Magyar Idők, 2017. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
2017-02-25 / 48. szám
10 LUGAS PROGRAMOK Arany János, a muzsikus költő. Arany születésének kétszázadik évfordulóján a balladákból készült korabeli és mai melodrámák (Ráchel siralma, Ágnes asszony, Zách Klára, Hídavatás, Pázmán lovag), valamint a költő saját szerzésű dalai (A hegedű száraz fája, A toronyban delet harangoznak, A tintásüveg, Csokonai, A tudós macskája, Toborzó) hallhatók. A hangversenyen Kiss Tivadar operaénekes és Elek Szilvia zongoraművész mellett közreműködik Hűvösvölgyi Ildikó és Varga Tamás. Helyszín: a Magyar Rádió Márványterme (Budapest VIII., Pollack Mihály tér 8.). Időpont: február 25., szombat 19 óra. Mementó. A Málenkij Robot Emlékhely a szovjet munkatáborokba hurcolt több százezer magyar mementója, melynek avatóünnepségén köszöntőt mond Eötvös Péter, a Kommunizmus Bűnei Alapítvány elnöke, ünnepi beszédet tart Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Tarlós István főpolgármester. Az emlékhely a Ferencvárosi pályaudvarnál megmaradt egykori bunkerépületben és annak környezetében látogatható. Helyszín: Budapest IX., Fék utca 6. Időpont: február 26., vasárnap 16. óra. Muzsikusok, muzsikások. A XX. századi nagy magyar zeneszerzők, Bartók, Kodály és követőik munkásságában a népzenének mindig kiemelt szerepe volt, idővel azonban a komolyzene és a népzene útja szétvált, és inkább külön-külön létezett. A koncerten Bartók- és Kodály-művek a hátterüket képező gyűjtésekkel kapcsolódnak össze, központban a Páva-dallammal, mely mindenhol megtalálható, ahol csak magyarul beszélnek. Helyszín: Pesti Vigadó, Díszterem (Budapest V, Vigadó tér 2.). Időpont: február 26., vasárnap 19 óra. A fény szenvedése. A Magnum nemzetközi fotóügynökség kiemelkedő kortárs alakjának, Alex Webbnek A fény szenvedése című anyagát most először láthatja a közönség Magyarországon. A kiállítás - amely a Budapest Fotófesztivál nyitóeseménye - a modern színes fotográfia úttörőjeként számon tartott amerikai művész első ,átfogó monográfiáját mutatja be 63 képben. Fotográfiái műfajokat átfogva ötvözik a streetphoto, a fotóriportázs és a művészi fotográfia stílusát. A tárlat április 9-ig látogatható. Helyszín: Műcsarnok (Budapest XIV, Dózsa György út 37.). Időpont: február 28., kedd 18 óra. Építészet és mesterség. Budapest Főváros Levéltára építészettel és építészekkel foglalkozó sorozatában megjelent Hídvégi Violetta és Marótzy Katalin szerkesztésében a Diescher József életművét bemutató, Építészet és mesterség című tanulmánykötet. Az elfeledett építész tervrajzokkal, kortárs és mai fényképekkel illusztrált monográfiáját Sisa József művészettörténésze mutatja be. Helyszín: Budapest Főváros Levéltára (Budapest XIII., Teve utca 3-5.). Időpont: március 2., csütörtök 15 óra. Az én Katynám. Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Emlékéért Alapítvány, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet és a Történelmi Vitézi Rend Konrad Sutarski, Magyarországon élő lengyel író és történész Az én Katynám és a Közös fényeink című könyvének előadással egybekötött bemutatójára várja az érdeklődőket. Helyszín: volt MHSZ-székház (Veszprém, Mártírok útja 11.). Időpont: március 3., péntek 15 óra. Világjelek. A Magyarság Háza rendezésében lesz Kunkovács László Kossuth-díjas fotóművész, néprajzkutató Belső-Ázsia és Szibéria sziklarajzait és népéletét bemutató kiállításának megnyitója és Világjelek című könyvének bemutatója. A június 25-ig látogatható tárlatot megnyitja B. Kovács István muzeológus, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház rimaszombati Egyházi Gyűjtemények igazgatója, a fotókat Baki Péter, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke méltatja. A könyvet pedig M. Lezsák Gabriella régész és Somfai Kara Dávid kulturális antropológus mutatja be. Közreműködik: Sipos Mihály (hegedű) és Kardos Mária (ütőgardon). Helyszín: Magyarság Háza, Kosztolányi Terem (Budapest I., Szentháromság tér 6.). Időpont: március 3., péntek 17 óra. (Programajánlatok a programok@magyaridok.hu e-mail címre küldhetők.) BOR - A legmagyarabb szőlőfajta leszármazottak kutatnak a Krím félszigeten Az ősi furmint nyomában A magyar bor és szőlő útját követve bejárjuk Európát: a Kárpát-medencétől Franciaországig és viszsza, egészen a Krím félszigetig. Közben talán az is