Magyar Idők, 2017. április (3. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-01 / 77. szám
r www.magyaridok.hu . Szabó Bálint: Maffiafőnök a szegedi polgármester Botkát nem érdeklik a Szeviép-károsultak Folytatás az 1. oldalról Ezzel szemben a jogász lapunknak azt állította, hogy őt semmivel nem gyanúsították meg, és ki sem hallgatták. Szabó a történteket úgy kommentálta, hogy ma bebizonyosodott: Szeged maffiaváros, ahol a maffiafőnök Botka László. - Az MSZP-s polgármester az általa befolyásolt szegedi rendőrséggel teljesen törvénytelenül vitetett el, és milyen érdekes: a fogdám ajtaja kettő perccel a közgyűlés vége után nyílt ki - hangsúlyozta Szabó. Az üggyel kapcsolatban Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője egy sajtótájékoztatón azt mondta: napnál is világosabb, hogy a Szeviép-ügyben „Botka László a hunyó”. Most, amikor tiltakoznak az emberek, azt is láthatjuk, milyen a Botka László szerint elképzelt demokrácia: bilincsben viteti el azokat, akik őt kritizálják - fogalmazott. Szabó Bálint lapunkkal közölte: dokumentumokkal igazolható, hogy a szegedi önkormányzat 2010 májusában - az 1-es villamos vonalának felújításával összefüggésben - négy részletben, de egy napon összesen kétmilliárd forintot fizetett ki a Szeviépnek, vagyis hazudik Botka László, amikor azt mondja, hogy az Önkormányzatnak semmi köze nincs a céghez. Botka László a közgyűlésen azt állította, hogy a Szeviép milliárdos megrendeléseket kapott a fideszes kormányoktól és önkormányzatoktól. Az MSZP sajtófőnöke szintén azt hangoztatta, hogy a Szeviép Fidesz-cég. Nyakó István szerint a cég a Fideszhez köthető Vegyépszer alvállalkozója volt, és 1998 és 2002 között a Fidesz-kormány 28 állami szerződést kötött vele. A szocialisták annak ellenére próbálják a Fideszhez kötni a Szeviép-csoportot, hogy 2008 és 2010 között a társaság vezetője P. László volt, aki Újhelyi Istvánnak, az MSZP európai parlamenti képviselőjének is üzlettársa volt egy másik vállalkozásban. Nógrádi Tibor, a Fidesz szegedi frakcióvezetője tegnap hangsúlyozta, hogy 2006 és 2010 között Szeged gazdasági és politikai életét egy olyan csoport határozta meg, amelynek tagja volt Újhelyi István, Szentgyörgyi Pál MSZP-s gazdasági alpolgármester és a Szeviép-csoport egyik tulajdonosa. Szavai szerint ők döntöttek a beruházásokról, a támogatásokról, és azok nem születhettek volna meg Botka László tudta és beleegyezése nélkül. Nógrádi kifejtette: azért fog dolgozni, hogy az a 433 vállalkozás, amely földönfutóvá vált a Szeviép-ügy miatt, valamilyen állami segítséget kapjon. Emlékezetes, 2010 nyarán rendelték el a Szeviép felszámolását, amely akkor már 379 partnerének tartozott 11 milliárd forinttal. Szabó Bálint korábban úgy fogalmazott: „nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a Szeviép-cégcsoporttól a pénzek [...] elsősorban a Magyar Szocialista Párthoz és a Magyar Demokrata Fórumhoz vándoroltak”. 2013-ban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal csődbűncselekmény ügyében nyomozást kezdeményezett, az eljárás jelenleg is tart. Az önkormányzati rendészek is dulakodtak a kisvállalkozók jogi képviselőjével Fotó: MTI VOLT PÁRTTÁRSA TÁMADJA TÓTH BERTALANT Fenntartja korábbi állítását Komáromi Tibor, a pécsi MSZP volt tagja, amely szerint Tóth Bertalan, a szocialisták jelenlegi parlamenti frakcióvezetője tudott a megyeszékhely buszflottájának eladásáról - írta a Figyelő. Komáromi nem érti, Tóth miként maradhat a pozíciójában. A többmilliárdos üzlet lényege: a Pécsi Közlekedési Zrt. 2,2 milliárd forintért adta el 150 járműből álló buszparkját, majd a közlekedési eszközöket visszabérelte a vevőtől. A NAV 780 millió forintra büntette a PK Zrt.