Magyar Idők, 2018. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-24 / 70. szám
www.magyaridok.hu EGÉSZSÉGÜGY - Száz éve indult gyilkos útjára a spanyolnátha Kakukktojás Az Egészségügyi Világszervezet X-betegségként emlegeti azt a kórt, amelyet egy ma még ismeretlen kórokozó válthat ki, és amely akár a száz éve kitört, spanyolnáthaként ismert vírushoz hasonló pusztítást végezhet az emberek között. Ismert gyilkos nyavalyából van elég - Zika-vírus, Lassaláz, Ebola-vírus -, és a számuk szaporodik. Ötvös A spanyol betegségnek nevezett fertőző baj az országban rohamosan terjed, és a népesség minden rétegében erősen halmozódik. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy a nagyközönséget erről a betegségről és az ellene való védekezésről a lehető legszélesebb körben tájékoztassuk - olvasható a Salgótarján nagyközség elöljárósága által 1918. október 14- én közzétett hirdetményben. A felhívás azzal zárult, hogy a legkisebb láz jelentkezésénél nyomban le kell feküdni, és ha elmúlt is a hőemelkedés, még két-három napig ágyban kell maradni. Megfázik a szakács A spanyol betegség a spanyolnátha néven ismert kór volt, amely több mint 50 millió ember halálát okozta. Az első világháborúban, amely a járvány tombolásának tetőpontján, 1918 novemberében ért véget, mintegy kilencmillió katona esett el. Azaz a kór több mint ötször anynyi ember halálát okozta, mint amennyi életet a nagy háború a csatatereken követelt. Ha csak az amerikai katonákat nézzük, rájuk is igaz: többen haltak meg az influenzában, mint a háborúban. Nem véletlen az amerikai példa: 1918. március 11-én jelentette a Kansas államban található Fort Riley katonai bázis szakácsa, Albert Gitchell, hogy megfázott. Nem csak ő, ezen a napon több mint százan jelentkeztek hasonló panaszokkal - ettől az időponttól számítják a spanyolnátha megjelenését. A szakács és harcostársai nemcsak fegyvereket hoztak át az Atlanti-óceánon, hanem a vírus is eljutott Európába. A zsúfolt csapatszállító hajókon elég volt egyetlen fertőzött katona, hogy az egész vízi járművön elterjedjen a vírus. A bakák átadták a civileknek, az ellenségnek, mindenkinek, akivel kapcsolatba kerültek. A hazaérkező katonák pedig gyorsan elvitték hazájuk minden sarkába a rendkívül gyors lefolyású betegséget, amelynek egy viszonylag jól körülhatárolható populáció volt a célközönsége: az elhunytak jelentős része a 25-40 év közötti egészséges férfiak közül került ki. Ezt utólag a kutatók azzal magyarázták, hogy a magas lázzal, fejfájással és végtagfájdalommal jelentkező spanyolnáthát az erős immunrendszer rendszerint túlreagálta, és a védekezés során az egészséges tüdőszöveteket is elpusztította. A vírus természetesen a gyermekek, idősek és súlyos betegek körében is rengeteg áldozatot követelt - olvasható a rubicon.hu-n -, ők rendszerint tüdőgyulladásban haltak meg. A legóvatosabb becslések szerint is a járvány első hullámának kétmillió halálos áldozata lehetett, egyes források azonban tízmillióra teszik az európai áldozatok számát. Az előbb említett szakportál szerint az 1918 augusztusában kezdődött második hullám a világtörténelem legpusztítóbb járványa lett. A spanyolnátha gyakorlatilag a bolygó minden szegletében megjelent: a legsűrűbben lakott kontinensek mellett Ausztrália földjén és a Csendes-óceán szigetvilágában, így például Új-Zélandon is felbukkant, de nem kegyelmezett a sarkvidék környékén élő eszkimóknak sem. A vírus harmadszor 1919 tavaszán lendült támadásnak, igaz, ez sok helyen