Magyar Honvéd, 1991. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
líttassék hőseink tiszteletére - mondta Szakály János. A római katolikus egyház liturgiája szerint, dr. Dankó László kalocsai érsek búcsúztatta Mészáros Lázár altábornagyot, majd az addig díszőrségben álló négy honvédtiszt, páncélozott szállító harcjármű vontatta, bíbor színű drapériával borított ágyú talpra helyezte az első honvédelmi miniszter hamvait tartalmazó koporsót. Tízezrek sorfala között, méltóságteljes lassúsággal, a díszszázad, s a helyőrségi zenekar által kísérve indult a temetési menet a Rókuskápolnához. Megkondultak a város harangjai, hírül adva országnak, világnak, hogy 133 esztendő után, végre utolsó útjára indulhatott egy magyar hazafi, aki eleddig idegen földben nyugodott. Amikor a kalocsai érsek és a honvédtisztek a koporsót elhelyezték a kápolna sírkamrájában, s az egyházi méltóság beszentelte a hamvakat, a Mészáros Lázár Gépesített Lövészdandár díszszakasza sortűzzel búcsúzott a tábornoktól. A közélet kiválóságai, a diplomáciai testületek tagjai, az Angliából érkezett vendégek, s megannyi ismeretlen ember koszorúkat, virágokat helyezett el a kápolna oldalfalán kialakított, Kő Pál szobrászművész által készített, emléktáblánál. Aztán elhallgattak a harangok. Mészáros Lázár meglelte végső nyugodalmát. A ködös Albionban, Titley falucska temetőjének anglikán sírkertjében, ő volt az egyetlen római katolikus hitű halott. Sírját úgy alakították ki, hogy Magyarország felé nézzen. Ott nem hagyták őrizetlenül, de itthon sem marad egyedül, hiszen kápolna sírkamrájától nem messze nyugszik egyik volt bajtársa, Perczel Miklós honvéd ezredes. A híres honvédtábornok, Perczel Mór, öccse szerencsésebb volt; már 1902- ben e temetőben nyerhetett végső nyugalmat. Az 1848-49-es magyar szabadságharc két katonája most ismét találkozhatott. Horváth MiklósFotó: Galovtsik Gábor Mészáros Lázár Történelmünk első honvédelmi miniszteréről a Nemzetőr 1848. május 27-i száma úgy ír, mint aki: „Valódi humánus férfiú, eleven eszű, kedélyes ember, a szó legnemesebb értelmében hazafi vagy polgárkatona. Ilyen hadügyér kellett nekünk.” Mészáros Lázár 18 éves volt, amikor a katonatiszti hivatást választotta. 1813. augusztus 1-től 1848. május 17-ig szolgált fő-és törzstisztként a cs. kir. 7. és 5. huszárezredben. Részt vett az 1814., 1815.és 1831.évi hadjáratokon; minősítései szerint a „bátor és kezdeményező tiszt hírnevét nyerte el”, aki „rendkívüli módon képes vezetni”. 1845. október 20-án kinevezték ezredesnek és az 5. huszárezred parancsnokának. Mészáros Lázár közéleti karrierje akkor kezdett emelkedni, amikor a magyar reformellenzék egyre sikeresebben harcolt a polgári átalakulásért. Érdeklődését felkeltették Széchenyi István nagy vállalkozásai. 1837 júliusától rendszeresen leveleztek egymással. 1842-ben közelebbi kapcsolatba került a vezető hazai körökkel és a korszak neves személyiségeivel. A Magyar Tudós Társaság XV. nagygyűlése - 1844. december 24-i ülésén - munkásságáért, és „mint a magyar ügy apostolát Lombardiában” megválasztotta levelező tagjává. Battyhyány Lajos miniszterelnök 1848. március 23-án hozta nyilvánosságra kormánya névsorát, melyben Mészáros Lázár hadügyminiszterként szerepelt. Mészáros a sajtóból értesült miniszterségéről, de tárcáját csak május 23-án vette át. Óriási feladatokat, válságos helyzeteket oldott meg. Iratok sokasága bizonyítja, hogy létrehozta az előzmény nélküli hadügyminisztériumot, és következetesen érvényesítette hatáskörét. A vitás katonai ügyekben határozottan kiállt, mint írta, „az osztrák hadügyminisztérium törvényellenes követeléseivel” szemben „Magyarország