Magyar Idők, 2017. augusztus (3. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-01 / 177. szám

www.magyaridok.hu Elhagyta laptopját a nemzetbiztonsági bizottság elnöke Államtitkok juthattak illetéktelenekhez Bakonyi Ádám mmmmmmmmammamm Madridban a repülőgépen felejtette, és csak órák múlva, a nagykövetség segít­ségével sikerült laptopját visszaszereznie Molnár Zsoltnak, a nemzetbiztonsági bizottság MSZP-s elnökének - értesült a Magyar Idők. Molnár még a húsvét előtti héten utazott a spanyol főváros­ba. A nemzetbiztonsági bizottság szo­cialista elnöke már leszállt a repülőgép­ről és a terminálban tartózkodott, ami­kor észrevette, hogy hivatali laptopja - amelyen államtitkok és minősített do­kumentumok lehettek - fent maradt a repülőn. Molnár pánikba esett, mert hiába próbált visszajutni a légi jármű­re, sokadik próbálkozása sem vezetett eredményre. A helyzet komolyságát jól szemlélteti, hogy a politikus utolsó esélyként a magyar nagykövetség segít­ségét kérte. A konzulátus közbenjárá­sára végül visszakerült Molnár Zsolt­hoz a laptop, amely így is hosszú órákon keresztül maradt felügyelet nélkül, így nem tudni, hogy bárki illetéktelen be­letekinthetett-e annak tartalmába. Úgy tudjuk, a politikus hosszasan hálálko­dott a nagykövetség munkatársainak a segítségért, mondán, nagy bajba került volna, ha a laptopot nem sikerül visz­­szaszereznie. A Magyar Idők szerette volna megszólaltatni Molnár Zsoltot, ő azonban a szocialisták „fideszes mé­dia” elleni bojkottja miatt nem nyilat­kozott lapunknak az esetről. A madridi magyar követség szerezte vissza a parlamenti testület MSZP-s vezetőjének számítógépét Fotó: mti/Soós Lajos Kibékültek Botkáék Bakonyi ■hmbbmbmbmhhmhhmii Elvileg szent a béke Botka László és Molnár Zsolt között, miután a két politikus tegnap személyesen egyeztetett egy­mással Szegeden. Ismert, a szocialisták miniszterelnök-je­löltje a napokban leárulózta Molnárt, a párt elnökségi tag­ját, amiért az nyilvánosan kiállt amellett, hogy Gyurcsány Ferencék és széles összefogás nélkül a szocialista párt kép­telen leváltani a kormányt. Molnár válaszként pártálla­mi eljárást emlegetett, és azt hangoztatta, éppen az ilyen vádaskodások vezetnek a Fidesz újabb kétharmadához.­­ Molnár Zsolt teljes mellszélességgel támogatja az MSZP szövetségi politikáját - közölte a tegnapi találko­zó után Botka László. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje jelezte, hogy az ügyet lezártnak tekinti, és Molnár, aki az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnö­ke is, azt közölte vele, hogy ezután csak biztonságpoliti­kai szakkérdésekkel kíván foglalkozni. Molnár Zsolt a Klubrádiónak szintén arról számolt be, hogy sikerült minden nézeteltérést rendeznie Botka Lászlóval. A politikus elmondása szerint egy konst­ruktív, jó hangulatú beszélgetés volt, ahol mind a ket­ten kiálltak az MSZP egysége és a kormányváltás mel­lett, továbbá megállapodtak abban, ha bármi straté­giai különbség támad, akkor azt párton belül rendezik le. Még napközben, MSZP-s forrásokra hivatkozva az Index egyébként arról írt: az sem kizárt, hogy Botka a találkozón közli Molnárral: nem lehet rajta a jövő évi választási listán. Az arany lefoglalását sérelmezte a letartóztatott politikus Hiába élt panasszal Czeglédy Magyar Idők Panasszal élt a nevére egy osztrák bankban elhelyezett befektetési minőségű arany lefoglalása ellen a bűnszervezetben, üz­letszerűen, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás el­követésével gyanúsított Czeglédy Csa­ba, de a Legfőbb Ügyészség elutasította a beadványát - értesült lapunk a ható­ságtól. Az Éljen Szombathely!