Magyar Idők, 2018. november (4. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-02 / 254. szám
www.magyaridok.hu Orbán Viktor a száz éve elhunyt Tisza Istvánt méltatta Ma valóság a magáért kiállni képes ország A szocialista operett-köztársaság vezére és csatlósai gyűlölték, mert büszke volt és erős, és mert annak a népnek az öntudata hatotta át, amely már ezer éve él és túlél Európa szívében - mondta Tisza Istvánról az egykori miniszterelnök halálának századik évfordulóján tartott megemlékezésen Orbán Viktor. A kormányfő úgy vélte: meg kell becsülni, hogy Magyarországnak ma van szuverenitása, saját útja, erős gazdasága. Magyar Idők - Az erős, magáért kiállni képes ország, amelyet Tisza István politikai pályafutása legfontosabb céljának tartott, ma valóság - mondta Orbán Viktor szerdán Budapesten, gróf Tisza István Kossuth Lajos téri emlékművénél, a néhai politikus halálának 100. évfordulója alkalmából tartott koszorúzási ünnepségen. A kormányfő kijelentette: meg kell becsülni, hogy Magyarországnak ma van szuverenitása, saját útja, erős gazdasága, határokon átívelő nemzeti összetartozása, és vannak erős szövetségesei. Orbán Viktor a megemlékezésen a Magyarország miniszterelnöki tisztségét két ízben is betöltő Tisza Istvánt ízig-vérig nemzeti politikusnak nevezte, aki nem osztályok, nem úri klikkek, nem ideológiák, nem pénzügyi csoportok, hanem a teljes magyar nemzet érdekét tartotta szem előtt, és minden magyar kortársánál pontosabban értette Magyarország, a Monarchia és Európa helyzetét. Még ma is nehéz megérteni, hogy 1914 nyarán Európa miért szorította saját halántékához és miért sütötte el a pisztolyt. Az egész úgy indulhatott: hoztak egy rossz döntést Bécsben, egy másikat Berlinben, egy harmadikat Szentpéterváron, egy negyediket Párizsban és egy ötödiket Londonban, s a sok rossz döntés öszszeadódott egy egész Európát felőrlő katasztrófává - mondta. Hozzátette: a magyarok nem voltak abban a helyzetben, hogy a sok rossz döntés árnyékában jó döntést tudjanak hozni. A miniszterelnök hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma is a világpolitika átrendeződésének éveit éljük, ma is hódítanak önveszélyes eszmék. - Ma is észnél kell lennünk, mert egész hazánk rámehet, ha kiengedjük a kezünkből a sorsunk irányítását - mondta Orbán Viktor, akinek szavai szerint Tisza István azzal az elhatározással lépett a politika pástjára, hogy legalább egy építőkövet tudjon vinni a magyar nemzet jövőjének megalapozásához. A háborús összeomlás, a vörösterroristák pusztítása és az ország kétharmadának elcsatolása után ezek az építőkövek jelentették azt az alapot, amelyre a két háború közötti korszak nagy magyar államférfijai, Bethlen vagy Klebelsberg építkezni tudtak. A miniszterelnök azt is mondta, hogy az őszirózsás puccsal hatalomra jutott ellenfelei Tisza Istvánnak még a halálával sem tudtak mit kezdeni. A szocialista operett-köztársaság vezére és csatlósai úgy voltak vele, mint a régi történelmi Magyarországgal: gyűlölték, mert büszke volt és erős, és mert annak a népnek az öntudata hatotta át, amely már ezer éve él és túlél Európa szívében - fogalmazott. A kormányfő szerint az egykori miniszterelnök azig-vérig nemzeti politikus volt Fotó: Szecsődi Balázs Itt az ideje, hogy végre visszavegyük, ami a miénk Magyar Idők mmmmmmmimmmmmmmi Meg kell becsülnünk múltunk nagy alakjait, és helyesen kell értelmeznünk sorsfordulóinkat az Országgyűlés elnöke szerint. Kövér László a Tisza István miniszterelnök halálának 100. évfordulója alkalmából tartott szerdai budapesti koszorúzáson azt mondta: a tragikus sorsú egykori miniszterelnök megérdemelné, hogy