Magyar Idők, 2018. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
2018-06-23 / 144. szám
www.magyaridok.hu A szcenográfia világába kalauzol a Pesti Vigadóban nyílt tárlat Titkok a kulisszák mögül Somlói Klára taMMiMMMiHHBMMMMtfMM ígéretes kezdet a Magyar Művészeti Akadémia, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint számos más, kulturális intézmény együttműködésében megvalósult, Kulisszatitkok - Színház kívül-belül című kiállítás. A Pesti Vigadóban megnyílt tárlathoz kötődően változatos programok várják a színházhoz kapcsolódó iparművészeti szakmák iránt érdeklődőket, vagy egyszerűen csak a szép tárgyak, kellékek, jelmezek, ékszerek kedvelőit. A most megnyílt kiállítás egyfajta előzményének vagy kivonatának is tekinthető a - a Kulisszatitkok részeként most is látható - Díszletfestés című minitárlat, amely a múlt héten még a Pécsi Országos Színházi Találkozón, a pécsi Kodály Központ fogadóterében volt látható, és tervezőhallgatók izgalmas, útkereső munkái, valamint pár látványos jelmez mellett a díszletfestőszakma történetébe engedett bepillantást. Ha valaki vette a fáradtságot, és végigolvasta a kísérőszövegeket, valóban színházi titkokat tudhatott meg. A tárlat gazdag, szemet gyönyörködtető anyagot mutat be, hetven színházi (és színházhoz kötődő) művész bábjait, jelmezeit, kellékeit, plakátjait, látványterveit tekinthetjük meg kis bepillantást nyerve a magyar szcenográfia világába. „A színházi iparművészet (...) kevésbé ismert, kutatott területe a művészetnek, melyet először jelenítünk meg a felkért alkotók öszszefogásával tárlatban, katalógusban, és programsorozatban (...) egyaránt. A kiállított művek nagy része repertoáron lévő, fesztiválgyőztes, európai turnékon szereplő jelmez, maszk, fejdísz, különleges kellék (...). A színlapon ez alkalommal a terveket létrehozó, színpadra álmodó iparművészek jelennek meg. Ez maga a kulisszatitok, melyet ábrázolni akartunk - bemutatni a sok ezerszer látott előadás (...) látványt megteremtő alkotását és létrehozóit” - írja a katalógus előszavában Turnai Tímea színháztörténész, a tárlat és a programsorozat kurátora, aki nagy ügyszeretettel és szakmai rátermettséggel végzi ezt a kultúrmissziót. Aki dolgozott már színházban, pontosan tudja, hogy minden színháztörténészi rajongás és színházszeretet ellenére ez is csak felszín. Félre ne értsék, a közönség imádni fogja a kiállítást, és ha a sok csillogó csudától elbódulva nem fordul kellő figyelemmel a már említett, Díszletfestés című kis résztárlat felé, akkor észre sem fogja venni, hogy lemaradt a titokról. A Juhász Tibor és Tordai Hajnal által öszszeállított anyagban a munkát dokumentáló képek mellett ugyanis valóban díszletfestők élettörténeteit, visszaemlékezéseit olvashatjuk. Nagyon emberi történeteket egy ritka szakma képviselőitől, emellett pedig lapunk munkatársa, Juhász Kristóf frappáns esszében foglalja össze, miféle emberi sors díszletfestőnek lenni. Elismerem, kiállításon nehéz dokumentumregénynyi szövegeket olvasni, de aki tényleg kulisszatitkokra kíváncsi, itt megkapja valódi szakmai- és kordokumentumokat böngészhet. Jelmez- és díszlettervezők, parókakészítők nem vallanak magukról a tárlaton. Csak munkáikkal reprezentálnak, amiben titok nincs. A titok az lenne, ha félkész jelmezek, átlátható szerkezetű bábtorzók, díszletelemek lennének kiállítva. Vagy 100 műbajusz egymás alatt - ahogy az igazi színházban -, mellette a masztix, és egy fehér köpenyes színházi fodrász felragasztaná a látogatónak. Persze, a varázsszó a pénz. Mert van az a pénz, és van annyi lejátszott díszlet az országban, hogy repülőtérnyi kiállításokat lehessen csinálni díszletelemekből, ahol napokig bolyong a néző, és közben díszítőnek öltözött múzeumpedagógusok megtanítják vásznat szögeim. De bízzunk abban, hogy - ha nem is ennyire vad formában - a tárlat és a programsorozat életre hívói folytatják a küzdelmet a jó ügyért, az illetékesek pedig nem fogják sajnálni a pénzt, és egyre több titkot tudhatunk majd meg a színházi háttérszakmákról és művelőikről. A kiállítás július 29-ig látogatható a Pesti Vigadóban. A színházhoz kötődő iparművészeti munkák mellett valódi kordokumentumok is láthatók Fotó: Bach Máté Július 13-15. között rendezik meg a Székely vágtát Tánc az Óriáspince-tetőn Csinta Samo mmmmmmmtmammmmmmmm Az elmúlt esztendők szuperprodukciói után hatalmas táncház ígérkezik a Nemzeti vágta elnevezésű össznemzeti lovasrendezvény legnagyobb külhoni futama, a július 13-15. közötti Székely vágta központi kulturális eseményének. Részben költségvetési okokból, de az immár hagyományosan többezres nagyságrendű közönség jelentős része bevonásának szándéka által is vezérelve készülnek stílusváltásra a Székely vágta szervezői. A hagyományos helyszínen, a Sepsiszentgyörgy-közeli Óriáspince-tetőn kialakítandó lovaspálya közepén állítják majd fel azt a színpadot, amelyen szombaton, július 14-én este nagyszabású szabadtéri táncházra csábítják a lovasversenyre kilátogatókat. A talpalávalót több, Hargita és Maros megyét, valamint a házigazda Háromszéket képviselő együttes szolgáltatja, muzsikál az Üsztürü zenekar, Dezső Attila és barátai, valamint a Félkér Zenekar. A táncházat gyermekfoglalkozás és gyermektáncház előzi meg. Tavaly A csillagösvény népe című, mítoszokból építkező, a székelység eredettörténetét feleleveníteni próbáló táncköltemény - Orza Calin rendező-koreográfus munkája - aratott hatalmas közönségikert, a korábbi években pedig lovasszínházi bemutatóknak tapsolhattak az emberek. A Székely vágtát 2012 óta rendezik meg, ez volt a Nemzeti vágta első külhoni előversenye. A 2008-ban kezdeményezett első rendezvény Mátyás király emléke előtt tisztelgett, az idén szeptember 14-16. között a Hősök terén tartandó döntő előcsatározásaiba már a Kárpát-medence több régiója is bekapcsolódott, így a magyarországi előfutamokon túl a Vajdaságban, a Muravidéken és Felvidéken is saját versenyen döntik el, ki képviseli a térséget a budapesti rendezvényen, amely valójában a magyarság határokon átívelő, hagyományőrző fesztiválja. Ez a nemzeti lovasverseny legnagyobb külhoni futama Fotó Havran Zoltán KULTÚRA 17 Mi tartják a Múzeumok éjszakája programjait Több mint négyszáz helyszínen, közel 2200 programmal várják ma a múzeumok az érdeklődőket országszerte az „Ami összeköt: család és kultúra” mottóval meghirdetett Múzeumok éjszakája rendezvénysorozaton. Az ország legnagyobb és legnépszerűbb kulturális rendezvényét Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára és Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára nyitja meg 14 órakor az Aquincumi Múzeumban. A megnyitón felszólal Oláh Gergő zenész, énekes, az esemény idei szóvivője és Láng Orsolya, az Aquincumi Múzeum igazgatója. (MI) Magyar Örökség díjakat adnak át Újabb Magyar Örökség díjakat adnak át ma 11 órától a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében, az elismeréssel ezúttal is hét kiemelkedő személyiség és intézmény tevékenységét díjazzák. Az ünnepségen Magyar Örökség díjban részesül a Cédrus Táncegyüttes hagyományőrző tevékenysége, Herczegh Géza nemzetközi hírű, széles körű jogtudósi munkássága, Aknay János festőművészete, Ulman István fafaragó és a Gömöri Kézművesek Társulása példája, Ágh István írói munkássága, a több mint 400 éves Egyetemi Könyvtár és az Óbudai Danubia Zenekar kultúrmissziója. A Magyar Örökség díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport és tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a magyarság „Láthatatlan Szellemi Múzeumát”. (MTI) Aki a tehetségeket gondozza kező pedagógusgeneráció szintén ebben a szemléletben fogja folytatni tevékenységét és a tehetségek gondozását. Idén hatodik alkalommal adták át a „Bonis Bona - A nemzet tehetségeiért” díjakat 2018. június 8-án este az Új Nemzedék Központ által rendezett Országos Tehetséggálán a Pesti Vigadó dísztermében. A „Bonis Bona - A nemzet tehetségeiért” díj 2013 tavasza óta ad lehetőséget a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli pedagógusok elismerésére a Nemzeti Tehetség Program keretében. A díjakat Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, valamint dr. Illés Boglárka ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár adta át. A három egyéni kategória közül a „Kiváló tehetséggondozó” kategóriájában a húsz kitüntetett egyike Molnárné Vámos Katalin, az Óbudai Árpád Gimnázium magyar nyelv és irodalom, valamint orosz és angol szakos, szakvizsgás vezetőtanára, mentor szakirányú mesterpedagógusa, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője, a humán munkaközösség tagja. A tanárnő 1986 óta büszke pedagógusa a kiváló gimnáziumnak, ahol számos neves tudós, művész, sportoló és közéleti ember nevelkedett. Ennyi év fáradságot nem ismerő munkája - szakköri foglalkozások, műhelymunkák, elemzések, feladatlapok, ismertetők készítése, iskolán kívüli színház- és kiállításlátogatások, irodalmi séták szervezése, irodalmi versenyekre való felkészítés, fiatal tanárok mentorálása - után miből merít újból és újból erőt, érez motivációt a tehetséggondozó tevékenység folytatására? - Egyrészt a gyökereimből táplálkozom, hiszen vidéki pedagóguscsaládból jöttem, ahol megtapasztaltam a közösségformálás erejét és fontosságát, az „anyáskodó” szemlélet hasznát és a hitet, hogy csak a kitartó munka hoz eredményt. Másrészt a tehetséges, érdeklődő, a pluszfeladatokat és a küzdést is szívesen vállaló, jó eredményeket elérő diákjaim adnak erőt, jelzik, hogy ezen az úton kell közösen továbbmennünk. A harmadik motiváló tényező az a kiváló iskolai közösség, amelynek támogató, egymásra figyelő és egymást segítő tagja vagyok. Sokat jelent számomra volt tanítványaim elismerése csakúgy, mint pedagógustársaim és igazgatóm együttműködése, bátorítása munkánk folyamatos megújítására, az új módszerek felkutatására és alkalmazására. Fontosnak tartom a példamutatást, és szerencsére szakmai környezetem nyitott és támogató ebben. Öröm megtapasztalni, hogy a fiatal tanárok és tanárjelöltek is milyen szívesen kapcsolódnak bele ebbe az újító munkába, valamint jó érzés tudni, hogy a követ-i Nemzeti Tehetség Program - A sok munkát, tanórákon kívüli jelentős időtartamú elfoglaltságot hogyan fogadja a család? - Három fontos, velem azonos értékrendet valló férfi van mellettem, akik mindenben támogatnak: a férjem és a két fiam. Nagyon örültem, hogy a díj átadásakor mindhárman ott lehettek, ők voltak a leglelkesebb tapsolóim, és büszkék rám. Egyszer egy diákom azt kérdezte a kisebbik - már ő is egyetemista - fiamtól, hogyan viselik, hogy ilyen sokat vagyok az otthonon kívül. A fiam azt válaszolta, hogy a mama mindig azt és annyit adott a családnak, amit és amennyit kellett. Számomra akkor és azóta is ez igen fontos, meghatározó és megnyugtató. Hűséges típus vagyok: egy férj, egy család, egy iskola. Ugyanakkor dinamikus, egyéniségemből következően képes vagyok a megújulásra, nem a kiégett, keserű pedagógus szemléletét képviselem. Hiszek abban, hogy személyes példámmal is tudom bizonyítani az új szakmai utak sikerét, és tanártársaimmal együtt továbbra is hozzájárulunk a tehetségek megtalálásához és gondozásához, a pálya sikeres műveléséhez és iskolánk eredményes működéséhez. Nagy megtiszteltetés számomra, de egész iskolai közösségünk számára is ez a díj. További sikerekben gazdag pályát, eredményes tehetséggondozást kívánunk! Új Nemzedék'**