Magyar Idők, 2018. november (4. évfolyam, 254-278. szám)

2018-11-02 / 254. szám

www.magyaridok.hu Orbán Viktor a száz éve elhunyt Tisza Istvánt méltatta Ma valóság a magáért kiállni képes ország A szocialista operett-köztársaság vezére és csatlósai gyűlölték, mert büszke volt és erős, és mert annak a népnek az öntudata hatotta át, amely már ezer éve él és túlél Európa szívében - mondta Tisza Ist­vánról az egykori miniszterelnök halálának századik évfordulóján tartott megemlékezésen Orbán Viktor. A kormányfő úgy vélte: meg kell becsülni, hogy Magyarországnak ma van szuverenitása, saját útja, erős gazdasága. Magyar Idők - Az erős, magáért kiállni képes ország, amelyet Tisza István politikai pálya­futása legfontosabb céljának tartott, ma valóság - mondta Orbán Viktor szerdán Budapesten, gróf Tisza István Kossuth Lajos téri emlékművénél, a néhai politikus halálának 100. évfor­dulója alkalmából tartott koszorúzá­­si ünnepségen. A kormányfő kijelen­tette: meg kell becsülni, hogy Magyar­­országnak ma van szuverenitása, saját útja, erős gazdasága, határokon átíve­lő nemzeti összetartozása, és vannak erős szövetségesei. Orbán Viktor a megemlékezésen a Magyarország miniszterelnöki tiszt­ségét két ízben is betöltő Tisza Istvánt ízig-vérig nemzeti politikusnak nevez­te, aki nem osztályok, nem úri klikkek, nem ideológiák, nem pénzügyi csopor­tok, hanem a teljes magyar nemzet ér­dekét tartotta szem előtt, és minden magyar kortársánál pontosabban ér­tette Magyarország, a Monarchia és Európa helyzetét. Még ma is nehéz megérteni, hogy 1914 nyarán Európa miért szorította saját halántékához és miért sütötte el a pisztolyt. Az egész úgy indulhatott: hoztak egy rossz dön­tést Bécsben, egy másikat Berlinben, egy harmadikat Szentpéterváron, egy negyediket Párizsban és egy ötödiket Londonban, s a sok rossz döntés ösz­­szeadódott egy egész Európát felőrlő katasztrófává - mondta. Hozzátette: a magyarok nem voltak abban a hely­zetben, hogy a sok rossz döntés ár­nyékában jó döntést tudjanak­ hozni. A miniszterelnök hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma is a világpo­litika átrendeződésének éveit éljük, ma is hódítanak önveszélyes eszmék. - Ma is észnél kell lennünk, mert egész hazánk rámehet, ha kienged­jük a kezünkből a sorsunk irányítását - mondta Orbán Viktor, akinek sza­vai szerint Tisza István azzal az el­határozással lépett a politika pástjá­ra, hogy legalább egy építőkövet tud­jon vinni a magyar nemzet jövőjének megalapozásához. A háborús összeomlás, a vöröster­roristák pusztítása és az ország két­harmadának elcsatolása után ezek az építőkövek jelentették azt az alapot, amelyre a két háború közötti korszak nagy magyar államférfijai, Bethlen vagy Klebelsberg építkezni tudtak. A miniszterelnök azt is mondta, hogy az őszirózsás puccsal hatalomra jutott ellenfelei Tisza Istvánnak még a halá­lával sem tudtak mit kezdeni. A szo­cialista operett-köztársaság vezére és csatlósai úgy voltak vele, mint a régi történelmi Magyarországgal: gyűlöl­ték, mert büszke volt és erős, és mert annak a népnek az öntudata hatotta át, amely már ezer éve él és túlél Eu­rópa szívében - fogalmazott. A kormányfő szerint az egykori miniszterelnök azig-vérig nemzeti politikus volt Fotó: Szecsődi Balázs Itt az ideje, hogy végre visszavegyük, ami a miénk Magyar Idők mmmmmmmimmmmmmmi Meg kell becsülnünk múltunk nagy alak­jait, és helyesen kell értelmeznünk sors­fordulóinkat az Országgyűlés elnöke szerint. Kövér László a Tisza István mi­niszterelnök halálának 100. évforduló­ja alkalmából tartott szerdai budapes­ti koszorúzáson azt mondta: a tragikus sorsú egykori miniszterelnök megér­demelné, hogy történelmi