-t. (MI) Új jóléti államot sürget Gyurcsány Ferenc Szalai Laura A nyugalom és a gyarapodás országát szeretné megteremteni a Demokratikus Koalíció (DK) a jövő évi választás után - jelentette ki Gyurcsány Ferenc az Új Köztársaságért Alapítvány konferenciáján, amelyen programjukat ismertette. A párt elnöke hangsúlyozta, a társadalmi béke elérésének, és a radikális jobboldal, vagyis a Fidesz és a Jobbik visszaszorításának egyetlen eszköze van: demokratizálni kell az életlehetőségeket és a közügyeket, illetve új jóléti államot kell teremteni. - Magyarok vagyunk és európaiak - hívta fel a figyelmet, hozzátéve: ennek része az emberi méltóság, a demokratikus parlamentarizmus, a jogállamiság, valamint a szabadság tisztelete, továbbá a piacgazdaság és verseny elfogadása. A politikus rámutatott: miközben az ország egy része kifejezetten jobban él, mint a rendszerváltás környékén, a nagyobbik része úgy érzi, nehezebb és bizonytalanabb az élete. Elhangzott: a DK az oktatásban és az egészségügyben évi 15 százalékos béremelést lát szükségesnek. A nyugdíjasok pedig, amennyiben van növekedés, nyugdíjprémiumot kapnának. - El kell dönteni, hogy mi az, ami a társadalombiztosítás alapján mindenkinek jár, és aki ezen felül pluszszolgáltatásokat akar, az külön fizessen egy extra csomagért - hívta fel a figyelmet. A DK elnöke lapunk kérdésére elmondta, választási programjuk további ismertetésének időzítését az indokolta, hogy „félidőnél járunk”. Mint ismert, az MSZP-nek még nincs választási programja, Botka László, a párt miniszterelnök-jelöltje a héten arról beszélt, hogy azzal csak a kampányban állnak elő. Annak kapcsán, hogy az MSZP elnöke a napokban újra közös indulást szorgalmazott, Gyurcsány Ferenc hangsúlyozta: pártja továbbra is együttműködéspárti. Molnár Csaba, a DK ügyvezető alelnöke a konferencián úgy fogalmazott: nagyon örülnek annak, hogy „szocialista barátaik” átvették a progresszív adózásról szóló javaslatukat. Étt A HELYZET Puskás és ’56 Egy verőfényes kora nyári délután, 1981. június 6-án rögtön iskola után elindultam a Népstadionba. Akkoriban még tanítottak szombaton, de aznap mi, srácok nem nagyon tanultunk. Szünetről szünetre, óráról órára számoltuk vissza az időt, a perceket, mennyit kell még várnunk az angolok elleni labdarúgó-világbajnoki selejtezőig, de még inkább addig, míg huszonöt évi távollét után újra magyar pálya gyepére fut ki Puskás Öcsi. Az Aranycsapat kapitánya 1956-os disszidálását - akkoriban ez volt a megfelelő terminológia - követően először tért haza, és idősebb szurkolótársaink úgy fogadták, ahogyan nem hittem, hogy sportolót, földi halandót egyáltalán fogadni lehet. Amint megjelent a játékoskijáróban, az addig is átszellemült arcok vérmérséklettől függően diadalordításban törtek ki vagy hangtalan zokogásba fordultak, mi, kölykök pedig feszengve néztünk egymásra: ki lehetett, ki lehet még mindig ez az ember? Televízió - és azóta hozzátehetjük, internet - híján hogyan és mit adhatott százezreknek, millióknak, hogy negyedszázadnyi agyonhallgatás dacára töretlen a varázs? Öcsi bácsi döbbenetes méretű pocakjával a tizenhatos környékére kocogott, ballal dekázni kezdett, erre máris több gyűrűben fotósok hada vette körül, majd picit felemelte a labdát, rádőlt, és külső rüszttel, a megriadt fényképészek feje felett iszonyatos bombát ragasztott a kapu hosszú felső sarkába. Úgy ünnepelték, mintha az 1954-es vb-döntőn egyenlített volna 3:3-ra. (Meg is tette, de szabályos gólját nem adták meg.) Még nem értettem, csak éreztem, milyen kivételezett pillanat részese lehetek. Azóta már pontosan tudom. Máig őrzöm erdélyi barátom SMS-ét, amelyet isztambuli útja alkalmával küldött: „Állunk a török határon, kérdezi a határőr, románok vagyunk-e, mondom, magyarok, ő meg elkezd