Magyar Idők, 2019. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-12 / 10. szám
16 LUGAS BŰNÜGY - Már az osztrák rendőrség is bekapcsolódott az eltűnt villanyszerelők utáni nyomozásba Tűz a kertben Újabb emberölésekkel gyanúsíthatják meg azt a győri vállalkozót, aki két villanyszerelő meggyilkolása miatt van tavaly április óta letartóztatva. A legújabb információk szerint ugyanis még két másik személyt is keresnek a rendőrök, akik szintén É. Imrével találkoztak eltűnésük előtt. De jó ideje nem ad életjelet magáról a férfi telekszomszédja sem. Pámer Dávid Hónapokig dolgozott a mosonmagyaróvári villanyszerelő egy győri vállalkozónak, É. Imrének Ausztriában, ám az üzletember nem fizette ki a szakember több millió forintos munkabérét. A vállalkozó tavaly március 31-én találkozóra hívta a férfit azzal az ígérettel, hogy rendezi tartozását, ám Mácsik Zoltánnak azóta nyoma veszett, családja sem tud róla semmit. Felesége úgy nyilatkozott, még bíznak abban, hogy férjét csak elrabolták, és valahol életben van. Mácsik Zoltánná elmondta, eltűnése napján beszélt utoljára férjével, aki anynyit árult el, munkaügyben találkozik valakivel, aki hetek óta hitegeti, hogy kifizeti azt a villanyszerelést, amelyet ő már jóval korábban elvégzett egy osztrák házban. Rokonai ugyan sokszor mondták neki, hogy ne dolgozzon tovább a vállalkozónak, azonban Mácsik erre azt válaszolta, hogy már túl sok pénzt fektetett a munkába. Néhány órával távozása után lánya próbálta telefonon elérni apját, ám addigra a szerelő mindkét telefonja ki volt kapcsolva. A férfi eltűnése után a családtagok a rendőrségre mentek, majd egy abdai benzinkútnál telepített kamera felvételei alapján azonosították Mácsik autóját. A kamerák rögzítették, hogy a villanyszerelő nem szállt ki a kocsiból, lehúzott ablaknál beszélgetett egy ismeretlennel, majd másik személygépkocsit követve elindult. A feleséget nem sokkal a történtek után megkereste egy másik család, amelynek tagjai elmondták, hozzátartozójuk kísértetiesen hasonló módon tűnt el azután, hogy szintén É. Imrével találkozott. Orlik Vilmos ugyancsak a vállalkozónak dolgozott, neki még 2015-ben veszett nyoma. A Váci Rendőrkapitányság akkori vizsgálata eredménytelenül zárult, később azonban az előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés gyanúja miatt nyomozó Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság egyesítette a két ügyet, és a tavaly áprilisban letartóztatott É. Imrét mindkét szerelő meggyilkolásával meggyanúsították. A két esetben közös az is, hogy az építési vállalkozó mindkettejüknek tartozott az elvégzett munkájuk milliós díjával, de egyiküket sem fizette ki. Őrlik Vilmossal együtt az autója is eltűnt, a kocsit később É. Imre unokatestvérénél találták meg. Zavaros történetében a gyanúsított arról beszélt, hogy a járművet megőrzésre vette át, a villanyszerelőket pedig a maffia üldözte, ő csak segített nekik elrejtőzni. A gyanúsítottnál ugyanakkor megtalálták Mácsik Zoltán néhány személyes holmiját is. É. Imre vállalta a poligráfos vizsgálatot, de megbukott azon, amikor arról kérdezték, milyen módon végzett áldozatával. Egyes értesülések szerint a kezén lőpornyomokat is találhattak, ám a védelem szerint az üzletembernek nem volt fegyvere, és lőni sem tud. A házában a nyomozók viszont rábukkantak Mácsik pulóverére, amelyet az eltűnése napján viselt. Azt is kiderítették a rendőrök, hogy a vállalkozó a letartóztatása előtti napokban többliternyi hipót és gyorsan kötő cementet vásárolt. Ráadásul Mácsik munkagépeit is olyan helyen találták meg, amely É. Imréhez köthető. A gépek eredetileg Mácsik kisbuszában voltak. A kocsit olyan autóbontóban találták meg, amelynek munkatársait É. Imre ismeri. Az eljárás bonyolultságát bizonyítja, hogy a hatóság adatai szerint nem két, hanem összesen négy villanyszerelő tűnt el rejtélyesen a közelmúltban, akik üzletfelei voltak az építési vállalkozónak. De ugyancsak eltűnt egy ikrényi nő, aki nem állt kötélnek, és nem adta el a telkét É. Imrének. Miután az asszonynak nyoma veszett, az ingatlan mégis a gyanúsított