nagyságaink közé emeljék. Tisza Istvánt a Hermi­na úti Róheim-villában gyilkolták meg. Az ott tartott megemlékezésen Kövér László kijelentette, végre rehabilitálni kell múltunkat, és újra kell fogalmaz­nunk az elmúlt több mint ezer eszten­dőt, különösen a XX. századi történel­met, annak érdekében, hogy helyesen lássuk a ma kihívásait is. A házelnök a rendszerváltoztatás kudarcterületének nevezte a történelemoktatást. Szerin­te gyakorlatilag ugyanazt a marxista, posztmarxista kölöncöt cipeljük a nya­kunkban, mint amit a második világhá­ború után a nyakunkba akasztottak. Itt az ideje, hogy végre megpróbáljuk ma­gunk értelmezni a történelmünket, és visszavenni azt, ami a miénk - hangoz­tatta Kövér László, aki úgy vélte, Tisza Istvánnak éppen a tragikumában tük­röződött a nagysága, hiszen ő sem tu­dott olyan megoldást találni, ami meg­menthette volna Magyarországot. Sze­rinte vannak olyan történelmi helyze­tek, amikor nagyon nehéz a megmara­dás érdekében a rossz, a még rosszabb és a tragikus között választani. Hozzá­tette: a mai korszak ugyan nem ilyen, bár most is nehéz és válságokkal teljes az idő az egész világon. A jövőnk van veszélyben, de ha a mozgásterünket ki­használjuk, ami Tiszának és kortársai­nak nem sikerült, akkor Magyarország nemcsak elkerülheti a veszélyeket, ha­nem fennmaradhat az elmúlt nyolc év emelkedő pályáján - mondta a házelnök. Idetartozik az a hír is, miszerint felújít­ják a zuglói Róheim-villát. Erről Kling­­hammer István, a Magyar Corvin-lánc Testület főtitkára beszélt szerdán az M1-en. Elmondta: 2016 decemberében döntött a kormány arról, hogy a testü­let tulajdonába kerül az épület. A villá­ban az irodájuk mellett egy könyvtár, egy rendezvényterem, továbbá vendég­szobák kialakítását is tervezik. Tisza áldozata Nem is igen tudja a mai magyar közvélemény, milyen régi adósságot tör­lesztett a parlament és a kormány gróf Tisza István egykori miniszter­­elnökkel, házelnökkel szemben. A baloldal által gyűlölettel emlegetett konzervatív politikus 1918. október 31-i meggyilkolásáról a két héttel később összeült országgyűlés meg sem emlékezett, majd kikiáltották a népköztársaságot az úgymond munkásság és polgárság szervezetei. Annyi becsület sem volt a képviselőkben, hogy mielőtt a Ház feloszlatta volna magát a Károlyi Mihály és tettestársai által véghezvitt, őszirózsás forradalomnak becézett vörös puccs után, hogy legalább az elemi ke­gyeleti gesztust megadják a korszak vezető politikusának, akit könyör­telenül kivégeztek saját otthonában, családjának nőtagjai előtt. Talán féltek a honatyák, mert a sajtó, illetve a polgári radikális és más álneve­ken futó forradalmi baloldal által közutálatnak örvendőnek beállított áldozatnak még halálában sem merte senki a pártját fogni? Lehetséges, hiszen Károlyi, a kisebbrendűségi érzéseit vérmes agresszivitással ellen­súlyozó vörös gróf egy hónappal azelőtt, október 16-én - ahogy Gratz Gusztáv A dualizmus kora című művében beszámol róla - ekként ro­hant ki a kormánypártiak ellen, miután azt fejtegette, hogy a pacifista elvek álláspontjára kell helyezkedni, és azt kell kutatni, kinek van na­gyobb hitele az antant szemében: „Ütött a leszámolás órája! A nemzet nem akarja, hogy önök vigyék a pacifista lobogót, hanem a vádlottak padjára fogja önöket ültetni, és ne higgyék, hogy felmentő ítéletet fog­nak kapni.” A dörgedelemből kiolvasható, hogy a megkaparintott ha­talmat később Kun Bélának és a kommünát bolsevikoknak továbbadó Károlyi nem beszélt a levegőbe, hisz a forradalmi leszámolóbrigádok végrehajtották az általa szorgalmazott ítéletet, és bestiális módon ki­végezték a gyűlölt ellenfelet. A gyáva gyilkosok aztán az