Magyar Idők, 2019. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-12 / 10. szám

16 LUGAS BŰNÜGY - Már az osztrák rendőrség is bekapcsolódott az eltűnt villanyszerelők utáni nyomozásba Tűz a kertben Újabb emberölésekkel gyanúsíthatják meg azt a győri vállalkozót, aki két villanyszerelő meggyil­kolása miatt van tavaly április óta letartóztatva. A legújabb információk szerint ugyanis még két másik személyt is keresnek a rendőrök, akik szintén É. Imrével találkoztak eltűnésük előtt. De jó ideje nem ad életjelet magáról a férfi telekszomszédja sem. Pámer Dávid H­ónapokig dolgozott a mosonmagyar­óvári villanyszerelő egy győri vállal­kozónak, É. Imrének Ausztriában, ám az üzletember nem fizette ki a szakember több millió forintos munkabérét. A vállalkozó tavaly március 31-én találkozóra hívta a férfit azzal az ígérettel, hogy rendezi tartozását, ám Mácsik Zol­tánnak azóta nyoma veszett, családja sem tud róla semmit. Felesége úgy nyilatkozott, még bíz­nak abban, hogy férjét csak elrabolták, és vala­hol életben van. Mácsik Zoltánná elmondta, el­tűnése napján beszélt utoljára férjével, aki any­­nyit árult el, munkaügyben találkozik valakivel, aki hetek óta hitegeti, hogy kifizeti azt a villany­­szerelést, amelyet ő már jóval korábban elvég­zett egy osztrák házban. Rokonai ugyan sokszor mondták neki, hogy ne dolgozzon tovább a vál­lalkozónak, azonban Mácsik erre azt válaszol­ta, hogy már túl sok pénzt fektetett a munkába. Néhány órával távozása után lánya próbál­ta telefonon elérni apját, ám addigra a szerelő mindkét telefonja ki volt kapcsolva. A férfi el­tűnése után a családtagok a rendőrségre men­tek, majd egy abdai benzinkútnál telepített ka­mera felvételei alapján azonosították Mácsik au­tóját. A kamerák rögzítették, hogy a villanysze­relő nem szállt ki a kocsiból, lehúzott ablaknál beszélgetett egy ismeretlennel, majd másik sze­mélygépkocsit követve elindult. A feleséget nem sokkal a történtek után megkereste egy másik család, amelynek tagjai elmondták, hozzátartozó­juk kísértetiesen hasonló módon tűnt el azután, hogy szintén É. Imrével találkozott. Orlik Vil­mos ugyancsak a vállalkozónak dolgozott, neki még 2015-ben veszett nyoma. A Váci Rendőr­­kapitányság akkori vizsgálata eredménytelenül zárult, később azonban az előre kitervelten, nye­reségvágyból, több emberen elkövetett ember­ölés gyanúja miatt nyomozó Győr-Moson-Sop­­ron Megyei Rendőr-főkapitányság egyesítette a két ügyet, és a tavaly áprilisban letartóztatott É. Imrét mindkét szerelő meggyilkolásával meggyanúsították. A két esetben közös az is, hogy az építési vál­lalkozó mindkettejüknek tartozott az elvégzett munkájuk milliós díjával, de egyiküket sem fi­zette ki. Őrlik Vilmossal együtt az autója is eltűnt, a kocsit ké­sőbb É. Imre unokatestvéré­nél találták meg. Zavaros tör­ténetében a gyanúsított arról beszélt, hogy a járművet meg­őrzésre vette át, a villanysze­relőket pedig a maffia üldözte, ő csak segített nekik elrejtőz­ni. A gyanúsítottnál ugyanak­kor megtalálták Mácsik Zoltán néhány személyes holmiját is. É. Imre vállalta a poligrá­­fos vizsgálatot, de megbukott azon, amikor arról kérdezték, milyen módon végzett áldoza­tával. Egyes értesülések szerint a kezén lőpornyomokat is talál­hattak, ám a védelem szerint az üzletembernek nem volt fegyve­re, és lőni sem tud. A házában a nyomozók viszont rábukkantak Mácsik pulóverére, amelyet az eltű­nése napján viselt. Azt is kiderítették a rendőrök, hogy a vállalkozó a letartóztatása előtti napok­ban többliternyi hipót és gyorsan kötő cementet vásárolt. Ráadásul Mácsik munkagépeit is olyan helyen találták meg, amely É. Imréhez köthető. A gépek eredetileg Mácsik kisbuszában voltak. A kocsit olyan autóbontóban találták meg, amely­nek munkatársait É. Imre ismeri. Az eljárás bonyolultságát bizonyítja, hogy a hatóság adatai szerint nem két, hanem összesen négy villanyszerelő tűnt el rejtélyesen a közel­múltban, akik üzletfelei voltak az építési vállal­kozónak. De ugyancsak eltűnt egy ikrényi nő, aki nem állt kötélnek, és nem adta el a telkét É. Imré­nek. Miután az asszonynak nyoma veszett, az in­gatlan mégis a gyanúsított