Magyar Idők, 2015. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

2015-09-07 / 6. szám

www.magyaridok.hu Arany és csillogás a kiválasztott keveseknek Egyetlen szíriai menekültet sem fogad be az öt leggazdagabb Öböl­menti monarchia, adta hírül a múlt héten az Amnesty International, szégyenletesnek nevezve a döntést. Az államoknak más és más okuk van arra, hogy így döntöttek, például az, hogy már így is ren­geteg Szíriai él náluk. Sitkei Levente Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek határoztak arról, hogy egyáltalán nem mehetnek hozzájuk szíriai bevándorlók, mármint azok nem, akik a négy éve tartó háború elől menekülnek. Nagyjából négymillióan hagyták el Szíriát és keresnek maguknak biztonságos otthont, az eseményektől függő hosszúságú időtartamra. Azok, akik Kanadába vagy Ausztráliába jut­nak el, valószínűleg már nem akarnak visszaköltözni, de akik csak Szíria köz­vetlen közelébe mennek, szinte a bőrön­döket se csomagolják ki. Bár a térség a Közel-Kelet, és mindkét helyen arabok laknak, az Öböl-menti or­szágok és Szíria között olyan óriási a kü­lönbség, mintha legalábbis más földré­szen volnának. Szíria soknemzetiségű, sokvallású, multikulturális társadalom, amely évezredes történelemre tekint­het vissza. Városai a háború előtt nyi­tottak, nyugatiasak voltak, zajos keleti forgatag volt az utcákon, ahol akár sörö­zőket is lehetett látni. Damaszkuszban kávézók vannak az utcasarkon, ahol a helybéliek hangosan vitatkoznak a po­litikai eseményekről vagy a futballról. Az Öböl-menti „aranyállamokban” vi­szont csend van. Doha, Rijád, Kuvait vagy Dammam leginkább az üzletről szól. A fotókon látványosak az üvegből ké­szült paloták, de nem hogy kávézók nin­csenek az utcákon, de szigorúan vett járda sincs, ahová ki lehetne ülni vitat­kozni és kávézni. Az Öböl-térség klí­mája nem csábít arra senkit, hogy ki­üljön az utcára, életmódja pedig a lég­kondicionált bevásárlóközpontba csá­bítja az összes ott élőt, legyen helyi vagy bevándorló. Országa válogatja, de talán ez a világ legnemzetközibb térsége, ahol azonban a szigorú berendezkedés mi­att az ott dolgozók nem élveznek po­litikai jogokat, igaz, az állampolgárok sem feltétlenül. Szaúd-Arábiát harmincmillióan lak­ják, ez a világ muszlimjainak vágyálma, bár inkább csak vallási okokból. Az or­szág roppant gazdag, de az olajjövedel­met nem osztja szét a polgárok között - mint teszi azt szinte mindenki körülötte -, hanem megpróbál stabil gazdaságot létrehozni az olaj utáni jövőre gondolva. A harmincmillióból nagyjából kilenc­­­millióan nem szaúdiak, és gyakorlatilag mindegyiküknek van munkája. Olyan tevékenységet végeznek, amelyet a sza­údiak nem vállalnak el. Külföldi a taxi­sofőr, a pincér, az eladó, akik általában nem tudnak arabul, így a térség nem hivatalos nyelve észrevétlenül az angol lett, a katariak angolul rendelnek a do­hai éttermekben, bármennyire is fur­csa ez. A rendszert azonban csak így le­het fenntartani, a sok bevándorló óha­tatlanul is nyomot hagy a társadalmon. A szaúdi rendszer különleges, csak úgy engedélyezett a beutazás, ha va­laki vállalja, hogy munkát ad neki. A migráns így kap egy papírt, amely iga­zolja, hogy melyik cégnél vagy magán­­személynél dolgozik, a tartózkodási en­gedélyhez is csak így juthat hozzá. Az engedély akkor szűnik meg, amikor a munkaviszony, ezért egyértelmű, hogy