Magyar Holnap, 1990 (44. évfolyam, 1-3. szám)

1990-01-01 / 1-2. szám

am­i an for IN MEMORIAlVftfJ 1956-1990 BUDAPEST — NEW YORK 1990. JANUÁR—FEBRUÁR HUNGARIAN TOMORROW A SZABADSÁGPÁRT KÖZPONTI LAPJA a MAGyAr cegs de izeriái atácan XLIV. ÉVFOLYAM 1— 2. SZÁM VOL. XLIV. ISSUES 1—2 ÁRA (Price) 20.- Ft (US. $­2. ) A SZABADSÁGPÁRT MIND A 16 MILLIÓ MAGYAR PÁRTJA A KÉPVISELŐ VÁLASZTÁSOK ELÉ... A magyarországi képviselőház 1989. decemberi ülésszakán kimondta saját feloszlatását 1990. március 16-ára és röviddel ezután Szűrös Mátyás az „ideiglenes köztársasági elnök” kiírta a többpártrendszerű képviselő választásokat (illetve annak első fordulóját ( mivel kétfordulós választásokról van szó) 1990. március 25- ére (vasárnapra). Majdnem szabad választásokat írtunk (már a címben is), de mégsem beszélhetünk valódi szabad választásokról elsősorban azért, mert az országban egy idegen megszálló hadsereg tartózkodik, másodsorban azért, mert a kommunista pártokon (MSZP, MSZMP) kívül a többi résztvevő párt hátrányos körülmények között vehet csak részt a választásokon. Mert míg az állampárt óriási, negyven év alatt felduzzasztott apparátussal és pénztámogatással indul a csatába, addig az ellenzéki pártok saját zsebükből összekapart fillérekkel próbálnak tábort gyűjteni, eredményt elérni. Hogy csak egyetlen tételt említsünk: 1989-ben a MSZMP, illetve MSZP egymilliárt forintos támogatást kapott, addig az ellenzékiek (már amelyikek kaptak) összesen csak száz milliót. Milyen egyenlőség ez? Pontosan olyan, mint amikor az állampárt Pozsgay Imrét akarta köztársasági elnökké választatni, teljesen esélytelen „ellenfeleivel” szemben. Ebben a (szerencsére megbuktatott) elkép­zelésben egy pótszárnyakkal ellátott pegazus indult volna leláncolt (sült) kacsákkal — repülőversenyben. Mert amíg az állampárt hírverése (MÉDIA) naponta favorizálta, népszerűsítette Pozsgayt, addig a többi elnökjelölt ezredannyi publicitást sem kapott — őket szűkebb környezetükön kívül senki sem ismeri. Éppen ezért nevezhetjük tisztességtelenségnek az állampárt manipulációit. Ebből az (elő)játékból viszont minden tisztességes magyar ember le kellett, hogy vonja a következtetéseket. És éppen ennek tudatában kell ragaszkodniuk az ellenzéki pártoknak az EGYEN­LŐSÉG ELVÉ­nek betartásához, illetve betar­tatásához! Ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a MÉDIA (TV, Rádió, újságok) egyenlően ossza el idejét MIN­DEN A VÁLASZTÁSOKON INDULÓ PÁRT között és a Pénzügyminisztérium is egyenlően ossza szét a megszavazott EGYMILLIÁRD FORINTOT, ugyancsak az ÖSSZES INDULÓ PÁRTOK KÖ­ZÖTT, függetlenül attól, hogy azok hány taggal ren­delkeznek. (Csak zárójelben írjuk ide, hogy vannak olyan pártok, amelyeknek meg- ill. újjáalakulását MIN­DEN ESZKÖZZEL AKADÁLYOZTÁK, mint pl. a SZABADSÁGPÁRT-ét, amely csak 1989. július 12- én alakulhatott újjá Magyarországon, mert csak akkor engedték be — a külföldön újjáalakult párt ideiglenes vezetőit — különleges, központi engedély alapján. Itt jegyezzük meg, hogy Pongrátz Ödönt még akkor sem engedték be Magyarországra. A többi ellenzéki pártok ezért óriási előnyre tettek szert a SZABADSÁG­­PÁRT-tal szemben. S ezért volt furcsa, hogy a Szabadságpártot még az ellenzéki pártok sem támogatták — személyes kérésünkre sem — hogy az is kapja meg az őt megillető részt a tavalyi 100 millió forintból. A jövőben többé nem fordulhat tehát elő, hogy az ellenzékiek még egyszer