Magyar Idők, 2018. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-03 / 29. szám

www.magyaridok.hu HÁBORÚ ÉS BÉKE A koalíció árnyéka Nógrádi György Berlin Németország, Németország Európa. Ki ne emlékezne az ítélet Nürnbergben című film legendás mondatára? Ez az igazság évtizedek távlatából ma is igaz. A mostani német koalíciós egyezkedés, szemben a magyar és a nemzetközi sajtóban megjelentekkel, a negyedik és nem a harmadik nagykoalíciós tárgyalás. Az első CDU/CSU-SPD-kormány 1966-ban jött létre. A Szociáldemokrata Pártban az érvek és az ellenérvek kísértetiesen hasonlítottak a maiakhoz. Akkor a pártkongresszus 57 százaléka fogadta el a nagykoalíciót, jelenleg 56 százalék. Az ifjú szocialisták akkor is, ma is ellenezték. Csakhogy akkor a szociáldemokraták erős, dinamikus baloldali pártot alkottak Willy Brandt vezetésével, ma pedig meggyengült, 20 százalék alatti választási eredményt elérő párt ez Schulzcal az élen. 1966-ban, a nagykoalíció megkötése után a Szociáldemokrata Párt sorra veszítette el a tartományi választásokat. Idén ez a lehetséges folyamat még hátra van. A koalícióra készülő három párt megkötötte 28 oldalas megállapodását. Ennek lényege, hogy új nemzeti és nemzetközi kihívások jelentkeztek, a gazdaság jól működik, még soha nem dolgoztak ennyien legálisan a német munkaerőpiacon. A dokumentum célul tűzi ki a családok erősítését és az egyenlő esélyeket az oktatásban (ez a mai helyzetben objektíve lehetetlen), és leírja, hogy Európa béke- és sikerprojekt. Az EU-n kívül legyen béke, belül pedig biztonság és jólét. (Nekem ezek a mondatok is demagógnak tűnnek.) Célul tűzik ki a demokratikus és szolidáris Európát, a versenyképesség növelését és az innovációt. Követelik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Fellépnek a protekcionizmus, az izoláció és a nacionalizmus ellen. Meghirdetik a menekültáradat okainak felszámolását és a külső határok védelmét. Cél a fair kereskedelem. A dokumentum többször is hitet tesz a német-francia kapcsolatok javítása mellett. Kijelentik, hogy a 2015-ös migrációs válság nem ismétlődhet meg. Németország a jövőben évi 180- 220 ezer menekültet fog befogadni. Családegyesítés címén havi ezer ember jöhet be az országba. A biztonságpolitikában kiemelik, hogy közös európai uniós menekültrendszerre van szükség, a német hadsereget a parlament alá kell rendelni. Az eddigi katonai akciók: Afganisztán, Irak, Mali sikeresek voltak. A NATO előírásainak megfelelő kétszázalékos kiadást a GDP-ből viszont elutasítja. Érdekes, hogy a két százalékot a CSU akarta keresztülvinni, sikertelenül. Hosszú ideje most fordult elő először, hogy a hadsereg, a Bundeswehr vezetése tiltakozott a katonai kiadások stagnálása miatt. A megállapodás lényegileg a konzervatív pártok véleményét tükrözi. Az SPD nem tudta elérni a csúcsjövedelmek megadóztatását, a magánegészségügyi rendszer eltörlését, a migránsok korlátlan befogadását. Nem véletlen, hogy a Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusán óriási viták alakultak ki. A tavaly szeptemberi választásokon Schulz egyértelművé tette, hogy nem lesz nagykoalíció, most emellett érvelt. Négy hónapja bejelentette, hogy ő nem lép be a kormányba, most meg miniszteri pozíciót igényel. A tárgyalások folyamán több szociáldemokrata politikus azt követelte, hogy kevésbé foglalkozzanak Európával, inkább a volt NDK-s területeket fejlesszék. A párt három korábbi elnöke is elkötelezte magát a nagykoalíció ellen. A vita lényegileg arról szólt, hogy a mai, meggyengült szociáldemokráciának mi a kevésbé rossz: a nagykoalícióban való részvétel, vagy pedig az új választások kiírása. A Szociáldemokrata Párt szavazóinak 80 százaléka nem értette, hogy mit akar mondani Schulz a választási jelszavával, az igazságossággal. Többen felvetették, hogy a párt mai tragédiája, hogy nincs az élén jól képzett vezető, mint egykor Brandt vagy Schmidt. Mivel a három nagy párt megállapodását még a Szociáldemokrata Párt 450 ezer fős tagságának meg kell szavaznia, ebben is van rizikó. A jelenlegi helyzetben Németország három legnépszerűtlenebb politikusa a Szociáldemokrata, a Keresztényszocialista és a Kereszténydemokrata Párt elnöke: Schulz, Seehofer