-MSZP­­DK-Együtt szombathelyi önkormányza­ti képviselője, aki ügyvédként az MSZP és a DK jogi képviseletét is ellátta, ko­rábban tagadta, hogy köze lenne az egy kilogramm tömegű és nagyságrendi­leg tízmillió forint értékű nemesfém­hez. A Legfőbb Ügyészség kérdésünk­re közölte: a Czeglédy nevén lévő széf teljes tartalmát vagyonbiztosítás céljá­ból foglalták le ugyanis, a rendelkezés­re álló bizonyítékok alapján megállapít­ható, hogy a baloldali politikust olyan bűncselekmény megalapozott gyanú­ja terheli, amely miatt - ha az elköve­tés bizonyítást nyer - vagyonelkobzás­nak van helye. Mint ismert, a gyanú szerint a Czeg­lédy Csaba által vezetett, munkaerő-köz­vetítést végző Human Operator Zrt. köré szerveződő céghálózat 2013 és 2016 kö­zött mintegy hárommilliárd forint kárt okozott az állami költségvetésnek. Az eljárásban eddig tizenegy embert vet­tek őrizetbe, majd helyeztek előzetes le­tartóztatásba. A kormánypártok arra gyanakodnak, hogy Czeglédynek nem ez az osztrák széf volt az egyetlen titkos rejtekhelye, hiszen bűnszervezetével több mint há­­rommilliárdot csalt el, és - mint mond­ták - a pénz nagy része még mindig hiányzik, ez a tízmillió pedig csak csepp lehet a tengerben. A Fidesz és a KDNP már többször felszólította az MSZP-t és a DK-t, hogy árulják el, mit tudnak a bűncselekményekről. Az efféle kérdé­sekre azonban nem adtak egyértelmű választ, Czeglédy Csaba előzetes letar­tóztatása után viszont szabadon bocsá­tását, az általuk koncepciósnak neve­zett eljárás megszüntetését követelték. Emlékezetes az is, hogy Simon Gá­bor, az MSZP korábbi elnökhelyettese több száz milliót rejtegetett Ausztriá­ban. A pénzről a volt szocialista politi­kus úgy nyilatkozott, hogy az összeg va­gyonkezelés céljából került hozzá, egye­bet viszont nem árult el, így a pénz for­rása ismeretlen maradt. Parttalan pártparódia A Magyar Szocialista Párt belháborúját semmiképpen sem érdemes vég nélküli szappanoperának nevezni. Ez a populáris műfaj ugyanis általában tartogathat érdekességeket, ami lekötheti az ilyesmire vevő közönség fi­gyelmét. Az utódpárt mai vesszőfutása, végjátéka viszont már túllendült azon a határon, hogy vígjátéknak, kabarénak, avagy mosóporoperának lehessen nevezni. Egyszerűen menthetetlenül unalmassá váltak állan­dó kisszerű, föld alatti színvonalú perlekedéseik, amelyekkel vérverej­­tékes igyekezettel próbálnak némi érdeklődést kicsiholni maguk iránt. Óhatatlanul felvetődik, hogy akarnának ezek kormányozni, ha már most úgy egymásnak esnek, mint a legrosszabb kültelki lebujokban? Mi lesz, ha tényleg elindul a választási kampány? Akkor már lőni is fognak egymásra? Jelen állás szerint ugyanis ez a furcsa, egymásra fenekedő triumvirátus, amely Botka László teljhatalmú miniszterelnök-jelöltből, Molnár Gyula pártelnökből és Molnár Zsolt elnökségi tagból áll, min­dent megtesz azért, hogy az MSZP igen aprócska választási esélyeit is lepöckölje a porondról. Apropó apró. Az sem lehet véletlen, hogy ismét az Apró-klán új feje, Gyurcsány Ferenc 2006-os nemzetvezető szemé­lye miatt robbant ki a nyílt háborúskodás. Molnár Zsolt szerint tudni­illik egy lehetséges ellenzéki összefogásból nemigen lehetne kihagyni a DK elnökét a mögötte álló pár százaléknyi potenciális szavazó miatt. A legfőbb kérdés mégis az: ki fogja ezeket támogatni, akik a régi párt­állami-mozgalmi hagyományokat követve lihegve szimatolják, keresik egymásban a belső ellenséget? Meséljék már el, miért szavazzon vala­ki arra a szegedi polgármesterre, aki még az újságírók kérdéseitől is fél, elbújik az Echo TV stábja elől, rendőri egységet hív ki rájuk, majd dur­cásan bojkottot hirdet a kormánypropagandistának bélyegzett fél ma­gyar sajtó ellen? A luxusfüggő Botka abszolút tekintélyelvű, feneket­lenül hiú, és