történelmi nagyságaink közé emeljék. Tisza Istvánt a Hermina úti Róheim-villában gyilkolták meg. Az ott tartott megemlékezésen Kövér László kijelentette, végre rehabilitálni kell múltunkat, és újra kell fogalmaznunk az elmúlt több mint ezer esztendőt, különösen a XX. századi történelmet, annak érdekében, hogy helyesen lássuk a ma kihívásait is. A házelnök a rendszerváltoztatás kudarcterületének nevezte a történelemoktatást. Szerinte gyakorlatilag ugyanazt a marxista, posztmarxista kölöncöt cipeljük a nyakunkban, mint amit a második világháború után a nyakunkba akasztottak. Itt az ideje, hogy végre megpróbáljuk magunk értelmezni a történelmünket, és visszavenni azt, ami a miénk - hangoztatta Kövér László, aki úgy vélte, Tisza Istvánnak éppen a tragikumában tükröződött a nagysága, hiszen ő sem tudott olyan megoldást találni, ami megmenthette volna Magyarországot. Szerinte vannak olyan történelmi helyzetek, amikor nagyon nehéz a megmaradás érdekében a rossz, a még rosszabb és a tragikus között választani. Hozzátette: a mai korszak ugyan nem ilyen, bár most is nehéz és válságokkal teljes az idő az egész világon. A jövőnk van veszélyben, de ha a mozgásterünket kihasználjuk, ami Tiszának és kortársainak nem sikerült, akkor Magyarország nemcsak elkerülheti a veszélyeket, hanem fennmaradhat az elmúlt nyolc év emelkedő pályáján - mondta a házelnök. Idetartozik az a hír is, miszerint felújítják a zuglói Róheim-villát. Erről Klinghammer István, a Magyar Corvin-lánc Testület főtitkára beszélt szerdán az M1-en. Elmondta: 2016 decemberében döntött a kormány arról, hogy a testület tulajdonába kerül az épület. A villában az irodájuk mellett egy könyvtár, egy rendezvényterem, továbbá vendégszobák kialakítását is tervezik. Tisza áldozata Nem is igen tudja a mai magyar közvélemény, milyen régi adósságot törlesztett a parlament és a kormány gróf Tisza István egykori miniszterelnökkel, házelnökkel szemben. A baloldal által gyűlölettel emlegetett konzervatív politikus 1918. október 31-i meggyilkolásáról a két héttel később összeült országgyűlés meg sem emlékezett, majd kikiáltották a népköztársaságot az úgymond munkásság és polgárság szervezetei. Annyi becsület sem volt a képviselőkben, hogy mielőtt a Ház feloszlatta volna magát a Károlyi Mihály és tettestársai által véghezvitt, őszirózsás forradalomnak becézett vörös puccs után, hogy legalább az elemi kegyeleti gesztust megadják a korszak vezető politikusának, akit könyörtelenül kivégeztek saját otthonában, családjának nőtagjai előtt. Talán féltek a honatyák, mert a sajtó, illetve a polgári radikális és más álneveken futó forradalmi baloldal által közutálatnak örvendőnek beállított áldozatnak még halálában sem merte senki a pártját fogni? Lehetséges, hiszen Károlyi, a kisebbrendűségi érzéseit vérmes agresszivitással ellensúlyozó vörös gróf egy hónappal azelőtt, október 16-én - ahogy Gratz Gusztáv A dualizmus kora című művében beszámol róla - ekként rohant ki a kormánypártiak ellen, miután azt fejtegette, hogy a pacifista elvek álláspontjára kell helyezkedni, és azt kell kutatni, kinek van nagyobb hitele az antant szemében: „Ütött a leszámolás órája! A nemzet nem akarja, hogy önök vigyék a pacifista lobogót, hanem a vádlottak padjára fogja önöket ültetni, és ne higgyék, hogy felmentő ítéletet fognak kapni.” A dörgedelemből kiolvasható, hogy a megkaparintott hatalmat később Kun Bélának és a kommünát bolsevikoknak továbbadó Károlyi nem beszélt a levegőbe, hisz a forradalmi leszámolóbrigádok végrehajtották az általa szorgalmazott ítéletet, és bestiális módon kivégezték a gyűlölt ellenfelet. A gyáva gyilkosok aztán az