már kevesebb áldozatot követelt. De miért spanyolnátha a spanyolnátha, ha nem is onnan indult gyilkos útjára? Ebben megint csak a média a ludas. A semleges Spanyolországban őszintén írtak a villámgyorsan terjedő vírusról, míg a hadban álló felek, nehogy az ellenség megismerje veszteségeiket, és nehogy pánik törjön ki a lakosság körében, eltitkolták a valós adatokat. A betegségről szóló spanyol híreket közölte az európai sajtó, így szerzett tudomást a pusztító kórról a hadviselő országok közvéleménye. Védettek és védtelenek Az utókort is foglalkoztatják a világjárvány tanulságai: a Melbourne-i Egyetemen John Mathews professzor vezetésével 24 ezer brit spanyolnáthás beteg archív adatait elemezték. Azt találták, hogy a halálozási ráta az egészséges, fiatal felnőttek körében volt a legmagasabb, holott általában az idősek és a gyerekek a leginkább veszélyeztetettek. Valószínűleg a gyermekeket velük született immunitás védte, az idősek pedig átestek egy hasonló vírus okozta fertőzésen az 1890 előtti évtizedekben, amely részleges, ám hosszú távú védelmet adott nekik. Azok, akik 1890 után születtek, a járvány kitörésekor a fiatal felnőtt kort érték el, így náluk már hiányzott a gyermeki immunitás, és mivel nem találkozhattak az 1890 előtti vírussal, védtelenek voltak a spanyolnátha ellen. Az Arizonai Egyetem kutatói 2014-ben azzal álltak elő eredményüket a hazai sajtó, így az origo.hu is idézte, hogy a világjárványt okozó vírus úgy jött létre, hogy egy, már létező Hj emberi vírusba épült be egy madárinfluenza-vírus genetikai anyaga (NI) 10-15 évvel a járvány kitörése előtt. Magyarországon a XIX. század utolsó évtizedétől kezdve több nagyobb influenzajárvány - az első ismert 1889- 1890-ben volt - végigsöpört, de ezek halálozási aránya meg sem közelítette a koleráét, a vérhasét vagy a klasszikus gyermekbetegségeket. 1898 és 1918 között legalább nyolc esetben jegyeztek fel nagyobb influenzajárványt, többek között 1918 tavaszán is volt egy a magyar fővárosban. Az elhunytak többsége a szövődményként fellépő tüdőgyulladásba halt bele. Azok, akik az akkori szezonális influenzán átestek, rövid távú védettséget szereztek a spanyolnátha ellen, ezért csak a második vagy a harmadik hullámban kapta el őket a betegség. A nagyvárosokban nem volt olyan magas a fertőzöttek száma, amit azzal indokoltak, hogy sok ember ki volt téve a rendes influenzának, és így rövid távú védettséget szereztek. (A spanyolnátha szövődményébe halt bele a Madeira szigetén száműzetésben élő IV. Károly, az utolsó osztrák császár és magyar király is 1922. április 1-jén.) A spanyolnátha Magyarországon címmel tartottak tavaly márciusban kerekasztal-beszélgetést a Habsburg Történeti Intézetben. A rendezvényen Géza Eleonóra történész-levéltáros, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense arra hívta fel a figyelmet, hogy hazánkban a betegség megjelenésekor egy ideig arról is vitáztak, kell-e egyáltalán járványról beszélni, sokáig nem történtek meg a szükséges indkailam nélkülözhetetlen fertőtlenítőszer volt i megtévesztést tapasztalt. Elindul a vizsgálat, a rendőrség helybenhagyja az anyakönyvvezető érvelését, majd nem egy esetben az ügyész helyénvalónak látja a házasság engedélyezését. Ennél kényelmesebb út a tartózkodási és munkavállalási engedély megszerzéséhez nem vezet. Négy-öt év múlva kitárul a kapu, a próbálkozó francia állampolgárrá válhat. Franciaországban évente átlagban hetvenezer honosítást engedélyeznek. Korántsem állítjuk, hogy