Magyar Idők, 2018. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-24 / 70. szám

www.magyaridok.hu EGÉSZSÉGÜGY - Száz éve indult gyilkos útjára a spanyolnátha Kakukktojás Az Egészségügyi Világszervezet X-betegségként emlegeti azt a kórt, amelyet egy ma még ismeret­len kórokozó válthat ki, és amely akár a száz éve kitört, spanyolnáthaként ismert vírushoz hason­ló pusztítást végezhet az emberek között. Ismert gyilkos nyavalyából van elég - Zika-vírus, Lassa­­láz, Ebola-vírus -, és a számuk szaporodik. Ötvös A spanyol betegségnek nevezett fertő­ző baj az országban rohamosan ter­jed, és a népesség minden rétegében erősen halmozódik. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy a nagyközönséget erről a betegségről és az ellene való védekezésről a lehető legszélesebb körben tájékoztassuk - olvasható a Salgótarján nagyközség elöljárósága által 1918. október 14- én közzétett hirdetményben. A felhívás azzal zá­rult, hogy a legkisebb láz jelentkezésénél nyom­ban le kell feküdni, és ha elmúlt is a hőemelke­dés, még két-három napig ágyban kell maradni. Megfázik a szakács A spanyol betegség a spanyolnátha néven is­mert kór volt, amely több mint 50 millió ember halálát okozta. Az első világháborúban, amely a járvány tombolásának tetőpontján, 1918 no­vemberében ért véget, mintegy kilencmillió ka­tona esett el. Azaz a kór több mint ötször any­­nyi ember halálát okozta, mint amennyi életet a nagy háború a csatatereken követelt. Ha csak az amerikai katonákat nézzük, rá­juk is igaz: többen haltak meg az influenzában, mint a háborúban. Nem véletlen az amerikai pél­da: 1918. március 11-én jelentette a Kansas ál­lamban található Fort Riley katonai bázis szaká­csa, Albert Gitchell, hogy megfázott. Nem csak ő, ezen a napon több mint százan jelentkeztek hasonló panaszokkal - ettől az időponttól szá­mítják a spanyolnátha megjelenését. A szakács és harcostársai nemcsak fegyvere­ket hoztak át az Atlanti-óceánon, hanem a vírus is eljutott Európába. A zsúfolt csapatszállító ha­jókon elég volt egyetlen fertőzött katona, hogy az egész vízi járművön elterjedjen a vírus. A ba­kák átadták a civileknek, az ellenségnek, minden­kinek, akivel kapcsolatba kerültek. A hazaérke­ző katonák pedig gyorsan elvitték hazájuk min­den sarkába a rendkívül gyors lefolyású betegsé­get, amelynek egy viszonylag jól körülhatárolha­tó populáció volt a célközönsége: az elhunytak je­lentős része a 25-40 év közötti egészséges férfi­ak közül került ki. Ezt utólag a kutatók azzal ma­gyarázták, hogy a magas lázzal, fejfájással és vég­tagfájdalommal jelentkező spanyolnáthát az erős immunrendszer rendszerint túlreagálta, és a vé­dekezés során az egészséges tüdőszöveteket is el­pusztította. A vírus természetesen a gyermekek, idősek és súlyos betegek körében is rengeteg ál­dozatot követelt - olvasható a rubicon.hu-n -, ők rendszerint tüdőgyulladásban haltak meg. A legóvatosabb becslések szerint is a járvány első hullámának kétmillió halálos áldozata le­hetett, egyes források azonban tízmillióra teszik az európai áldozatok számát. Az előbb említett szakportál szerint az 1918 augusztusában kezdő­dött második hullám a világtörténelem legpusztí­tóbb járványa lett. A spanyolnátha gyakorlatilag a bolygó minden szegletében megjelent: a legsűrűbben lakott kontinensek mellett Ausztrália földjén és a Csendes-óceán szi­getvilágában, így pél­dául Új-Zélandon is fel­bukkant, de nem kegyel­mezett a sarkvidék kör­nyékén élő eszkimóknak sem. A vírus harmadszor 1919 tavaszán lendült tá­madásnak, igaz, ez sok he­lyen már