Magyar Idők, 2019. február (5. évfolyam, 27-30. szám)

2019-02-02 / 28. szám

www.magyaridok.hu - Itt minden elektromechanikus: csupa fogas­kerék-áttétel, diódák, triódák, tranzisztorok, ana­lóg érzékelők, hidraulikák, léptetőmotorok, relék - mondja a pilóta. - A polgári repülésben min­den rendszer háromszoros biztosítással van ter­vezve, azaz minden jelentkező problémára volt minimum két alternatív megoldás. Ezért tartják sokan úgy, hogy ez a világ egyik legmegbízha­tóbb gépe. Ha volt is számos baleset a típus tör­ténetében, az minden esetben emberi hibára volt visszavezethető. Hason csúszva Emberi tévedésből adódó baleset a Malév tör­ténetében is volt. A legsúlyosabb 1981-ben, ami­kor nyolcvanhárom utassal és kilencfőnyi sze­mélyzettel a fedélzetén a HA-LCF lajstromjelű Tu-154-es túl magasan érkezett a prágai reptér úgynevezett pályaküszöbe fölé, de a pilóta az ilyen­kor előírt átstartolás helyett - többszörösen is hibázva - intenzív süllyedést hajtott végre, és az erős földet érés következtében a törzs a szárnyak mögött kettétört. Csak a szerencsén és a gond­viselésen múlott, hogy az eseménynek nem volt halálos áldozata. Theszaloníkiben 2000 nyarán a HA-LCR „Ró­meó” pilótái felejtették el kiengedni a futóműveket. A torony utasította a személyzetet, hogy startol­janak át, de már késő volt. Hasán csúszva hosszú szikracsóvát húzott maga után a gép, majd, ami­kor a hajtóművek ismét felpörögtek, elemelkedett a betonról, tett egy iskolakört, végül a futók prob­lémamentesen kijöttek, és a gép szépen leszállt. Vagy említhetnénk a lengyel Tu-154-es kor­mánygép szmolenszki katasztrófáját is, amely szin­tén a kézikönyvbe bevésett szabályt igazolja: ha ezzel a géppel az adott reptérre érvényes mini­mumig süllyedve a pilóta nem látja meg a leszál­lópályát, akkor köteles átstartolni, és másik rep­térre vinni az utasokat. Mivel az Aladár belül még nincs látogatha­tó állapotban, visszatérünk az Aeroparkban álló Gézához (HA-LCG). Az elülső bejárattól balra mindjárt a pilótafülkébe lépünk. A kijelzőkön ci­rill betűs feliratok olvashatók, de körülöttük, a ké­keszöld fémfelületre minden magyarul lett gra­vírozva. Jobboldalt a fedélzeti mérnök foglal he­lyet, őrá még szükség volt, hiszen az ilyen gépe­ken még sok mindent kellett kézzel kapcsolni, ál­lítani, kiszámítani.­­ Ezeket a gépeket még egészen más szellem­ben kellett repülni, mint a maiakat, amelyekben majdnem mindent rá kell bízni a számítógépre. Mi, pilóták talán éppen emiatt szerettük ezt a ré­git. A világ megváltozott. Régen légi folyosók vol­tak, a gépeknek a földi irányadók jelei szerint kel­lett repülniük, ma pedig mindenki a legrövidebb úton, a GPS szerint haladhat a célja felé. A légi­­forgalmi irányítók szuperszerverei hajszálponto­san megadnak minden repülési adatot, ami indo­kolt is, hiszen manapság akkora a nyüzsgés Eu­rópa légterében, hogy ezt nem is lehetne más­képp koordinálni - ismeri el a nyugalmazott pi­lóta, aki részese volt a Malév története talán leg­izgalmasabb eseményének, az 1982-es gépeltérí­tési kísérletnek. A Malév 121-es járata Leningrádból Varsó érin­tésével tartott Budapest felé. Lengyelországban „hadiállapot” volt érvényben, ami a Jaruzelski ve­zette kommunista rezsim reakciója volt a Walesa vezette Szolidaritás demokráciaköveteléseire. Az Aladár november 27-én 17.40-kor landolt a varsói repülőtéren. Negyedórával később 42 utassal és a személyzettel a fedélzetén várta az itt csatlakozó utasokat. Váratlanul katonai UAZ gördült a gép mellé, kiszállt belőle egy magas, szőke, 18-19 év körüli lengyel kiskatona. Csőre töltött AK-47-esét szorongatva felrohant a lépcsőn, majd berontott a pilótafülkébe. - Nagy Imre kapitány, Antolik Tamás másod­pilóta és jómagam fedélzeti mérnökként éppen az indulási előkészületekkel foglalatoskodtunk - meséli Horváth Árpád -, amikor az arcomba tol­va fegyvere csövét azt ismételgette angolul, hogy: „Fly Tempelhof!” Hamar rájöttünk, hogy ez nem ugratás, komolyan mondja, hogy ha nem indulunk el vele Nyugat-Berlinbe, valakit lelő. Az utastér­ben riadt csönd uralkodott, mi pedig próbáltunk vele alkudozni oroszul