Magyar Idők, 2017. augusztus (3. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-12 / 187. szám

10 LUGAS 2017. augusztus 12., szombat KEGYHELY - A könnyező pásztói szobrok nyomában Három tőr, három rózsa Néhány héttel ezelőtt, 2017. június 24-én a pásztói temetőben álló Szentlélek-kápolna sekrestyése, Piroska megdöbbenve vette észre, hogy az ódon egyház egyik Szűz Mária-szobrának nedves a sze­me. Először a kezében rózsákat tartó Madonna szobra sírt, majd néhány nap múlva a Segítő Má­­ria-szobor is. Fáy Zoltán A történelmi Magyarország területén nem példa nélküli a könnyező Má­­ria-szobor, Mária-kép. Közülük leg­híresebb a máriapócsi kegykép. Bizonyára azért, mert históriája a magyar történelem metaforá­ja is. Az eredeti csodás képet a máriapócsi bíró, Csigri László hálából rendelte meg Papp István­nál. Fogadalmat tett: ha kiszabadul a török rab­ságból, képet festet a Szűzanya tiszteletére. Mind­ez semmi feltűnést nem keltett, hiszen sok foga­dalmi kép készült ekkoriban. A máriapócsi azon­ban 1696. november 4-én a kicsiny helyi fatemp­lomban szentmise alatt könnyezni kezdett. Az Is­­tenszülő-ikon tizennyolc napon keresztül szaka­datlanul ontotta könnyeit, majd kisebb megsza­kításokkal decemberig tartott a csodás jelenség. A XVII. század végén sokkal nagyobb feltűnést keltett egy háromhetes Mária-könnyezés, mint a napjainkban történő, most már egy hónapnál is tovább tartó pásztói eset. Hatalmas tömegek indultak Máriapócsra, s a különleges kincs felkeltette I. Lipót császár ér­deklődését is. A kegyképet 1697. március elsején Bécsbe vitette. De ez az eredeti, amely ma a Ste­­phansdomban látható, soha többé nem könnye­zett. Viszont másolata, amelyet 1707-ben szállí­tottak Máriapócsra, 1715. augusztus 1-jén ismét könnyezni kezdett. Majd 1905-ben újból. A természetfölötti jelenség megfejtésével so­kan próbálkoztak. Nemcsak a lehetséges fizikai okot kutatták, hiszen azt nem találták meg, ha­nem inkább, hogy milyen üzenete lehet a Szűz­anyának. Miért hullatta könnyeit a török hódolt­ság végén, a Rákóczi-szabadságharc leverése után. Nagy járványok, természeti csapások közepette, előtte és utána. Aznap, amikor a kegyképet 1697. szeptember 11-én véglegesen elhelyezték a bécsi Szent István vértanúról nevezett dómban, Savo­­yai Jenő döntő vereséget mért a törökökre Zen­­tánál. De lehet-e közvetlen összefüggést keresni a természetfölötti és az evilági események között? Akár lehet, akár nem, az emberi természet már csak ilyen­ okokat, összefüggéseket kutat. 1696- ban éppúgy, mint 2017-ben. A két környező pász­tói Mária-szobor híre, ha nem is szélsebesen, de terjedni kezdett. A sekrestyési teendőket ellátó Tariné Piroska a szombat esti misére csinosította épp a templomot, kicserélte az oltárterítőt, gyer­tyát faragott, előkészített mindent, amikor észre­vette a Madonna arcán a nedvességet. Mobiltelefonjával azonnal lefényképezte a szob­rot, és sírással küszködve szaladt a plébánoshoz. Zahar Béla maga is nagy Szűz Mária-tisztelő, a képet látva azonnal felsietett a plébániától né­hány száz méterre, dombon álló temetőkápolná­ba. Megtekintette a szobrot, majd jelezte a váci püspökségnek a különleges eseményt. Hivatalos vizsgálat nem indult. Állásfoglalást kértek a plé­bánostól, aki azonban úgy véli: ott a két szobor, nézze meg, aki akarja, és döntsön maga. A váci egyházmegye közleményt adott ki a könnyezéssel kapcsolatban. „Minden ilyen cso­dálatos tünemény ráirányítja a figyelmet­­ hívő­ket és nem hívőkét is - az életünk titkaira - áll a közleményben. - Maga a csoda fogalma is elgon­dolkodtató. Amit nem tudunk megmagyarázni értelemmel, amiről nincs kísérleti bizonyossá­gunk, azt csodának nevezzük. Ugyanakkor eze­ket a tapasztalatokat az isteni, a természetfeletti világ megnyilatkozásainak tartjuk. Sajnos a leg­nagyobb csodákat nem vesszük észre, mert meg­szoktuk. [...] Nem az a kérdés, hogy könnyek