Magyar Idők, 2017. november (3. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-09 / 261. szám

www.magyaridok.hu BELFÖLD 5 Beer Miklós püspök: Példaadó legyen az életünk, hogy ne lehessen csak úgy elmenni mellette Ha valaki menedéket kér, ne az ablakon keresztül törjön ránk! Folytatás az 1. oldalról Ha végigszaladunk gondolatban a tör­ténelmünkön, rájövünk, hogy minden generáció küzdött hasonló feszítő gon­dokkal a honfoglalás óta. Elegendő, ha a tatárjárásra, az oszmán török hódí­tó előretörésre, hősies szabadsághar­cainkra gondolunk. Ha pedig a XX. századra tekintünk, Trianonra, a két világháborúra, az ’56-os forradalom­ra és szabadságharcra, azt látjuk: bő­ven kijutott nekünk a kemény kihívá­sokból, küzdelmekből, történelmi ka­tasztrófákból, amelyek keresztény hi­tünket is próbára tették. El kell fogad­nunk, hogy nekünk is meg kell vív­nunk a csatáinkat. Egy régi bölcsesség úgy szól: Uram, adj bölcsességet, hogy változtatni tudjak, és ahhoz is, hogy ne változtassak azon, amin nem kell. De ahhoz is adj éleslátást, hogy meg tudjam különböztetni a kettőt, így va­gyunk mi is a változásokkal. - Az egyház arról nevezetes, hogy ha kellett, tudott nagyon gyakor­latias lenni. Mit kellene ma tenni? - Fel kell lépni az ellen, amit Fe­renc pápa leselejtezési kultúrának ne­vez. Hogy mindent elural a fogyasztás, a tárgyak, az eszmék, a gondolatok, a hitek állandó lecserélésének parancsa. Ne nyugodjunk bele abba, hogy azt su­gallják, nincs is Isten. És persze nem szabad elfogadnunk az ateizmusból kö­vetkező torz életszemléletet, amely­ből olyan vadhajtások nőnek ki, mint a nemek, a férfi és a nő különbözősé­gét tagadó genderelmélet. Keresztény emberként választ kell találnunk a je­lenlegi kihívásokra, s ehhez a legfon­tosabb eszköz a párbeszéd.­­ Nehéz azonban dialógust folytat­ni, ha a másik fél csak elvárásokat fogalmaz meg. Másrészt éppen az önvédelem jogát akarják elvitatni tőlünk. Mindent lehet védelmez­ni az önkényesen polkorrektnek hívott baloldali liberális felfogás szerint, csak a keresztény értéke­ket nem. Holott az Európai Unió széles körű konszenzuson nyugvó alapelve volt az egyik alapító atya, Robert Schuman mondása: Európa keresztény lesz­­ vagy nem lesz. - Tisztáznunk kell magunkban, mitől is vagyunk keresztények. Tör­ténelmünkben a krízisek mindig meg­tisztulást eredményeztek, s amitől fél­tünk, az végül fejlődést hozott magá­val, javunkra vált. Nem szabad meg­ijedni tehát, hanem az Úristen gond­viseléseként, figyelmeztetéseként kell felfogni a leküzdendő nehézségeket. Arra sarkallnak bennünket, hogy elké­­nyelmesedett életünkből zökkenjünk ki és újuljunk meg. Nyugat-Európában becsukják a templomokat, az Európai Unió pedig nem meri vagy nem akarja a kereszténységet megemlíteni a leg­fontosabb dokumentumaiban. Olyan intő jelek vannak, amelyeknek fel kell ébreszteniük minket.­­ Sokak szerint az volt az egyik legmarkánsabb jele a negatív for­dulatnak, romlásnak, amikor pár éve nem engedték a hagyományos hatalmas karácsonyfát felállíta­ni Brüsszelben.­­ Ez így van. De mit lehet monda­ni arra ép elmével, hogy a világszerte köztiszteletnek örvendő szent, II. Já­nos Pál pápa szobráról Franciaország­ban bírósági döntéssel el akarják távo­lítani a keresztet arra való hivatkozás­sal, hogy az sértheti mások érzékeny­ségét, semleges érzelmeit? Csak elítél­ni lehet ezt a felháborító, jogsértő mél­tánytalanságot. Annak idején az osz­mán veszélyre összekapta magát Eu­rópa. 1456-ban Hunyadi János nán­dorfehérvári győzelme előtt imádko­zásra való felhívásként, majd a diadal örömére a pápa elrendelte a déli ha­rangszót. Figyelmeztetni akart: Ma­radjatok éberek! Ma is erre van szük­ség, hogy a keresztény egyházak újul­janak meg. Újra fel kell éleszteni ma­gunkban a szolidaritást, a megbéké­lést, ám a