újsütetű nem­zeti tanács erkélyéről kihirdették: „A nemzet ítélete végre lett hajtva.” Mindez amiatt is érdemli meg az említést, mert aki a régi felszóla­lásokat olvassa, szinte a mában érezheti magát. Csak be kell helyette­síteni a neveket másokkal, ám a dühöngés foka, a gyűlölködés intenzi­tása és színvonala olyan benyomást kelthet bennünk, mintha a T. Ház fejlődés- és országellenes elemei Csipkerózsika-álmukból ébredve ott és ugyanolyan pocsolyanívón, hazaellenes retorikával folytatnák, ahol abbahagyták. És hogy miért éppen Tisza örvendett a nemzetveszejtők, a feltétlen külföldpártiak szemében közutálatnak? Mert akkor is megvolt a ma PC- nek eufemizált kirekesztő, szörnyszülött szemléletnek az előképe. Már 1918-ban sem bírták elviselni a pusztulásspecifikus erők, ha egy ma­gyar politikus a nemzeti fejlődés pártjára áll, és nem hajlandó meghaj­tani a derekát, belemenni a hatodrangú szolgaszerepbe. Miként ma is áradat- és gyengeségpártiak a maguk által liberálisnak mondott szél­sőséges anarchista, hisztérikus antinacionalista csapatok. Tisza István azonban a nemzeti nagyság és erő megtestesítője volt, és ezért gyűlöl­ték. El akarták veszejteni, mert az útjukban volt. Azóta is megfigyelhe­tő, hogy az erős és nemzeti karakterű vezetőket utálják nemcsak ná­lunk, hanem az egész világon a globalista dogmatikus fantaszták. Tehát a jelenbeli őrület nem most kezdődött - százéves hagyományai vannak. Ma is a Magyarországot,­ a nemzetállamokat erősíteni és gyengíteni aka­ró erők feszülnek egymásnak, az európai és a hazai színtéren egyaránt. Száz év után viszont elégtételt kapott a mártír kormányfő. Felfog­hatjuk úgy is, hogy az 1918-ban elmaradt emlékbeszéd, méltatás most hangzott el az utódok, az újra megerősödött ország mai miniszterel­nökének, országgyűlési elnökének és többi polgári konzervatív politi­kusának jóvoltából. MEGYERI DÁVID BELFÖLD 3 Végül Kádárban maradtak 1956-ban még a halottak napját is átjárta a győztesnek hitt forradalom levegője. A temetőlátogató ezen a november másodikán nem csak szeret­teinél gyújtott mécsest - a harcok elesettjeiről sem feledkezett meg. Virá­gerdők lepték be a sírkertté lett parkok hevenyészett hantjait. Erős kovász Volt az a nap. Tudta is a boldogtalan nép, hogy pár száz kilométerre tőle, az adriai Brioni szigeten, Tito elnök villájában akkorra már meghozták a döntést Magyarország sorsáról... Róla, nélküle. A jugoszláv diktátorhoz titokban kiutazó szovjet vezérek tárgyalá­sa áthúzódott másnapra. Amikor hajnali ötkor fölálltak az asztaltól, már csak az volt kérdés, hány napig tart a „rendcsinálás” és mekkora lesz majd a vérfürdő. Hruscsov, aki előtte „egyeztetett” a Varsói Szerző­dés bábállamaival, legyintett: Egy-két nap az egész... A szovjet haderő csak a parancsra vár. Azt is elárulta, hogy a románok készségesen fel­ajánlották, „hajlandók lennének” csapatokkal segíteni. Rákosit mindkét fél teli szájjal szidta, mondván, mindennek ő az oka. A volt diktátor, aki leváltása után még a nyáron Moszkvába menekült, közölte, ha kell, újra vállalja régi tisztét, mire Hruscsov kijelentette: menjen, ha akar, otthon úgyis felakasztják. Hosszabb töprengés előzte meg, ki legyen majd az új bábkormány feje. A szovjetek Münnichet akarták, a vendéglátó viszont Kádár mellett érvelt. Tito azt magyarázta, Münnich a gyűlölt Ráko­si alatt moszkvai nagykövet volt, mialatt Kádár Budapesten rabosko­dott - a magyarok fejével kell gondolkodni. Végül Kádárban egyeztek meg. Újra idegenek döntöttek arról, ki legyen Magyarország első embere. 1956. november másodikát írtuk, halottak napját. Szegény szüleink még a temetőket járták. Még volt pár órányi a szabadságból.

Next