van­­nak-e a szobor arcán, hanem az, hogy miként vá­laszolunk az Úristen minden pillanatban meg­nyilvánuló szeretetére.” Mivel Piroska felvételei hamar fölkerültek a vi­lághálóra, sokan indultak el Pásztóra. A Szentlélek­­kápolnához hömpölygő tömegekről beszélni erős túlzás lenne. Hétköznap rendszerint csak néhány ember imádkozik a kápolna belső rácsa előtt. Ró­zsafüzért mondanak, letérdelnek, próbálják a fél­homályos kápolna két szobrának arcán meglátni a nedvességet. Amikor a templomba lépek, épp egy harmincas fiatalember térdel a rács előtt. Hallja, hogy beléptem, még néhány percig térdelve marad, majd gyorsan keresztet vet, köszön és elsiet. Hét­végéken azonban sokkal többen szeretnék látni, mi történt. A sekrestyés asszony elmondása sze­rinti, bár megkértek mindenkit, ne érintse a szob­rot, nagyon sokan igyekeznek kendővel felitatni a könnyeket. Ennek ellenére a szobor szeme újra és újra benedvesedik. Piroska már határon túlról jövő zarándokokkal is találkozott. A pásztói Szentlélek-kápolna a XV. században épült, keletelt épület. A Rákóczi-szabadságharc idején Horváth István kuruc kapitány építtette újjá, de még ez után is többször átalakították. Mai formája barokk, azonban számtalan gótikus elem figyelhető meg rajta. Berendezési tárgyai, oltárké­pe viszont jóval későbbiek. Néhány évvel ezelőtt erősen leromlott állapotba került, ám 2014-re je­lentős állami támogatással felújították. A könnyezést felfedező Piroska gyerekkora óta jár misére a kápolnába. Februártól látja el a sekres­tyési teendőket. Leggyakrabban talán ő találkozik a könnyezés hírére Pásztóra érkezőkkel. Sok ide­utazó megrendül és fél a csodálatos jelenség lát­tán. Háborútól tartanak, közelgő veszedelemtől, járványtól - mondja. Piroskának azonban sem­mi rossz érzése nincs a könnyezéssel kapcsolat­ban. Sőt úgy véli, valóban nem is a csoda szá­mít, hanem hogy szakadatlanul érkeznek a cso­portok. Hiszen az emberek összefognak, imád­koznak, énekelnek. Mi másért könnyezne a Szűz­anya, ha nem az imaélet elmélyítéséért? A pásztóiakhoz azonban teljes mértékig nem jutott el a különleges esemény híre. A temetővel szembeni építkezésen dolgozó munkások még nem hallottak a közeli szobrok könnyezéséről. A kápolna előtti Fő utcán elsiető fejhallgatás ti­zenéves se tud semmiről, amikor a kedvemért hajlandó lehalkítani a fülébe bömbölő Despaci­­tót. Mint ahogyan az a három, felnyírt hajú pász­tói huszonéves suhanc sem, akik a plébániatemplom mellett meglehe­tősen hangos és trágár szóváltás kö­zepette vonulnak el a nyári kániku­lában. - Ki is vannak akadva a za­rándokok - mondja Piroska. Idejön­nek sok száz kilométerről, megkér­dezik a helyieket, hol találják a köny­­nyező szobrokat, és alig van, aki vá­laszolni tudna. De könnyeznek-e még egyáltalán? Zahar Béla plébános úgy véli, a Rosa mystica - Titkos értelmű rózsa­­­szobornál látni lehet a nedvességet. Ez áll közelebb a bejárathoz, a Segítő Szűzanya szobra van hátrébb. Mindkét szobrot a templom jobb oldalánál, tehát a déli fal­nál helyezték el. A Titkos értelmű rózsa szobortípus a lore­­tói litánia egyik Mária-megszólításáról vette a nevét, de a minta nem közvetlenül származik az Ancona közelében lévő XIII. századi búcsú­járó helyről. A Rosa mystica legendája szerint Szűz Mária a II. világháború után, 1947. júni­us 13-án jelent meg a Garda-tó melletti Monti­­chiariban Pierina Gilli olasz ápolónőnek. A je­lenés mellén három tőr volt látható, majd ezek helyén három rózsa. Az emlékezet által megőr­zött sok-sok Mária-csoda közül ez a XX. száza­di - talán egyedülálló módon - a papi bűnökre utal: a hivatásukat elhagyó, a halálos bűnben élő és a Júdás árulását követő papokéra. Ez a három tőr jelentése. A három rózsa pedig a jóvátételt szimbolizálja: a piros rózsa az imát jelképezi, a fehér az engesztelést, az aranyszínű a vezeklést. A modern Mária-szobortípus egyre több hazai