Magyar Holnap, 1993 (47. évfolyam, 3-11. szám)

1993-03-01 / 3. szám

mraoYfiR 1956 - 1993 BUDAPEST - NEW YORK 1993 MÁRCIUS HUNGARIAN TOMORROW A MAGYAR EMIGRÁCIÓ KÖZPONTI LAPJA A MAGYAR EGYSÉG SZOLGÁLATÁBAN XLVII. ÉVFOLYAM - MÁRCIUSI SZÁM (VOL. XLVII ISSUE MARCH, 1993) ára (price) az usábans 2.00 Magyarországon 20.00 ft. KÜLDETÉSÜNK: A MAGYAR MAGYARORSZÁG MEGTERMETÉSE! KETTŐS MÉRTÉKKEL... AZ EMIGRÁCIÓ A MAGYARORSZÁGI RENDSZERVÁLTÁSÉRT Közeledik ezeregyszázéves évfordulója a 896-os HONFOGLALÁSNAK, amikor Párducos Árpád nagyfejedelem visszahódította őseink, a szkíták, a hunok és az avarok örökségét a KÁRPÁT­MEDENCÉT, amellyel a magyarság addigi történelmének legmagasabb csúcsára jutott föl. S mintegy száz éven keresztül szabad hazában szabadon élhetett a magyar nép. A Kárpát-medence abban az évszázadban a magyarok Magyarországa volt. Sem idegen hódítók, sem betelepültek nem tehették kétségessé a magyar uralmat. Az egymás mellé rendelt szabad magyarok hazája volt Magyarország. Az idegen hódítás, az idegen befolyás I. István király uralomra jutásával vette kezdetét, amely néhány interregnum kivételével azóta is tart, napjainkban is. Az Árpádházi királyok alatt formailag szabad és független volt az ország. De csak formailag. Valóságban az idegen feudalizmus rabszolgává irányította a honfoglalók leszármazottjait. De még ez a formaiság is megszűnt a több mint négyszáz éves Habsburg uralom alatt, amelynek bevallott célja volt a magyarság teljes elsorvasztása, beolvasztása. S hogy ez mégsem sikerült az nem a hódítókon, hanem a magyar nép elpusztíthatatlan állóképességén múlott. Túléltünk tatárt, törököt , drang nach osten-t, de belepusztulhatunk századunk vírusainak, a bolsevizmusnak és a kozmopolita inter­nacionalizmusnak a magyarság életerejét kikezdő, életnedveit elszívó támadó hadjárataiba. A bolsevizmus összeroskadása után a nemzetközi bankok rabszolgáivá váltunk, egy olyan húszmilliárd dolláros "kölcsön" kamatainak és részleteinek fizetésével, amelyet a magyar nép gyilkosai és megnyomorítói "vettek föl" a mi rabszolgasorsban való tartásunk "fedezésére". S amíg nem szabadulunk meg ettől az irtózatos, soha ki nem fizethető tehertől, addig nem lesz magyar élet Magyarországon. Mindazok, akik adták és felvették ezeket a "kölcsönöket", azok a magyar nép halálos ellenségei. S amíg nem számoltatjuk el és nem tesszük felelőssé őket irtózatos bűneikért, addig ne is számoljunk sorsunk jobbrafordul­á­val. A magyar nép óriási többsége magyar Magyarországot akar, még jelenlegi, megnyomorított állapotában is. Tudat alatt érzi, hogy egyszer el kell mozdulnia jelenlegi "zombi" állapotából. Ma még közömbös, fél, apátiában él ez a nép, ezért ki kell gyúlniuk a lármafáknak, hogy új életre keljen, kelhessen és elinduljon lerázni láncait. Ez a mi küldetésünk népükért élő magyaroknak, hogy példamutatással, példaadással élére álljunk ennek a mozduló hadnak, ennek az újjáéledő seregnek, hogy legyőzhessük ellenségeinket, akik az életünkre, a jövőnkre törnek. Küldetésünk tehát a magyar Magyarország megteremtése, egy olyan Magyarországé, amelyben újra szabad emberként élhessen minden magyar - a MAGYAR MAGYAR is! Meg kell teremtenünk az esélyegyenlőség elvének szigorú betartásával a NEMZETI EGYENLŐSÉG ÁLLAPOTÁT, amelyben minden magyar állampolgár egyenlő jogokkal élhet és egyenlő részt vállal a kötelességekből is. Meg kell valósítanunk az egyenlő közteherviselés állapotát! Ebben a társadalmi formában nem lesznek alá- és fölé-, csak egymás mellé rendelt egyedek, vezetővé ebben a társadalmi rendszerben csak a minőségi ember válhat, csak a magyar célokat követő, magyar elkötelezettségű ember, amiként az megvalósult, kiteljesedett a dicsőséges 1956-os forradalom és szabadságharc győzelmes napjaiban, amikor a magyarsághoz mindig hű egyedek kerültek a Nemzeti Bizottságokba, a Forradalmi és Munkástanácsokba, valamint a Nemzetőrségbe. Elég volt az alfaemberből! A labancból, a muszkavezetőből és a csehkönyv terroristáiból. Aki nem magyar elkötelezettségű ember, az tűnjön el a magyar közéletből, a magyar nép mai, válságos állapotában, amelyben nem költői kérdés a LENNI VAGY NEM LENNI kérdése, hanem véres valóság, folytatás a IV. oldalon , Hóka Ernő, a Szabadság Párt elnöke a nagygyűlés szónoki emelvényén A SZABADSÁGPÁRT... ...visszatért anyapártjába a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Pártba, annak 1992 november 28-i országos nagygyűlésén. A visszatérési ceremónia fényes külsőségek között történt meg az Építők Országos Szakszervezetének székházában. A nagygyűlés csaknem kétezer résztvevője óriási lelkesedéssel fogadta ezt a történelmi jelents­égű eseményt, amelynek óriá­si jelentőségét erősíti az a tény is, hogy a nagygyűlés résztvevői a kisgazda társadalmát képviselték, kihangsúlyozva, hogy a Kisgazdapárt az ország legnagyobb létszámú pártja, tagsága meghaladja a hatvanezres létszámot. A visszatérési ceremóniáról azon túl, hogy a Rádió és TV is közvetítette, videószalag készült és a hazai lapok fényképes riportokban számoltak be róla, beállításuk szerint, de még a leghazugabb gúnyolódó írásokból is süt a pánik, a sokk, ahogyan ez az esemény leterítette őket, a magyar nép nyílt, halálos ellenségeit. Amint azt már számtalanszor megírtuk ezeken a hasábokon, a Szabadságpárt nem öncélú párt volt, hiszen a kényszer szülte, amikor 1946-ban Rákosi (Rosenfeld) Mátyás utasítására a Kisgazdapárt akkori gyáva, megalkuvó vezetői kizárták a pártból 21 legkiválóbb országgyűlési képviselőjüket, élükön Dr. Sulyok Dezsővel, akik ebből a helyzetükből a magyar érdekek védelmére megalapították a Szabadságpártot. A párt heroikus küzdelmet vívott az egyre jobban elvaduló bolsevista diktatúra ellen, amíg 1947-ben vezetői külföldre nem kényszerültek. Aki még nem ismeri olvasóink közül a Szabadságpárt 46 éves történetét, annak kérésre folytatás a III. oldalon

Next