Magyar Idők, 2018. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

2018-06-23 / 144. szám

www.magyaridok.hu A szcenográfia világába kalauzol a Pesti Vigadóban nyílt tárlat Titkok a kulisszák mögül Somlói Klára taMMiMMMiHHBMMMMtfMM ígéretes kezdet a Magyar Művészeti Akadémia, az Országos Színháztörté­neti Múzeum és Intézet, valamint szá­mos más, kulturális intézmény együtt­működésében megvalósult, Kulissza­­titkok - Színház kívül-belül című kiál­lítás. A Pesti Vigadóban megnyílt tár­lathoz kötődően változatos programok várják a színházhoz kapcsolódó ipar­­művészeti szakmák iránt érdeklődőket, vagy egyszerűen csak a szép tárgyak, kellékek, jelmezek, ékszerek kedvelőit. A most megnyílt kiállítás egyfaj­ta előzményének vagy kivonatának is tekinthető a - a Kulisszatitkok ré­szeként most is látható - Díszletfes­tés című minitárlat, amely a múlt hé­ten még a Pécsi Országos Színházi Ta­lálkozón, a pécsi Kodály Központ fo­gadóterében volt látható, és tervező­hallgatók izgalmas, útkereső munkái, valamint pár látványos jelmez mellett a díszletfestőszakma történetébe en­gedett bepillantást. Ha valaki vette a fáradtságot, és végigolvasta a kísérő­szövegeket, valóban színházi titkokat tudhatott meg. A tárlat gazdag, szemet gyönyörköd­tető anyagot mutat be, hetven színhá­zi (és színházhoz kötődő) művész báb­jait, jelmezeit, kellékeit, plakátjait, lát­ványterveit tekinthetjük meg kis be­pillantást nyerve a magyar szcenog­ráfia világába. „A színházi iparművé­szet (...) kevésbé ismert, kutatott te­rülete a művészetnek, melyet először jelenítünk meg a felkért alkotók ösz­­szefogásával tárlatban, katalógusban, és programsorozatban (...) egyaránt. A kiállított művek nagy része reper­toáron lévő, fesztiválgyőztes, európai turnékon szereplő jelmez, maszk, fej­dísz, különleges kellék (...). A színla­pon ez alkalommal a terveket létreho­zó, színpadra álmodó iparművészek je­lennek meg. Ez maga a kulisszatitok, melyet ábrázolni akartunk - bemutat­ni a sok ezerszer látott előadás (...) lát­ványt megteremtő alkotását és létre­hozóit” - írja a katalógus előszavában Turnai Tímea színháztörténész, a tár­lat és a programsorozat kurátora, aki nagy ügyszeretettel és szakmai ráter­mettséggel végzi ezt a kultúrmissziót. Aki dolgozott már színházban, pon­tosan tudja, hogy minden színháztör­ténészi rajongás és színházszeretet el­lenére ez is csak felszín. Félre ne ért­sék, a közönség imádni fogja a kiállí­tást, és ha a sok csillogó csudától el­bódulva nem fordul kellő figyelemmel a már említett, Díszletfestés című kis résztárlat felé, akkor észre sem fogja venni, hogy lemaradt a titokról. A Ju­hász Tibor és Tordai Hajnal által ösz­­szeállított anyagban a munkát doku­mentáló képek mellett ugyanis valóban díszletfestők élettörténeteit, visszaem­lékezéseit olvashatjuk. Nagyon emberi történeteket egy ritka szakma képvise­lőitől, emellett pedig lapunk munka­társa, Juhász Kristóf frappáns esszé­ben foglalja össze, miféle emberi sors díszletfestőnek lenni. Elismerem, ki­állításon nehéz dokumentumregény­­nyi szövegeket olvasni, de aki tényleg kulisszatitkokra kíváncsi, itt megkap­ja­ valódi szakmai- és kordokumentu­mokat böngészhet. Jelmez- és díszlet­­tervezők, parókakészítők nem valla­nak magukról a tárlaton. Csak mun­káikkal reprezentálnak, amiben titok nincs. A titok az lenne, ha félkész jel­mezek, átlátható szerkezetű bábtor­zók, díszletelemek lennének kiállít­va. Vagy 100 műbajusz egymás alatt - ahogy az igazi színházban -, mel­lette a masztix, és egy fehér köpenyes színházi fodrász felragasztaná a láto­gatónak. Persze, a varázsszó a pénz. Mert van az a pénz, és van annyi le­játszott díszlet az országban, hogy re­­pülőtérnyi kiállításokat lehessen csi­nálni díszletelemekből, ahol napokig bolyong a néző, és közben díszítőnek öltözött múzeumpedagógusok meg­tanítják vásznat szögeim. De bízzunk abban, hogy - ha nem is ennyire vad formában - a tárlat és a programsoro­zat életre hívói folytatják a küzdelmet a jó ügyért, az illetékesek pedig nem fogják sajnálni a pénzt, és egyre több titkot tudhatunk majd meg a színhá­zi háttérszakmákról és művelőikről. A kiállítás július 29-ig látogatható a Pesti Vigadóban. A színházhoz kötődő iparművészeti munkák mellett valódi kordokumentumok is láthatók Fotó: Bach Máté ­ Július 13-15. között rendezik meg a Székely vágtát Tánc az Óriáspince-tetőn Csinta Samo mmmmmmmtmammmmmmmm Az elmúlt esztendők szuperproduk­ciói után hatalmas táncház ígérkezik a Nemzeti vágta elnevezésű össznem­­zeti lovasrendezvény legnagyobb kül­honi futama, a július 13-15. közötti Székely vágta központi kulturális ese­ményének. Részben költségvetési okokból, de az immár hagyományosan többezres nagyságrendű közönség jelentős része bevonásának szándéka által is vezé­relve készülnek stílusváltásra a Szé­kely vágta szervezői. A hagyományos helyszínen, a Sepsiszentgyörgy-közeli Óriáspince-tetőn kialakítandó lovas­pálya közepén állítják majd fel azt a színpadot, amelyen szombaton, július 14-én este nagyszabású szabadtéri tánc­házra csábítják a lovasversenyre kilá­togatókat. A talpalávalót több, Hargi­ta és Maros megyét, valamint a házi­gazda Háromszéket képviselő együt­tes szolgáltatja, muzsikál az Üsztürü zenekar, Dezső Attila és barátai, va­lamint a Félkér Zenekar. A táncházat gyermekfoglalkozás és gyermektánc­ház előzi meg. Tavaly A csillagösvény népe című, mítoszokból építkező, a székelység ere­dettörténetét feleleveníteni próbáló tánc­költemény - Orza Calin rendező-ko­reográfus munkája - aratott hatalmas közönségikert, a korábbi években pe­dig lovasszínházi bemutatóknak tap­solhattak az emberek. A Székely vágtát 2012 óta rende­zik meg, ez volt a Nemzeti vágta első külhoni előversenye. A 2008-ban kez­deményezett első rendezvény Mátyás király emléke előtt tisztelgett, az idén szeptember 14-16. között a Hősök te­rén tartandó döntő előcsatározásaiba már a Kárpát-medence több régiója is bekapcsolódott, így a magyarországi előfutamokon túl a Vajdaságban, a Mu­ravidéken és Felvidéken is saját verse­nyen döntik el, ki képviseli a térséget a budapesti rendezvényen, amely való­jában a magyarság határokon átívelő, hagyományőrző fesztiválja. Ez a nemzeti lovasverseny legnagyobb külhoni futama Fotó Havran Zoltán KULTÚRA 17 Mi tartják a Múzeumok éjszakája programjait Több mint négyszáz helyszínen, közel 2200 programmal várják ma a múzeumok az érdeklődőket országszerte az „Ami összeköt: család és kultúra” mottóval meg­hirdetett Múzeumok éjszakája rendezvénysorozaton. Az ország legnagyobb és legnépszerűbb kulturális rendezvényét Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Mi­nisztériumának kultúráért fele­lős államtitkára és Novák Kata­lin, az Emberi Erőforrások Mi­nisztériumának család- és ifjú­ságügyért felelős államtitkára nyitja meg 14 órakor az Aquin­cumi Múzeumban. A megnyi­tón felszólal Oláh Gergő zenész, énekes, az esemény idei szóvivője és Láng Orsolya, az Aquincumi Múzeum igazgatója. (MI) Magyar Örökség díjakat adnak át Újabb Magyar Örökség díjakat adnak át ma 11 órától a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében, az elismeréssel ez­úttal is hét kiemelkedő személyi­ség és intézmény tevékenységét díjazzák. Az ünnepségen Magyar Örökség díjban részesül a Céd­rus Táncegyüttes hagyományőr­ző tevékenysége, Herczegh Géza nemzetközi hírű, széles körű jog­tudósi munkássága, Aknay János festőművészete, Ulman István fafaragó és a Gömöri Kézműve­sek Társulása példája, Ágh Ist­ván írói munkássága, a több mint 400 éves Egyetemi Könyvtár és az Óbudai Danubia Zenekar kul­­túrmissziója. A Magyar Örökség díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportok­nak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultú­ra, gazdaság, sport és tudomány, azaz a magyar társadalom erköl­csi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a magyar­ság „Láthatatlan Szellemi