Magyar Idők, 2017. július (3. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-15 / 163. szám

www.magyaridok.hu OLVASÓLÁMPA Gömbhal Nőnek lenni ötven felett Ozsda Erika B­üky Anna 14 éves korában kezdett el írni. Magyar­ népművelés szakon vég­zett, majd kiment Németországba, ahol tanult, dolgozott, családot alapított, aztán elvált és hazajött. „Azért kezdtem el írni, mert szeretném meg­érteni az életet. Persze nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog, de nem szeretnék magamnak szemrehányást tenni, hogy még csak meg sem próbáltam” - mondta magáról. Kezdetben naplót, később novellákat, kisre­gényt, interjúkötetet írt. Most megjelent könyvé­ben az ötvenéves nők életéről elmélkedik, segí­teni szeretne azokon, akik hagyják, és elolvassák a könyvét a változó korról. „Nincs olyan ötven feletti nő, akit az élet ne tépázott volna meg leg­alább egyszer, kétszer. Ismerős számunkra a nagy szenvedély és a nagy fájdalom is. És mégis itt va­gyunk...” - olvasható könyvében. Az írónő ké­zen fog minket, és megmutatja, hogy ez a korosz­tály nem élete felénél, hanem annak csúcsán áll. Valószínűleg nagyot tévedett annak a kiadó­nak a vezetője, aki azt kérdezte Büky Annától, hogy „maga tényleg azt gondolja, hogy sikeres könyvet lehet írni az ötvenes nők nyomoráról?” - ugyanis a probléma milliókat érdekel. Minden­ki tisztában van azzal, hogy ha az ember öreg­szik, elkezdi más perspektívából nézni a világot, és már tudja, hogy ötven felett - a klimaxon in­nen és túl - az élet túl röviddé válik ahhoz, hogy ne lényeges dolgokkal foglalkozzunk. Nézzük, mi történik a változó kor idején, mely nem betegség, hanem állapot, mely során a test kilép a körteformából, és meglepő módon egy­re inkább lepény- vagy gömbhalalakzatot vesz fel. Tiszteletet parancsol az ismeretlen erő, a hí­res-neves hőhullám, amelyet gúnyolódva csak bangalázként emlegetnek. Érthetetlen módon a karunk alatt külön életet élő, lógó izék - in­tegető izmok­­ alakulnak ki, tehát mindig van miért szégyellni magunkat. Vagy a szoknyán­kat húzogatjuk lefelé, vagy a hasunkon próbál­juk elrendezi a ruha redőit. Bizonyos testrésze­inkből mindenáron szeretnénk valamit levág­ni, leszívatni vagy megfeszíttetni, hogy zsírpár­náink ne folyjanak le a kerti székről. A mell ese­tében „a gravitáció erősebb, mint a legdrágább fürdőruha pántja”, így a problémát megpróbál­juk push-up melltartókkal kezelni. A legváratla­nabb helyzetben elkezd csurogni a homlokunk­ról vagy a hátunkról a víz, amin csak a korunk­­beli barátnőkkel tudunk jókat nevetni. Ha a hő­hullám vacsora közben kap el bennünket, ké­pesek vagyunk a többi vendég szeme láttára ki­nyitni a hűtőt, és minden gátlás nélkül bedugni a fejünket a fridzsiderbe. A hullámzó lelkiálla­pot a legnagyobb eufóriából a legmélyebb szomo­rúságba lök minket. Megnyugtató számunkra, amikor a hasonló a korban lévő szupersztár szí­nésznő homlokán és az orra alatt izzadságcsep­­pek jelennek meg tévéinterjú közben. Nehezen eldönthető, hogy az öregségtől vagy a műfogso­runktól rettenünk-e meg jobban. Már senki nem fordul meg utánunk, legfeljebb a földre esett bo­tunkat adják a kezünkbe. Sok magányos nő távo­li földrészeken, meditációs központokban kere­si a boldogságot. A korosztályunknak szóló hir­detések a mosogatószerek, illetve a vérnyomás­­csökkentők kvalitását dicsérik. Már régóta tud­juk, hogy a hosszú házasság titka, ha a feleség a férje eszét és zsenialitását havonta többször meg­dicséri. Lehetőleg őszinte hangon. A könyvben Ross Andrea