templomban látható. Ez pedig egyértelmű jele annak, hogy a mind több feladatot ellátni kény­szerülő, sokszorosan túlterhelt hazai katolikus papság rendkívül szolidáris, imádkozik, engesz­tel és vezekel a megtévedt paptársakért. A pásztói plébános a Segítő Szűz szobránál megérintette a könnyeket, nedvesnek érezte. Le­csöppenő könnyet nem tudott se megérinteni, se fölfogni. A szobron lévő könnyek átlátszóak, ami azért lehet fontos, mert sok helyen vérrel, másutt olajjal könnyeznek a Szűz Mária-szobrok,­­képek. Zahar Béla, amikor Szentkút környékén, Nagybá­­tonyban szolgált, három helyre is vitetett a pász­tóihoz hasonló Rosa mystica kegyszobrot, és ami ennél fontosabb: igyekezett elmélyíteni a helyi kö­zösség Mária-tiszteletét. Ami egyébként a térségben tradicionálisan is figyelemre méltó. Ez a környék az ország más vi­dékeihez képest meglehetősen gazdag a csodás eseményekben, különleges helyekben. Pásztó­­tól alig tizenöt kilométerre van Mátraverebély- Szentkút, a nemzeti kegyhely. Ez a búcsújáró hely évszázadok óta fontos lelki központja a Kárpát­medencének. Legendája Szent László csatájához kapcsolódik, melyet a környéken vívott a mold­vai kunokkal. A kegyhely históriája sok tekintet­ben jócskán túl van a történeti ellenőrizhetőség határain. A hagyomány szerint egy XI-XII. szá­zadban élt pásztor néma gyermekének meggyó­gyulása volt az első csodás esemény a környéken. A szentkúti ferencesek háztörténete a néma kis­fiú nyelvének megeredését rendkívül tapintato­san megfogalmazva jámbor hagyománynak mi­nősítette, azonban az összes természettudomá­nyos módon nem megindokolható esemény, gyó­gyulás, szabadulás kivizsgálása aligha volna le­hetséges. Hálatáblák sokasága jelzi, hogy sokan tapasztaltak meg itt természetfölötti eseménye­ket. A magyar történelem zivataros évszázadai alatt időnként elnéptelenedett a kegyhely, más­kor remeték viselték gondját, de a XVII-XVIII. század óta mindig fontos célpontja volt a lelki megújulásra vágyó embereknek. Szentkút mellett azonban légvonalban alig tíz kilométerre ott van Fallóskút is. Mátraszentim­­re külterülete 1947 óta vonzza a zarándokokat, amikor is a hasznosi Sánta Lászlóné Csépa Klá­rának megjelent a Szűzanya, és egy forrást vagy inkább pocsolyát mutatott meg neki. Azóta fő­ként palóc és jász zarándokok keresik fel a búcsú­járó helyet. 1991-ben engesztelő kápolna is épült. Sokak szerint az egyházilag még el nem ismert zarándokhely népszerűségét jelentősen növelte, hogy a rendszerváltás után családját hátrahagy­va ide költözött Szél Sándor (Paszkál). Állítólag Szűz Mária égi hangját hallotta, ezért lett Fallóskút remetéje. Élet­útja meglehetősen kalandos, hi­teles története talán kideríthető, talán nem. Egyesek szerint a re­metének valamiféleképpen köze volt a Nyugati pályaudvar 1962- es nagy balesetéhez, amikor egy gőzmozdony irányítási hiba mi­att hatalmas kárt okozott, tolatva áttörte a pályaudvar falát. Sokan meghaltak, megnyomorodtak, el­megyógyintézetbe kerültek. Van, aki úgy véli, a remete emiatt vezekelt élete végéig. Az azonban nemigen valószínű, hogy Szűz Mária családja el­hagyására biztatta volna Szél Sándort. 2011-es ha­láláig ízes palóc tájszólásban mesélte a zarándo­koknak a kegyhely történetét, ápolta a kápolnát. De vajon lesz-e a zarándokutak reneszánsza mellett is annyi érdeklődés, hogy három egymás közelében lévő búcsújáró hely meg tudjon ma­radni? Nem aprózza-e el a lehetőségeket, ha a hí­vek a sok száz éve megszokott szentkúti búcsújá­ró hely közelében két új célpontot is választhat­nak? Vagy mindez csak evilági okoskodás, mert a Szentlélek ott fúj, ahol akar, Szűz Mária pedig ott könnyezik, ahol neki tetszik? Nemcsak a lehet­séges fizikai okot kutatták, hiszen azt nem találták meg, hanem in­kább, hogy milyen üzenete lehet a Szűzanyának. A pásztói Szentlélek-kápolna Mária-szobra. Sok ideutazó megrendül Fotó: Havran Zoltán

Next