Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-05 / 1. szám

a. A külvárosi kirabolt Nép­boltból a lábnyomon in­dult el a rendőrkutya. A vil­lamosmegállónál megszakad­tak a nyomok. — Nincs tovább!­­— állapí­tották meg a rendőr baj­társak. A bűnös egérutat nyert. A kutya és vezetője kettes­ben baktattak a város közepe felé és bosszankodtak. Az egyik kirakat előtt többen áll­tak. Amikor melléjük értek, a kutya felütötte fejét, s már ugrott is. Egy fiatalembert ka­pott el karjánál fogva, s húzta a rendőrbajtárs felé. A tettes volt. — Ez az egyik legérdeke­sebb, legtanulságosabb nyomo­­zás — meséli Szokoli had­nagy bajtárs. A kutya a láb­nyom szaga után másfél órá­val a tömegből választotta ki a bűnöst. Többen hallgatják a közel­­múlt epizódjait. Tudniillik is­kolában vagyunk, a rendőrku­­­tyák tanulnak itt. Bátorságot, ügyességet, hűséget, s mind­azt, ami a nyomozásihoz, a köz vagyonának védelméhez szük­séges. A kezdők és a „felsőbb osz­tályosok” — Rex, Peti, Remi, s fajtájaik többi válogatott pél­­dányai — fegyelmezetten üldö­gélnek a havon, várják a pa­rancsszót. Rex indul. Hatalmas német juhászkutya. Villogó fogai nem sok jót ígérnek az áldozatnak. — Olyan a szorítása, mint a harapófogóé — simogatja nya­kát vezetője. Két egyméteres palánk — semmiség. Vesszősövény, majd kétméteres akadály már ko­molyabb. De a kutya meg se torpan, s keskeny pallón fut tovább... — Rengeteg élmény van minden nap — beszél közben a hadnagy bajtárs. Nemrégi­ben egy csecsemőt tettek ki az utcára. A kutya órák alatt, megtalálta a lelketlen anyát. NYOMON VAN Gyilkosság, betörés, vonatra lu­tya máris helyben van. Figyel­lás? A kés nyele, egy elha­gyott rongydarab, eldobott, ó templomba és a nyomozókn­ják csak Rexet! A fehér havon össze-vissza taposott lábnyomokon indul el Rex. Néhány pillanatig idege­sen szaglász, aztán hirtelen nekilendül. Nyomon van. Egy-két perc, s a kutya iz­mos teste a levegőbe pattan Halálos pontossággal ugrik. A tettes jobbkarjét acélkapocs­ként szorítja Rex , és meg­adásra kényszeríti. Ezután ha rendőrkutyát lá­tok az utcán, nem Rin-tin-tin, a csodakutya filmen produkált izgalmad vagy Jack London éneklő kutyája jut eszembe, hanem az a türelmes, szorgal­mas kutya, amely a bűnösöket, a törvény megsértőit üldözi. Ki látott már komoly, meglett farkaskutyát létrára mászni? Nos, most láthatunk. Ez ugyanis a tantárgy a kutyaiskolában. Rex harcol. Még szerencse, hogy a köpeny je vastag, különben emlékezetes nyomokat hagyna ellenfele karján. hazai dolgok akkor is nagyon hiányoznak, ha a haza csak itt van, nem is egészen másfélszáz ki­lométerre, a Duna—Tisza közi buckák hátán, Bácska szélében. Ahol az odavalósi emberek a világért sem mondanák a ke­nyérre, hogy kenyér, mivel ke­­nyér annak a neve. Azok szá­ján legalábbis az, akiket nem rontott még el a kényesség, nem affektálják a szép szót, hogy kenyér, meg, hogy meggy. Ami kettő különben igen jó eledel annak, aki szereti. De nem erről van most szó, ha­nem az odahagyott hazai dol­gokról. A hazai beszédről például, minek hallásához