edzésterve, illetve az aerobikedző egészséges élethez adott tanácsai is megtalálhatók. Lévai Anikó így ír az ötletadó­ról: „ Andihoz járni jutalom-e vagy büntetés, néha magam sem tudom eldönteni. De hogy nincs az a pocakos bankár, népzenész vagy családanya, akit azelőtt kiengedne a kezei közül, hogy látvá­nyosan karcsúvá fiatalodna az edzések eredmé­nyeképpen, azt tanúsíthatom.” A konditeremben láthatatlanná válhatunk, senki nem figyel ránk. Meg se halljuk, ha a fiatal lányok megjegyzik: „A sarokban a néni zsírégetés helyett éppen élet­halál harcot vív.” Viszont nagyon hálásak vagyunk, ha a csinos, izmos edző - miután elájultunk - lehalkítja a zenét, és vizet hoz nekünk. Ennek még húsz kilóval fiatalabban is örültünk volna. Azoknak a fiúknak és férjeknek is ajánljuk Büky Anna könyvét, akik szeretnék megtud­ni, hogy - jobb esetben ezekben a hónapokban, rosszabb esetben évtizedekben - mi történik a nőkkel, azokkal a rokonaikkal, akik távolodnak az élet első felére jellemző feladataiktól, végre ki­teljesedhetnek, és hátradőlve szemlélhetik a kör­nyező világot. Hölgyeim, az élet ötven fölött is szép! A test szépségének elvesztése hozzátartozik az öreg­séghez. Viszont egy dolgot tudomásul kell ven­ni. Már nem mi vagyunk a legcsinosabbak és a legkívánatosabbak. Tilos megkérdezni a tükröt, hogy ki a legszebb a világon, mert két év múlva is sorolni fogja a neveket. (Büky Anna és Ross Andrea: 50-es nők együtt. Agave Könyvek Kiadó, Budapest, 2017, 219 ol­dal. Ára: 2980 forint) A detektív kitüntetése­ k vízilónaptejtől a kancellárokig Ötvös k­émiai ismeretei minden szempontból kielégítőek voltak. Valójában azonban senki sem tartotta őt semmire. Töké­letes másodrangú kémikus volt, egy béta-vegyész - ezeket a nem túl hízelgő szavakat a Somerville College vezetője, a hematológus Janet Vaughan írta egyik volt kollégájáról. Ez az az eset, ami­kor a kritizáló személyéről fogalmunk sincs, mi­közben a megbízáltról szinte mindenki hallott. Hogy kiről? Arról, aki az első brit miniszterel­nökként kiérdemelte, hogy még életében szob­rot állítsanak a tiszteletére a londoni parlament­ben. Az eredetileg kémia szakon végzett Marga­ret Thatcherről, a Vasladyről. Nem ez az egyetlen érdekesség Lente Gábor vízilónaptejes kötetében. Leírja, hogy a sci-fi író Isaac Asimov is kémiát tanult - miután a boncolások miatti viszolygását nem tudta le­küzdeni a zoológia szakon. Angela Merkel fizi­kusként végzett, de a doktori fokozatot kvan­tumkémiai értekezésével érdemelte ki. A há­rom részre tagolt kötet Híresek és kémikusok című fejezetének legérdekesebb fejezete mégis az, amelyik arról szól, hogy Sherlock Holmes tudományos munkásságát 2002-ben tisztelet­beli tagsággal díjazta a Royal Society of Che­mistry. Képzeletbeli személyt ilyen megtisztel­tetés még nem ért... Nehezebb olvasmány a Mindennapi tudo­mány szekció, amelyben fényt kibocsátó kémiai reakciókról, napvitorlákról, a kémiai Nobel-dí­jas Oláh György által oly sokszor hangoztatott metanolalapú gazdaságról is szó esik. És a vízi­­lónaptejről, amelyet japán tudósok és állatkerti gondozók azonosítottak. Az utóbbiak munkája volt a könnyebb: fél éven át mindennap egyszer gézdarabbal letörölték a verítéket kedvenc nílusi vízilovuk képéről. Az izzadság kémiai analízisé­vel találtak rá a vörös (hipposzudorsav) és a na­rancsszínű (norhipposzdorsav) anyagokra, ame­lyek vélhetően a legvakítóbb napsütésben is meg­óvják a víziló bőrét a leégéstől. Nem vicc, ez va­lóban jelentős kutatási eredmény - nem olyan, mint