hogy a nyugati hitelezők parancsára meg kellett szüntetniük a semmittevést a munkahelyeken és fel kell számolniuk a ráfizetéses vállalkozásokat, ami nagyarányú munkanélküliséget teremt az egész országban. A hét szűk esztendő már a kezdetén elviszi majd a felelősöket reméljük minél előbb. De nemcsak a gazdasági csőd zuhant rá a rendszer uraira, hanem a politikai is. Az ellenállás hangja egyre erősödik és egyre nyíltabb lesz. A két másként gondolkodó tábor (akiket még nem régen is rendőri eszközökkel akartak megbüntetni — egy bizalmas, de kiszivárgott — párthatározat szerint) a népiek és az urbánusok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, hiába akarta a diktatúra egymás ellen uszítani őket. Magyar sorskérdésekben ma már együtt látjuk őket a pódiumon. Lakitelekről még kitilthatták például Rácz Sándort is, de a legutóbbi Magyar Demokrata Fórum összejövetelén már ott volt ő is. Mint ahogy együtt dolgozik például Konrád György Csoóri Sándorral és Csurka Istvánnal és együtt követelik a válságos helyzetért való felelősök azonnal távozását a hatalomból. A jurta-színházi tömeges Fórum összejövetelek (legutóbb 750-en voltak) a tízezres március 15-i „szabadság-séta” és ünneplés mindenképpen a diktatúra végének kezdete. És miként Lengyelországban megalakult a Szolidar­­noszty — a szabad szakszervezet — úgy Magyarországon is (sőt a legújabb hírek szerint a Szovjetunióban is) alakulóban van. Egymás után alakulnak a Fórum helyi szervezetei és egyéb szabad klubok százai is országszerte, miként 1956 nyarán is a Petőfi kör stb. A rendszer urai sarokba szorultak, és már Kádár (Csezmanek) köreiből is vannak akik KÖSZÖNTJÜK A KÉT ŐSTÖRTÉNETI KONGRESSZUS RÉSZTVEVŐIT CLEVELANDBAN ÉS LONDONBAN. követelik ennek a szörnyetegnek és bandájának azon­nali távozását a hatalomból. Ez a makacs és ostoba gonosztevő azonban foggal körömmel (!) ragaszkodik a hatalomhoz. A május 24-re összehívott pártérte­kezlet lesz hivatott dönteni személyi kérdésekben is. Azonban Kádár egy előrevágással próbálta megőrizni hatalmát. Egy az amerikai CBS TV-nek adott intervjúja szerint nem mond le a pártértekez­leten, hanem csak 18 hónap múlva „vonul nyugalomba”, mert a Központi Bizottság tagjai közül senki sem akarja (azonnali) távozását. Hogy ez az ügy hogyan alakul azt már csak Olvasóink tudják majd e sorok olvasásakor. Ebből az interjúból derül ki az is, hogy két éven belül a szovjet csapatokat kivon­ják Magyarország területéről (lásd ezzel kapcsolatos írásunkat lapunk más helyén). És az a hír is ebből az interjúból derül ki, hogy Reagan és Gorbacsov ez év decemberében Budapesten ülnek össze utolsó csúcstalákozójukra. Így lesz ez? Ki tudja? Egy biztos azonban, hogy Magyarországon óriási változások lesznek a közel­jövőben. Hogy ezek a változások maguk alá temetik a rendszert magát is az attól függ, hogy a Szovjetunióban fenntartható lesz-e a bolsevista rendszer, nem omlik-e össze a nem-orosz népek egyre erősödő nyomása alatt. Ha igen, akkor Kádár is megérheti saját felakasztását — anélkül, hogy rehabilitálná Nagy Imrét és a szabadságharc hősi halottait és mártírjait, akiknek haláláért ő viseli a legnagyobb felelősséget — Isten malmai ugyanis ha lassan is, de biztosan őrölnek. LAPUNK TARTALMÁBÓL: Magyarországi változásokra............................1. oldal . Magyar Fórum.................................................3. oldal Világpolitikai összefoglaló......................4. és 8. oldal Magyar Ankét.....................................5,6. és 7. oldal A Szentföldi riport margójára...........................9. oldal Hírek-Események.....................................10-12. oldal MELLÉKLET ETHNIC REVIEW

Next