néha úgy juthat az ember —, ha a szük­ség hosszabb ideig fogva tart­ja a városban — hogy kimegy az állomásra, a Keletibe, ez esetben és egy, a hazája felé in­duló vonat mellett lesi a beszé­det. Hol aztán hallhat otthoni szót, s hol — ha lefizette a peronjegy árát — ácsoroghat, míg csak be nem tellik egé­szen otthont varázsló szép be­szédmuzsikával, vagy míg a vonat ott nem hagyja. Ami utóbbi bizony hamarabb meg­esik a gondolatban messzire­­barangolt emberrel. Dehát vanak más dolgok is, mik szintén a szűkebb haza ré­szei, csakhogy azokért más nagy csarnokba kell elmenni, oda, hová az emlékek vonatai futnak össze, ott aztán minden megtalálható. Ha történetesen csomagnak örvendezik az ember —, meg­esik az így télvíz idején — melyben rózsaszín kolbász, sá­padt hurka és r------ősbőrű, omlós töpörtő formájában kül­dik az újévi üdvözletét, (nincs az a szép újévi kártya, amely akár csak­­vomába is érhetne ennek!) akkor szívesen elka­landozik az ember régi — s mert régi, hát egyedül igazi! — disznótorok emlékeinél. Milyen disznótorok is voltak régen! kilencszázharminchatos például, az igen neves tor volt, s jeles nap­ta­­r tizennegyedike, amikor te­re disznónkat elköltöztettük az élők világából. S jeles volt természetesen a disznó is, a fe­kete ártány, nem mindennapi állat, amit az is bizonyít, hogy emlékét immár másodszor örö­kíti meg írás. Bárha az első írott emlék csak az üresen álló istálló fehérre meszelt falán díszlett is. Az állt ott — évekig még a jeles esemény után — szénnel felírva, példás rövid­séggel. (nem fizettek érte ho­noráriumot. ..), hogy „Fekete disznónkat levágtuk 1936. ja­nuár 14-én“. Mely esemény a következőképpen történt, és hogy miért volt esemény, azt a végére hagyom. Áthághatat­lan törvény lévén, hog­* a disz­nóvágást sem lehet kolbász­evéssel kezdeni. Az mindenképpen pálinká­­zással kezdődik, s még a sötét hajnalon, miután, koma, szom­széd — fölvert kutyák ugatá­sától kísérve — végigkopogván a keményre fartott utcákon, ráköszönti a ház népére a jó­­reggelt.­ Meg ami még hozzá­tartozik ilyen alkalomhoz, hogy „több ilyen napokat érjenek erőben, egészségben“. Erre aztán körüljár a pálin­ka, s elindul a nép a tetthely­re, az ólhoz, szemrevételezni, merre lehet majd­­­elszalaj­­tani a disznót. Mert nem adja meg könnyen magát az áldo­zat, a veszély néha táltost csi­nál belőle, paripát, s ilyenkor viszi a böllért a hátán, míg csak le nem teperik végképp. Akkor aztán vége, előkerül a csizmaszárba szúrt kés, hörög még a szegény pára hosszabb­­rövidebb ideig, aszerint, hogy ügyes volt-e a böllér, vagy már a pálinka dolgozott benne és mellé szúrt. Mert ilyesmi is megesik néha, amiből aztán — különösen, ha a disznó erejéből még egy utolsó futamodásra is telik — esztendőre szóló hecc lesz a böllérrel. Olyanforma beszédekkel, hogy „nem a hát­só felibe szúrtál a sötétbe, ko­ma?” ,­­ most sikerült a szúrás, s ezt megint­ csak pálin­kával kell ünnepelni. Mitől aztán a gyengébbek sze­me­— lévén a pálinka méreg­erős kisüsti — kezd keresztbe­­állni. Már itt aztán a