Magyar Horgász, 2019 (73. évfolyam, 1-12. szám)

2019. január / 1. szám

42 MAGYAR HORGÁSZ - ISMERETTERJESZTŐ K­ártoktatórum( kár) D­ecember első napjaiban vagyunk, amikor a klaviatúra betűin ezeket a sorokat ko­pogtatom. A legtöbb békéshalas­ horgász már szögre akasztotta botjait, csak a megszállot­­tabb pergető sporttársak vallatják meg a vizeket, bízva egy-egy jobb csuka, süllő vagy darabosabb sügér megfogásának reményében. Sajnos a hideg beköszöntével a csökkenő emberi jelenlét sem ked­vez a halállománynak, mert ilyenkor már tömegé­vel érkeznek meg az Északi-tenger irányából a kisebb-nagyobb csapatokban vonuló, kóborló káró­katonák a biztos fogás és a terített asztal reményé­ben. Felmérések szerint közel 30-40 ezer vándorló, élelmet kereső madár érkezik hazánkba. Tudom, olyan témát feszegetek, amit már több mint 20 éve próbálunk így vagy úgy megoldani. Számos publi­káció, tanulmány, elemzés jelent meg és olvasha­tó ebben az ügyben. Több szakmai egyeztetés, az érintettek közötti kerekasztal-megbeszélés, ötle­telés és megoldási javaslat született az elmúlt két évtizedben. Kétségtelen, történtek fontos változá­sok, enyhültek egyes szabályok (korlátozott időben engedélyezett a riasztás, a nagy kárókatona vé­dettsége megszűnt, a vízhasznosítók lőszertámo­gatásra pályázhatnak stb.), de a probléma sajnos egyre nagyobb mértékben továbbra is ott hever, helyesebben száll a vizeink felett. A kárókatona hatása a hazai vizek halállományára (legyen az ter­mészetesvízi vagy halastavi) egyre komolyabb és vészjóslóbb. Meglátásom, hogy ezt a témát folya­matosan a felszínen kell tartani mindaddig újra és újra napirendre kell venni, amíg érdemi megoldás nem születik az egyre növekvő kormoránállomá­­nyok létszámának csökkentése érdekében. Szövetségünk (Fővárosi Horgászegyesületek Szö­vetsége) 2016. óta halgazdálkodási hasznosítója a Duna 1708-1630 fkm közötti, a Szentendrei-Du­­na-ág 0-31 fkm közötti és a Pilismaróti-öböl víz­területeknek. Ez a 109 kilométer közel 5300 hektár területet tesz ki a maga változatosságával, mozai­kosságával. Madárügyileg az első év a tapasztalat­­szerzéssel telt. Második évben már láttuk, hogy kez­denünk kell valamit a területünkre érkező mintegy 1000-1500 madárral. A gyérítési engedély megérke­zéséig az enyhe 2017. évi tél sietett segítségünkre, mert a madarak nagy része a haltermelők nem kis bánatára a nyitott halastavakat látogatta. 2018 januárjában kezdtünk neki a gyérítésnek. Ebben a rövid - február 28-ig tartó - időszakban csupán 44 egyedet tudtunk elejteni. Ősszel meglepetésünkre (a szinte nyárias meleg ellenére) már szeptember végén megjelentek a „fekete ruhás halászok", és hétről hétre egyre több, csapatban érkező madarat számoltunk. Felmérve a helyzetet, a növendékpon­tyok egy részét már nem is helyeztük ki, a telepíté­süket átütemeztük tavaszra. Nem akartuk tálcán felkínálni a 22-26 cm-es pontyokat a portyázó kor­­moránoknak. Október közepétől ismét elkezdtük a riasztást és a gyérítést, és végezzük mindaddig, míg a jogszabály lehetőséget ad rá. Apropó, jogszabály! Nem terhelném indokolatla­nul senkinek a szürkeállományát paragrafusokkal, de sajnos egy két bekezdés megemlítése elen­gedhetetlen annak érdekében, hogy a problémát kevésbé ismerő, vagy lekicsinylő polgártársaink is tájékoztatást kapjanak. A közösségi oldalakon gyakoriak a nézetkülönbségek, éles viták alakulnak ki horgászok és madárvédők között. Nem célom

Next