hitünk, közösségünk, kul­túránk iránti felelősséget is. - De mi lehet a helyes magatartás egy keresztény értékrendű ember részéről, hogy ne tűnjön fel tutyi­­mutyi színben? - Újra fel kellene fedezni a misszió jelentőségét, hiszen az EU is missziós területté vált. II. János Pál emlegette az újraevangelizáció fontosságát. Az első apostolok azt mondták: nem hall­gathatunk arról, amit láttunk és hal­lottunk. Példaadó legyen az életünk - hogy ne lehessen csak úgy elmen­ni mellette. Vonzóvá kell tennünk a kereszténységet. Mára a családi élet, a gyermekvállalás a közgondolkodás középpontjába került. Az egymást se­gítő családi életet hirdető Szentjános­bogár mozgalom például innen, a Váci Egyházmegyéből, Dunakesziről indult el. Nagyon fontos, hogy a keresztény emberek, családok tudják, nincsenek egyedül, mert összekapaszkodva sok­kal erősebbek lehetnek. - Pedig a keresztény szemlélet leg­alább olyan szálka a militáns an­­tikonzervatívok szemében, mint a nemzeti érzés, a nemzetállamok léte. - Emiatt kell megmutatnunk, hogy kik vagyunk. Szelíden, de határozot­tan, következetesen. Hogy új lendü­letet kapjon a vallásos életünk. Iga­zi cserkészmentalitással pedig járja­nak élen a keresztény családok a haza megismerésében, a falusi turizmus­ban, bizonyítva, hogy a sokszor mé­regdrága külföldi nyaralások helyett itthon is lehet üdülni. Amire a nagy­számban idelátogató külföldi turisták már rájöttek,­­ Ferenc pápa valósággal divat­ba hozza a kereszténységet nép­szerű megszólalásaival. Ám töb­ben úgy látják, a migránsok sor­sát mintha többször tenné szóvá, mint a közel-keleti keresztények elleni véres merényleteket, nép­irtást, etnikai-vallási-civilizációs tisztogatást.­­ Van, aki azt mondja, a pápa ne te­gyen szóvá aktuális közéleti témákat, inkább beszéljen az evangéliumról. De­­hát éppen ezzel beszél róla! Másrészt a keresztények szenvedései ellen folya­matosan felemeli a szavát. Fel kell ráz­zon bennünket, hogy keresztény testvé­reinket meggyilkolják a hitükért. Bor­zalmas belegondolni, hogy több vérta­núja van ma az egyháznak, mint eddig bármikor a történelem során. Ezek­nek a tűrhetetlen állapotoknak sür­gősen véget kell vetni, amíg nem késő. - Nemrég egy evangélikus lelkész feltette a szónoki kérdést az Echo TV-ben, hogy míg egy Európába jövő mohamedán naponta akár öt­ször is előveszi az imaszőnyeget és imádkozik, mi imádkozunk-e ugyanennyiszer? - Ez sajnálatosan jogos felvetés. Or­bán Viktor miniszterelnök mondta Madridban, hogy hitükben erős, szi­lárd muszlimok jönnek egy hitében meggyengült Európába. Ezen kell vál­toztatnunk. Hinnünk kell a megtisz­tulásban, de magunkon kell kezdeni. Az iszlám vallást sem szabad kárhoz­tatnunk, mivel akik elkövetik a ter­rorcselekményeket vagy törvényte­lenségeket, éppúgy nem igazi muzul­mánok, ahogy Európában sem tart­juk igaz kereszténynek az ateistákat, a keresztény hitelvekből gúnyt űzőket. Loyolai Szent Ignác azt vallotta, so­sem szabad általánosítani. A hagyomá­nyos iszlám kultúra rendkívül fejlett, elég, ha arra gondolunk, hogy a közép­korban az ő közvetítésükkel jutottak el hozzánk Arisztotelész művei. Ismerjük-e például Avicennát, az ezer éve élt nagy hatású gondolkodót, s az arab filozó­fiát, tudományosságot? Ez akkor is igaz, ha feltehetően az Európába betódu­ló migránsok döntő többsége szintén nem is hallott az iszlám kultúra híres képviselőiről.