kevesebb áldoza­tot követelt. De miért spanyolnátha a spanyolnátha, ha nem is onnan indult gyilkos útjá­ra? Ebben megint csak a mé­dia a ludas. A semleges Spa­nyolországban őszintén írtak a villámgyorsan terjedő ví­rusról, míg a hadban álló fe­lek, nehogy az ellenség meg­ismerje veszteségeiket, és ne­hogy pánik törjön ki a lakos­ság köré­ben, eltitkolták a va­lós adatokat. A betegségről szóló spanyol hí­reket közölte az európai sajtó, így szerzett tu­domást a pusztító kórról a hadviselő országok közvéleménye. Védettek és védtelenek Az utókort is foglalkoztatják a világjárvány tanulságai: a Melbourne-i Egyetemen John Mathews professzor vezetésével 24 ezer brit spa­nyolnáthás beteg archív adatait elemezték. Azt találták, hogy a halálozási ráta az egészséges, fi­atal felnőttek körében volt a legmagasabb, holott általában az idősek és a gyerekek a leginkább ve­szélyeztetettek. Valószínűleg a gyermekeket velük született immunitás védte, az idősek pedig átestek egy hasonló vírus okozta fertőzésen az 1890 előt­ti évtizedekben, amely részleges, ám hosszú távú védelmet adott nekik. Azok, akik 1890 után szület­tek, a járvány kitörésekor a fiatal felnőtt kort érték el, így náluk már hiányzott a gyermeki immuni­tás, és mivel nem találkozhattak az 1890 előtti ví­russal, védtelenek voltak a spanyolnátha ellen. Az Arizonai Egyetem kutatói 2014-ben azzal álltak elő­­ eredményüket a hazai sajtó, így az origo.hu is idézte­­, hogy a világjárványt okozó vírus úgy jött létre, hogy egy, már létező Hj em­beri vírusba épült be egy madár­­influenza-vírus genetikai anya­ga (NI) 10-15 évvel a járvány ki­törése előtt. Magyarországon a XIX. szá­zad utolsó évtizedétől kezdve több nagyobb influenzajár­vány - az első ismert 1889- 1890-ben volt - végigsöpört, de ezek halálozási aránya meg sem közelítette a ko­leráét, a vérhasét vagy a klasszikus gyermekbeteg­ségeket. 1898 és 1918 kö­zött legalább nyolc eset­ben jegyeztek fel nagyobb influenzajárványt, töb­bek között 1918 tava­szán is volt egy a ma­gyar fővárosban. Az elhunytak többsége a szövődményként fel­lépő tüdőgyulladás­ba halt bele. Azok, akik az akkori sze­zonális influenzán átestek, rövid távú védettséget szereztek a spanyolnátha ellen, ezért csak a második vagy a harmadik hullámban kap­ta el őket a betegség. A nagyvárosokban nem volt olyan magas a fertőzöttek száma, amit az­zal indokoltak, hogy sok ember ki volt téve a rendes influenzának, és így rövid távú védettsé­get szereztek. (A spanyolnátha szövődményébe halt bele a Madeira szigetén száműzetésben élő IV. Károly, az utolsó osztrák császár és magyar király is 1922. április 1-jén.) A spanyolnátha Magyarországon címmel tar­tottak tavaly márciusban kerekasztal-beszélge­­tést a Habsburg Történeti Intézetben. A ren­dezvényen Géza Eleonóra történész-levéltáros, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense arra hívta fel a figyelmet, hogy hazánk­ban a betegség megjelenésekor egy ideig arról is vitáztak, kell-e egyáltalán járványról beszél­ni, sokáig nem történtek meg a szükséges in­dkailam nélkülözhetetlen fertőtlenítőszer volt i megtévesztést tapasztalt. Elindul a vizsgálat, a rendőrség helybenhagyja az anyakönyvvezető érvelését, majd nem egy esetben az ügyész he­lyénvalónak látja a házasság engedélyezését. En­nél kényelmesebb út a tartózkodási és munka­­vállalási engedély megszerzéséhez nem vezet. Négy-öt év múlva kitárul a kapu, a próbálkozó francia állampolgárrá válhat. Franciaországban évente átlagban hetvenezer honosítást engedé­lyeznek. Korántsem állítjuk, hogy