Magyar Idők, 2017. július (3. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-15 / 163. szám

14 LUGAS PROGRAMOK Viva la musica italiana! Itáliát mindig is a pezsgő zenei élet jellemezte, ráadásul nem csak az itáliai zeneszerzők tudtak igazi olasz zenét írni. A Budapesti Vonósok Viva la musica italia­na! című koncertjén Händel, Salieri, Telemann, Bach és Sammartini művei hallhatók. Furulyán közreműködik: Maurice Steger. Helyszín: Ester­­házy-kastély (Fertőd, Joseph Haydn utca 2.). Időpont: július 15., szombat 19 óra. Shakespeare, Sonnet 66. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Shakespeare, Sonnet 66 című előadásán Szabó Lőrinc jól is­mert fordításában hangzik el. Rendező: Kokan Mladenovic. Helyszín: Gyulai Várszínház (Gyu­la, Kossuth utca 13.). Időpont: július 15., szombat 20.30. Makám családi koncert. A Makám együt­tes azokat a játékos kedvű felnőtteket is várja a családi koncertjére, akik nem riadnak vissza a karikás szemű nyúl rémálmaitól, az álmedve téli settenkedéseitől vagy a csigabigák tavaszi báljának vendégseregétől. Helyszín: Dunaparti Művelődési Ház (Szentendre, Duna korzó 11/a). Időpont: július 16., vasárnap 10 óra. Tokaji fesztiválkatlan. Világörökségi helyszí­nen, Tokajban, a használaton kívüli külszíni bá­nyakatlanban lesz Kelet-Magyarország legújabb és legnagyobb rendezvénye. A Tokaji fesztivál­katlan műsorán Nostradamus - Világok vándo­ra címmel az ExperiDance-repertoár leglátvá­nyosabb koreográfiái is szerepelnek. Helyszín: Tokaj, Bodrogkeresztúri út 2. Időpont: július 16., vasárnap 20.30. Viszáki pajtanapok. Szarvas József színmű­vész Örökségünk, Kaszás Attila, 10 címmel ren­dezi meg a viszáki pajtanapokat az Őrség belső részén, a saját kertjében felavatott Kaszás Attila Pajtaszínházban (KAPSZ). Esténként a Kaposvári Színművészeti Egyetem előadásában Shakespeare Rómeó és Júliája, a marosvásárhelyi Yorick Stú­dió produkciójában Kocsis István A tér című drá­mai monológja, majd a felvidéki Csavar Színház zenés költői előadása látható. A Tárt kert közös­ség és Stremeny Géza kiállítása július 22-ig láto­gatható az egyhetes rendezvény keretében. Hely­szín: Kaszás Attila Pajtaszínház, Viszák. Időpont: július 17-23., hétfő-vasárnap 17 óra. Virágh András-koncert. Budapest legnagyobb és legszebb hangú koncertorgonáját szólaltat­ják meg a bazilikában fellépő orgonaművészek hétfő esténként, hogy az énekes közreműködő művészekkel együtt előadják Albinoni, Caccini, Bach, Mozart, Schubert, Gounod, Bizet, Rach­maninov, César Franck vagy Liszt Ferenc orgo­­naműveit és leghíresebb templomi áriáit. Leg­közelebb Virágh András orgonakoncertje hall­ható. Helyszín: Szent István-bazilika (Budapest V., Szent István tér 1.). Időpont: július 17., hétfő 17 óra. Nagy-Mózes-Mascart-trió. Nagy János Erkel-díjas zeneszerző és jazz-zongorista évek óta együtt muzsikál Mózes Tamara zongorista­énekesnővel. Most az Opus Jazz Clubban kon­certeznek Vincent Mascart francia szaxofon­­művésszel. A formáció tág teret nyújt a zenei ötleteknek, a műsor saját szerzeményekből és sztenderd átdolgozásokból áll. Helyszín: BMC - Opus Jazz Club (Budapest IX., Mátyás utca 8.). Időpont: július 18., kedd 21 óra. A Kolozsvári Művészeti Egyetem tárlata. A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem Erdély egyik legrégebbi képzőművésze­ti intézménye. Pécsi kiállításukra a festészeti és szobrászati tanszék tanárai és diákjai válogat­tak legfrissebb munkáikból. A tárlat augusztus 20-ig látogatható. Helyszín: Pécsi Galéria (Pécs, Széchenyi István tér 10.). Időpont: július 21., péntek 17 óra. Lajkó Félix a Kultkikötőben. Nevezték már az ördög hegedűsének, a Vajdaság Paganinijé­nek, de ő minderre csak a vállát, pontosabban a vonóját vonogatja: „Csak a zene érdekel, erre fó­kuszálok!” Lajkó Félix és népzenész barátai idén a Folk című produkcióval lépnek fel a Kultkikö­tőben. Helyszín: Nagyszínpad (Balatonföldvár, Bajor Gizi sétány 1.). Időpont: július 21., péntek 20.30. (Programajánlatok a programok@magyaridok.hu e-mail címre küldhetők.) ZENE - Fél évszázados hangfelvétel az Ifiparkból Renitenskedők