ez mind hamis házasságon alapul, de szakértők szerint legalább felénél felmerül a gyanú. Az utóbbi időben főleg Észak-Afrikából jött migránsok próbálkoznak ezzel a trükkel, míg korábban sok ázsiai származású járt élen a hatóságok megtévesztésében. A recept egyszerű: ha nincs elég pénzed, hogy megfizesd a „profi” házasságot elrendezőket, akkor neked kell találni „menyasszonyt” vagy „vőlegényt”. Egész bandák álltak rá arra, hogy „segítsék” a névházasságra vágyókat. Ám a dupláját kérik el annak, mintha valaki maga keresne „párt” magának. Az ilyen esküvő megszervezése harmincezer euróba (majd tízmillió forint) kerül, de teljes szolgáltatással. A „szervezők” gondoskodnak a francia állampolgársággal rendelkező társról, ők fizetik a „díjat”, ők felügyelik a tanulási folyamatot, míg mindketten valószínűleg ugyanazt nem válaszolják a felteendő kérdésekre. Sőt a hátralévő papírmunkában is segítenek, míg az ügyfél meg nem kapja az állampolgárságot. Aztán van az olcsó, mezítlábas megoldás, amikor az interneten kell párt keresni, és ez sem olcsó. Általában 15 ezer euró az ára, amennyit a névházasságot elvállaló, francia állampolgársággal rendelkező, általában anyagi gondokkal küzdő kér. Itt viszont nincs semmi felkészítés a „vizsgára”. Ilyenkor fordulhat elő az az eset, hogy a leendő férj még az asszony keresztnevét sem tudja. Viszont ha lebuknak, ez a kedvezőbb: ebben az esetben csupán öt év börtön és 15 ezer eurós büntetés szabható ki, míg az első esetben, amely bűnszervezetben elkövetett csalásnak minősül, a büntetési tétel tíz év és 750 ezer euró pénzbüntetés. A bírók valahogy megértőbbek a „kézműves” esetekben, általában csak felfüggesztett börtönnel sújtják az amúgy is sokat szenvedő migránsokat, és a pénzbüntetésük sem haladja meg a 2500 eurót. Pár hónap múlva újra próbálkozhatnak. Volt nem egy ilyen eset, bejelentették a törvényesített élettársi kapcsolatot, és a megfelelő idő lejárta után meg is kapták az engedélyt a házasságra. Mostanában terjed egy új történet, amellyel megnehezítik a „vizsgáztatók” dolgát a névházasságot kötni szándékozók: a férfi vallási okokból nem közelítheti meg a kiválasztottját. Ilyenformán a kutakodás a magánkapcsolatokban kiesett a választható témák közül. Aztán még egy nyomásgyakorlási eszköz: a pár lobogtatja az igazolást, hogy ők már a vallási elöljáró előtt megházasodtak. Franciaországban a névházasság vádjával évente úgy negyven párt ítélnek el. Ez nem nagy szám. Érdekesség, hogy semmiféle adat nem nyilvános ezekben az esetekben, sőt még becslés sem látott napvilágot az évente megkötött hamis házasságokról. A szomszédos Belgiumban, amelynek lakossága Franciaországénak a nyolcada, évente hétezerre teszik ezt a számot. Németországban viszont a belügyminisztérium becslése szerint évi ötezer közelében lehet a névházasságok száma. A kérdés csak az, hogy mennyire bízhatunk meg a német adatokban. A francia illetékesek szerint amíg ilyen eszközökkel kell „harcolni” a megtévesztő házasságok ellen, a küzdelem eleve vesztes. „A migránsmaffia röhögve húz hasznot a tehetetlenségünkből” - mondta egy illetékes. A migránspárti szervezetekről az viszont elmondható, hogy még ezekben a nehéz helyzetekben is kiállnak védenceik mellett. Gondolkodás nélkül rasszizmussal vádolják meg azokat a polgármestereket, akik nem hajlandók összeadni „vegyes bőrszínű párt”. „Ne vegyük be azt a maszlagot, hogy egy házasság egyenlő a francia állampolgársággal - mondta a Szerelmesek a Vádlottak Padján nevű