érdekeltségébe került. Úgy tudjuk, a nyomozás célkeresztjében a vállalkozóhoz köthető ikrényi tanya áll. A szomszédok elmondták a rendőröknek, a férfi többször égetett valamit a hátsó kertben, és sokáig elviselhetetlen bűz terjengett a tanya körül. Információink szerint a nyomozók minden követ megmozgattak, hogy megtalálják a holttesteket: speciális talajradart, drónokat vetettek be, búvárok vizsgálták át a környéken lévő tavakat, de egyelőre nem jártak sikerrel. A Hír Tv-nek megszólaló Lurdy Miklós ügyvéd szerint alapos lehet a gyanú, ha a férfit holttestek nélkül is gyilkosságokkal gyanúsították meg. A szakember hozzátette: ez csak úgy lehetséges, hogy a nyomozóhatóság birtokában olyan bizonyítékok vannak, amelyek alapján megáll a gyanúsítás. Bagó Ottó, a vállalkozó védője ugyanakkor azt nyilatkozta lapunknak, hogy az ügyben eddig csak közvetett bizonyítékokat tárt eléjük a hatóság, amelyek nem elegendőek ahhoz, hogy védence bűnösségét bizonyítsák. Az ügyvéd megjegyezte, É. Imre ártatlannak vallja magát, és elmondta, tudomása szerint mindkét szerelő életben van. Úgy tudjuk, az eljárás során már több mint hetven tanút hallgatott ki a rendőrség, akik közül többen elmondták, É. Imre elszámolási vitába került a két villanyszerelővel, ám arról egyikük sem tudott, hogy pontosan mi történt a két férfival. Igaz, információink szerint a hatóság néhány vallomást még nem adott át a védelem részére arra hivatkozva, hogy azok sértenék a nyomozás érdekeit, így elképzelhető, hogy létezik olyan tanú, aki konkrétabb információkat is megosztott a nyomozókkal, akik értesüléseink szerint különös módon egy halottlátó elmondásait is jegyzőkönyvben rögzítették. Az iratok között szerepel, hogy a látónak sikerült „kapcsolatba lépnie” az eltűnttel, akit haldoklás közben látott, aztán megszakadt az „információátvitel”. A látó elárulta, fuldoklás közben látta Őrlik Vilmost, akinek családja tippet is kapott tőle, merre keressék a férfit, azonban emellett hangsúlyozta, azon a véleményen van. Őrlik Vilmos megölésében többen vettek részt, de a holttestet olyan ügyesen eltüntették, hogy azt nem fogják megtalálni. A 2015 nyarán eltűnt szakmunkás fia is attól tart, apja meghalt, és ehhez É. Imrének is köze van: „...amikor beszéltem Imrével, mindig más történettel állt elő. Eleinte azt is tagadta, hogy találkoztak. Az ikrényi tanyáján is jártam, ahol a szomszédok elmondták, hogy apám eltűnésének a napján Imre hatalmas tüzet rakott, büdöset éreztek, mintha dögöt égetett volna. A pislákoló tüzet és füstöt két napra rá még én is láttam” - nyilatkozta az egyik bulvárlapnak néhány hónapja a fiú. Az eltűnt férfi felesége pedig arról beszélt, felháborítónak tartja, hogy egy másik villanyszerelőnek is el kellett tűnnie ahhoz, hogy komolyan keresni kezdjék a férjét. „...abban a pillanatban, hogy telefonált a nyomozó, hogy megtalálták Vilmos autóját, sírva fakadtam. Egy rendőrségi raktárhoz hívtak minket. Amikor három év után először láttam az autónkat, akkor teljesen összeroppantam. Nem volt rajta rendszám, és a benne lévő gépek és iratok is eltűntek” - nyilatkozta az elkeseredett aszszony, aki azt is megemlítette, a vállalkozó rokona neki elmondta, ő segített kimenekíteni az országból Őrlik Vilmost a maffia elől, de az aszszony szerint ez hazugság. Az ügy legújabb fejleménye, hogy a nyomozásban már az osztrák rendőrség is részt vesz, Őrlik Vilmos ugyanis eltűnése előtt egy bécsi társasház egyik lakását bérelte. Az osztrák hatóságok a házmestert és a szomszédokat is kihallgatták azzal a céllal, hogy több dolgot megtudjanak a férfi utolsó ott töltött napjáról. A lakók megerősítették, hogy Őrlik egy É.Imrével megbeszélt találkozóra indult haza még 2015. június 3-án. Azt azonban nem tudni, odaért-e egyáltalán. A villanyszerelő kocsiját Hegyeshalomnál állítólag ellopták, másnap, június 4-én autópálya-kamera rögzítette is a járművet Ausztria felé haladva. „Abban a pillanatban, hogy telefonált a nyomozó, hogy megtalálták Vilmos autóját, sírva fakadtam. Egy rendőrségi raktárhoz hívtak minket. Amikor három év után