érdekeltségébe került. Úgy tudjuk, a nyomozás célkeresztjében a vállal­kozóhoz köthető ikrényi tanya áll. A szomszédok elmondták a rendőröknek, a férfi többször égetett valamit a hátsó kertben, és sokáig elviselhetetlen bűz terjengett a tanya körül. Információink sze­rint a nyomozók minden követ megmozgattak, hogy megtalálják a holttesteket: speciális talaj­radart, drónokat vetettek be, búvárok vizsgálták át a környéken lévő tavakat, de egyelőre nem jár­tak sikerrel. A Hír Tv-nek megszólaló Lurdy Mik­lós ügyvéd szerint alapos lehet a gyanú, ha a férfit holttestek nélkül is gyilkosságokkal gya­núsították meg. A szakember hozzátette: ez csak úgy lehet­séges, hogy a nyomozóhatóság birtokában olyan bizonyítékok vannak, amelyek alapján meg­áll a gyanúsítás. Bagó Ottó, a vállalkozó vé­dője ugyanakkor azt nyilatkoz­ta lapunknak, hogy az ügyben eddig csak közvetett bizonyí­tékokat tárt eléjük a hatóság, amelyek nem elegendőek ah­hoz, hogy védence bűnösségét bizonyítsák. Az ügyvéd meg­jegyezte, É. Imre ártatlannak vallja magát, és elmondta, tu­domása szerint mindkét szere­lő életben van. Úgy tudjuk, az eljárás során már több mint hetven tanút hallgatott ki a rendőrség, akik közül többen elmondták, É. Imre elszámo­lási vitába került a két villanyszerelővel, ám arról egyikük sem tudott, hogy pontosan mi történt a két férfival. Igaz, információink szerint a ható­ság néhány vallomást még nem adott át a véde­lem részére arra hivatkozva, hogy azok sértenék a nyomozás érdekeit, így elképzelhető, hogy lé­tezik olyan tanú, aki konkrétabb információkat is megosztott a nyomozókkal, akik értesüléseink szerint különös módon egy halottlátó elmondása­it is jegyzőkönyvben rögzítették. Az iratok között szerepel, hogy a látónak sikerült „kapcsolatba lép­nie” az eltűnttel, akit haldoklás közben látott, az­tán megszakadt az „információátvitel”. A látó el­árulta, fuldoklás közben látta Őrlik Vilmost, aki­nek családja tippet is kapott tőle, merre keressék a férfit, azonban emellett hangsúlyozta, azon a vé­leményen van. Őrlik Vilmos megölésében többen vettek részt, de a holttestet olyan ügyesen eltün­tették, hogy azt nem fogják megtalálni. A 2015 nyarán eltűnt szakmunkás fia is attól tart, apja meghalt, és ehhez É. Imrének is köze van: „...amikor beszéltem Imrével, mindig más történettel állt elő. Eleinte azt is tagadta, hogy találkoztak. Az ikrényi tanyáján is jártam, ahol a szomszédok elmondták, hogy apám eltűnésé­nek a napján Imre hatalmas tüzet rakott, büdö­set éreztek, mintha dögöt égetett volna. A pis­lákoló tüzet és füstöt két napra rá még én is lát­tam” - nyilatkozta az egyik bulvárlapnak néhány hónapja a fiú. Az eltűnt férfi felesége pedig ar­ról beszélt, felháborítónak tartja, hogy egy má­sik villanyszerelőnek is el kellett tűnnie ahhoz, hogy komolyan keresni kezdjék a férjét. „...ab­ban a pillanatban, hogy telefonált a nyomozó, hogy megtalálták Vilmos autóját, sírva fakad­tam. Egy rendőrségi raktárhoz hívtak minket. Amikor három év után először láttam az autón­kat, akkor teljesen összeroppantam. Nem volt rajta rendszám, és a benne lévő gépek és iratok is eltűntek” - nyilatkozta az elkeseredett asz­­szony, aki azt is megemlítette, a vállalkozó ro­kona neki elmondta, ő segített kimenekíteni az országból Őrlik Vilmost a maffia elől, de az asz­­szony szerint ez hazugság. Az ügy legújabb fejleménye, hogy a nyomo­zásban már az osztrák rendőrség is részt vesz, Őrlik Vilmos ugyanis eltűnése előtt egy bécsi társasház egyik lakását bérelte. Az osztrák ható­ságok a házmestert és a szomszédokat is kihall­gatták azzal a céllal, hogy több dolgot megtud­janak a férfi utolsó ott töltött napjáról. A lakók megerősítették, hogy Őrlik egy É.Imrével meg­beszélt találkozóra indult haza még 2015. június 3-án. Azt azonban nem tudni, odaért-e egyál­talán. A villanyszerelő kocsiját Hegyeshalom­nál állítólag ellopták, másnap, június 4-én au­tópálya-kamera rögzítette is a járművet Auszt­ria felé haladva­. „Abban a pillanatban, hogy telefonált a nyo­mozó, hogy megtalál­ták Vilmos autóját, sírva fakadtam. Egy rendőrségi raktárhoz hívtak minket. Amikor három év után