Szaúd-Arábiában csak az tud megma­radni, aki dolgozik. Az említett államok egyébként nagyon drágák, a lakásbérlet, az élelmiszer, a víz vagy az autó fenntar­tása igen sokat felemészt, így kétszer is meggondolja mindenki, hogy az Öböl­térségbe menjen-e vagy sem. Általában azok költöznek oda, akik biztos mun­kahellyel rendelkeznek odakint, hatá­rozott idejű szerződésük van, és isme­rik az országot. Nagyon sok szíriai él az Öböl-térségben, ahogy Európában is a legnagyobb arab közösség a szíria­­iaké, ők korábban költöztek be a siva­tagba tornyos városaikból, és elfogadták az új haza szabályait. A hetvenes évek­ben Rijád algériai munkásokat hívott be, hogy felépítse a városokat, kiépítse az olajinfrastruktúrát, de az embere­ket óvatosan választották ki, nehogy a túl sok bevándorló átalakítsa az orszá­got. Szerződésüket nem hosszabbították meg, a munka végeztével hazamentek. Az említett országok azzal érvelnek, hogy igenis komoly támogatást fizetnek a háború sújtotta Szíriában élők meg­segítésére, a menekülttáborok fenntar­tására, vagy a jordániai, libanoni, iraki kórházak szponzorálására. Egy ki nem mondott probléma is akadályozza a szí­­riaiak befogadását, nevezetesen a politi­kai aktivitás. Szíria lakói demokratikus gondolkodásúak, és ennek hangot is ad­nak, míg az Öböl térségében a konzer­vatív monarchiák nem szívesen veszik a zajos politikai vitákat. Persze embe­re válogatja. A kicsiny Katarban több, mint 40 ezer szíriai él, jórészt csendben. Izrael nem lesz migránsok menedéke Magyar Idők Izrael nem közömbös a menekültek tragédiája iránt, de nem tervezi befo­gadásukat - mondta tegnap Benjamin Netanjahu miniszterelnök a szokásos vasárnapi kormányülés kezdetén. Sza­vai szerint országa nem érzéketlen az afrikaiak és a szíriaiak emberi tragédi­ájával szemben, de kis állam, amelynek „nincs demográfiai és földrajzi mélysé­ge”. Netanjahu ezzel Jichak Hercog, az ellenzéki Munkapárt és a parlamenti ellenzék vezetője szombati szavaira fe­lelt, aki szíriai menekültek Izraelbe fo­gadását sürgette humanitárius okok­ból. - A zsidók nem lehetnek közöm­bösek a menedéket kereső több száz­ezer menekülttel szemben - hangoz­tatta a munkapárti vezető, Háim Her­zog korábbi izraeli államfő fia. A múlt héten Eliézer Stern, a szintén ellenzé­ki Jes Au­d (Van jövő) párt képviselője is felszólította Netanjahut migránsok befogadására. A kormányfő most azzal érvelt, „ural­ni kell határainkat az illegális munka­kereső bevándorlókkal és a terroristák­kal szemben”. Ugyanakkor hangsúlyoz­ta, Izrael önfeláldozóan ápolta a szí­riai harcok mintegy ezer sebesültjét. Mint a távirati iroda emlékeztetett, az ország szíriai határán évek óta átengedi és orvosi segítségben részesíti a 2011- ben kezdődött szíriai polgárháború ka­tonai és civil sebesültjeit. A súlyosabb eseteket polgári kórházakba szállítják, a könnyebb sebesülések ellátására tá­bori kórházat hoztak létre. A miniszterelnök közlése szerint ta­nácskozott Olaszország és más álla­mok vezetőivel is az afrikai országok­nak nyújtandó nemzetközi segítségről, amely enyhítené az elvándorlás okait. Bejelentette, megkezdik a kerítés épí­tését az ország keleti határán is, a ten­gerparti Eilatig. Az elválasztó rendszert később tovább folytatják a Golán-fenn­­síkig, ahol már korábban felhúzták a szomszédos országok és Izrael közötti kerítésrendszert. Ferenc pápa: Európa