üvölteni, hogy Puszkasz, Puszkasz.” Ennél hívebben nehéz megfogalmazni, ki is Puskás Ferenc. Általánosabb alapról közelítve, vannak országok, amelyeket a földkerekségen szinte mindenütt mindenki ismer - vagy egykori hatalmas gyarmatbirodalmuk miatt, vagy mert a világörökség hatvan százaléka náluk csodálható meg, vagy mert elhitték, hogy ez a harc lesz a végső -, vannak, amelyeknek legfeljebb a neve mond valamit, de sokaknak az sem, és létezik a köztes, a harmadik kaszt. Azok a nemzetek, amelyekhez egy-két kapaszkodót, sorsfordító eseményt, személyt kapcsol a kollektív emberi emlékezet. Hazánk ebbe a kategóriába tartozik. Olykor azzal hízelgünk magunknak, hogy honfoglaló őseink kalandozásait még a tengerentúlon is okítják, a 907-es pozsonyi csata pedig tananyag az amerikai West Point katonai akadémián, de ez tévedés, minket 1956-tal és Puskás Öcsivel azonosítanak. Mást is adtunk - Bartóktól a Rubik-kockáig sorolhatnánk, mégis e két pilléren áll a magyar identitás. Míves és erős talapzat, ha csak térségünket vesszük, a cseh sörhöz, a horvát szigettengerhez, a román - amúgy erdélyi születésű - Drakulához képest is az, szlovák-vagy szerb „világmárkát" pedig legjobb szándékkal sem említhetünk. Puskás ráadásul nem magányos hős, ott pompázik körülötte a teljes magyar futball-legendárium. Mérhetetlen szerencse vagy inkább áldás, hogy hozzon bármit jelen és jövő, a múlt már nem változik. Bár kísérlet éppenséggel történt mifelénk nem is egy a megváltoztatására, jelesül 1956 és Puskás esetében is, de mindhiába, így Puskás Öcsit sem azért köszöntjük, mert ma lenne kilencvenéves. Hisz már éltében, de legkésőbb holtában, 2006-ban kortalanná vált. Én is csak a géniuszt látom magam előtt, aki 1953 novemberében, a Wembley-ben az évszázad mérkőzése előtt a kezdőkörben gurigázott, vagy aki 1981 kora nyarán, egy verőfényes délutánon visszatért hozzánk. És velünk is maradt, örökre. BALLAI ATTILA fZXXBHHHEEBQEESSl Egy boldogtalan boldog Ma kilencvenöt éve halt meg IV. Károly, az utolsó magyar király. Az egyik legszerencsétlenebb uralkodónk. Bár 2004-ben a pápa boldoggá avatta, nem hinném, hogy rövid élete során valaha is az volt... Országlása sokkal inkább hasonlított egy szomorújátékra, gyöngére sikerült tragikomédiára, semmint uralkodásra. A jámbor fiatalember nem készült (és a dinasztia sem szánta) államférfinak, ám 29 esztendősen a Habsburg-ház felborult öröklődési rendje úgy hozta, neki kellett követnie a trónon a 86 évesen elhunyt 1848 óta uralkodó - Ferenc József császárt és királyt. Méghozzá épp a világháború kellős közepén. A békepárti Károly minden porcikájában irtózott a vérengzéstől; az első pillanattól azon volt, hogyan tudná kimenekíteni a birodalmat a világégésből. Mondani sem kell, erre esély sem volt... Az ifjú uralkodónak végig kellett néznie, ahogy az Osztrák—Magyar Monarchia kivérzik, s 1918 őszén néhány hét alatt darabjaira hullik. Ha Károly itt pontot rakott volna királyi karrierje végére, talán megússza a további keserűséget. De nem... A Svájcba menekült exuralkodó úgy érezte: Istentől kapott felhatalmazással újra el kell foglalnia a trónt, és erre egyedül Magyarországon van esélye. A folytatás ismert: visszatérési kísérletei éppoly erőtlenre sikerültek, mint rövid uralkodása. A csatának is alig nevezhető budaörsi lövöldözés után a megtört Károlyt Horthyék átadták az antantnak, amely hamarosan Madeira szigetére vitte az utolsó magyar királyt. Onnét fél évre rá a kíméletlen spanyolnátha vitte el. Ő harmincnégy évet, dinasztiája hat és fél évszázadot élt. Hogy aztán igazi magyar királynak mondható-e a sokszorosan (1620, 1707,1849,1921) trónfosztott Habsburg-dinasztia sarja, az egy másik kérdés. Ha engem kérdeznek, hevesen rázom a fejem...