Magyar Idők, 2017. augusztus (3. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-01 / 177. szám
www.magyaridok.hu Elhagyta laptopját a nemzetbiztonsági bizottság elnöke Államtitkok juthattak illetéktelenekhez Bakonyi Ádám mmmmmmmmammamm Madridban a repülőgépen felejtette, és csak órák múlva, a nagykövetség segítségével sikerült laptopját visszaszereznie Molnár Zsoltnak, a nemzetbiztonsági bizottság MSZP-s elnökének - értesült a Magyar Idők. Molnár még a húsvét előtti héten utazott a spanyol fővárosba. A nemzetbiztonsági bizottság szocialista elnöke már leszállt a repülőgépről és a terminálban tartózkodott, amikor észrevette, hogy hivatali laptopja - amelyen államtitkok és minősített dokumentumok lehettek - fent maradt a repülőn. Molnár pánikba esett, mert hiába próbált visszajutni a légi járműre, sokadik próbálkozása sem vezetett eredményre. A helyzet komolyságát jól szemlélteti, hogy a politikus utolsó esélyként a magyar nagykövetség segítségét kérte. A konzulátus közbenjárására végül visszakerült Molnár Zsolthoz a laptop, amely így is hosszú órákon keresztül maradt felügyelet nélkül, így nem tudni, hogy bárki illetéktelen beletekinthetett-e annak tartalmába. Úgy tudjuk, a politikus hosszasan hálálkodott a nagykövetség munkatársainak a segítségért, mondán, nagy bajba került volna, ha a laptopot nem sikerül viszszaszereznie. A Magyar Idők szerette volna megszólaltatni Molnár Zsoltot, ő azonban a szocialisták „fideszes média” elleni bojkottja miatt nem nyilatkozott lapunknak az esetről. A madridi magyar követség szerezte vissza a parlamenti testület MSZP-s vezetőjének számítógépét Fotó: mti/Soós Lajos Kibékültek Botkáék Bakonyi ■hmbbmbmbmhhmhhmii Elvileg szent a béke Botka László és Molnár Zsolt között, miután a két politikus tegnap személyesen egyeztetett egymással Szegeden. Ismert, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje a napokban leárulózta Molnárt, a párt elnökségi tagját, amiért az nyilvánosan kiállt amellett, hogy Gyurcsány Ferencék és széles összefogás nélkül a szocialista párt képtelen leváltani a kormányt. Molnár válaszként pártállami eljárást emlegetett, és azt hangoztatta, éppen az ilyen vádaskodások vezetnek a Fidesz újabb kétharmadához. Molnár Zsolt teljes mellszélességgel támogatja az MSZP szövetségi politikáját - közölte a tegnapi találkozó után Botka László. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje jelezte, hogy az ügyet lezártnak tekinti, és Molnár, aki az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke is, azt közölte vele, hogy ezután csak biztonságpolitikai szakkérdésekkel kíván foglalkozni. Molnár Zsolt a Klubrádiónak szintén arról számolt be, hogy sikerült minden nézeteltérést rendeznie Botka Lászlóval. A politikus elmondása szerint egy konstruktív, jó hangulatú beszélgetés volt, ahol mind a ketten kiálltak az MSZP egysége és a kormányváltás mellett, továbbá megállapodtak abban, ha bármi stratégiai különbség támad, akkor azt párton belül rendezik le. Még napközben, MSZP-s forrásokra hivatkozva az Index egyébként arról írt: az sem kizárt, hogy Botka a találkozón közli Molnárral: nem lehet rajta a jövő évi választási listán. Az arany lefoglalását sérelmezte a letartóztatott politikus Hiába élt panasszal Czeglédy Magyar Idők Panasszal élt a nevére egy osztrák bankban elhelyezett befektetési minőségű arany lefoglalása ellen a bűnszervezetben, üzletszerűen, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás elkövetésével gyanúsított Czeglédy Csaba, de a Legfőbb Ügyészség elutasította a beadványát - értesült lapunk a hatóságtól. Az Éljen Szombathely!