olyan módszereket alkalmazzanak, mint ami ellen ők is tiltakoztak, amikor ők voltak a szenvedő alanyok.) Az egyenlőség elve minden nyugati demokráciában érvényesül és ha legalább a látszatát meg akarják tartani Magyarországon is, akkor csak ilyen értelemben folyhatnak le a képviselő választások 1990. március 25-én. A Szabadságpárt, miután hivatalos nyilvántartásba vétele 1990 január 3-án megtörtént országos tagtoborzásba kezd, hogy behozhassa hátrányát, amelyre ellenségei kárhoztatták. Tudjuk, hogy nagyon kevés idő és pénz áll rendelkezésünkre, de számítunk a magyar nép óriási többségének megértésére, hogy ezt a pártot segíti győzelemre szavazataival, mert egyedül ez a párt küzd mind a 16 millió magyar érdekeiért több, mint negyven éve. Ezért is vált első célpontjává a kommunista indoktrinációnak. A Szabadságpárt megalakulása 1946. március 15-e óta hirdeti, hogy Magyarország a magyaroké! Ennek elérése érdekében hirdeti, hogy a szovjet megszálló csapatok haladék­talanul hagyják el Magyarország területét. (Erre 13 többségi ENSZ határozat is kötelezi a Szovjetuniót.) A Szabadságpárt követeli, hogy minden magyar élhessen önrendelkezési jogával éljen az bárhol — Csonka Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, a Lajtabánságban vagy a Délvidéken. Mert tűrhetetlen az, hogy a csonkaország jelenlegi határain túl milliós tömbökben éljenek magyarok, kettős zsarnokság alatt. A Szabadságpárt a Trianoni és Párizsi Békeparancsok BÉKÉS MEGVÁLTOZTATÁSÁRA TÖREKSZIK, hiszen az országhatárok békés megváltoztatását még a HELSINKI EGYEZMÉNY is lehető teszi, amelyet a Szovjetúnió és az utódállamok képviselői is aláírták 1975-ben. Ne mondjon le tehát mai határainkon túl élő magyarság önrendelkezési jogáról senki (mint pl. legutóbb a jelenlegi magyar kormány­ tagjai, mint Németh Miklós és Horn Gyula) az ő megkérdezésük nélkül. Különösen disszonánsnak hangzanak ezek a „lemondó” nyilatkozatok napjainkban, amikor minden elnyomott, leigázott nép és nemzetiség felszabadulá­sáért küzd, mint a lettek, észtek, litvánok, a moldvai oláhok stb., hogy csak a legkirívóbbakat említsük. Ne beszéljen nekünk senki tolarenciáról, amikor magyar testvéreinket ölik, nyomorgatják őseik földjén, amelyet magyar vér, könny és verejték áztatott legalábbbis másfélezer év óta. Aki róluk lemond az tűnjön el a magyar közéletből örökre. Mert nem ezek képviselik a reálpolitikát, hanem mi, azok, akik minden magyar érdekeiért küzdünk. Ez a reálpolitika! A magyar nép megmaradásának egyetlen, utolsó lehetősége. És ha most nem talál bennünket helyünkön a történelem, úgy örökre elveszünk. A Szabadságpárt eddig már kétszer bizonyította be, hogy az összmagyarság pártja. Először 1946-47-ben, másodszor 1956. október—novemberében, amikor az egységes szabadságharcos magyar nép a Szabadságpárt 1946-ban meghirdetett elveiért indult harcba és vívta ki a világ népeinek csodálatát. A Szabadságpárt most harmadszor hívja csatasorba az összmagyarságot, hogy fajra, nemre, vallásra és foglalkozásra való tekintet nélkül csatlakozzon a Párthoz, hogy együttes erővel, többségben megvalósít­hassuk a párt 1946-47-es és 1956-os célkitűzéseit és megteremthessük a SZABAD, FÜGGETLEN ÉS SEMLEGES MAGYARORSZÁGOT. folytatás a 2. oldalon SBSSSSS&SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjgSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS A SZABADSÁGPART GYŐZELME A SZERB MAGYAR JÖVENDŐ ZÁLOGA.

Next