ez mind ha­mis házasságon alapul, de szakértők szerint leg­alább felénél felmerül a gyanú. Az utóbbi időben főleg Észak-Afrikából jött migránsok próbálkoznak ezzel a trükkel, míg korábban sok ázsiai származású járt élen a ha­tóságok megtévesztésében. A recept egyszerű: ha nincs elég pénzed, hogy megfizesd a „profi” házasságot elrendezőket, akkor neked kell talál­ni „menyasszonyt” vagy „vőlegényt”. Egész ban­dák álltak rá arra, hogy „segítsék” a névházas­ságra vágyókat. Ám a dupláját kérik el annak, mintha valaki maga keresne „párt” magának. Az ilyen esküvő megszervezése harmincezer eu­róba (majd tízmillió forint) kerül, de teljes szol­gáltatással. A „szervezők” gondoskodnak a fran­cia állampolgársággal rendelkező társról, ők fi­zetik a „díjat”, ők felügyelik a tanulási folyama­tot, míg mindketten valószínűleg ugyanazt nem válaszolják a felteendő kérdésekre. Sőt a hátra­lévő papírmunkában is segítenek, míg az ügyfél meg nem kapja az állampolgárságot. Aztán van az olcsó, mezítlá­bas megoldás, amikor az inter­neten kell párt keresni, és ez sem olcsó. Általában 15 ezer euró az ára, amennyit a névházasságot el­vállaló, francia állampolgárság­gal rendelkező, általában anyagi gondokkal küzdő kér. Itt viszont nincs semmi felkészítés a „vizsgá­ra”. Ilyenkor fordulhat elő az az eset, hogy a le­endő férj még az asszony keresztnevét sem tud­ja. Viszont ha lebuknak, ez a kedvezőbb: ebben az esetben csupán öt év börtön és 15 ezer eurós büntetés szabható ki, míg az első esetben, amely bűnszervezetben elkövetett csalásnak minősül, a büntetési tétel tíz év és 750 ezer euró pénzbün­tetés. A bírók valahogy megértőbbek a „kézmű­ves” esetekben, általában csak felfüggesztett bör­tönnel sújtják az amúgy is sokat szenvedő mig­­ránsokat, és a pénzbüntetésük sem haladja meg a 2500 eurót. Pár hónap múlva újra próbálkoz­hatnak. Volt nem egy ilyen eset, bejelentették a törvényesített élettársi kapcso­latot, és a megfelelő idő lejárta után meg is kapták az engedélyt a házasságra. Mostanában terjed egy új történet, amellyel megne­hezítik a „vizsgáztatók” dolgát a névházasságot kötni szándéko­zók: a férfi vallási okokból nem közelítheti meg a kiválasztott­ját. Ilyenformán a kutakodás a magánkapcsolatokban kiesett a választható témák közül. Aztán még egy nyomásgyakorlási eszköz: a pár lobog­tatja az igazolást, hogy ők már a vallási elöljáró előtt megházasodtak. Franciaországban a névházasság vádjával éven­te úgy negyven párt ítélnek el. Ez nem nagy szám. Érdekesség, hogy semmiféle adat nem nyilvános ezekben az esetekben, sőt még becslés sem látott napvilágot az évente megkötött hamis házas­ságokról. A szomszédos Belgiumban, amelynek lakossága Franciaországénak a nyolcada, éven­te hétezerre teszik ezt a számot. Németország­ban viszont a belügyminisztérium becslése sze­rint évi ötezer közelében lehet a névházasságok száma. A kérdés csak az, hogy mennyire bízha­tunk meg a német adatokban. A francia illeté­kesek szerint amíg ilyen eszközökkel kell „har­colni” a megtévesztő házasságok ellen, a küz­delem eleve vesztes. „A migránsmaffia röhög­ve húz hasznot a tehetetlenségünkből” - mond­ta egy illetékes. A migránspárti szervezetekről az viszont elmondható, hogy még ezekben a ne­héz helyzetekben is kiállnak védenceik mellett. Gondolkodás nélkül rasszizmussal vádolják meg azokat a polgármestereket, akik nem hajlandók összeadni „vegyes bőrszínű párt”. „Ne vegyük be azt a maszlagot, hogy egy házasság egyenlő a francia állampolgársággal - mondta a Szerel­mesek a Vádlottak Padján nevű szervezet