gazdaasz­­szonynak kell közbelépni, no­szogatni az embereket, menje­nek már ki, kezdjék a pörkö­lést, mert még el találják lop­ni a disznót. Nem lopták el. Ott fekszik az udvaron, honnan valami téve­­sebb helyre viszik, nehogy a tűz majd kárt csináljon. A pörkölés különben a leg­gyönyörűségesebb látvány, olyan éppen, mintha öreg ka­lendáriumból, a január hónap lapjáról néztek volna ki a sze­replői. Azt ott igen szépen megrajzolják, a disznóra terí­tett szalma ficánkoló lángja maga a boldogság. S boldog különben az egész sereg, mely körülveszi, a gyerekek legki­vált, azok örülnek, meg a Fic­kó kutya, aki nem tágítana most semmiért a disznó mellől. Csak a böllér komoly ilyen­kor, nem ér rá bolondozni, vi­gyázza erősen a tüzet, hogy se kevés, se sok ne érje a disznót, hanem annyi éppen, amennyi kell, hogy érje. Ez tudomány, a pörkölés olyan, amit nem isko­lában tanítanak. Hanem ez is csak megvan egyszer. A disznó már megtün­­detve, megkaparva, ha jól pör­köl­ték, olyan, akár a frissen esett, hó, olyan fehér. Bicska­hegyeinek hamar egy kis reg­gelit, hagymás­­.­tecn sült ver, az föleéges és a bornak is igen jó utat csinál. Mert bor járja már éttől kezdve, vagy mint közönsége­sen mondják, venyigéjé, kadar­ka, amit cudarkának is tisztel­nek, ha íze netán az ecettel volna valami roko­nságban. A bor aztán lassan tovább táplál­ja a kedvelt tüzet, cs­ak az asz­­szonyok kedve nincs rendnen ilyenkor, kikre ezer gond sza­kad ezen a napon. Jókedv pedig kell, a szállató gyereknépnek m rég parancsol­ják is, hogy neve­sen, majd de úgy, ahogy csak bír, amikor el­érkezik a nagy pillanat: a ha­sítás. Mert tudott dolog, hogy nevetni kell, míg a böllér két­felé hasítja a disznót, nevetni igaz szívből, hogy minél vasta­gabb legyen a szalonna. S­onka, oldalas, gerinc, szalonna, lapockák — részenkint az egész te­tem — belekerül lassan a szo­bába, ahol még hátra van a munka nagyja. Hogy mást ne mondjak, csak a hurka —, mégpedig háromfajta: kásás, véres, májas — kolbász, disz­nósajt töltése. Só, paprika, bors, fokhagyma a fűszer; izt, színt ezekből kell adni, s • olyant, hogy ha a frissen töl- • tött, remegő hurkák, kolbászok • már a sütő forró poklát is meg.­­ járták, ne csak kelletsék ma­­­­gukat pirosságukkal, nyálfut- • tató illatukkal, hanem ízük — a­mit emlékezetből leírni nem­­ tudok — sokáig ott maradjon £ a vendégek szájában.­­ De ez már a vacsora, hol £ töltöttkáposzta, hurka, kolbász, • pecsenye, fánk, vagy hájas-­­ tészta rontja az emberek étvá-­­­gyát, s hol bort küldenek a­­ kolbász után és dalolnak néha , reggelig is. Amit azonban a­­ gyereknép már nem vár meg, • lefekszik, legyőzem­vén álomtól,­­ mely rendszerint sok, nagy há­­j­borúságokba keveri ilyenkor — £ hurka, kolbász igen nehéz étel­t — az emberpalántákat.­­ Valahogy így lehetett azon­­ az emlékezetes toron is. hat- • mindhatban, mikor a fekete • disznónak örvendeztünk. Ne- £ vettünk is, de bizony a szalon- i nácska csak vékony maradt. 