valójában semmilyen országos teljesítményt nem tud fel­mutatni. Hogy mennyire nagy hiba volt a kormányfőjelöltté emelése, az most látszik igazán, amikor jó kommunista szokás szerint árulót lát ve­zetőtársában, Molnár Zsoltban, és fideszes ügynökök MSZP-be hatolá­sáról fantáziát. Már csak az hiányzik, hogy imperialistákat és klerikális reakciót emlegessen, mint a pártállami időkben. Ezzel a koreográfiával a Leslie Nielsen-féle Csupasz pisztoly-filmeket is lepipálhatná. Pechjé­­re azonban nem filmparódia-versenyen, hanem parlamenti választá­sokon kell indulniuk. De ha már itt tartunk, mit szóljunk annak a Molnár Zsoltnak az al­kalmasságáról, aki elnökként összehívja a parlamenti nemzetbiztonsá­gi bizottságot olyan követhetetlenül homályos okokból, mint a vizes vb tapasztalatai vagy a NATO és hazánk megromlott információáramlá­sáról keltett, azonnal cáfolt bulvárkacsa? Egy olyan politikus mennyi­re vehető komolyan, aki néha páni félelemben menekül a tévékame­rák elől, és még önvédelemből sincs ahhoz elég bátorsága, hogy meg­nevezze azokat, akik megfenyegették a Botkával való szembemenete­le miatt? És Molnár Gyula? Ő lenne a rátermett pártvezér, aki úgy nyi­latkozott, hogy még az öltözőben vannak, de most majd kijönnek és legyőzik az ellenfelet? Nem szólna már valaki az MSZP története leg­­észrevehetetlenebb elnökének, hogy a meccs már tart, a másik csapat régen a pályán van? Hiába hívta magához raportra Botkát és a másik Molnárt keddre, ez már a veszett fejsze nyele, csak amolyan kókadt, pótcselekvéses szocialista afterparti lesz. Még el sem kezdődött a ver­seny, de már a vereség felelőseit keresik, és előre igyekeznek egymás­ra kenni a kudarc okait. Közben pedig úgy járnak, mint az az úszó, aki már a rajtkőben orrá bukik. MEGY­ERI DÁVID A Führerrel érvel Hogy véletlenül se érezze jól magát a magyar ember a bőrében, s hogy semmiképp se töltse el a lelkét büszkeség, amiért jó két héten át ha­zája fővárosára figyelt, s arról áradozott a nagyvilág - nos, erről pró­bált gondoskodni a tegnapi Népszava. Bravó - írja a budapesti vizes világbajnokságról szóló, gúnyolódó cikkének címében a szerző, Har­gitai Miklós. Eddig kollégának hittem. Gyűlöletet gerjeszteni, egy nemzet közérzetébe belerondítani nem könnyű feladat, még annak sem, akinek gyakorlata van benne. (Nem is sikerül szegénynek, inkább szánalmat vált ki a belterjes nyálad­­zás.) Szörnyű lelkiállapot lehetett hosszú hónapokon át a remélt ku­darcért szorítani. Ráadásul értelme sem volt, hiszen itt van, tessék: a vízcseppek még ott csillognak az arcokon, az emberek egymásra mo­solyognak, a nagyvilág Magyarországot dicséri... Borzasztó lehet ezt odaát, Hargitaiéknál megélni. (Az írásból is ér­ződik, mennyire savanyú a szőlő - meg is hajthatta a szerzőt.) Nem mennék bele a lélegeztetőgépekre átszámolt, prolongált szörnyülködés részleteibe, ismerjük, unalmas („sokba került a vb-rendezés, csúsztak a határidők, nagy volt a kapkodás, csúnyára sikerült a Duna Aréna, fá­kat vágatott ki a barbár kormány stb.) Arról, hogy mi mindent hozott ez a vizes világbajnokság az országnak, a lelkünknek, egy megveszeke­dett szó sincs az írásban, ahogyan arról sem, hogyan értékelt a szak­ma, a nagyvilág. A szerző is érzi, kellene még valami leleményes aljas­ság, amire fölkapja a fejét az olvasó. Végül magát a Führert hívja segít­ségül: „Hitler nyári olimpiájától Putyin téli szpartakiádjáig mindig ki­lógott a politikai-korrupciós lóláb, és örülni legfeljebb csak annak le­het, hogy - az előbbiekkel ellentétben - nálunk egyelőre nem minősül hazaárulásnak a vártnál gyengébb szereplés.” Ha beszélőviszonyban lennék Hargitaival, elmondanám neki, mi a hazaárulás. BELFÖLD 3

Next