és angolul, már nem is tu­dom, hogyan értettünk szót. Hogy elkerüljük a legrosszabbat, igyekeztünk együttműködni vele, teát, narancslevet kapott. Berlinben kedvezőtlen volt az időjárás, ráadásul tankolni is kellett volna hozzá, úgyhogy a kapitány felajánlotta neki Bé­cset, disszidálási megfontolásból az is jó úti cél. Ezalatt körbevett minket egy különleges alaku­lat. Megijedtünk, hogy lövöldözni akarnak. Mi­vel nyitva volt alul a csomagtérajtó, ajánlkoztam, hogy kimegyek becsukni. A lassan engedékenyeb­bé váló fiú kiengedett, közben egymás után en­gedte el az utasokat is. Szerencsénkre a magyar konzul is becsatlakozott az ügybe, és kategori­kusan megtiltotta, hogy a magyar gépen katonai akciót hajtsanak végre. Éjjel kettőig tartott az al­kudozás, az idegek játéka, mire odahúztak mel­lénk egy AN-26-os katonai gépet, és meggyőz­ték a fiatalembert arról, hogy azzal majd elviszik őt Bécsbe. Naiv volt. Egy tiszt átkísérte, majd né­hány perccel később ártalmatlanná téve hozták le és szállították el. Mi egy szállodában éjszakáz­tunk, és másnap délelőtt indultunk haza. Újrafényezve A Malévnál már a ’80-as évek közepétől gon­dolkodtak azon, hogy nyugati gépparkra válta­nak, erről Somogyi-Tóth Gábor, a Malév-veze­­tőség egykori tagja mesél nekünk. - A Tu-154-esek túl sokat fogyasztottak: míg egy 143 utast szállító 154-es 6-6,5 tonna kerozint használt el óránként, addig például egy korszerű Airbus A321-es 230 utas szállítása mellett 2,5 tonnát. Ráadásul előbbiek zajosak is voltak, emi­att egyre több reptérről ki is tiltották őket. 1988 és 2001 között ütemesen vonták ki a 154-eseket a forgalomból. Az Aladárt az utolsó két aktív évé­ben már csak áruszállításra használták, kivo­nására 1993-ban került sor. A reptér távoli sar­kába vontatták, és átadták a készenléti rendőr­ségnek gyakorlatozás céljára. A terrorelhárítók aztán éveken át verekedtek és lövöldöztek ben­ne gumilövedékkel, így a belseje ennek megfe­lelően néz ki. Sok elkötelezett kollégánk, ak­tív és nyugdíjas repülőszerelők, mérnökök en­nek ellenére vágytak arra, hogy megmentsék az első maléves példányt ebből a repülőlegendából. A Lufthansa Technik mellénk állt, és két hétre ingyen rendelkezésünkre bocsátotta szerelőhan­gárját, továbbá lehetővé tette, hogy a náluk dol­gozó szakemberek is szabadidejükben önkénte­sen dolgozhassanak a restauráláson. Az egész gépet lecsiszoltuk és újrafényeztük, természete­sen az 1973-as színkódok alapján. A következő lépés a hajtóművek és a belső tér felújítása lesz. - Határidő? - Nincs, csak reményeink vannak. Tervünk szerint az 1-es terminál körzetében valósítanánk meg azt a repüléstörténeti élményparkot, amely együtt mutatná be a Közlekedési Múzeum jelen­leg raktárak mélyén őrzött repülőgép-gyűjtemé­nyét az Aeroparkban lévő gépekkel. Teljes képet nyújtanánk a polgári repülésről a tervezéstől a légi irányítás történetén át egészen a karbantartásig - mindezt élő nemzetközi repülőtérrel a háttér­ben, ami a világon egyedülálló attrakció volna. Az addigra remélhetőleg teljesen felújított Aladár ebben az élményparkban kapna kiemelt helyet. Az Aladár, a Tu-154-es belseje. 1993 után a készenléti rendőrök gyakorlatoztak itt Horváth Árpád a pilótafülkében. A gép kora legmagasabb színvonalát képviselte Fotók: Havran Zoltán kéntes munkáért, míg pontlevonással büntetik a közlekedési törvények megsértőit, de a pult alóli árusításért is hasonló szankciót szabnak ki. Ha­sonló fenyegeti azt, aki álhírt oszt meg a neten, ha túl sok videojátékot vásárol, vagy ha tiltott helyen dohányzik. Hogy pontosan milyen bün­tetést kaphatnak a renitensek, nem tudni, de az utazási lehetőségek nehezítése mellett az inter­net sebességének korlátozása, a vétkező egyének (vagy gyermekeik) jó iskolákhoz való hozzáféré­sének csökkentése is szóba jöhet. Bizonyos mun­kaköröket nem tölthetnek be, egyes szállodákban nem foglalhatnak szobát, sőt a háziállat tartását is megtilthatják nekik. Ha arra gondolunk, hogy ez velünk nem tör­ténhet meg, tévedünk. Megtörténik, csak más­képp. A The New York Times a Facebook több száz szabadalmát vizsgálta meg, és arra a