kiderül, hogy a legősibb európai szőlő a Kárpátmedencéből származik. Ez a borutazás a jelenben kezdődik, és a múlton keresztül a jövőbe tart. Zelnik Bálint Máig létezik az a régi európai szőlőfajta, amely még termeszthető kontinensünk éghajlatán, mégsem foglalkozik vele igazából senki. A tarcali szőlészeti és borászati kutatóintézet igazgatója állítja, hogy azért nem, mert a borfogyasztási kultúra átalakult, és nem biztos, hogy az ebből készült ital versenyképes lenne. Bihari Zoltán szerint sokkal érdekesebb a furmint, amely az ősi fajta, a gouais blanc édes (vagy esetünkben inkább száraz) gyermeke. Ennek a magyar szőlőnek és őseinek eredünk most nyomába. A gouais blanc érdekessége, hogy oly régóta van jelen Európában, hogy tőle származnak azok a jól ismert szőlők, mint a chardonnay, a Burgundiából indult és a világ legnagyobb tételben termesztett és fogyasztott szőlő- és fehérborfajtája, az aligoté, mely Burgundia második legismertebb fehérszőlő-fajtája, a gamay, ami a világszerte híres beaujolais (azaz a francia burgundiai újbor) vörös alapját adja, a rizling (riesling), amely szintén az egész világon ismert és elterjedt francia és német eredetű fehérszőlő- és borfajta, valamint a kékfrankos (Blaufränkisch), amely a Kárpát-medencében terjedt el leginkább. Ám, amint visszafelé haladunk az időben, egyértelművé válik, hogy ennek az ősi európai szőlőfajtának egyenes ági leszármazottja a magyar furmint is. Szülő-gyerek kapcsolat van közöttük, azaz a gouais blanc az apja a furmintnak. De itt még nincs vége! Genetikai bizonyíték van arra, hogy a gouais blanc teljes mértékű azonosságot mutat a Németországban és Svájcban fellelhető (beszédes nevű) Hunisch szőlőfajtával, amelyet nagyjából ezer éve a németek vittek ki az akkori Magyar Királyság területéről. A német Hunisch és a magyar hajnos fajta közti azonosságot a DNS-vizsgálatok nagy biztonsággal megállapították - árulta el Bihari Zoltán. Tehát a gouais blanc azonos a hajnossal. Kérdés, ha egy ezeréves szőlőről beszélünk, vajon honnan ered. Ennek megválaszolásához még tovább - legalább hétszáz évet - kell „koridőutaznunk” vissza az időben. Érdekes, hogy Franciaországba valószínűleg sokkal korábban jutott el! A gouais blanc-ról az az elképzelés a legismertebb, hogy Marcus Aurelius Probus római császár (27,6-282) adta a galloknak. Probus szerémségi születésű. A szőlőfajta pedig nagy valószínűséggel Pannóniából származott. A császár engedélyezte a galloknak, spanyoloknak és a britonoknak, hogy szőlőt telepítsenek, és bort készítsenek, korábban ugyanis ez tilos volt, így védték az itáliai borokat. Ő maga a katonáival telepíttetett szőlőt a szerémségi Tarcal-hegyen (Fruska Gora). A szőlő iránti elkötelezettsége miatt joggal feltételezhetjük, hogy nevéhez fűződik a fajta elterjedése. Ekkoriban viszont csak Franciaország déli területein történt szőlőtelepítés. Franciaország középső és északi részén már a Savariában (Szombathely) született Szent Márton szorgalmazta a telepítéseket, aki mellesleg Franciaország védőszentje lett. Összegezve: a legtöbb ezzel foglalkozó kutató szerint a hamnos (azaz gouais blanc) Pannóniából származik, tehát valószínű, hogy ősi római szőlőfajtáról beszélhetünk. Mindenesetre a kutatások alapján biztos, hogy a furmint - mint ezen ősi szőlőtípus „gyermeke” - az egyik legősibb, legeurópaibb és egyben legmagyarabb fehér borszőlő. Bihari Zoltán igazgató szerint ezt támasztja alá, hogy a furmint genetikai állományát tekintve a legnagyobb változatosságát Tokajban éri el, ez a hely a géncentruma, ami az ottani kialakulásra utal. A furmint másik szülőfajtája („anyja”) az Álba imputotato. Azért állíthatjuk, hogy az anyja, mert csak nőivarú virágokkal rendelkezik. Ez a kevéssé ismert fajta talán erdélyi lehet, de az valószínű, hogy Tokajban is előfordult az Árpád-korban. A gouis blanc és az Álba imputotato utóda a Tokajban szintén elterjedt kövérszőlő is, amely tehát édestestvére a furmintnak. A furmint, mint a legelterjedtebb tokaji szőlőfajta, spontán kereszteződéssel jött létre. A feljegyzések szerint az 1500-as évektől biztosan fellelhető Tokaj-Hegyalján, de nagy valószínűséggel már 800-900 évvel ezelőtt is létezett ott - teszi hozzá Bihari Zoltán. Ennek bizonyítéka a Plantscher szőlőfajta, melyet már a XVI. században említenek Svájcban. A Plantscher pedig a furmint egyik