amilyeneket az utolsó fejezetben, a bolon­dok Nobel-díjaként emlegetett IgNobel-díjak kap­csán összegyűjtött a szerző. Thomas Mann A varázshegy című művét ele­mezve Lente Gábor sorolja, hogy ki mindenki halálát okozta a tuberkulózis - Csehov, Tóth Ár­pád, George Orwell stb. -, de legalább ilyen ér­dekes a röntgenvizsgálat akkori jelentőségének leírása. Oldalakon át értekezik arról, hogy mi­ként jelenik meg az ózon az irodalomban, mint ahogy az is izgalmas fejezet, hogy honnan néz­te Poszeidon Trója ostromát. Shakespeare és a természettudomány - ez sem maradhatott ki. Kiragadott példák, amelyekből látszik, hogy a Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Ké­mia Tanszékének fiatal professzora tudja, mi fán terem a tudományos ismeretterjesztés. Szórja az új ismereteket, de közben figyel arra, hogy a ké­mia ellen beoltottak is örömmel forgassák a kö­tetet. Tartalmas munkája azt üzeni, igenis elad­ható a természettudomány. (Lente Gábor: Vízilónaptej és más történetek kémiából. Typotex Kiadó, Budapest, 2017, 256 oldal. Ára: 2900 forint) LUGAS - a Magyar Idők hétvégi melléklete Szerkesztő: Fehér Béla • társszerkesztő: Margittai Gábor, Szényi Gábor • tervezőszerkesztő: Tóth Tibor • olvasószerkesztő: Major Anita, Nacsai Katalin LUGAS 15 Vágyak tárgya A Nobel-díjas Patrick Modiano párizsi kisregénye Kárpáti András V­égső soron mindannyiunkat az a hely és idő határoz meg, amelyben világ­ra jöttünk - nyilatkozta egyszer az édesanyja révén magyar származású, 2014-ben Nobel-díjjal kitüntetett francia író, Patrick Mo­diano. A világhírű szerző szülei a hitleri meg­szállás alatt álló Párizsban ismerték meg egy­mást, és e félig titkos viszony gyümölcseként született meg Modiano 1945-ben. Modiano Felejtett álom című, Párizsban és Londonban játszódó kisregényének narráto­ra, egy középkorú író emlékezik vissza a korai 1960-as évekre, amikor még céltalan, az egye­temről kimaradt diákként múlatta napjait, és szerelembe esett Jacqueline-nal, a sodródó fia­tal lánnyal. A álomszerű képekben kibontako­zó történet életrajzi ihletésű főhőse az egyetem elhagyása után is a diákok rendszertelen életét éli, és használt könyvek eladásából tengődik. A vonzó és titokzatos Jacqueline-t pedig több férfihoz fűzi szokatlan kapcsolat, miközben a nő a napos Mallorcáról ábrándozik. A volt diák gondolatai állandóan Jacqueline körül forognak. Mikor Londonba kerülnek, a nő egyszer csak eltűnik, és évek múltán találkoz­nak csak újra — ismét Párizsban. Ekkor múltju­kat felidézve a már íróvá lett főhős megállapítja: „Az egyedüli valós vonásunk az a homályos ígéret volt, amelyet a fiatalság nyújt egy rövid időre, és ami soha nem teljesül be.” Jacqueline a megfog­hatatlan vágyódás szimbóluma: a rezignált, nosz­talgikus, borongós fájdalom nemcsak a regény­beli író felnőttkori visszaemlékezéseiben jelenik meg, hanem a fiatalkori jelenetekben is érezhető, amikor a nő a „vágy titokzatos tárgyadként volt egyszerre jelen az főhős életében és azon kívül. A regény álomszerű jellegét a mozdulatlan­ság érzete, Párizs és London szürreális hely­színei, a nem megélt életek, az ábrándozások a szökésről, a drogok - az éter­­ használata, kü­lönböző emberek magyarázatot nélkülöző fel­bukkanása és eltűnése teremtik meg. Modia­no ezeknek az elemeknek az egyszerű, eszköz­­telen ábrázolásmódjával hermetikusan elzárt világ­érzetét kelti, mintha régi, megsárgult új­ságkivágásokat olvasnánk. (Patrick Modiano: Felejtett álom. Tarandus Kiadó, Győr, 2017,176 oldal. Ára: 2790 forint)

Next