5 (Nem jól tudtunk úgy látszik ] nevetni). Mulattunk is, pedig: a disznó csak disznócska volt,­­ évek óta első, amit vágtunk­? — ezért volt aztán olyan nagy­­ esemény — a mázsa* éppen- , hogy megütötte. hanem azért a tornak­­ megadtuk a módját, • mintha kétmázsásat • vágtunk volna, s már a máso­­­­dikat azon a télen. A módját : megadtuk, ahogy szokás az­­ ezen a tájon, szegény háznál , szegénnyé lett országban —­­ kicsi disznó, nagy tor! — még £ akkor is, ha azután évekig £ csak sóhajtoztunk.­­ Sóhajtoztunk, mi, mikor te­ : len­te ráesett a tekintetünk a » szénnel írt feljegyzésre, ilyen- : képpen: £• — Nem tudom, lesz-e még £ ilyen szép malacunk többet. £ mint a fekete volt? Milyen­­ szép kis disznó is volt az... •• ANTAL KÁROLY : MEGADTUK A MÓDJÁT HÍREK 100 000 forintos újévi meg­lepetés. Toronyai Gábor, a hajdúnánási Állami Gazdaság traktorosa nyerte a VI. béke­kölcsön főnyereményét. A hét­tagú családnak jól kezdődött az új esztendő. TÍZEZER BÁNYÁSZLAKÁS 1957-BEN, Borsodban három­ezer, Komlón és környékén 1400, Veszprém környékén 1200, Nógrádban 1000, Doro­gon, Ózdon, Várpalotán 700, illetve 750, s Oroszlányban, a Mátrában, Pécsett is több száz korszerű bányászlakást építenek az idén a­lkormány rendeletére. ÚJ TAGOK AZ ERKEL, SZÍNHÁZBAN. A vasárnap délelőtti Trubadúr előadáson lép fel először a Szegedről szerződtetett Papp Júlia ér­demes művész és az eddig Miskolcon szereplő fiatal Pá­los György, akik nemrég ke­rültek a színházhoz. OTT, AHOL A HATOS MEGÁLL... Újra jár a Nagykörúton a 6-os, egyelőre azonban csak a Nem­zeti Színházig. Pénteken a Nép­színház utcában is megindult a villamosközlekedés. RABLÓTÁMADÁS — 600 FORINTÉRT. Ismeretlen tet­tesek eszméletlenre verték Dé­­kány Jánost, a tiszaföldvári téglagyár idős éjjeliőrét, s el­rabolták aznap kapott fizeté­sei, 600 forintját. KÖLTÖZIK A HIVATAL. Hétfőtől, január 7-től kezdve új székházában, a volt MDP Árpád u. 6. szám alatti épüle­tében folytatja munkáját a Magyar Vöröskereszt központ­ja. Reméljük, nagyobb meg­elégedésre, mint a Baross ut­cában ... LAKÁS A MISKOLCIAKNAK. Másfélszáz összkomfortos, evr és kétszobás lakás enyhíti még februárban Miskolcon a lakás­gondot. FIZETIK A NYEREMÉ­NYEKET. Hétfőn, 7-én meg­kezdik a legutóbbi két béke­kölcsön sorsolás nyereményei­nek kifizetését. A kifizetése­ket vidéken is hétfőn kezdik, a takarékpénztárak fiókjai és a postahivatalaik. NEM TÚLZOTT ELŐRELÁ­TÁS EZ? Már a tavaszi női lenvászon szandálokat készí­tik a martfűi Tisza Cipőgyárá­ban. A tavasz még messzi és téli cipőből sincs elegendő .. . KORSZERŰ ZSUPPFÖDÉL. Hosszú kísérletezés után sike­rült egy nyíregyházi építész­technikusnak, Nagy Gyulá­nak, szalmac­ellulózból — üveg­gyapot és cement hozzáadásá­val —­jó minőségű tetőfedő palát előállítani. Jelenleg még a próbagyártás folyik. MÉGIS MEGY BÉCSBE AZ ÁL­LAMI HANGVERSENYZENEKAR• Dr. Bozsó Ernő, a Filharmónia vezető­je Bécsbe utazik, hogy tánvatásokat folytasson az Ál­lami Hangversenyzenekar múlt évben elmaradt ausztriai fel­lépésének időpontjáról. A hang­versenyre előreláthatólag már­cius elején kerül sor. FEJLŐDIK A NYÍRSÉG FŐVÁROSA. Színház, stadion épül