és Merkel. Az már csak hab a tortán, hogy az összes vezető politikus közeledik a hetvenedik életévéhez, és ezzel a generációval nehéz sikeres, valóban új politikát elképzelni. A mai német helyzetet az is jól jellemzi, hogy a börtönök, hasonlóan Nyugat-Európa legtöbb államához, tele vannak olyan első, második, harmadik generációs migránsokkal, akik nem tudnak egy sikeres társadalomba integrálódni. Merkel többször kijelentette, hogy a német gazdaság évi 300 ezer fő pótlólagos munkaerőt igényel, de ezt a harmadik világból érkező migránsok nem tudják biztosítani. Döntő részüknél hiányzik a nyelvtudás és a képesítés. A 2015-ben bejött óriási embertömegből csak ezrelékben fejezhető ki, hogy mennyien vállaltak munkát. Az elkövetett bűncselekmények 17 százalékát az Észak-Afrikából bejött egy százalék hajtotta végre, míg a válságövezetekből bejötteknél a bűncselekmények aránya kisebb, mint a százalékos arányuk. A kitoloncolás rendkívül nehezen halad. 2016-ban 75 ezer, 2017-ben 50 ezer embert sikerült kitoloncolni. Merkel néhány héttel ezelőtt Nürnbergben, a CSU kongresszusán először jelentette ki, hogy a 16 német tartományból 15-ben vannak no go zónák, csak Bajorország a kivétel, és ezekbe sem a rendőrség, sem a tűzoltóság nem mer bemenni. Bonyolítja a helyzetet, hogy mást jelent a nacionalizmus Kelet- és mást Nyugat-Európában. Mást Németországban és Franciaországban. De mást jelent az NSZK régi tartományaiban és mást a volt NDK-ban. A nagykoalíció létrejöttével a legnagyobb ellenzéki párt az AfD lesz. Ez persze önmagában semmit sem jelent, hiszen eddig a legnagyobb ellenzéki párt a kommunista utódpárt, a Linke volt. Eddig a parlamentben baloldali többséget alkottak a szociáldemokraták, a Zöldek és a kommunista utódpárt tagjai. Jelenleg ez a többség - részint a szociáldemokraták választási kudarcával, részint két új párt, az AfD és a liberálisok parlamenti megjelenésével - megszűnt. A nagykoalíció három pártja 90 milliárd euróra tartana igényt évente a céljaik elérésére, de csak 45 milliárd áll rendelkezésre. Előbb-utóbb azt is elemezni kellene, hogy a legnagyobb német konszernek 50 százalékát külföldiek vezetik, és hogy mit jelent ez a nemzetgazdaságra és a képzés rendszerére. A Liberális Párt, az FDP, amely gyakorlatilag a 24. óra utolsó percében kihátrált a Jamaica-koalícióból, közölte, hogy amíg Merkel a kancellár, nem vesz részt a kormányzásban. Érdekes, hogy ezt a taktikát a német pártok közül egyedül a liberálisok alkalmazzák, átlagosan 15 évente. A második világháború utáni német történelemben eddig valamennyi kancellár megbukott. Amikor Kohl kancellárt megkérdezték, hogy miért nem lép nagykoalícióra az SPD-vel, azt válaszolta, hogy a szociáldemokraták 1966-ban, a választásokon győztes konzervatív pártokkal szemben kiskoalíciót kötöttek a liberálisokkal, és ő ezt nem akarja még egyszer megkockáztatni. A 2017. évi őszi választásokon sok érdekes dolog történt. 10 százalékot bukott a CSU, 9 százalékot a CDU, 5 százalékot az SPD. Az is legalább ilyen érdekes, hogy a szavazók 27,3 százaléka, magyarul több mint az egynegyede más pártra adta le az első és a második szavazatát. Az elégedetlenség általánossá vált. Európa szintén lényegi változásokat él meg. A hagyományos baloldali pártok sorra szenvedtek és szenvednek vereséget. A Brexit révén mind az Európai Unió, mind Nagy-Britannia meggyengült. Az olasz választások eredménye, a jobboldal várható győzelme prognosztizálható. Spanyolország továbbra is mély belső válságban van. Európát csak Németország vezetheti. A Macronnal jelentkező francia igény politikai oldala világos, de hiányoznak az anyagi feltételek. Azt, hogy Berlin képes lesz-e ezt a feladatot ellátni, az eljövendő hónapok fogják megmutatni. Bonyolítja a helyzetet, hogy mást jelent a nacionalizmus Kelet- és mást Nyugat-Európában. Mást Németországban és Franciaországban. HALÁSZ GÉZA-SHOW LUGAS 7 MAGYAR TÜKÖR Kitagadott grófnő A budapesti szegényházban egy nyolcvanéves matróna számolgatja utolsó napjait. A szomorú ház lakója Gantzer Anna, aki egy év híján egy félszázadon keresztül mint szegény nevelőnő kereste kenyerét, természetes leánya volt a vértanú halált halt Batthyány Lajos grófnak, az