leszármazottja, így már ezen időszak előtt léteznie kellett a szülőjének számító magyar fajtának. A furmint létrejötte a csillagok szerencsés együttállásának volt köszönhető - mondja az igazgató. Hozzáteszi: reprodukálhatatlan a „pillanat”, hiszen a két szülőtől véletlenszerűen kapta a génjeit, akárcsak nálunk, embereknél két testvér sem azonos, hiába ugyanazok a szüleik. Az ősi furmint utáni kutatás iránya ma a Krím félsziget felé fordult, ugyanis a tarcali kutatóintézetben feltételezik, hogy esetleg ott még ráakadnak olyan tőkékre, melyeknek ősei a filoxéravészt megelőző időkben, azaz a XIX. század vége előtt kerültek oda. De hogyan is kerülhettek furmintvesszők a Krímbe? Tudvalevő, hogy 1733-tól 1798-ig a cári udvar Tokajban borvásárlási bizottságot tartott fenn. Az ezen időszak második felében uralkodó II. Katalin cárnőnek is olyannyira tetszhetett a furmint szőlő és a belőle készült bor, hogy úgy döntött, meghonosítja a Krímben. A feljegyzések szerint 1785-ben 19 ezer tokaji szőlővessző indult el Oroszországba, a Krím félszigetre, de telepítettek oda Tokajból szőlészborász családokat is a műveléshez. A tarcali kutatóintézetben azon dolgoznak, hogy összegyűjtsék a még megtalálható furmintklónokat, például elhagyatott, műveletlen tokaji területekről vagy a még művelésben lévő öreg tőkékről, de az egyik legnagyobb eredmény az lenne, ha a Krímben megtalálnák azokat a furmintleszármazottakat, melyeknek őseit az 1700-as évek végén vitték ki Magyarországról, mivel ezeknek valószínűleg kissé eltér a genetikája a filoxéra után itthon megmaradt változatokétól. Bihari Zoltán szerint most a legfontosabb lépés felvenni a kapcsolatot a Magarach krími szőlészeti és borászati kutatóintézettel. Úgy fogalmaz: „Ha ez sikerülne, elutaznánk a Krím félszigetre, hogy megvizsgáljuk és feltárjuk, tényleg van-e még ott furmint, sőt szaporítóanyagot kérnénk, hoznánk oltóvesszőt, majd meglévő tőkékre oltanánk ezeket a rügyeket, így a következő évben már termést láthatnánk, amelyről el tudnánk dönteni, hogy érdemese vele foglalkozni, vagy felejtsük el.” Nehezíti a megtalálást, hogy az 1985-87-ben Mihail Gorbacsov pártfőtitkár által életbe léptetett alkoholgyártási és -árusítási korlátozások miatt teljes szőlőkerteket irtottak ki a volt Szovjetunióban. Annyi viszont biztos, hogy a második világháború előtt még volt furmint a Krímben, mert ma is kínálnak az interneten 1940-es krími tokaji bort, melyről tudni kell, hogy az oroszok ezt a megnevezést a furminttal azonosították. Végezetül feltettem a kérdést a tarcali kutatóintézet igazgatójának, mit veszíthetünk azzal, ha nincs már furmint a Krímben. Bihari Zoltán kérdéssel felelt: „Mit nyerhetünk azzal, ha találunk? Ha már nincs ott semmi, minden marad a régiben, de ha mégis fellelünk egy ősi furmintklónt, egy régi fürttípust, már nyertünk.” Hozzátette: „Azt tudni kell, hogy a szocializmus alatt a mennyiség volt a lényeg, így a nagy fürtű, nagy termésű furmintklónok kerültek termesztésbe Tokajban. Ha a Krímben esetleg találnánk egy más típusú fürttel rendelkező furmintot, amelynek kisebb bogyói vannak, kissé más bort is tudnánk készíteni belőle.” Óriási felfedezés lenne. A hajnos (gouais blanc) az egyik európai ősszőlő, amely a Kárpát-medencéből indult világhódító útjára, a belőle származó furmint pedig az egyik legrégebbi, a mai napig élő és termesztett magyar szőlőfajta. A XXI. században pedig a belőle készülő száraz és természetes édes borok, aszúk újra a világ borkultúrájának élvonalába tartanak. Így néz ki a gouais blanc, a furmint ősapja GÖRING PINCÉIN ÁT Élt a XX. században egy német származású lengyel borkereskedő, Fukier, akinek az 1600-as, 1700- as, 1800-as évekből származó tokaji aszú borok is birtokában voltak. Varsó náci lerohanása után a gyűjtemény előbb Göring pincéjében, majd - a legenda szerint - a második világháború végén a Szovjetunióban kötött ki, aztán nyoma veszett. A nevezetes tokaji kollekció egyes darabjai egyszer tűntek fel eddig, ami lehetséges fennmaradásukra utal. Egy amerikai diplomáciai delegáció beszámolója szerint az 1960- as években kóstoltak 1608-as tokaji aszút Moszkvában. Egyes feltételezések szerint ebből a gyűjteményből vagy inkább maradványaiból talán a Krím félszigeten található még pár palack, de lehet, hogy Grúziába is került valamennyi. 2017. február 25., szombat