Nyíregyházán, s bővítik a kórházat. Tovább folytatják a város csatornázását is. FÉLFOGADÁS DÉLUTÁN 1-IG. Ismét a régi munkaidő szerint, fél 9-től délután­ 5-ig dolgoznak a fővárosi és a ke­rületi tanácsoknál. Feleket szerdán egész nap, má­s napo­kon — szombat kivételével, amikor nincs félfogadás — 9-től 1-ig fogadnak. HALÁLOS ÍTÉLET FEGY­­VERREJTEGETÉSÉRT. Ha­lálraítélték és kivégezték Szí­vós Gábor budapesti laikost, akinél két géppisztolyt, több gránátot és sok lőszert talál­tak. HÁROMMI­LLIÁRD NÉGYSZÁZ­MILLIÓ CIGARETTA. Ennyit szán­dékozik készíteni a dohányipar az év első negyedében. Ez a mennyiség egyezik a korábbi termeléssel, mégis lehet átmeneti nehézség az ellátásban, mert új­ból fel kell tölteni a készleteket. TÉLI VENDÉGEK A DU­NÁN. Megindult a zajlás, megérkeztek Északról vendé­geink, a darika-sirályok, hogy itt, „Délen’“ vészeljék át a te­let. JUBILÁLÓ TÁNCEGYÜT­TES. Bécsben, Varsóban, Csehszlovákiában és Albániá­ban is s­ok sikert aratott már a békéscsabai Balassi táncegyüt­tes, mely idén ünnepli megala­kulásának tizedik évfordulóját. JÖN A ZÖLDPAPRIKA! Egy hét múlva megérkezik az első zöldpapr­ikaszárítmány a pesti csemegeboltokba a du­nántúli D­arány - pi­sz­táról. Rö­videsen a paradicsom szállítá­sát is megkezdik a fővárosba. THÁLIA — A FILHARMÓNIA BORSODI VERSENYTÁRSA. Mis­kolcon Thália níven szövetkezeti műsoriroda alakult. Az iroda első­sorban helyi művészeket akar foglalkoztatni. Még mindig a doktori címről A fiatal orvosok és jogászok 1951 óta nem szűnő harcot foly­tatnak a tőlük igazságtalanul elvett és számukra hátrá­nyos helyzetet jelentő doktori cím viszaállításáért. Legutoljára úgy látszott már, hogy teljesül a kívánság. A forradalmi munkás-paraszt kormány előterjesztésére az Elnöki Tanács 1956 november 29-én elvi jelentőségű törvényerejű ren­deletet adott ki a doktori cím visszaadásáról. Joggal remélhet­ték a fiatal diplomások, hogy ily módon megoldódott a probléma. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Az Elnöki Ta­nács ugyanis az Oktatásügyi Minisztériumot (és más szerveket) bízta meg a végrehajtási utasítás kidolgozásával. El is készült ez a rendelkezés, s most kiadták az egyetemi karoknak, hogy vitatkozzanak rajta. Egy­ hónap múlva majd a Felsőoktatási Ta­nács elé viszik a dolgot, s utána vitatkoznak a Tudományos Akadémiával, amely — úgy tűnik — a maga tudományos foko­zatainak értékét félti a doktori cím visszaadásától. A mi véleményünk szerint haladéktalanul,­ napok alatt, rö­vidke, néhánysoros végrehajtási utasítással meg lehet oldani a közmegelégedésre a helyzetet. A következőképp: 1. A doktori címet mindazoknak meg kell adni, akik a jog­fosztó 1951.26. sz. tvr. előtt megkapták volna. Visszamenőleg ki kell állítani az erről szóló okleveleket az azóta végzett egyete­misták számára, minden újabb vizsga, vagy disszertáció készí­tése nélkül. (Úgyis készítettek az egyetemeken szakdolgozatokat — disszertáció helyett.) A lassúság sohasem volt nagy erény. Ma különösen nem az. Mit csinál az EPOSZ? Az Egységes Parasztifjúság Szövetsége nem új