-MSZPDK-Együtt szombathelyi önkormányzati képviselője, aki ügyvédként az MSZP és a DK jogi képviseletét is ellátta, korábban tagadta, hogy köze lenne az egy kilogramm tömegű és nagyságrendileg tízmillió forint értékű nemesfémhez. A Legfőbb Ügyészség kérdésünkre közölte: a Czeglédy nevén lévő széf teljes tartalmát vagyonbiztosítás céljából foglalták le ugyanis, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a baloldali politikust olyan bűncselekmény megalapozott gyanúja terheli, amely miatt - ha az elkövetés bizonyítást nyer - vagyonelkobzásnak van helye. Mint ismert, a gyanú szerint a Czeglédy Csaba által vezetett, munkaerő-közvetítést végző Human Operator Zrt. köré szerveződő céghálózat 2013 és 2016 között mintegy hárommilliárd forint kárt okozott az állami költségvetésnek. Az eljárásban eddig tizenegy embert vettek őrizetbe, majd helyeztek előzetes letartóztatásba. A kormánypártok arra gyanakodnak, hogy Czeglédynek nem ez az osztrák széf volt az egyetlen titkos rejtekhelye, hiszen bűnszervezetével több mint hárommilliárdot csalt el, és - mint mondták - a pénz nagy része még mindig hiányzik, ez a tízmillió pedig csak csepp lehet a tengerben. A Fidesz és a KDNP már többször felszólította az MSZP-t és a DK-t, hogy árulják el, mit tudnak a bűncselekményekről. Az efféle kérdésekre azonban nem adtak egyértelmű választ, Czeglédy Csaba előzetes letartóztatása után viszont szabadon bocsátását, az általuk koncepciósnak nevezett eljárás megszüntetését követelték. Emlékezetes az is, hogy Simon Gábor, az MSZP korábbi elnökhelyettese több száz milliót rejtegetett Ausztriában. A pénzről a volt szocialista politikus úgy nyilatkozott, hogy az összeg vagyonkezelés céljából került hozzá, egyebet viszont nem árult el, így a pénz forrása ismeretlen maradt. Parttalan pártparódia A Magyar Szocialista Párt belháborúját semmiképpen sem érdemes vég nélküli szappanoperának nevezni. Ez a populáris műfaj ugyanis általában tartogathat érdekességeket, ami lekötheti az ilyesmire vevő közönség figyelmét. Az utódpárt mai vesszőfutása, végjátéka viszont már túllendült azon a határon, hogy vígjátéknak, kabarénak, avagy mosóporoperának lehessen nevezni. Egyszerűen menthetetlenül unalmassá váltak állandó kisszerű, föld alatti színvonalú perlekedéseik, amelyekkel vérverejtékes igyekezettel próbálnak némi érdeklődést kicsiholni maguk iránt. Óhatatlanul felvetődik, hogy akarnának ezek kormányozni, ha már most úgy egymásnak esnek, mint a legrosszabb kültelki lebujokban? Mi lesz, ha tényleg elindul a választási kampány? Akkor már lőni is fognak egymásra? Jelen állás szerint ugyanis ez a furcsa, egymásra fenekedő triumvirátus, amely Botka László teljhatalmú miniszterelnök-jelöltből, Molnár Gyula pártelnökből és Molnár Zsolt elnökségi tagból áll, mindent megtesz azért, hogy az MSZP igen aprócska választási esélyeit is lepöckölje a porondról. Apropó apró. Az sem lehet véletlen, hogy ismét az Apró-klán új feje, Gyurcsány Ferenc 2006-os nemzetvezető személye miatt robbant ki a nyílt háborúskodás. Molnár Zsolt szerint tudniillik egy lehetséges ellenzéki összefogásból nemigen lehetne kihagyni a DK elnökét a mögötte álló pár százaléknyi potenciális szavazó miatt. A legfőbb kérdés mégis az: ki fogja ezeket támogatni, akik a régi pártállami-mozgalmi hagyományokat követve lihegve szimatolják, keresik egymásban a belső ellenséget? Meséljék már el, miért szavazzon valaki arra a szegedi polgármesterre, aki még az újságírók kérdéseitől is fél, elbújik az Echo TV stábja elől, rendőri egységet hív ki rájuk, majd durcásan bojkottot hirdet a kormánypropagandistának bélyegzett fél magyar sajtó ellen? A luxusfüggő Botka abszolút tekintélyelvű, feneketlenül hiú, és