­­ Igaza lehet-e a magukat liberá­lisnak beállító globalista erőknek, akik lejárt lemezként beszélnek a kereszténységről, és mindent meg is tesznek azért, hogy elárasszák az új népvándorlók a kontinenst? - Szó sincs róla. Ki tilthatja meg nekünk, hogy visszatérjünk a krisztu­si örökségünkhöz? Az összetartó kö­zösségek a mi reménységeink­. Nem je­lennek meg sűrűn híradások, de pél­dául itt a váci egyházmegyében is egyre több polgármester keres meg bennün­ket a kéréssel, hogy templomot szeret­ne építeni a településén. Az elmúlt 15 évben 15 templomot szenteltünk fel. Az iskolákkal hasonló a helyzet, s alig győzzük, hogy mindenhová eljussunk keresztelni, bérmálni, esketni. És hála Istennek van sok katolikus ifjúsági és cserkésztábor, összejövetel, úgyhogy van mire építkezni, miközben Nyugat- Európában arra hivatkozva zárják be a templomokat, hogy nincs elég hívő. - Önt egyes orgánumok egyfajta migránsbarát püspökként tart­ják számon, amióta azt mondta, hogy örömmel vendégül látná az őcsényiek által nem fogadott, ol­talmazott­ státusú migránsokat. Pedig az ottaniak talán csak éltek a gyanúperrel a múlt példái alap­ján. Ha egy liberális NGO azt ígé­ri, hogy menekültek jönnek, nem agresszív elemek, annak nem le­het hitelt adni. Miután a betörőket nem vehetjük egy kalap alá azok­kal, akik kopognak az ajtón. - Azt mondtam én is kezdettől fog­va, hogy humánusan kell kezelni a mig­rációs helyzetet, de ha valaki bebocsá­tást kér, ne az ablakon és a kerítésen keresztül törjön ránk. A valódi bajba­jutottak szerények és nem követelőzők. Ferenc pápát is félre szokták magya­rázni, hisz ő a valódi menekültekről beszél, és azt mondja: keressétek meg őket, mert aki tülekszik, az nem biz­tos, hogy segítségre szorul. A szent­atya azt is hangsúlyozza: annak örül­ne a legjobban, ha sokak mielőbb visz­­szatérhetnének a szülőföldjükre. Még­is féltem a népemet, mert ha a negatív tapasztalatok hatására megcsontoso­dik bennünk a gyanakvás, akkor is el­megyünk majd a rászorulók mellett, amikor tényleg kötelességünk volna a segítségnyújtás. Nem élhetünk ál­landó bizalmatlanságban, mert az fel­emészti az embert. Ahogy II. János Pál mondta: nem szabad félni. Ez vezes­sen bennünket. - Szintén lelkendezve kapta fel a baloldali sajtó, hogy ön állítólag arról beszélt egy fórumon: a ke­resztényekre is mondhatjuk, hogy terroristák. - Erre csak azt válaszolhatom: a Szentírásban az is benne van, hogy nincs Isten. Igaz, az után a félmon­dat után, hogy „A balga azt mondja...”. Ennyi az igazság az én tipikusan ösz­­szefüggéseiből kiragadott mondatom­mal kapcsolatban is. Azt viszont fenn­tartom, hogy a protestánsokkal szem­ben vagy az inkvizíció idején nagy bű­nöket követett el a katolikus egyház. Mint ahogy fordítva, a katolikus egy­házat is érték durva támadások. Fe­renc pápa és az evangélikus egyház feje ezért is kért kölcsönösen bocsánatot tavaly ősszel a svédországi Lundban. - Végezetül: keresztény marad a jövőben is Európa? - Meggyőződésem, hogy igen. Ehhez azonban fel kell ismernünk: ma Euró­pában ismét itt az ideje az összefogás­nak. Inkább erre kellene koncentrálni egymás besározása, támadása helyett.­­ A főpapnak meggyőződése, hogy a jövőben is keresztény marad Európa Fotó: Havran Zoltán ERŐS MONDATOK Nem szabad elfogadnunk az ateizmusból következő torz életszemlé­letet, amelyből olyan vadhajtások nőnek ki, mint a nemek, a férfi és a nő különbözőségét tagadó genderelmélet. Nyugat-Európában becsukják a templomokat, az Európai Unió pedig nem meri vagy nem akarja a kereszténységet megemlíteni a legfon­tosabb dokumentumaiban. Olyan intő jelek vannak, amelyeknek fel kell ébreszteniük minket. Mit lehet mondani arra ép elmével, hogy a világszerte köztisztelet­nek örvendő szent, II. János Pál pápa szobráról Franciaországban bí­rósági döntéssel el akarják távolítani a keresztet arra való hivatko­zással, hogy az sértheti mások érzékenységét, semleges érzelmeit? Történelmünkben a krízisek mindig megtisztulást eredményeztek, s amitől féltünk, az végül fejlődést hozott magával, javunkra vált. Borzalmas belegondolni, hogy több vértanúja van ma az egyháznak, mint eddig bármikor a történelem során. Ezeknek a tűrhetetlen álla­potoknak sürgősen véget kell vetni, amíg nem késő.

Next