szervezet. A parasztifjúság kedvelt moz­galma volt már 1948—49-ben. Leánykoszorúiban, sportkörei­ben, szervezeteiben a fiatalok kedvére való élet folyt. A harcok után, amikor az élet kezdett ismét megindulni, néhány régi EPOSZ-vezető hozzálátott a falusi fiatalok ré­gi szervezetének újjáalakításá­hoz. Ez a törekvés megfelelt az ifjúság igényeinek. Amikor megalakult az Országos Ideig­lenes Szervező Bizottság az abban részvevő Pest, He­ves, Hajdú megyei fiatalok el­mondták, hogy többhelyütt minden felhívás nélkül, saját kezdeményezésükre megalakí­tották a szervezeteket a pa­rasztfiatalok. Az elmúlt hetekben a me­gyékben és a járások jelentős részében megalakultak az ideiglenes szervező bizottsá­gok. A megyei ideiglenes szer­vező bizottságok vezetői be­számoltak arról hogy az or­szágban már többszáz EPOSZ- szervezet alakult. A Hajdú me­gyei Kaba községben vasárnap délelőtt, a mise után össze­gyűlt mintegy 60 parasztfiatal a kultúrházba ment alakuló gyűlésre. A kultúrház zárva volt és az udvaron folytatták le a megbeszélést. Elnökinek a régi EPOSZ vezetőjét, Szilágyi József egyénileg gazdálkodó fiatalt választották. Délután már három szekérrel hordták új helyiségükbe az ifjúsági szövetség bútorait, megalakí­tották különböző kultúrcso­­portjaikat. Megalakult a szer­vezet Sárádon, Tépen Almos­­don, Szentpéterszegen, Hajdú­­dorogon és még számos más községben. A szegedi járásban 13 szervezet működik, a Sza­bolcs megyei baktalórán­tházi járás úgyszólván minden köz­ségében megalakult az EPOSZ- szervezet. Somogy megyéből 24 szervezet munkájáról szá­moltak be. Sok EPOSZ-szerve­­zet alakult meg a Fejér megyei , adonyi járásban, a Tolna me­gyei bonyhádi, paksi és tamási járásban, valamint Pest, Bács és Vas megyében. Bekapcso­lódnak az EPOSZ-szervezetek munkájába a régi EPOSZ- tagok és vezetők, parasztfia­­talok is, akik eddig az ifjúsági szervezetek munkájában nem vettek részt, közöttük szép számmal vannak olyanok is, akiket a DISZ jogtalanul mel­lőzött, vagy maguk maradtak távol az ifjúsági munkától.­­•• Nemcsak a gyermekek, de a felnőtt fotoamatőrök is örülnek a túl szépségeinek, mert ilyen­kor szép felvételeket készíthet­nek. Szép, csillogó, havas felvétele­ket csak napsütésben érdemes fényképezni, mert a napsütés nélküli, havas tájképek laposak, szürkék unalmasak. Kivált szép hatást érhetünk el oldal- vagy ellenfényben, ha a nap már ré­zsútos árnyékot ad. Ilyen felvé­teleknél mindig használunk fényvédőt. Az árnyékok havon tisz*a két, színűek, in­­a k*-en fehéren jönnek ki és így is lapos képet kapunk. Ha szebb, árnyé­kos, plasztikus képet akarunk, okvetlenül használjunk színszű­­rőt. (Különösen, ha égboltozat is jut a képre!). A havas téri fényképezés két fontos felszerelése tehát a fény­védő és egy sárga színszűrő. A képen, ha csak lehet, mindig legyen az előtérben személy, vagy tárgy, pl. síelők, vagy sílé­­cet felkapcsolók, ródlizók, vagy hóembert készítő gyerekek. El­lenfényben nagyon szépen mu­tat a felülről a képbe csüngő ha­vas, zúzmarás faág, amely a ké­pet felkoronázza. Mivel