valójában semmilyen országos teljesítményt nem tud felmutatni. Hogy mennyire nagy hiba volt a kormányfőjelöltté emelése, az most látszik igazán, amikor jó kommunista szokás szerint árulót lát vezetőtársában, Molnár Zsoltban, és fideszes ügynökök MSZP-be hatolásáról fantáziát. Már csak az hiányzik, hogy imperialistákat és klerikális reakciót emlegessen, mint a pártállami időkben. Ezzel a koreográfiával a Leslie Nielsen-féle Csupasz pisztoly-filmeket is lepipálhatná. Pechjére azonban nem filmparódia-versenyen, hanem parlamenti választásokon kell indulniuk. De ha már itt tartunk, mit szóljunk annak a Molnár Zsoltnak az alkalmasságáról, aki elnökként összehívja a parlamenti nemzetbiztonsági bizottságot olyan követhetetlenül homályos okokból, mint a vizes vb tapasztalatai vagy a NATO és hazánk megromlott információáramlásáról keltett, azonnal cáfolt bulvárkacsa? Egy olyan politikus mennyire vehető komolyan, aki néha páni félelemben menekül a tévékamerák elől, és még önvédelemből sincs ahhoz elég bátorsága, hogy megnevezze azokat, akik megfenyegették a Botkával való szembemenetele miatt? És Molnár Gyula? Ő lenne a rátermett pártvezér, aki úgy nyilatkozott, hogy még az öltözőben vannak, de most majd kijönnek és legyőzik az ellenfelet? Nem szólna már valaki az MSZP története legészrevehetetlenebb elnökének, hogy a meccs már tart, a másik csapat régen a pályán van? Hiába hívta magához raportra Botkát és a másik Molnárt keddre, ez már a veszett fejsze nyele, csak amolyan kókadt, pótcselekvéses szocialista afterparti lesz. Még el sem kezdődött a verseny, de már a vereség felelőseit keresik, és előre igyekeznek egymásra kenni a kudarc okait. Közben pedig úgy járnak, mint az az úszó, aki már a rajtkőben orrá bukik. MEGYERI DÁVID A Führerrel érvel Hogy véletlenül se érezze jól magát a magyar ember a bőrében, s hogy semmiképp se töltse el a lelkét büszkeség, amiért jó két héten át hazája fővárosára figyelt, s arról áradozott a nagyvilág - nos, erről próbált gondoskodni a tegnapi Népszava. Bravó - írja a budapesti vizes világbajnokságról szóló, gúnyolódó cikkének címében a szerző, Hargitai Miklós. Eddig kollégának hittem. Gyűlöletet gerjeszteni, egy nemzet közérzetébe belerondítani nem könnyű feladat, még annak sem, akinek gyakorlata van benne. (Nem is sikerül szegénynek, inkább szánalmat vált ki a belterjes nyáladzás.) Szörnyű lelkiállapot lehetett hosszú hónapokon át a remélt kudarcért szorítani. Ráadásul értelme sem volt, hiszen itt van, tessék: a vízcseppek még ott csillognak az arcokon, az emberek egymásra mosolyognak, a nagyvilág Magyarországot dicséri... Borzasztó lehet ezt odaát, Hargitaiéknál megélni. (Az írásból is érződik, mennyire savanyú a szőlő - meg is hajthatta a szerzőt.) Nem mennék bele a lélegeztetőgépekre átszámolt, prolongált szörnyülködés részleteibe, ismerjük, unalmas („sokba került a vb-rendezés, csúsztak a határidők, nagy volt a kapkodás, csúnyára sikerült a Duna Aréna, fákat vágatott ki a barbár kormány stb.) Arról, hogy mi mindent hozott ez a vizes világbajnokság az országnak, a lelkünknek, egy megveszekedett szó sincs az írásban, ahogyan arról sem, hogyan értékelt a szakma, a nagyvilág. A szerző is érzi, kellene még valami leleményes aljasság, amire fölkapja a fejét az olvasó. Végül magát a Führert hívja segítségül: „Hitler nyári olimpiájától Putyin téli szpartakiádjáig mindig kilógott a politikai-korrupciós lóláb, és örülni legfeljebb csak annak lehet, hogy - az előbbiekkel ellentétben - nálunk egyelőre nem minősül hazaárulásnak a vártnál gyengébb szereplés.” Ha beszélőviszonyban lennék Hargitaival, elmondanám neki, mi a hazaárulás. BELFÖLD 3