Magyar Holnap, 1991 (45. évfolyam, 9-10. szám)
1991-10-01 / 9-10. szám
niHQYHR |or 1956—1991 BUDAPEST — NEW YORK 1991 OKTÓBER — NOVEMBER HUNGARIAN TOMORROW A SZABADSÁGPÁRT KÖZPONTI LAPJA AMACVAO I (AM SZOILGÁI ATAPAS XLV ÉVFOLYAM 9-10 SZÁM (VOL. XLV, ISSUE 9-10) ÁRA (PRICE) AZ USÁBAN $ 2.00 MAGYARORSZÁGON 20.00 Ft. AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM VILÁGRASZÓLÓ GYŐZELME! MEGBUKOTT A KOMMUNIZMUS FELBOMLIK A SZOVJETUNIÓ... A kísértet pusztulása... BÉKEPARANCSNOK ALKONYA... Az 1956. október 23-án Magyarországon elvetett mag kikelt, kalászba szökkent s napjainkra megérett világraszóló végső győzelmet aratott a magyar forradalom és szabadságharc nemzedéke. Elmentek a megszállók, a kommunizmus megbukott, a Szovjetúnió felbomlóban... És most, hogy ezt elértük, minden épeszű ember azt gondolhatná, hogy azok, akik ezt a világraszóló győzelmet kivívták, a hősi halottak, a mártírok, a súlyos börtönéveket elszenvedő túlélők, az elüldözött egykori szabadságharcosok, ellenállók, volt politikai foglyok végre elismerést, esetleg megbecsülést, netán őket megillető pozíciókat kaptak hősiességükért, helytállásukért. De nem ezt kapták, hanem megalázást, mellőzést, mitöbb üldöztetést emberségükért és magyarságukért, attól az új paktumos rendszertől, amely az ő nevükben éppen őket semmizte ki a hatalomból. A megszálló szovjet hadsereg ugyan elment az országból, de az 1956- os forradalom és szabadságharc követeléseiből még nem minden teljesült. Nem történt meg a rendszerváltás! Ma egykori kommunisták hirdetik nagyhangúan országszerte, hogy a felkelők 1956. október-novemberében a kommunizmus megreformálásáért szálltak harcba az irtózatos túlerőben lévő ÁVO-s regimenttel és a megszálló szovjet hadsereggel. Ma litvángyörgyök kérdezhetik azt, hogy kik voltak a vajkjánosok, akik legszebb fiatal éveiket töltötték a halálos zárkákban, majd a „kegyelem” után magánzárkákban még újabb tíz évet. Milyen győzelem az, amelyben nap mint nap meggyalázhatják az egykori szabadságharcosokat semmirekelők. Sörös cselédek, köpönyegforgató pizsamás tábornokok, akik egész életükben csak ártottak a magyar népnek. Ki velük minden hatalmi pozícióból, KFT-ből, és kuratóriumból, hogy ne mérgezhessék tovább a magyar életet. Most! Azonnal! Hogy visszakaphassák azok a heroikus szép napok ragyogó fényüket, amilyennek akkor látta azokat a világ. Mert a világtörténelem legszebb napjai voltak a magyar forradalom és szabadságharc győzelmes, hősi napjai, amikor a magyar nép soha nem látott egységben fordult szembe a KOMMUNIZMUS MINDEN FORMÁJÁVAL, még az a néhány egykori kommunista is, aki a felkelők oldalára állt. Ugyanis minden ellenkező (sőt célzatos) híresztelés ellenére is a szabadságharcosok óriási többsége a kommunizmus ellenségei közül került ki; a megalázottak, az üldözöttek köréből, akik soha egyetlen pillanatig sem voltak hívei ennek a magyargyilkoló cselédrendszernek. Az ártatlanul bebörtönzöttek, a kitelepítettek, vagy más egyéb üldözöttek, megnyomorítottak, vagy csak a mellőzöttek soraiból kerültek ki az ellenállók, a harcosok maguk, sőt gyermekeik is csatlakoztak hozzájuk - sok esetben kiskorú gyermekek is. A magyar nép legkülönbjei voltak ők, amilyenek még nagy népek is - mint a magyar- talán, ha évszázadonként egyszer produkálnak. Akik, akkor a dráma második felvonásában elbukhattak bár, amikor november 4-én hajnalban elindult a leigázó világhatalom óriási túlereje ellenük, hogy sárba tiporja a kivívott szabadság legszebb virágait, de most az utolsó felvonásban világraszóló győzelmet arattak a bolsevizmus fölött. A Szovjetúnió önállóvá vált tagköztársaságaiban, sőt magában az Orosz Köztársaságban is megbukott a kommunizmus. Néhány helyen már törvényen kívül is helyezték a kommunista pártot. Maga a Szovjetúnió is felbomlóban van, elsősorban mint politikai szövetség. Egymás után válnak ki az egykor bekényszerített tagköztársaságok. A baltiak függetlenségét már elismerte a világ. De jönnek sorjában a többiek is. Moldva, Ukrajna, a közép-ázsiai török népek és a többiek mind, mind... A mi győzelmünk ez a világraszóló győzelem, 1956 nemzedékéé. Azoké, akik hűek maradtak ehhez a tragikusan szép október-novemberi csodához, mind Magyarországon a némaságban, mind az emigrációban, a szabadvilágban. Azoké, akik a börtönévek után a legalacsonyabb beosztásban robotoltak hosszú évtizedeken át, és azoké, akik az emigrációban szintén fizikai munkával keresték (kereshették) meg a mindennapit, amelyből ezreket, tízezreket áldoztak arra, hogy soha ne veszíthesse el fényét a magyar 56 nagysága, azoké, akik évtizedeken át fáradhatatlanul győzködték a világ hatalmasait, sőt a világ népeit, hogy 1956 győzelme nélkül soha nem győzhet a világ a bolsevizmus ellen. Célunkat keserves, heroikus munkával elértük. Legyőztük a szovjet bolsevizmust, most már csak a saját sorainkat kell rendeznünk, hogy összefogva győzelemre vigyük Magyarországon is 1956 követeléseit, hogy megszülethessen végre a szabad, független, demokratikus, magyar Magyarország. Hóka Ernő Tar György, Hoka Mihály és Hoka Ernő a síroknál. ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss Mansfeld Péter a 15 éves korában halálraítélt és 18 éves korában kivégzett szabadságharcos bajtársunk síremléke. HAZATÉRÉS 33 év után 1989. július 12-én először térhettünk haza Magyarországra 48 órás tartózkodási (központi) engedéllyel. Első utunk a temetőbe, a 301-es parcellába vitt bajtársaink sírhalmaihoz. Azóta is, amikor csak hazamegyünk, megkoszorúzzuk a sírokat...