először láttam az autónkat, akkor teljesen össze­roppantam. Nem volt rajta rendszám, és a benne lévő gépek és ira­tok is eltűntek.” Bírósági tárgyalásra kísérik É. Imre építési vállalkozót Fotó: Bors­ Bánkúti Sándor 2019. január 12., szombat Társas Tóth Ida A­zért szeretem ezt a játékot, mert négyféleképpen lehet benne meg­halni - mondja az asztmás kis­lány. Nekem meg ettől elszorul a szívem. A világmentő társasjátékban vírusokat kell elpusztítani közös erővel, mielőtt azok pusz­títanának el bennünket. A csapatjátékban mégsem vagyunk egyedül, a haláltól való fé­­­lelemben is együtt osztozunk, a tüdőbeteg kislány pedig már abban is meglátja a sza­badságot, hogy ha fuldoklás nélkül közele­dik a vég, például azért, mert lejárt az idő. Akár Tom Stoppard abszurd drámájában, a Rosencrantz és Guildenstern halottban is le­hetnénk - nézőként vagy szereplőként, mert ott ez egyre megy -, a mára klasszikussá vált filmadaptáció szintén rém szórakozta­tó, függetlenül attól, hogy már a borítón lát­szik, ami a címből amúgy is tudható: nincs menekvés. Ez az egész egy lezajlott história - mondja Guildenstern Rosnak. Shakespeare már a Hamletben megírta, hogy hiába hír­név, rang, dicsőség vagy akár a vargabetűk, csak egyféle befejezés lehet: a halál. Ebben nincs kibúvó. De ettől még a természettu­dományos érdeklődésű Ros simán felfedezi a gravitációt, a valószínűségszámítás elméle­tét, valamint a hamburgert, mert éppen fut­ja rá az idejéből. Az abszurd drámajátékhoz hasonlóan ez a szolid, családi társas is tud­ja, amit szerepjátékként tudnia kell. Hogy itt néhány pillanatra lehetünk kutatók vagy or­vosok, nem mindig csak kiszolgáltatott em­berek. A szabály egyértelmű, részleteiben ki­dolgozott, csak rá kell bízni magunkat a tör­ténetre a hosszú téli estéken. A szerepjátékok persze nagyon hasznosak. A valóságos élethelyzetek újraélése közben kétségkívül oldódik a szorongás és a halál­tól való félelem. Szeretünk is játszani, mert biztonságot ad, hogy társasozás közben ki­számítható a szereplők mozgása, reakciója, más bőrébe bújni különben is roppant iz­galmas és szórakoztató. De az igazság az, hogy a kerettörténetek egyre kacifántosab­­bak, néha már a játék menetének átböngé­szése és a szabályok megértése is több órát vesz igénybe. A könyvkiadók és filmforgal­mazók régóta tudják, hogy a sorozatok hoz­zák a pénzt, az utóbbi években azonban a já­tékkészítők is rájöttek, kiegészítőkkel újabb és újabb dobozok megvásárlására lehet rá­venni a közönséget. És még egy nehézség: ami nagyobb társaságban működik, annak szűk családi körben lehetnek hátrányai. Ott van például a baráti közösségekben népszerű vadnyugati játék. Ha társaságban elhangzik a kérdés: mit játsszunk, elsőnek kerül az asz­talra. Otthon viszont rendszeresen sírással és fogcsikorgatással ér véget a parti. Persze nem könnyű a nyolcévesnek, amikor roko­ni körben felhánytorgatják neki, hogy az is­kolaérettség egyik biztos jele, ha tud veszí­teni. De veszíteni meg lehet tanulni - a leg­kisebbet erre trenírozni sem érdemes -, vi­szont mi van, ha le kell lőni anyát? Apát, „a nagy védelmezőt” megölni különösen ijesz­tő és félelmetes egy kicsi gyereknek. Lehet­séges, hogy anya lepuffant banditaként? Lá­tom a dilemmát az aggodalmas tekintetek­ben, miközben higgadtan - vagy már sze­repből, hidegvérrel? - magyarázom, hogy seriff vagyok. Lőnöm kell. Be kellene öltöz­nöm talán? Vagy egyszerűbb sütni egy nagy tepsi buktát, és meghívni a baráti társaságot, mert tapasztalat szerint ami a kötődés mi­att aggodalmat vált ki, az haverok közt nem más, mint egy vagány, seriffes játék. A kártyában viszont sosem csalódom. Igaz, hogy ritkán kapcsolódik hozzá keret­­történet, de játék közben félszavakból is meg­értjük egymást. És a licitálásban is megmu­tatkozik a másik személyisége, beszélget­ni, nevetni is lehet jó nagyokat. Ha egy-egy szerepjáték heves elégedetlenséggel zárul, néha azért visszakívánom a jó öreg Ki ne­vet a végén? - leánykori nevén: Ne nevess korán! - társasjátékot. Igaz, ott csak a sze­rencse dönt. Gyerekkoromban sokáig azt hittem, egy szóban kell leírni: van a Korán meg a Ne nevess korán.

Next