első magyar felelős miniszterelnöknek. A vértanú gróf leányának kálváriáját itt adjuk. A Vas megyei szentgotthárdi kastélyban ezelőtt nyolcvan évvel Gantzer Erzsébet házvezetőnő egy kis leánygyermeknek adott életet, akit Anna névre kereszteltek. A kis leány atyja, az akkor még fiatal Batthyány Lajos gróf gyermekének ismerte el a házvezetőnő kis gyermekét, de nem tartotta odahaza, hanem nővérének, gróf Westerholt Albertnének gondjaira bízta, aki adoptálta is a lindaui árvaszék előtt ezelőtt hetvennyolc esztendővel. Gróf Batthyányné a Lindau melletti Schloss-Giebelbachban lakott. Odavitte magával az új Westerholt komteszt is. Együtt nevelődött ott a kis Anna grófnő az ő édes leányával, egészen tízéves koráig. Ekkor történt, 1840-ben, hogy Westerholtné súlyos beteg lett, két gyermekét tehát édes leányát és az adoptáltat a bajorországi lautrachi apácazárdába adta nevelés céljából. A két kis grófnőt együtt képezték, mígnem 1848-ban a született Westerholt grófnőt el nem vitték, Anna pedig ottmaradt. Néhány hónapra reá, még 1848-ban, behívták egy napon Westerholt Anna grófnőt a direktriszhez, Deybach Terézia főnökasszonyhoz. Egy fiatalembert mutattak be neki vőlegényül, három napi gondolkodási ideje van, menjen hozzá feleségül. A tizennyolcéves hajadon vonakodott, inkább az intézetben marad. Úgy történt, de néhány nap múlva levelet kapott, írást kellett aláírnia: lemond minden jogáról s a Westerholt névről is. Aláírta az okmányt, hiszen nem vágyott ki a világba. Itt kezdődött a szerencsétlen nőnek kálváriája. A most már csak Gantzer Anna ezentúl nem növendék volt, hanem alkalmazott, az intézetben nevelőnőnek képezték ki, egyúttal szigorúan vallásos életre fogták. Nyelvismereteit kibővítették, megtanulta a németen, francián kívül az angol és olasz nyelvet is és növendékek oktatására használták. Fanatizálták és soha a zárda falán kívül nem engedték. Még tizenkét esztendőt töltött Gantzer Anna a zárdában, harmincéves lett, mire teljesen megundorodott a vallási őrjöngésbe vitt élettől. Harmincéves korában Postrill báró bayreuthi tartományi elnök leányával, mikor ez hazament, megszökött a zárdából. Innentől kezdve, egy év híján, egy félszázadon keresztül nevelőnő volt Gantzer Anna, egészen a múlt év őszéig. Amíg bírta. A nagy műveltségű, csodásan nobilis gondolkodású leány matróna lassan kint elkopott, elfogyott, zálogba veszett mindene, nincs egy darab bútora, semmije nincsen, csak néhány elsárgult írása, amit egy kendőbe kötve magával vitt a szegényházba. Ezek között: Meine Stellungen. Sok előkelő családban nevelőnösködött Gantzer Anna. Tíz esztendeig a Fleischmann családnál, Steiner Gyula, a Magyar Sütők Országos Szövetsége elnökének apósánál. Ez utóbbiak mind mostanig fönn is tartják vele a barátságot. Két évvel ezelőtt, mikor látták, hogy már alig bírja a tanítást az elaggott úrnő s már nem is veszik fel sehová, Steiner Gyula elment Batthyány Tivadar grófhoz és szólt neki Gantzer Anna - korábban Westerholt grófnő - miatt. Kellene tenni valamit. A gróf ezt felelte: „Én csak unokaöcscse vagyok, forduljon közelebbi rokonokhoz.” Steiner Gyula azután nem fordult többet senkihez, annál inkább, mert a büszke öreg nevelőnő meg is tiltotta. Nem akarom - úgymond -, hogy azt higyjék, zsarolni akarom őket. Míg Magyarországra nem jött, soha nem is szólt senkinek származásáról Gantzer Anna. Csak természetes anyjának írt olykor, aki időközben férjhez ment Dudits Józsefhez Gercseligetre. Különben dolgozott, tanított, maga tartotta fönn magát. Anyja 1872- ben meghalt. Egyetlen egyszer írt gróf Westerholménak, mikor rosszul ment dolga a zárdában. Nem kapott választ, azóta soha többet senkihez nem fordult vérbeli családjához. Még most sem fordul, amikor a szegényházba jutott. A szegényházban ma fölkereste egy hírlapíró a nyolcvanéves matróna-kisasszonyt. A szomorú sorsra jutott nő nem panaszkodott senkire. Kedves emlékei közé tartozik, amikor atyja, Batthyány Lajos gróf a térdén lovagoltatta. Különösen a zárdaéletre panaszkodott, amelyből örömmel szabadult ki. Két hete van a szegényházban és meg van elégedve a helyzetével. (Délmagyarország 1910. július 15. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)