kép­viselője. - Maguk szerint a francia polgári tör­vénykönyv alapján kötött házasságok mind sze­relemből születtek?” Szerintem sem. De „szerel­mesnek” nevezni azokat, akik szántszándékkal szövetkeztek a francia törvények kijátszására, az azért enyhe túlzás. Egész bandák álltak rá arra, hogy „segít­sék” a névházasság­ra vágyókat. Ám a dupláját kérik el annak, mintha vala­ki maga keresne „párt” magának. LUGAS 3 tézkedések, és a költségek miatt a közegészség­­ügyi hatóságok vonakodtak kimondani a járvány tényét. Magyarországon az influenzajárványok nem tartoztak az úgynevezett „bejelentésre kö­telezett” betegségek közé, emiatt precíz, nap­rakész nyilvántartások sem készültek a fertő­zöttekről vagy a halálesetekről. A spanyolnát­ha súlyosságát jól mutatja, hogy míg a korabeli magyar sajtó 1918. szeptember 24-én a betegsé­get „enyhének” és „normális lefolyásúnak” ítél­te meg, mindössze egy nappal később már arról írtak, hogy „teljes erővel pusztít nemcsak Buda­pesten, hanem országszerte”.­­ Az egészségügy problémáival, például a jól képzett ápolószemélyzet alacsony létszámával, már az első világháború kitörése előtt is tisztában vol­tak, próbáltak megoldást találni, de a háborút kö­vetően a Monarchia és az államszervezet össze­omlása a mély gazdasági válsággal együtt kilátás­talan helyzetbe hozta az országot. Az egészség­ügy némi átszervezésére a Horthy-korszakban ke­rült sor, de a pénzügyi nehézségek miatt lassan, ezért csak elvétve hivatkoznak a spanyolnáthára. Féltek a pániktól Az egyetlen kézzelfogható következmény, hogy a spanyolnátha és az influenza mint komoly be­tegség bekerült az egészségtankönyvekbe és a nők számára készített tanácsadó irodalomba - tudtuk meg Géza Eleonórától. Az egyetemi do­cens szerint az áldozatok valódi számáról fogal­munk sincs, ezt máig nem kutatta igazán sen­ki. Az orvosok képtelenek voltak eleget tenni a bejelentési kötelezettségüknek, mert vagy a be­tegeket próbálták ellátni, vagy adminisztráltak. Ebből következik, hogy sokszor csak beírtak va­lamit. Ennél is nagyobb probléma, hogy a ható­ságok féltek a pániktól, ezért a külföldi (főként vesztes országok) példáját követve felsőbb uta­sításra kozmetikázták az adatokat. A kutatónő is próbált statisztikákat készíteni, de azt tapasz­talta, hogy például az azonos lakásból ugyanak­kor beszállított több személy közül csak az egyik halálokaként szerepel spanyolnátha, a többieknél mondjuk lázgörcsöt, tüdőgyulladást, szívelég­telenséget írtak. A vírusokról még nem tudtak, ez tovább növeli a halálokok bizonytalanságát. A spanyolnátha száz évvel ezelőtti megjele­nése azt bizonyította, hogy az emberiség olykor tehetetlen az innen-onnan felbukkanó kóroko­zókkal szemben. A felfedezéseknek köszönhe­tően a helyzet ugyan javul, de még érnek ben­nünket meglepetések - elég, ha az utóbbi évek két gyilkos kórokozójára, az Ebola- és a Zika­­vírusra gondolunk. Az Egészségügyi Világszer­vezet 2015 decemberétől rendszeresen listázza a fokozott odafigyelést igénylő ismert kóroko­zókat. A nagy mortalitású vírusok és baktériu­mok idén februárban közzétett listáján egy ka­kukktojás is szerepel. Ez az X-betegség, ame­lyet egy ma még nem létező (vagy már létező, csak éppen eddig nem találkoztunk vele) kór­okozó számlájára írnak. Ha egyszer valahol fel­üti a fejét, a szakemberek attól tartanak, hogy hatása a spanyolnáthánál is súlyosabb lehet. Sokak szerint ez az X-betegség a madárinflu­enzának az emberről emberre terjedő válto­zata lesz, amely a spanyolnáthánál is nagyobb pusztításra lehet képes.

Next