szervezet képviselője. - Maguk szerint a francia polgári törvénykönyv alapján kötött házasságok mind szerelemből születtek?” Szerintem sem. De „szerelmesnek” nevezni azokat, akik szántszándékkal szövetkeztek a francia törvények kijátszására, az azért enyhe túlzás. Egész bandák álltak rá arra, hogy „segítsék” a névházasságra vágyókat. Ám a dupláját kérik el annak, mintha valaki maga keresne „párt” magának. LUGAS 3 tézkedések, és a költségek miatt a közegészségügyi hatóságok vonakodtak kimondani a járvány tényét. Magyarországon az influenzajárványok nem tartoztak az úgynevezett „bejelentésre kötelezett” betegségek közé, emiatt precíz, naprakész nyilvántartások sem készültek a fertőzöttekről vagy a halálesetekről. A spanyolnátha súlyosságát jól mutatja, hogy míg a korabeli magyar sajtó 1918. szeptember 24-én a betegséget „enyhének” és „normális lefolyásúnak” ítélte meg, mindössze egy nappal később már arról írtak, hogy „teljes erővel pusztít nemcsak Budapesten, hanem országszerte”. Az egészségügy problémáival, például a jól képzett ápolószemélyzet alacsony létszámával, már az első világháború kitörése előtt is tisztában voltak, próbáltak megoldást találni, de a háborút követően a Monarchia és az államszervezet összeomlása a mély gazdasági válsággal együtt kilátástalan helyzetbe hozta az országot. Az egészségügy némi átszervezésére a Horthy-korszakban került sor, de a pénzügyi nehézségek miatt lassan, ezért csak elvétve hivatkoznak a spanyolnáthára. Féltek a pániktól Az egyetlen kézzelfogható következmény, hogy a spanyolnátha és az influenza mint komoly betegség bekerült az egészségtankönyvekbe és a nők számára készített tanácsadó irodalomba - tudtuk meg Géza Eleonórától. Az egyetemi docens szerint az áldozatok valódi számáról fogalmunk sincs, ezt máig nem kutatta igazán senki. Az orvosok képtelenek voltak eleget tenni a bejelentési kötelezettségüknek, mert vagy a betegeket próbálták ellátni, vagy adminisztráltak. Ebből következik, hogy sokszor csak beírtak valamit. Ennél is nagyobb probléma, hogy a hatóságok féltek a pániktól, ezért a külföldi (főként vesztes országok) példáját követve felsőbb utasításra kozmetikázták az adatokat. A kutatónő is próbált statisztikákat készíteni, de azt tapasztalta, hogy például az azonos lakásból ugyanakkor beszállított több személy közül csak az egyik halálokaként szerepel spanyolnátha, a többieknél mondjuk lázgörcsöt, tüdőgyulladást, szívelégtelenséget írtak. A vírusokról még nem tudtak, ez tovább növeli a halálokok bizonytalanságát. A spanyolnátha száz évvel ezelőtti megjelenése azt bizonyította, hogy az emberiség olykor tehetetlen az innen-onnan felbukkanó kórokozókkal szemben. A felfedezéseknek köszönhetően a helyzet ugyan javul, de még érnek bennünket meglepetések - elég, ha az utóbbi évek két gyilkos kórokozójára, az Ebola- és a Zikavírusra gondolunk. Az Egészségügyi Világszervezet 2015 decemberétől rendszeresen listázza a fokozott odafigyelést igénylő ismert kórokozókat. A nagy mortalitású vírusok és baktériumok idén februárban közzétett listáján egy kakukktojás is szerepel. Ez az X-betegség, amelyet egy ma még nem létező (vagy már létező, csak éppen eddig nem találkoztunk vele) kórokozó számlájára írnak. Ha egyszer valahol felüti a fejét, a szakemberek attól tartanak, hogy hatása a spanyolnáthánál is súlyosabb lehet. Sokak szerint ez az X-betegség a madárinfluenzának az emberről emberre terjedő változata lesz, amely a spanyolnáthánál is nagyobb pusztításra lehet képes.