újsütetű nemzeti tanács erkélyéről kihirdették: „A nemzet ítélete végre lett hajtva.” Mindez amiatt is érdemli meg az említést, mert aki a régi felszólalásokat olvassa, szinte a mában érezheti magát. Csak be kell helyettesíteni a neveket másokkal, ám a dühöngés foka, a gyűlölködés intenzitása és színvonala olyan benyomást kelthet bennünk, mintha a T. Ház fejlődés- és országellenes elemei Csipkerózsika-álmukból ébredve ott és ugyanolyan pocsolyanívón, hazaellenes retorikával folytatnák, ahol abbahagyták. És hogy miért éppen Tisza örvendett a nemzetveszejtők, a feltétlen külföldpártiak szemében közutálatnak? Mert akkor is megvolt a ma PC- nek eufemizált kirekesztő, szörnyszülött szemléletnek az előképe. Már 1918-ban sem bírták elviselni a pusztulásspecifikus erők, ha egy magyar politikus a nemzeti fejlődés pártjára áll, és nem hajlandó meghajtani a derekát, belemenni a hatodrangú szolgaszerepbe. Miként ma is áradat- és gyengeségpártiak a maguk által liberálisnak mondott szélsőséges anarchista, hisztérikus antinacionalista csapatok. Tisza István azonban a nemzeti nagyság és erő megtestesítője volt, és ezért gyűlölték. El akarták veszejteni, mert az útjukban volt. Azóta is megfigyelhető, hogy az erős és nemzeti karakterű vezetőket utálják nemcsak nálunk, hanem az egész világon a globalista dogmatikus fantaszták. Tehát a jelenbeli őrület nem most kezdődött - százéves hagyományai vannak. Ma is a Magyarországot, a nemzetállamokat erősíteni és gyengíteni akaró erők feszülnek egymásnak, az európai és a hazai színtéren egyaránt. Száz év után viszont elégtételt kapott a mártír kormányfő. Felfoghatjuk úgy is, hogy az 1918-ban elmaradt emlékbeszéd, méltatás most hangzott el az utódok, az újra megerősödött ország mai miniszterelnökének, országgyűlési elnökének és többi polgári konzervatív politikusának jóvoltából. MEGYERI DÁVID BELFÖLD 3 Végül Kádárban maradtak 1956-ban még a halottak napját is átjárta a győztesnek hitt forradalom levegője. A temetőlátogató ezen a november másodikán nem csak szeretteinél gyújtott mécsest - a harcok elesettjeiről sem feledkezett meg. Virágerdők lepték be a sírkertté lett parkok hevenyészett hantjait. Erős kovász Volt az a nap. Tudta is a boldogtalan nép, hogy pár száz kilométerre tőle, az adriai Brioni szigeten, Tito elnök villájában akkorra már meghozták a döntést Magyarország sorsáról... Róla, nélküle. A jugoszláv diktátorhoz titokban kiutazó szovjet vezérek tárgyalása áthúzódott másnapra. Amikor hajnali ötkor fölálltak az asztaltól, már csak az volt kérdés, hány napig tart a „rendcsinálás” és mekkora lesz majd a vérfürdő. Hruscsov, aki előtte „egyeztetett” a Varsói Szerződés bábállamaival, legyintett: Egy-két nap az egész... A szovjet haderő csak a parancsra vár. Azt is elárulta, hogy a románok készségesen felajánlották, „hajlandók lennének” csapatokkal segíteni. Rákosit mindkét fél teli szájjal szidta, mondván, mindennek ő az oka. A volt diktátor, aki leváltása után még a nyáron Moszkvába menekült, közölte, ha kell, újra vállalja régi tisztét, mire Hruscsov kijelentette: menjen, ha akar, otthon úgyis felakasztják. Hosszabb töprengés előzte meg, ki legyen majd az új bábkormány feje. A szovjetek Münnichet akarták, a vendéglátó viszont Kádár mellett érvelt. Tito azt magyarázta, Münnich a gyűlölt Rákosi alatt moszkvai nagykövet volt, mialatt Kádár Budapesten raboskodott - a magyarok fejével kell gondolkodni. Végül Kádárban egyeztek meg. Újra idegenek döntöttek arról, ki legyen Magyarország első embere. 1956. november másodikát írtuk, halottak napját. Szegény szüleink még a temetőket járták. Még volt pár órányi a szabadságból.