Magyar Idők, 2015. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
2015-09-07 / 6. szám
www.magyaridok.hu Arany és csillogás a kiválasztott keveseknek Egyetlen szíriai menekültet sem fogad be az öt leggazdagabb Öbölmenti monarchia, adta hírül a múlt héten az Amnesty International, szégyenletesnek nevezve a döntést. Az államoknak más és más okuk van arra, hogy így döntöttek, például az, hogy már így is rengeteg Szíriai él náluk. Sitkei Levente Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek határoztak arról, hogy egyáltalán nem mehetnek hozzájuk szíriai bevándorlók, mármint azok nem, akik a négy éve tartó háború elől menekülnek. Nagyjából négymillióan hagyták el Szíriát és keresnek maguknak biztonságos otthont, az eseményektől függő hosszúságú időtartamra. Azok, akik Kanadába vagy Ausztráliába jutnak el, valószínűleg már nem akarnak visszaköltözni, de akik csak Szíria közvetlen közelébe mennek, szinte a bőröndöket se csomagolják ki. Bár a térség a Közel-Kelet, és mindkét helyen arabok laknak, az Öböl-menti országok és Szíria között olyan óriási a különbség, mintha legalábbis más földrészen volnának. Szíria soknemzetiségű, sokvallású, multikulturális társadalom, amely évezredes történelemre tekinthet vissza. Városai a háború előtt nyitottak, nyugatiasak voltak, zajos keleti forgatag volt az utcákon, ahol akár sörözőket is lehetett látni. Damaszkuszban kávézók vannak az utcasarkon, ahol a helybéliek hangosan vitatkoznak a politikai eseményekről vagy a futballról. Az Öböl-menti „aranyállamokban” viszont csend van. Doha, Rijád, Kuvait vagy Dammam leginkább az üzletről szól. A fotókon látványosak az üvegből készült paloták, de nem hogy kávézók nincsenek az utcákon, de szigorúan vett járda sincs, ahová ki lehetne ülni vitatkozni és kávézni. Az Öböl-térség klímája nem csábít arra senkit, hogy kiüljön az utcára, életmódja pedig a légkondicionált bevásárlóközpontba csábítja az összes ott élőt, legyen helyi vagy bevándorló. Országa válogatja, de talán ez a világ legnemzetközibb térsége, ahol azonban a szigorú berendezkedés miatt az ott dolgozók nem élveznek politikai jogokat, igaz, az állampolgárok sem feltétlenül. Szaúd-Arábiát harmincmillióan lakják, ez a világ muszlimjainak vágyálma, bár inkább csak vallási okokból. Az ország roppant gazdag, de az olajjövedelmet nem osztja szét a polgárok között - mint teszi azt szinte mindenki körülötte -, hanem megpróbál stabil gazdaságot létrehozni az olaj utáni jövőre gondolva. A harmincmillióból nagyjából kilencmillióan nem szaúdiak, és gyakorlatilag mindegyiküknek van munkája. Olyan tevékenységet végeznek, amelyet a szaúdiak nem vállalnak el. Külföldi a taxisofőr, a pincér, az eladó, akik általában nem tudnak arabul, így a térség nem hivatalos nyelve észrevétlenül az angol lett, a katariak angolul rendelnek a dohai éttermekben, bármennyire is furcsa ez. A rendszert azonban csak így lehet fenntartani, a sok bevándorló óhatatlanul is nyomot hagy a társadalmon. A szaúdi rendszer különleges, csak úgy engedélyezett a beutazás, ha valaki vállalja, hogy munkát ad neki. A migráns így kap egy papírt, amely igazolja, hogy melyik cégnél vagy magánszemélynél dolgozik, a tartózkodási engedélyhez is csak így juthat hozzá. Az engedély akkor szűnik meg, amikor a munkaviszony, ezért egyértelmű, hogy Szaúd-Arábiában csak az tud megmaradni, aki dolgozik. Az említett államok egyébként nagyon drágák, a lakásbérlet, az élelmiszer, a víz vagy az autó fenntartása igen sokat felemészt, így kétszer is meggondolja mindenki, hogy az Öböltérségbe menjen-e vagy sem. Általában azok költöznek oda, akik biztos munkahellyel rendelkeznek odakint, határozott idejű szerződésük van, és ismerik az országot. Nagyon sok szíriai él az Öböl-térségben, ahogy Európában is a legnagyobb arab közösség a szíriaiaké, ők korábban költöztek be a sivatagba tornyos városaikból, és elfogadták az új haza szabályait. A hetvenes években Rijád algériai munkásokat hívott be, hogy felépítse a városokat, kiépítse az olajinfrastruktúrát, de az embereket óvatosan választották ki, nehogy a túl sok bevándorló átalakítsa az országot. Szerződésüket nem hosszabbították meg, a munka végeztével hazamentek. Az említett országok azzal érvelnek, hogy igenis komoly támogatást fizetnek a háború sújtotta Szíriában élők megsegítésére, a menekülttáborok fenntartására, vagy a jordániai, libanoni, iraki kórházak szponzorálására. Egy ki nem mondott probléma is akadályozza a szíriaiak befogadását, nevezetesen a politikai aktivitás. Szíria lakói demokratikus gondolkodásúak, és ennek hangot is adnak, míg az Öböl térségében a konzervatív monarchiák nem szívesen veszik a zajos politikai vitákat. Persze embere válogatja. A kicsiny Katarban több, mint 40 ezer szíriai él, jórészt csendben. Izrael nem lesz migránsok menedéke Magyar Idők Izrael nem közömbös a menekültek tragédiája iránt, de nem tervezi befogadásukat - mondta tegnap Benjamin Netanjahu miniszterelnök a szokásos vasárnapi