a fehér hó fényvisszaverődése nagy, le­het jobban rekeszelni a blendet. Ezzel a mélység-élesség nagyobb lesz, ami a tájképeknél sokszor fontos. Erős napsütésben hegyte­tőn például, ahol nincs sok fa, tizenegyre is lehet rekeszelni, és elég röviden 1/200 másod­percet lehet exponálni. Délelőtti órákban, gyengébb napsütésben, pl. utcán, házak között a 8 ’S blendenyílásnál csak 1/100 má­sodpercet exponáljunk. Erdőben, erős napfényben a sok fa miatt 8-as blende­nyílásra szintén 1/100 másodpercet exponáljunk. Mindhárom adat világos szűrő­vel és 17/10 dines pánfilmre ér­tendő. Gajdár Pál JÓSLATUNK: olcsóbb lesz a kávé, kakaó, tea Alig egy hónapja, hogy meg­jelent a kormány rendelete: vám nélkül lehet megkapni a külföldről érkezett élelmiszer és ruhacsomagokat. Felkeres­tük a 70-es számú postahiva­talt, s megkérdeztük Kristóf Sándort, a vámhivatal postai osztályának helyettes vezető­jét: a kormányrendelet óta milyen mértékben nőtt a kül­földi csomagküldemények szá­ma?­­ Pontosan ötvenezer cso­maggal több érkezett, mint a múlt évek hasonló időszaká­ban. A csomagok 70 százaléka Ausztriából jön, tíz kilogramm súlyú és élelmiszert tartalmaz. Amerikából 20 ezer csomag érkezett, átlagban 20 kilo­gramm súllyal. Ausztriából 30­ nap alatt, Amerikából pe­dig hat hét alatt érkezik el a címzetthez a csomagkülde­mény. Vám nélkül kiadjuk a csomagokat, ha azokban nem több mint 4 kilogramm kakaó, 3 kilogramm kávé és egy kilo­gramm tea van a többi élelmi­szerek mellett. E hír alapján bátran jósol­hatjuk, hogy a közeljövőben csökken majd a szabadpiacon a kakaó, a kávé és a tea ára. Siklik a sí Zakopánéban — a hagyomá­nyokhoz híven — ez évben is közösen készülnek fel a len­gyel és a magyar sízők a sze­zonra. A fényképezőgép len­cséje az egyik lengyel ver­senyző, Karnacki ugrását örö­kít­­tte meg. 2500 GYERMEK INDUL NÉMET­ORSZÁGBA. Az első kétszázas cso­­port után, amely már a Keleti tenger partján üdül, ebben a hó­napban 2500 budapesti gyermek üdültetését vállalta a Nan*át Vö­röskereszt. Az üdülésre je­lntke­­zőkből a kerületi tanácsok okta­­tási osztályai válogatják ki a leginkább rászorulókat. Kép szöveg nélkül MODERN IDŐK |vtM — Haszontalan kölyök... nem tudtál szólni, amíg fel­öltöztettelek?! ... ÚJ SZÉPIRODALMI MŰVEK Hollós Korvin Lajos: Hunyadi. Dráma. (Zrínyi Kiadó) fűzve 8.5 Ft. A Néphadsereg Színházban bemutatott történelmi színmű könyvalakban. Kázim el Szamávi: Éji vándor. (Új Magyar Kiadó) fűzve 8.50 Ft Az emigrációban élő iráni költő versei. Komjáthy István: Mondák könyve. Hun és magyar mondák. (Ifjúsági Kiadó) kötve 30.— Ft. A nagysikerű gyűjtemény új kiadása. Gáspár Ervin: Jancsi és Juliska. Regény. (Magvető Kiadó) köt­ve 21.— Ft. A .Krokodil ’ című szatirikus regény írója e regényében két fiatal szerelmét bonyolítja érdekes meseszövéssel. Remenyik Zsigmond: Vándorlások könyve. Példázat és kaland. (Szépirodalmi Kiadó) kötve 22.50 Ft. Az író izgalmas délamerikai útiélményeit tartalmazza a könyv. KAPHATÓK A KÖNYVESBOLTOKBAN .

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék