Magyar Idők, 2018. október (4. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-01 / 228. szám

www.magyaridok.hu Gyöngyösi szerint a párt egységes, stabil és növekvő Nemzeti ellenállást hirdetett a Jobbik Ellenálló pártként folytatja munkáját a Jobbik - erről döntött a párt tagsága a hétvégi kongresszuson. Hogy mindez pontosan mit jelent majd a gyakorlatban, továbbra sem ismert, Sneider Tamás pártelnök annyit mondott, elsősorban nem a súlytalanná tett parlament falai kö­zött kívánják megvalósítani. Gyöngyösi Márton frakcióvezető beje­lentette: pártja a nemzeti együttműködés rendszerével szemben ha­tározza meg magát. Magyar Idők .Hurm­am*. Nemzeti ellenállás címmel hirdetett új irányvonalat az „Orbán-rendszer leváltása érdekében” a Jobbik, amit a párt tagsága egyhangú szavazással fo­gadott el a hétvégi kongresszuson. Az ellenállás ötletéről a párt frakciója pár hete már döntött kihelyezett ülésén, de akkor nem tudatták, hogy mindez a gyakorlatban mit jelent majd. A szom­bati kongresszus után Sneider Tamás pártelnök úgy fogalmazott, a Jobbik gondolkodásában nem történt válto­zás, csupán az aktuális helyzethez sza­bott, a következő évek feladatait, cél­jait és identitását összegző dokumen­tum született.­­ A legnagyobb taglétszámú és leg­több szervezettel rendelkező ellenzéki pártként nagy a felelősségünk abban, mit képviselünk a kétharmados kormány­­többséggel szemben egy olyan rendszer­ben, amely egyre inkább diktatórikus, egyre inkább lenézi a magyar embe­reket, egyre inkább korrupt - mond­ta a pártelnök, aki szerint lassan attól kell félni, hogy a magyar nevet szino­nim fogalommá fogják tenni a lopás­sal és a tolvajlással az egész világon, és ilyen szégyenben kell élnie a magyar­ságnak, ezért mindent meg kell tenni, hogy ez ne történhessen meg. Sneider az ellenállásról szólva any­­nyit közölt, hogy elsősorban nem a súly­talanná tett parlament falai között kí­vánják megvalósítani, ám arra a politi­kus megint csak nem tért ki, hogy ak­kor pontosan miben mutatkozna meg. Az mindenesetre kiderült, a Jobbik szerint a gazdaság, ami szerintük még a Gyurcsány-kormány időszakánál is sérülékenyebb, megmentésre szorul, miként a demográfiai trendet is meg kell fordítani, és javítani kell a szolga­­lelkűség uralta ország morális helyze­tén is.­­ A Jobbik - múltjából fakadó­an - keresztény nemzeti pártként ha­tározza meg önmagát a most elfogadott kiáltványban - tett hozzá a pártelnök. Gyöngyösi Márton szerint a kong­resszus megmutatta, hogy a Jobbik egy­séges, stabil és növekedő párt, amely „tudja, hogy honnan jött, tudja, hogy hová tart és céljai vannak”. A Jobbik frakcióvezetője közölte, a delegált kül­döttek 85 százaléka vett részt a tanács­kozáson, a Nemzeti ellenállás kiáltvá­nya című dokumentumot pedig egy­hangú szavazással fogadta el, ezzel is mutatva, hogy a párt teljes egységben sorakozik fel a céljaik megvalósítására. A politikus ismét hangsúlyozta, hogy a Jobbik a nemzeti együttműködés rend­szerével szemben határozza meg ma­gát. - Mindenkinek, aki kormányvál­tást, rendszerváltást szeretne ma elér­ni Magyarországon, legyen hiteles al­ternatívája - érvelt Gyöngyösi, aki ki­tért a párt hamarosan kezdődő európai parlamenti választási kampányára is.­­ Programunknak három központi üzenete lesz. Az első a külső veszéllyel, vagyis a migrációval szembeni küzdelem, míg a második olyan szociális problé­mákat ölel fel, mint például az elszegé­nyedés vagy az elvándorlás. A harmadik az autonómia, amely a határon túli ma­gyarság szülőföldön megmaradásának garanciája lehet - sorolta Gyöngyösi. Az elnök (balra) és a frakcióvezető szerint az új irányvonal az aktuális helyzethez igazodik Fotó: MTI/Bruzák Noémi A kormányoldal jelöltje nyert Kőbányán Kárpáti András Szilágyi­ Sándor András (Fidesz-KDNP) református lelkipásztor nyerte a tegnap­ra kiírt időközi egyéni választókerületi képviselő-választást Budapest X. kerü­letében, Kőbánya 6. számú egyéni vá­lasztókerületében. Egy hely azután üre­sedett meg a testületben, hogy a korábbi képviselő, a szintén kormánypárti Gaz­dag Ferenc munkahelyi gondok miatt júniusban lemondott. A választáson Szilágyi­ Sándor András mellett meg­mérette magát a momentumos Kovács Róbert is, akit a DK és az MSZP is tá­mogatott. Bár az LMP és a Jobbik sem indított önálló jelöltet, egyik párt sem állt be a második helyen végzett Kovács mögé. A képviselői tisztségért indult Flé­­ger István Tamás is a Magyar Munkás­párt színeiben, aki 18 voksot gyűjtött. Szoros baloldali győzelem Rákospalotán Kárpáti András Szoros versenyben, mindössze három százalékkal maradt alul a Demokra­tikus Koalíció által támogatott Né­meth Angélával szemben a kormány­pártok jelöltje a tegnapi időközi pol­gármester-választáson, a főváros XV. kerületében. Míg a hagyományosan erős baloldali bázissal rendelkező vá­rosrészben Németh 10 611 szavazatot könyvelhetett el, László Tamásnak (Fidesz-KDNP) 9982 választópolgár szavazott bizalmat. A Magyar Mun­káspárt jelöltjeként Kerezsi László, valamint a független Csékei Sándor is megmérette magát, ám nekik csak a szavazatok töredéke jutott. A polgármesteri szék a Gyurcsány­­párti Hajdú László parlamenti man­dátumszerzésével üresedett meg ta­vasszal. Bár Németh a Rászorulókat Támogatók Egyesülete és a Szolida­ritás Mozgalom civil jelöltjeként in­dult, több párt is mögé állt: a Demok­ratikus Koalíció mellett őt támogatta az MSZP, a Párbeszéd és a Liberálisok is. A Jobbik, az LMP és a Momentum sem indított saját jelöltet, ám mind­három párt hangsúlyozta, hogy nem támogatja Németh Angélát. László Tamás lapunknak korábban elmondta: a kampány során a balolda­li városvezetés szinte minden napra szervezett egy nagyobb rendezvényt, az önkormányzat forrásait erre paza­rolták el. A kormánypárti jelölt úgy vélte, hogy a voksolás előtt ideiglene­sen polgármesteri feladatkört betöltő Németh Angéla és Lamperth Mónika jegyző - aki korábban Gyurcsány Fe­renc belügyminisztere volt - bebizo­nyították, hogy nem tudnak úrrá len­ni a kerület legégetőbb problémáin. BELFÖLD 3 Milliók vándorúton Közismert, hogy az ENSZ alapvető emberi joggá akarja tenni a migrá­ciót, s ezek a jogok lassan az univerzumhoz válnak hasonlóvá, amely az ősrobbanás óta folyamatosan tágul. Mindez persze önmagában nem vol­na ördögtől való, ha indokolt lenne. Ezzel szemben Szijjártó Péter kül­gazdasági és külügyminiszter az ENSZ New Yorkban zajló közgyűlésén karakánul kimondta, hogy a migráció nem alapvető jog, Magyarország ezt nem támogatja. És nem is szabad azzá tenni, hiszen ez csak ösztönöz­né az elvándorlás folyamatát, további hullámokat indítana meg, a biz­tonsági kockázatokról nem is beszélve. És ne legyenek kétségeink, ezek a hullámok leginkább Európa partjait mosnák. Ha a migrációt beemelnék az alapvető emberi jogok közé, lényegé­ben több tíz és száz millió ember korlátlan beözönlését szentesítenék, és minden nemzetközi fórumon pellengérre állítanák azokat az államo­kat, amelyek szembeszegülnének a legújabb globális divatokkal. Pedig a népvándorlások kora kismiska lenne ahhoz képest, ami ezután következ­ne. A globalizáció teljesen új szakaszába lépnénk, amelyben egész popu­lációk cserélnének helyet: az elvándorló országok elöregedett társadal­mai idővel megszűnnének létezni, a fiatal nemzedékek pedig már más­hol gyökereznének meg. És így tovább. Mert ha milliók hagynák el a szü­lőföldjüket a jobb, zsírosabb élet reményében, akkor sok ország gazdasá­gi és demográfiai stabilitása is megrendülne. És az ilyenfajta összeom­lás szélén álló államokért nem kell Ázsiáig vagy Afrikáig elmenni, sem a Jelenések könyvét felütni. Elég, ha csak a szomszédban nézünk körül. Romániából például négymillió ember hiányzik. 2007 óta lényegében Románia lakosságának 20 százaléka vándorolt ki az országból, leginkább Spanyolországba, Olaszországba, Németországba, Angliába és Írországba. Különben 2007-ben volt a mélypont: akkor több mint félmillióan hagy­ták el az országot, és ezzel a teljesítménnyel Szíria után Románia vált a legnagyobb kibocsátóországgá. És nehéz is vagy alig lehetne összevetni a kettőt: Szíria egy háború sújtotta ország, ahol ha nem is egy virágzó, de egy szárba szökő társadalmat tiportak el pár évvel ezelőtt. Romániát nem sújtotta háború. Mégis majdnem annyian szedték a sátorfát, mint egy polgárháború által lángba borított közel-keleti államból. Öröm az ürömben, hogy ez alig érinti a romániai magyar népességet. Az 1989-es forradalom, a barbár bányászjárások és a magyarellenes fekete márci­usként elhíresült pogrom óta béke honol Romániában. A hazai ellenzék és az ellenzéki sajtó berkeiben bezzegországgá előléptetett Romániában évente drágulnak a közművek - főleg a gáz -, az élelmiszerek, az álla­mi fizetések versenyképtelenek. Persze nekünk, magyaroknak London lett az új Bukarest (ez utóbbiról a múlt század elején az a hír járta, hogy Budapest után a második legnagyobb magyar város). Az ellenzék pedig gátlástalanul felhasználja a külföldön munkát vállaló magyarokat arra, hogy szidja a kormányt, pedig Magyarország jól áll a kelet-közép-euró­­pai térségben. Főleg Romániához képest. Aki Romániában jár, láthatja, a falvak elöregedtek és kiürültek. Nem csoda, hiszen főleg a fiatalok hagyták és hagyják el az országot, leginkább a 25 és 45 év közötti korosztály. Spanyolországban már van olyan telepü­lés, ahol román a polgármester. Az illető története pedig Hollywoodba kívánkozik: olívabogyó-szedőből küzdötte fel magát a társadalmi ubor­kafán. Ahogy Olaszországban is vannak román negyedek, városrészek, és ezeknek az embereknek eszük ágában sincs valaha is hazatérni. Ők ott meggyökereztek. Jelenleg 19 és fél millióan élnek Romániában, és az ENSZ egyik előrejelzése 2050-re 14 és fél milliós lakosságot jósolt az or­szágnak. Ha az EU-n belül is ilyen társadalmi és gazdasági következmé­nyei lehetnek a migrációnak, mi történne, ha az egész világban az ehhez való jog lenne az irányadó? PATAKI TAMÁS Velük kerek a világ Ma van az öregek napja, hivatalosabban: az idősek világnapja. Boldog, aki érintettként megélheti - bár nem mindegyikük érzi így. Sokak bána­ta, hogy vele már senki sem akar beszélgetni, senki sem szólítja meg. Vagy ha mégis, a válaszára már senki sem kíváncsi. A szárnyszegett öregek sor­sánál nincs szívszorítóbb. A mai öregemberrel nincs beszélő viszonyban az aktív világ, jobb híján csak egymással beszélgetnek a bérház gangján, a piacon, a háziorvosi váróban. És ez szomorú. Mondják, régen jobb volt öregnek lenni. Amikor még beszélgettek egymással a generációk. Amikor az öregember még fontosnak érezhette magát. Nem megszűnni - elbe­szélgetni kellene a magukra maradt Rózsika nénikkel, Pista bácsikkal. Rájuk nyitni az ajtót, beköszönni h­ozzájuk, hogy tetszik lenni? És meg­hallgatni őket. A legkiválóbb orvosnál is többet segít, aki szót vált velük. Hogy érezzék, továbbra is számolnak velük, fontos részei ennek a kaci­fántos világnak, megkerülhetetlenek. Sőt, csak velük együtt kerek a világ Ha a vidéket járom, öregebb falvakban mindig megakad a szemem a házak előtti kispadokon. Azokon az embereken, akik a padon ülnek, be­szélgetnek, pipáznak, a világról merengenek. Nézem a mosolygós-ráncos, botjára könyöklő idős bácsit, ahogy összeköszön a háza előtt eltekerő bi­ciklistával, a bolt felől érkező asszonnyal, a szomszéddal. Nézem, ahogy bólogatva, egyetértőn megtárgyalnak valami időszerű apróságot. Beszél­getnek és­­ meghallgatják egymást. A lélek szervize a kispad. Egy hely, ahol meghallgat valaki. Hinnéd-e, hogy az öregkor boldogságához ilyen apróságokon át visz az út? Móra Ferenc írja valahol: az ember akkor öregszik meg, amikor mo­solyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amin valamikor a fogát csi­korgatta. Ha megéred - megérted te is.

Next