kormányülés kezdetén. Szavai szerint országa nem érzéketlen az afrikaiak és a szíriaiak emberi tragédiájával szemben, de kis állam, amelynek „nincs demográfiai és földrajzi mélysége”. Netanjahu ezzel Jichak Hercog, az ellenzéki Munkapárt és a parlamenti ellenzék vezetője szombati szavaira felelt, aki szíriai menekültek Izraelbe fogadását sürgette humanitárius okokból. - A zsidók nem lehetnek közömbösek a menedéket kereső több százezer menekülttel szemben - hangoztatta a munkapárti vezető, Háim Herzog korábbi izraeli államfő fia. A múlt héten Eliézer Stern, a szintén ellenzéki Jes Aud (Van jövő) párt képviselője is felszólította Netanjahut migránsok befogadására. A kormányfő most azzal érvelt, „uralni kell határainkat az illegális munkakereső bevándorlókkal és a terroristákkal szemben”. Ugyanakkor hangsúlyozta, Izrael önfeláldozóan ápolta a szíriai harcok mintegy ezer sebesültjét. Mint a távirati iroda emlékeztetett, az ország szíriai határán évek óta átengedi és orvosi segítségben részesíti a 2011- ben kezdődött szíriai polgárháború katonai és civil sebesültjeit. A súlyosabb eseteket polgári kórházakba szállítják, a könnyebb sebesülések ellátására tábori kórházat hoztak létre. A miniszterelnök közlése szerint tanácskozott Olaszország és más államok vezetőivel is az afrikai országoknak nyújtandó nemzetközi segítségről, amely enyhítené az elvándorlás okait. Bejelentette, megkezdik a kerítés építését az ország keleti határán is, a tengerparti Eilatig. Az elválasztó rendszert később tovább folytatják a Golán-fennsíkig, ahol már korábban felhúzták a szomszédos országok és Izrael közötti kerítésrendszert. Ferenc pápa: Európa összes plébániája fogadjon egy menekültcsaládot Judi Tamara Az Európára nehezedő migrációs nyomás közepette a katolikus egyház próbál élen járni, és a decemberben kezdődő, irgalmasság szentév nevében menekültcsaládok befogadására szólította fel a kontinens egyházközségeit. Ferenc pápa tegnap a római Szent Péter téren elmondott beszédében minden európai plébániát, vallási közösséget és rendházat egy-egy menekültcsalád elszállásolására kért fel. „Annak a több tízezer menedékkérőnek a tragédiájával kapcsolatban, aki a halál elől menekül, háború és éhínség áldozata, vagy úton van egy reménybeli szebb élet felé, az evangélium arra tanít bennünket, hogy legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a leginkább magukra hagyottaknak, adjunk nekik kézzelfogható reményt” - hirdette a pápa. Az egyházfő szerint a válság konkrét gesztusok megtételét igényli, így a szolidaritás nevében a pápai állam két plébániája már a napokban menekülteket fogadhat. A Vatikán felhívása több tízezer európai plébániát érint. A lengyelországi egyházközségek készek Ferenc pápa kérését teljesíteni. Stanislaw Gadecki, a lengyel püspöki kar elnöke az egyházfő vatikáni beszédével párhuzamosan a menekültek befogadására kérte fel az ország vallási közösségeit. Az érsek a kelet-lengyelországi Chelmnóban elmondott beszédében a segítségnyújtás fontosságát hangsúlyozta: „Szükséges, hogy minden egyházközség helyet adjon azoknak az embereknek, akiket üldöznek, akik ide jönnek a segítségükre nyújtott kéz reményében, azon testvériség reményében, amelyre máshol nem találnak”. A menekültek vallási hovatartozására vonatkozóan a lengyel egyház nem zárja ki a muszlim menekültek befogadását, annak ellenére, hogy az országban nincsenek nagy muszlim közösségek, ahova az érkezők asszimilálódhatnának. Henryk Hoser, a Varsó-Prága egyházmegye érseke pénteki nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lenne igazságos kizárólag keresztény üldözötteket fogadni, azonban Lengyelország muszlim közössége kicsi, és már kulturálisan asszimilálódott, míg a befogadott menekültek „bizonyos jellegű gettósodásra ítéltetnek”. Hofer szerint a probléma megoldásában hatalmas szerepet játszik az egyház jótékonysági szervezete, a Caritas, amely már meg is kezdte a menekültek befogadásának előkészületeit. A Caritas tevékenysége a válság kezdetétől fogva Európa-szerte segíti a menekülteket, vitaminokat, ruhát és gyakran lelki segítséget nyújtva a táborokban élőknek. A segélyszervezet korábban élesen bírálta az Európai Unió menekültügyi politikáját, Michael Landau, az ausztriai Caritas elnöke még humanitárius vízum bevezetését is kilátásba helyezte, hogy a kisgyerekek és betegek ne kényszerüljenek a Földközi-tengeren keresztül Európába érkezni. A Caritas jelenlegi tevékenysége a válság által leginkább sújtott régiókra koncentrálódik, Kosz és Híosz görög szigeteken például hálózsákokat és matracokat osztanak ki a gyerekeknek, hogy legyen hol aludniuk. „Csepp a tengerben, amit csinálunk, de mégis segítség. Ennek ellenére valami sokkal hatékonyabbra lenne szükség. Szinte csak a gyermekeket tudjuk segíteni, mi lesz így a nőkkel és férfiakkal?” - teszi fel a kérdést a görög Caritas egy önkéntese. Bevásárlás a katolikus egyház által fenntartott olcsó áruházban. Csepp a tengerben Fotó Reuters