Mú­zeumát”. (MTI) Aki a tehetségeket gondozza kező pedagógusgeneráció szintén ebben a szemléletben fogja folytatni tevékenységét és a tehetségek gondozását. Idén hatodik alkalommal adták át a „Bonis Bona - A nemzet tehetségeiért” díjakat 2018. június 8-án este az Új Nemzedék Központ által rendezett Országos Tehetséggálán a Pesti Vigadó dísztermében. A „Bonis Bona - A nemzet tehetségeiért” díj 2013 tavasza óta ad lehetőséget a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli pedagógusok el­ismerésére a Nemzeti Tehetség Program keretében. A díjakat Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisz­tériumának parlamenti államtitkára, valamint dr. Illés Boglárka ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár adta át. A három egyéni kategória közül a „Kiváló tehetséggon­dozó” kategóriájában a húsz kitüntetett egyike Molnárné Vámos Katalin, az Óbudai Árpád Gimnázium magyar nyelv és irodalom, valamint orosz és angol szakos, szak­vizsgás vezetőtanára, mentor szakirányú mesterpedagó­gusa, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője, a hu­mán munkaközösség tagja. A tanárnő 1986 óta büszke pedagógusa a kiváló gimnáziumnak, ahol számos neves tudós, művész, sportoló és közéleti ember nevelkedett.­­ Ennyi év fáradságot nem ismerő munkája - szakköri foglalkozások, műhelymunkák, elemzések, feladatla­pok, ismertetők készítése, iskolán kívüli színház- és ki­állításlátogatások, irodalmi séták szervezése, irodalmi versenyekre való felkészítés, fiatal tanárok mentorálása - után miből merít újból és újból erőt, érez motivációt a tehetséggondozó tevékenység folytatására? - Egyrészt a gyökereimből táplálkozom, hiszen vidé­ki pedagóguscsaládból jöttem, ahol megtapasztaltam a közösségformálás erejét és fontosságát, az „anyáskodó” szemlélet hasznát és a hitet, hogy csak a kitartó munka hoz eredményt. Másrészt a tehetséges, érdeklődő, a pluszfeladatokat és a küzdést is szívesen vállaló, jó eredményeket elérő diákjaim adnak erőt, jelzik, hogy ezen az úton kell kö­zösen továbbmennünk. A harmadik motiváló tényező az a kiváló iskolai közösség, amelynek támogató, egymásra figyelő és egy­mást segítő tagja vagyok. Sokat jelent számomra volt ta­nítványaim elismerése csakúgy, mint pedagógustársaim és igazgatóm együttműködése, bátorítása munkánk folyamatos megújítására, az új módszerek felkutatására és alkalmazására. Fontosnak tartom a példamutatást, és szerencsére szakmai környezetem nyitott és támogató ebben. Öröm megtapasztalni, hogy a fiatal tanárok és tanárjelöltek is milyen szívesen kapcsolódnak bele ebbe az újító munkába, valamint jó érzés tudni, hogy a követ-i Nemzeti­­ Tehetség Program - A sok munkát, tanórákon kívüli jelentős időtartamú elfoglaltságot hogyan fogadja a család? - Három fontos, velem azonos értékrendet valló férfi van mellettem, akik mindenben támogatnak: a férjem és a két fiam. Nagyon örültem, hogy a díj átadásakor mind­hárman ott lehettek, ők voltak a leglelkesebb tapsolóim, és büszkék rám. Egyszer egy diákom azt kérdezte a ki­sebbik - már ő is egyetemista - fiamtól, hogyan viselik, hogy ilyen sokat vagyok az otthonon kívül. A fiam azt válaszolta, hogy a mama mindig azt és annyit adott a családnak, amit és amennyit kellett. Számomra akkor és azóta is ez igen fontos, meghatározó és megnyugtató. Hűséges típus vagyok: egy férj, egy család, egy iskola. Ugyanakkor dinamikus, egyéniségemből következően képes vagyok a megújulásra, nem a kiégett, keserű pe­dagógus szemléletét képviselem. Hiszek abban, hogy személyes példámmal is tudom bizonyítani az új szak­mai utak sikerét, és tanártársaimmal együtt továbbra is hozzájárulunk a tehetségek megtalálásához és gondozá­sához, a pálya sikeres műveléséhez és iskolánk eredmé­nyes működéséhez. Nagy megtiszteltetés számomra, de egész iskolai kö­zösségünk számára is ez a díj. További sikerekben gazdag pályát, eredményes tehet­séggondozást kívánunk! Új Nemzedék'**

Next