követ­keztetésre jutott - szemlézett az sg.hu -, hogy az óriáscég gyakorlatilag az emberek életének min­den pillanatát kielemzi. A mobil felénk néző ka­merája alapján azonosítják hangulatunkat, pél­dául hogy unatkozunk-e a posztok pörgetése köz­ben, más szabadalmak segítik annak megállapí­tását, hogy ki hol tartózkodik éppen, milyen a kapcsolati státusza, kivel tölti az idejét, és milyen márkákról vagy politikusokról beszél. A reklám a Facebook üzleti modelljének alapja, bevételének 99 százaléka ebből származik, ezért a cég min­dent megtesz, hogy a reklámok minél hatékonyab­ban célba érjenek. Azaz tartózkodási helyünktől függetlenül fi­gyelnek bennünket. Mobilokról, számítógépek­ről, utcai kamerákról, bármiről. USA - Legális lesz a füves cigaretta? Szívós Bódy F­él évszázada beszélik, hogy a legna­gyobb dohánygyártó cégek füves ci­garetta bevezetésére készülnek. Ám most úgy tűnik, hogy valósággá válhat az el­képzelés, mert az Egyesült Államokban „ijesz­tő módon” visszaesett a hagyományos ciga­retta eladása, így „sürgősen” ki kell valamit találni a dohánypiac felpezsdítésére. Ehhez zöld jelzést adhat, hogy néhány államban sza­baddá vált a marihuána árusítása, így min­den bizonnyal további államok is követik a példát, amely hozzájárulhat a cigarettatér­kép átrajzolásához. A lehetőségre már le is csapott a Marlboro cigarettát is gyártó Altria Group, amely be­kebelezi az orvosi marihuánát, azaz a canna­­bist előállító kanadai céget, a Cronost. Ugyan már korábban is lehetett hallani pletykaszin­ten a fúzióról, ám most a cigarettakonszern 1,8 milliárd dollárt bele is tolt az üzletbe. Az Altria ezzel a befektetéssel 45 százalé­kos tulajdonos lett a Cronosnál, sőt az arány a következő öt évben 55 százalékosra is nő­het - számolt be a különleges és első hallás­ra bizarr tranzakcióról a Reuters. A bejelen­tés után a konszern részvényárfolyama rög­tön 11 százalékkal erősödött, míg a Cronos­­papírok 31,6 százalékkal értek többet. Nem utolsósorban a dohánycég előszeretettel és kellő érzékkel csap le a különleges lehető­ségekre, így szálltak be pár éve az elektro­­moscigaretta-bizniszbe is. A „rekreációs” céllal fogyasztott marihuána legalizációja a piac más szereplőinek fantáziá­ját is megmozgatta. Hírügynökségi jelentések szerint a­ Cronos akvizíciója a hagyományos do­hánygyártók és a marihuánaágazat közeledésé­ben fontos állomást jelentene. Ezért a minden­napi fogyasztási cikkeket előállító cégek is aktí­van keresik a felfutó marihuánaszektor kínálta új befektetési lehetőségeket. Például a Constel­lation Brands a nyáron 3,8 milliárd dollárt fek­tetett be egy másik kanadai cannabisvállalat­­ba, míg a Coca-Cola szeptemberben jelentet­te be, hogy szoros figyelemmel kíséri a canna­bisszektort, potenciális befektetési lehetősége­ket keresve. A legalizációt engedélyező tagállamoknak továbbra sem a fű lesz a fő bevételi forrás, de a kis pénz is pénz. Már ha kis pénznek lehet nevezni 350 millió dollárt. Ennyi adóbevé­tel gyűlt be két tagállamban a marihuánael­adásokból a legalizálás után: 129 millió Co­­loradóban, 220 millió Washingtonban. Ezek az összegek a teljes állami költségvetés egy százalékát sem teszik ki. Szintén érdekesség, hogy a marihuána termesztésével, birtoklá­sával és forgalmazásával kapcsolatos letar­tóztatások száma mindenhol visszaesett, mi­óta a felnőttek szabadon vásárolhatnak ma­rihuánát. A marihuánával való visszaélés és az ebből következő letartóztatások száma a bevezetés első időszakában 2012 és 2014 kö­zött a felére csökkent Coloradóban. Washing­tonban még ennél is látványosabb a változás: 2012 és 2013 között 98 százalékos volt a visz­­szaesés. Később egyre többen csatlakoztak a legalizációhoz, hasonló jelenség figyelhető meg Alaszkában, Oregonban is. A bűnügyi eljárások számának csökkenése több millió dollár megtakarítást jelent az igazságszolgál­tatásnak is, hiszen nem kell bűnözőként ke­zelni több ezer fogyasztót. Ettől függetlenül, ha jön a legális füves ci­garetta vagy bármilyen más cannabist tartal­mazó „rekreációs” termék, bizonyára megsza­porodnak majd a tiltakozó megmozdulások is. LUGAS II

Next