összes plébániája fogadjon egy menekültcsaládot Judi Tamara Az Európára nehezedő migrációs nyo­más közepette a katolikus egyház pró­bál élen járni, és a decemberben kezdő­dő, irgalmasság szentév nevében me­nekültcsaládok befogadására szólította fel a kontinens egyházközségeit. Ferenc pápa tegnap a római Szent Péter téren elmondott beszédében minden európai plébániát, vallási közösséget és rendhá­zat egy-egy menekültcsalád elszálláso­lására kért fel. „Annak a több tízezer menedékké­rőnek a tragédiájával kapcsolatban, aki a halál elől menekül, háború és éhínség áldozata, vagy úton van egy reménybeli szebb élet felé, az evangélium arra tanít bennünket, hogy legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a leginkább maguk­ra hagyottaknak, adjunk nekik kézzel­fogható reményt” - hirdette a pápa. Az egyházfő szerint a válság konkrét gesz­tusok megtételét igényli, így a szolida­ritás nevében a pápai állam két plébá­niája már a napokban menekülteket fo­gadhat. A Vatikán felhívása több tízezer európai plébániát érint. A lengyelországi egyházközségek készek Ferenc pápa kérését teljesíteni. Stanislaw Gadecki, a lengyel püspöki kar elnöke az egyházfő vatikáni beszé­dével párhuzamosan a menekültek be­fogadására kérte fel az ország vallási kö­zösségeit. Az érsek a kelet-lengyelországi Chelmnóban elmondott beszédében a segítségnyújtás fontosságát hangsúlyoz­ta: „Szükséges, hogy minden egyházkö­zség helyet adjon azoknak az emberek­nek, akiket üldöznek, akik ide jönnek a segítségükre nyújtott kéz reményében, azon testvériség reményében, amelyre máshol nem találnak”. A menekültek vallási hovatartozására vonatkozóan a lengyel egyház nem­ zárja ki a muszlim menekültek befogadását, annak ellené­re, hogy az országban nincsenek nagy muszlim közösségek, ahova az érkezők asszimilálódhatnának. Henryk Hoser, a Varsó-Prága egyházmegye érseke pénte­ki nyilatkozatában arra hívta fel a figyel­met, hogy nem lenne igazságos kizárólag keresztény üldözötteket fogadni, azon­ban Lengyelország muszlim közössége kicsi, és már kulturálisan asszimiláló­dott, míg a befogadott menekültek „bi­zonyos jellegű gettósodásra ítéltetnek”. Hofer szerint a probléma megoldásában hatalmas szerepet játszik az egyház jó­tékonysági szervezete, a Caritas, amely már meg is kezdte a menekültek befo­gadásának előkészületeit. A Caritas tevékenysége a válság kez­detétől fogva Európa-szerte segíti a me­nekülteket, vitaminokat, ruhát és gyak­ran lelki segítséget nyújtva a táborokban élőknek. A segélyszervezet korábban éle­sen bírálta az Európai Unió menekült­­ügyi politikáját, Michael Landau, az ausztriai Caritas elnöke még humani­tárius vízum bevezetését is kilátásba he­lyezte, hogy a kisgyerekek és betegek ne kényszerüljenek a Földközi-tengeren ke­resztül Európába érkezni. A Caritas jelenlegi tevékenysége a válság által leginkább sújtott régiók­ra koncentrálódik, Kosz és Híosz gö­rög szigeteken például hálózsákokat és matracokat osztanak ki a gyerekeknek, hogy legyen hol aludniuk. „Csepp a ten­gerben, amit csinálunk, de mégis segít­ség. Ennek ellenére valami sokkal ha­tékonyabbra lenne szükség. Szinte csak a gyermekeket tudjuk segíteni, mi lesz így a nőkkel és férfiakkal?” - teszi fel a kérdést a görög Caritas egy önkéntese. Bevásárlás a katolikus egyház által fenntartott olcsó áruházban. Csepp a tengerben Fotó Reuters

Next