először láttam az autónkat, akkor teljesen összeroppantam. Nem volt rajta rendszám, és a benne lévő gépek és iratok is eltűntek.” Bírósági tárgyalásra kísérik É. Imre építési vállalkozót Fotó: Bors Bánkúti Sándor 2019. január 12., szombat Társas Tóth Ida Azért szeretem ezt a játékot, mert négyféleképpen lehet benne meghalni - mondja az asztmás kislány. Nekem meg ettől elszorul a szívem. A világmentő társasjátékban vírusokat kell elpusztítani közös erővel, mielőtt azok pusztítanának el bennünket. A csapatjátékban mégsem vagyunk egyedül, a haláltól való félelemben is együtt osztozunk, a tüdőbeteg kislány pedig már abban is meglátja a szabadságot, hogy ha fuldoklás nélkül közeledik a vég, például azért, mert lejárt az idő. Akár Tom Stoppard abszurd drámájában, a Rosencrantz és Guildenstern halottban is lehetnénk - nézőként vagy szereplőként, mert ott ez egyre megy -, a mára klasszikussá vált filmadaptáció szintén rém szórakoztató, függetlenül attól, hogy már a borítón látszik, ami a címből amúgy is tudható: nincs menekvés. Ez az egész egy lezajlott história - mondja Guildenstern Rosnak. Shakespeare már a Hamletben megírta, hogy hiába hírnév, rang, dicsőség vagy akár a vargabetűk, csak egyféle befejezés lehet: a halál. Ebben nincs kibúvó. De ettől még a természettudományos érdeklődésű Ros simán felfedezi a gravitációt, a valószínűségszámítás elméletét, valamint a hamburgert, mert éppen futja rá az idejéből. Az abszurd drámajátékhoz hasonlóan ez a szolid, családi társas is tudja, amit szerepjátékként tudnia kell. Hogy itt néhány pillanatra lehetünk kutatók vagy orvosok, nem mindig csak kiszolgáltatott emberek. A szabály egyértelmű, részleteiben kidolgozott, csak rá kell bízni magunkat a történetre a hosszú téli estéken. A szerepjátékok persze nagyon hasznosak. A valóságos élethelyzetek újraélése közben kétségkívül oldódik a szorongás és a haláltól való félelem. Szeretünk is játszani, mert biztonságot ad, hogy társasozás közben kiszámítható a szereplők mozgása, reakciója, más bőrébe bújni különben is roppant izgalmas és szórakoztató. De az igazság az, hogy a kerettörténetek egyre kacifántosabbak, néha már a játék menetének átböngészése és a szabályok megértése is több órát vesz igénybe. A könyvkiadók és filmforgalmazók régóta tudják, hogy a sorozatok hozzák a pénzt, az utóbbi években azonban a játékkészítők is rájöttek, kiegészítőkkel újabb és újabb dobozok megvásárlására lehet rávenni a közönséget. És még egy nehézség: ami nagyobb társaságban működik, annak szűk családi körben lehetnek hátrányai. Ott van például a baráti közösségekben népszerű vadnyugati játék. Ha társaságban elhangzik a kérdés: mit játsszunk, elsőnek kerül az asztalra. Otthon viszont rendszeresen sírással és fogcsikorgatással ér véget a parti. Persze nem könnyű a nyolcévesnek, amikor rokoni körben felhánytorgatják neki, hogy az iskolaérettség egyik biztos jele, ha tud veszíteni. De veszíteni meg lehet tanulni - a legkisebbet erre trenírozni sem érdemes -, viszont mi van, ha le kell lőni anyát? Apát, „a nagy védelmezőt” megölni különösen ijesztő és félelmetes egy kicsi gyereknek. Lehetséges, hogy anya lepuffant banditaként? Látom a dilemmát az aggodalmas tekintetekben, miközben higgadtan - vagy már szerepből, hidegvérrel? - magyarázom, hogy seriff vagyok. Lőnöm kell. Be kellene öltöznöm talán? Vagy egyszerűbb sütni egy nagy tepsi buktát, és meghívni a baráti társaságot, mert tapasztalat szerint ami a kötődés miatt aggodalmat vált ki, az haverok közt nem más, mint egy vagány, seriffes játék. A kártyában viszont sosem csalódom. Igaz, hogy ritkán kapcsolódik hozzá kerettörténet, de játék közben félszavakból is megértjük egymást. És a licitálásban is megmutatkozik a másik személyisége, beszélgetni, nevetni is lehet jó nagyokat. Ha egy-egy szerepjáték heves elégedetlenséggel zárul, néha azért visszakívánom a jó öreg Ki nevet a végén? - leánykori nevén: Ne nevess korán! - társasjátékot. Igaz, ott csak a szerencse dönt. Gyerekkoromban sokáig azt hittem, egy szóban kell leírni: van a Korán meg a Ne nevess korán.