törvényes jogai megőrzése végett”. Köztiszteletben álló hadügyminiszterszülöttjét Baja városa megválasztotta országgyűlési képviselőnek. Az országgyűlésben az egyik legtöbbet szereplő miniszter. Az ország védelméhez szükséges katonai erő kiállításáról szóló törvényjavaslatát augusztusban éles vita után emelték törvényre a képviselők. Másik javaslatát „A magyar hadifőtanodáról” decemberben fogadta el az országgyűlés. Mészáros Lázárt, szavai szerint „a hadügyminiszteri síkos lovon” ülve, nemegyszer indokolatlanul, néha indokoltan bírálták, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy mindig végrehajtotta az országgyűlés és a kormány - akár álláspontjától eltérő - döntéseit. Ezt példázza, hogy amikor bizalmi válság alakult ki a déli hadszíntér eseményei miatt, személyes jelenlétével akadályozta meg a csapatok felbomlását és a szerb felkelés térnyerését. Az országgyűlés bizalma nem rendült meg Mészárosban, és amikor 1848. október elsején visszatért a fővárosba, azonnal megválasztották az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjának. Hivatalában maradása összetartó hatást gyakorolt a hadseregre. Óriási nehézségek közepette 1848 decemberére létrejött az egységes nemzeti hadügy - a magyar honvédsereg és a a hadügyminisztérium. Ám a honvédelem drámai helyzetbe került az osztrák általános támadás következtében. Ekkor vállalta el - betegen - a mintegy 10 ezer főből álló kiképzetlen, igen hiányos fegyverzetű felső-magyarországi hadsereg parancsnokságát. 1849. január 4-én sikertelenül támadta meg Schlik sorkatonákból álló, létszámban alig kevesebb, védelemre berendezkedett hadtestét, hogy felszabadítsa Kassát. Mészáros erélyesen felszámolta a kudarc következményeit, majd január 14-én átadta a parancsnokságot Klapka ezredesnek, és Debrecenbe utazott, ahol felajánlott lemondását az OHB nem fogadta el. Újjászervezte a hadügyminisztériumot és biztosította a honvédsereg sikeres felkészítését az ellentámadásra. Önálló miniszteri munkáját gátolta az a körülmény, hogy Kossuth, az OHB elnöke, számos jelentős katonai ügyben megkérdezése nélkül intézkedett. Ezért Mészáros 1849. március 31-i levelében Kossuthnak bejelentette: „Április 15-kén túl ezen személyem lealacsonyításával párosult hivataltól annál inkább is megválnom engedni kérem, minthogy akkoráig hazánk ügye jobbra fordulhat.” A honvédsereg áprilisi győzelmei igazolták Mészárost; április 14-én az országgyűlés kimondta Magyarország függetlenségét és a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását. Mészáros Lázár 1849. április 15-én a képviselőházban nagy tetszéssel fogadott beszédében lemondott. Az országgyűlés megszavazta hadügyminiszteri érdemeinek megörökítését és altábornügyi előléptetését. Az ügyeket - ideiglenes hadügyminiszterként - 1849. május 6-ig intézte. A szabadságharc viharos gyorsasággal pergő utolsó drámai eseményeiben Mészáros Lázár a katonai nevelőintézetek főfelügyelőjeként vett részt. A vesztes temesvári csata után, a megtorlás elől, 1849. augusztus 14-én emigrált. Joggal, mert a pesti cs. kir. hadbíróság 1851. szeptember 21-én halálra ítélte és másnap az Újépület mögötti téren „in effigie” felakasztatta. Törökországi, franciaországi és angliai tartózkodása után, Amerikában telepedett le, mígnem betegsége és honvágya arra bírta, hogy visszatérjen Európába. 1858. október 25-én érkezett meg Angliába és Lady Longdale-nak - gróf Teleki Sándorné anyjának - meghívására Eywoodba utazott. Ott halt meg, 1858. november 16-án. Történelmünk első honvédelmi minisztere, Mészáros Lázár, tettei és szerepe alapján méltó arra, hogy elevenen éljen a nemzet emlékezetében. Ács Tibor :