Hegedűs István K­ilencszázhatvanötöt írunk. A füstöl­gő kipufogójú, indigókék, ezüstcsíkos oldalú Ikarus zihálva-dohogva kaptat az Erzsébet hídon, hogy első budai megállójánál megszabaduljon utazóközönségének felétől-har­­madától. Konfekcióöltönyös, fehér inges, nyak­­kendős fiúk, blúzos, valamint térdet takaró szok­­nyájú lányok három-négy fős csoportokba verőd­ve igyekeznek a Budai Ifjúsági Park bejáratához. Az ötvenes évek jampikorszakán túl vagyunk, a farmer csupán nyomokban fedezhető fel Kádár gulyáskommunista Magyarországon; a négy év­vel korábban társadalmi munkában helyreállított vadonatúj ifjúsági szórakozóhely amúgy sem fo­gadná be a „renitens”, „Nyugatot majmoló” ru­hadarabban érkezőket. Fület takaró hajviseletről szó sem lehet, amennyiben valaki mégis kitűnne a sorból, úgy a kiszuperált belügyesekből tobor­zott, díjbirkózó küllemű beengedőemberek azon­nal kitessékelnék. Az Atlas már készülődik, pró­bálgatják hangszereiket. De kiféle, miféle is az az Atlas? Öt, a hatvanas években tinédzserkorát élő fiatalember (Flamm Ferenc, Bíró Gábor, Horváth György és a Szabó testvérek - György és János) úgy gondolta, ze­nekart alapít. Megtehették, hiszen rendelkeztek az akkor elengedhetetlen kritériumokkal: a ba­rátság, a közös zenei ízlés és persze - kotta hí­ján — a rátermettség a külföldi dalok hallás utá­ni lekoppintásához. És az Atlas esetében mind­ez kipipálható. Ma már kissé megmosolyogtató e megközelítés, ám a hatvanas években, amikor a beat „ügynek”, egyfajta konformizmus elleni lá­zadásnak számított, az érintettek mindezt halá­losan komolyan gondolták. Visszatérve az ötös fogathoz: a kezdetekben tisztán hangszeres mu­zsikára épülő repertoárt Makrai Pál énekes-basz­­szusgitáros érkezésével sikerül bővíteni néhány kiváló The Rolling Stones- és egyéb interpretá­cióval, s ez kifejezetten jót tesz az immár hatta­gú bandának. Akkoriban egyrészt a gyártókapa­citás, másrészt a műfaj lesajnálása miatt hangle­mezről, stúdióról még csak nem is álmodhattak a beatesek, ezért bizonyos, jónak ígérkező esemé­nyeket alternatív módon rögzítettek. Közben megtelik a nézőtér - a placc, ahogy annak idején mondták­­, szolidan, illedelmesen, ugyanakkor mégis mellbevágóan megszólal a gi­tár. Mintha Hank Marvin pengetné. A pincérek korsó sörökkel zsúfolt kerek alumíniumtálcákkal egyensúlyozva ingáznak a táncban megfáradt pá­rok között. Hiszen a beatkorszak hajnalán a The Shadows, a The Rolling Stones, Willie Dixon vagy Ray Charles muzsikájára még javában ropják a fi­atalok. Nem véletlen tehát, hogy az Atlas korai, soulos-fúvós időszaka előtt épp a rhythm and bluesszal hódít. Egykori gitárosa, Bíró Gábor - akit e­gymás között csak Dokinak hívnak - olyan hű­séggel hozza a Shadows-hangzást, akár néhai kor­társa, Faragó Judy István. Féltett kincsként őrizte azt a magnetofonszalagot, amely az egyik 1965- ös ifiparki koncertet vagy annak részletét rejtette évtizedekig. Hogy az Atlas munkássága az embe­rek lelkéből nem tűnt el nyomtalanul, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Cserba János öt de­­mofelvételt menekített meg a hálás utókornak, s ezeket égették most CD-re. A saját, valamint át­dolgozott instrumentális dalok bonuszként egé­szítik ki a 14 koncerttételt. Közülük mindenképp említést érdemel a saját szerzeményű The Rocker a korát megelőző gitárbravúrjával, valamint fer­geteges koncerthangulatával, de ott a tradicio­nális Romanian Dance vagy épp a lemezindító, Ventures-hangulatot árasztó Makrai-kompozí­ció is, a Baby. Mindemellett éppúgy telitalálat a Ray Charles-féle What Do I Say, mint a pergő rit­musú, ugyancsak saját szerzeményű virtuóz száj­harmonika-darab, a Charlie. Már az is csoda, ha valaki fél évszázadon ke­resztül megőriz egy zenei ősleletet. Erre mind­eddig egyetlen példa akadt: a Liversing. Az pe­dig különösen csoda, hogy az Atlas Just Playin’ Rhythm and Blues! albumának hangminőségét az erdélyi Metropol együttes alapítójának, a frei­­burgi egyetem professzorának, Virányi Attilának sikerült több mint élvezhető állapotba hoznia. S ezzel egy korszak lenyomatát az utókor elé tárni. (Atlas: Just Playin’Rhythm and Blues!Moiras Records, 2017) Fiatalok várakoznak a Budai Ifjúsági Parknál, a mai Várkert Bazárnál, 1969 Fotó: Fortepan HONLAP- Nyáriasan, fiatalosan a kultúráról Elhagyott papír Kulin Borbála A­z irodalmi, kulturális folyóiratok szá­mára az online felület létrehozása ele­inte főként az archív anyagok köny­­nyen elérhető tárolását szolgálta, majd számos lap kényszerült arra, hogy a támogatói forrá­sok beszűkülése miatt, a print kiadás költségeit nem tudván tovább vállalni, elektronikus válto­zatra váltson, így sok online folyóirat felületén járva érezhetjük még a „papír emlékét”, főként formai tekintetben. A kulter.hu-val más a hely­zet: a Debreceni Egyetem magyar szakos hall­gatóinak lelkesedéséből indított és fenntartott kulturális magazin már új generációs lap, kife­jezetten az online világba született. Ezt tükrözi a rendkívül igényes dizájn: a mai netes olvasói igényekhez igazodva a képi illusztrációk fontos szerepet visznek a megjelenésben, s itt nem ta­lálkozunk rossz felbontású képekkel. A fiatalos külső és tartalom hamar komoly olvasói tábort vonzott maga köré, néhány év alatt a kulter.hu a fiatal kultúrafogyasztó nemzedékek egyik leg­látogatottabb oldalává vált. A kínálat színes, a kortárs irodalom mellett heti rendszerességgel frissülve olvashatunk kritikákat filmekről, kiál­lításokról, színházi előadásokról, fesztiválokról, könnyűzenei produkciókról, igen élénk a kul­turális híreket szolgáltató rovat is. Tavaly pe­dig a kulter.hu felületére költözött a nagy múl­tú, patinás debreceni irodalmi folyóirat, az Al­föld elektronikus változata is. Ha most barangolunk az oldalon, a Vizuál­­kult rovatban Borda Réka írását olvashatjuk a Modern Receptorok című kiállításáról, melynek kiindulópontját az Antal-Lusztig-gyűjtemény adta, s melynek darabjaihoz Kozári Hilda társí­tott saját variánsokat, és kért fel további alkotó­kat Antal Péter és Nagy T. Katalin közreműkö­désével. Az írás a kiállított műtárgyak tárgyisá­­gát, fizikaiságának élményét emeli ki, valamint azt, hogy a tárlat kiváló válogatást nyújt a kor­társ hazai képzőművészetből, és az ország legna­gyobb kortárs művészeti kollekciója, az Antal- Lusztig-gyűjtemény újabb szeletével is megismer­kedhetünk. A rovat másik írása értő véleményt fogalmaz meg Mundruczó Kornél új filmjéről, a Jupiter holdjáról, amelyet „allegóriákkal telített megváltástörténet”-ként határoz meg, mely képi világában a szuperhősfilmekből és az akciófil­mekből merít, olyan minőségben, hogy külföl­di kritikusok a film egyes jeleneteit a Ryan köz­legény megmentése című filmdráma grandió­zus nyitányához hasonlították. A Popkult rovat két aktuális zenei fesztivál­ról, a 25. VOLT fesztiválról és a 10. Fishing on Orfű fesztiválról számol be afféle szubjektív nap­ló keretében, a Litkult rovatban pedig két külföl­di szerző regényéről olvashatunk kritikát. Toni Morrison 2008-ban megjelent regényéről, amely a születő Egyesült Államok idejébe, a XVII. szá­zadba vezeti az olvasót, valamint Neil Gaiman Északi mitológia című új kötetéről, amelyben a skandináv mitológia történeteit meséli el saját változatban. A Szépirodalom rovat, szokásához híven, a legfiatalabb szépírói generáció, a ’90-es években született szerzők írásait hozza, ezúttal Tóth Vivi­en prózáját és Geller Kiss Tamás verseit, a Kult­­programok rovatra kattintva pedig részletes és jól áttekinthető táblázatban igazodhatunk el a portál által ajánlott debreceni kulturális prog­ramokról. Fenn, jobb oldalon az Alföld logójá­ra kattintva pedig már egy másik folyóirat ar­chív írásai közül válogathatunk, ilyenkor a fen­ti menüsáv is az Alföld rovatstruktúrájára vált, bár a dizájn ugyanaz, mint a kulter.hu-é. Ez pi­cit zavaró, főként, hogy a két Szépirodalom ro­vat címének megjelenése között nincs semmi különbség - én egy pillanatra így eltévedtem, hol is járok épp -, bár a tartalom hamar eliga­zít természetesen. Csak vissza kell klikkelnünk a bal oldali kulter-logóra, és máris visszacsob­banhatunk a fiatal magyar kortárs kultúra üdí­tő medencéjébe. (Kulter.hu) 2017. július 15., szombat

Next